Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-12-25 / 103. szám

12 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője december 25 KARÁCSONYRA 90 90 Téli poszté cipő, caatted garantált jó minőség Házicipő, kockás tavsszőr K felgomboiható gallérral wi Női iftkK ci,:ő, faaarokká! A| legújabb mintákban Amu Női drapp cipő, fasarokka1 AA sok divatos mintában AAa Női sevró cipő fasorokkal vagy alacsony bőrsarokkal “■ ■ Férfi, fakoto füzőscipő flg| garantált jó minőség Férfi sevró félcipő |f| lakk orral, divatíorma Fiú cipő 36—39 számban elsőrendű kivitelben »V« * Hócipők—nőit, férfiak, gyer­mekek részére — Kizárólag a legjobb svéd és amerikai gyártmányok — óriási válasz» tékban FODOR G1FŐHÁZ (Városház épület) A cS Z Ö K E V É N Y Hn^ak&nsfvi hirek December 16—23-ig Születtek: Pap Ferenc és Csányi Máriának József nevű fiuk, Kovács Káka Mi­hály és Fekete Vilmának Etelka nevű leányuk, Rébék József és Pető Má­riának József nevű fiuk, Jakich Fe­renc és Huszár Judithnak Sándor nevű fiuk, Benke Lajos és Farkas Viktóriának László nevű fiuk, Gáspár Lajos és Komlós Máriának Etelka Mária nevű leányuk, Becze Sándor és Kovács P. Máriának Sándor nevű fiuk, Nagy Kálmán és Zombori Mári­ának József nevű fiuk, Vida Ferenc és Mozgai Judithnak (iker szülés) László nevű fiuk és Erzsébet Kata­lin nevű leányuk, Harkai Boldizsár és Lázár Juliáannának Kálmán nevű fiuk. Meghaltak: Gál Károly 5 hónapos korban. Sze- csödi György 67 éves. Monda La- josné Bereezi Mária 71 éves. Tarba József 57 éves. Kolompár Róza 20 éves. Kosa Benőné Fekete Erzsébet 29 éves, Pásztor Pál 19 éves, Fentor István 19 napos. Kovács M. Lajos 64 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Varga János soltvadkerti lakos Oláh Annával, Harkai István Kis Kurgyis Máriával, Kondás Ferenc Vörös T. Máriával, Horváth László Mák Eszterrel, Komlós Sándor Szá­lai K. Máriával, Kovács Péter Rafai Judithtal, Bábud Imre Gyenizse Ele­onórával. Házasságot kötöttek: Flaisz Sándor Pap Matilddal, Bo- zsóki János Tegzes Mária Krisztiná­val, Tallér Kálmán Faddi Vilmával, Király István Fekete Juliánnávaí, Zsemberi István Szabó Garbai Má­riával. Köszönet-nyllváDltás Mindazon rokonoknak, jóbará» toknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen drága jófeleségem, illetve jó édesanyánk temetésén megjelentek, s ezáltal nagy fáj» dalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét Kosa Benő és családja — REGÉNY — — Mi bajod ezzel? Talán meg akarod tanulni a mesterségemet ? — És a szülésznők azok annyi mindent tudnak és tapasztalnak. Te annyit tudsz, mint egy orvos... Safrona, anyó, te j'yan jól ismered az emberi testet... Értesz i a betegségekhez, mentsd meg őt. Győ- | gyitsd meg. Ne hagyd, hogy beepusz- í tuljon... I — Ha igaz lelkű ember volna, nem élné túl. De az ilyen gonosz lélek az ! ördögnek sem kell... Aludj békével Si- 1 meon... í Megvigasztalódva fohászkodott föl | Burdák Simeon, lehajtotta a fejét és egy perc múlva, mint a gyermek, mélysége- I sen aludt. { ' i A rideg novemberi reggel utrakészen j találta Simeont. Amig aludt, ruhái kiszá- 1 radtak. Gyorsan felöltözött, csizmát hu- | zott és Juri ágya elé állott, j Behunyt szemekkel, halkan nyögve fe- ! küdt az ágyon Juri. j — Nem halt meg — mondta Simeon, j — nem is fog meghalni. Meg fog gyó­gyulni. A csontok összeforrnak maguk­tól. De én, én világgá megyek. Nem ma­radhatok a faluban. ! — És hová akarsz menni? — kérdezte i az öreg asszony. — Messze, nagy világba. Megyek és valahol ismeretlen földön szolgálatot vál­í lalok. Keresd fel szegény, öreg apámat I és mond meg neki, hogy nem fulladtam ■! a vizbe, nem ütöttem agyon magamat, j Élek és vissza fogok jönni. Mondd meg jegyesemnek Xéniának, hogy várjon ő is reám. Ha szeret, megteszi. Fizesse ! meg az Isten hozzám való jóságodat, Safrona anyó. Adjon ö neked hosszú és békés életet, amiért anyám helyett, anyám voltál. Megcsókolta Safronát. Az asszony el­kísérte az ut kanyarulatáig. Óit megál­lóit és nézett Simeon után. Nézett so­káig, még akkor is, amikor a köd össze­folyt a távozó alak mögött. Azután meg­fordult és visszatért a kunyhójába. El­gondolkodva állt meg Juri ágya mellett. Legfőbb ideje volt már, hogy a Juri mit sem sejtő hozzátartozóit értesítse a szerencsét'enségről. Arról persze szó sem lehetett, hogy a nagybeteget haza­szállítsák. A legkisebb mozdulat is ret­tentő kínokat okozott neki. Fájdalmasan nyögött és jajgatott, ha csak hozzáértek ehhez a forró, lázas testhez, amely a belső tűzben senyvedve, eszméletlenül nyúlt el az ágyon. Segítségnek kellett érkeznie hamarosan, ha azt akarták, hogy a beteg felépüljön. Safrona ezért Juriékhoz sietett. Juri anyját elvezette halálos be eg fiához. Az anya éjjel-nappal gondosan ápolta ha­lálhoz közel álló fiát. Hosszú hetek múltak el és Juri még életben volt. Csontvázzá soványodott ugyan, de mégis le birt szállni az ágy­ról és elvánszorgott a tűzhelyig. Napról-napra erősödött Juri, de a tagjaiba visszatérő erő nem tette őt vidámabbá. Mozdulatlanul ült reggeltől estig a tűzhely mellett. Belebámult a lángokba. Nem szólt senkihez. Ez az azelőtt is zárkózott természet betegsége óta még magábavonultabb lett. Még Safrona iránt sem enyhült meg. Nem mutatott sem hálát, sem ragaszkodást az öreg asszonynak, akinek hűséges, ön­feláldozó ápolása adta vissza az életét. Némán járt-kelt egymás mellett ez a két ellentétes természet, óvakodva egy­mástól, figyelve egymásra. Itt-ott egy Fordította : Figyelő. elejtett fölkiáltás mégis elárulta, hogy mi fő, forrong Juri lelkében. Most már tudott visszaemlékezni. Tudta jól, ki tette csúffá és a feneketlen gyűlölet nap­ról-napra dagadt-duzzadt benne. Mozdu­latlan külseje tüzes katlant rejtegetett. Csak azt leste, mikor törhet ki, hogy mindent fe’égessen maga körül. Egy este, mikor anyja hazament, hogy ellássa a gazdaságot és Juri Safronával kettesben üldögélt a tűzhely mellett, a legény váratlanul megszólalt: — Safrona, nem látogatott meg engem a sztároszta, mialatt feküdtem? — Tudakozódni jött, hogyan érzed magadat? Meg azután valami pálinkáról is beszélt, amivel adósa vagy. Juri nem feleit. Zárkózottan, tépe- lődve bámult a tüzbe. Sötét volt az arca, mint a téli éjszaka. Nagy hallgatás után tompán mondta: — Bosszút állok Burdákon! ő tett tönkre. — Rosszul jársz Juri, csak azt mond­hatom. Tanuk nélkül nem érhetsz el semmit. Csak még nagyobb szerencsét­lenséget idézel a fejedre. Burdák Sime­onnak súlyosak az öklei és rettenetes a szorítása. Ha még jobban magad el­len ingerled vagy kétségbeesésbe ker­geted, akkor... akkor... tudod már a többit ugy-e?... — Mégis meg fogom bosszulni maga­mat ... — De hogyan? Mond meg, hogyan?... Egyik lábadon nem bírsz még a má­sikig lépni és gonoszságban töröd a fejedet. — Burdák Simeon Szibériában fog el­pusztulni. Addig nem nyugszom. Kékesfehér ajkszélei gunymosolyra torzultak. Oldalról nézett a Safrona ar­cába, amig kérdezte: — És Petró? Petrót már e'nyelte a katonaság, ugy-e?­Szeműből káröröm sugárzott. Safrona tetötől-talpig megremegett. Safrona nem birta tovább türtőztetni haragját. — Igen, Petrót e’hurcolták, ha tudni akarod, te áruló, te spion... Óh nagyon jól tudod, te, hogy kik és miért hurcol­ták el. — Miért vagyok én áruló? Kit árul­tam én el? — Óh, mérges kígyó. Engem nem fognak megtéveszteni szemforgatásaid és alázatos szavaid!... Látok és tudok én mindent. Petrót te árultad el. Feljelen­tetted a bírónak. Sohasem akadlak volna rá, ha te nyomra nem vezetted őket. Az utolsó pillanatban tették rá kezüket, amikor a jegyesétől búcsúzott... Ezért tetted... Szemet vetettél a jegyesére. Oli- ánát akarod, azért tetted el Petrót láb alól — jó helyre... De a felettünk la­kozó beléd látott és megbüntetett... 'És jól vigyázz, a szemét most is rajtad tartja. Juri édeskés, behízelgő hangon fe­lelt. — Safrona anyó, miféle össze-vissza beszéd ez. Egy szó sem igaz az egész­ből. Tudd meg, hogy nekem az egészhez semmi közöm. Én nem je’entettem fel Petrót. — És a pálinka, amit a sztárosztának Ígértél. — Én nem ígértem a sztárosztának semmiféle pálinkát. Esküszöm, hogy a sztároszta hazudik. — Hallgass, hamisan esküvő, ne ká­romold az Istent. Tudom, amit tudok. — Felőlem tudhatsz, amit akarsz, be­szélhetsz, amit akarsz. Én már tisztában vagyok minden ravaszságoddal, te vén asszony. Hallod-e, én is tudom, amit tudok, összejátszottál cinkostársaiddal, Simeonnal. Együtt akartatok megölni! Kimondtam, szemedbe mondtam... Safrona fe’ugrott. — Úgy, te alávaló gazember? Ez hát a köszönet azért, amiért éjjel-nappal ápoltalak, szegény öregasszony létemre? Mérges kígyót neveltem a házamban, aki megelevenedett és most belemar a szivembe. Nem hiába neveznek mérges kígyónak. Az vagy! Nem volt elég a bünhődésből, ugy-e? Várj, közeledik az órád és én meg fogom érni a megalázta­tásodat, a te bukásodat. Akkor azt fo­gom neked mondani: Az Úristen bün­tető keze lesújtott rád, mert gonosz vol­tál a te szivedben és mert az Úristen igazságos. Akkor majd jusson esze lbe ez az óra, amikor mindent e'őre meg­jósoltam. Vén asszzony vagyok, sokat láttam ebben az életben, jót, rosszat, de azt még sohasem láttam, hogy az áruló szépen fejezte volna be az életét. Ijesztő halált hal az áruló! Vigyázz magadra. Nyomorúságosán és szégyenletesen fogsz kipusztulni a világból!... Juri tágranyitott szemekkel, megren­dülve hallgatta Safrona szavait. Szivén találta minden szó, névtelen rémület ra­gadta és rázta meg babonás lelkét. Nem birt egyetlen szócskát szólni. Hangtalanul zuhant vissza párnájára. Le­hunyta a szemét, de a rémület ott vir­rasztóit a szivében, ébren tartotta egész éjszaka... »Nyomoru’tul fogod végezni« — hal­lotta újra. Minden izét, porcikáját át­járták ezek' a szavak. Visszacsengtek a fülébe, hallotta minden idegszálával... — »Nyomorultul fogod elvégezni« — resz­ketett egész mivoltában. Megelevenedtek, élő valósággá, hús és vérré váltak benne a szavak. Megra­gadták és marcangolták lelkét, rágódtak rajta, nem birt szabadulni tőlük... Hideg verejték verte ki testét, haszta­lan csalogatta az édes álom, nem birt elaludni. Felkelt az ágyról, odatapogatói- jzott a tűzhelyhez és égő parazsat kotort (ki a hamuból. Annak fénye mellett meg­kereste a faggyus bögrét és kihúzott egy faggyúval átitatott kanócot. Meg- gyujtotta. A bél füstölögve égni kez­dett. Safrona fölriadt. — Mit csinálsz Juri? — Nem birok aludni. Nyugtalan a lelkem. (Folytatjuk.) Beköltözhető Öröklakások üzlethelyiségek, szobánként már 1000 pengővel Buda legszebb részén,, közei a Belvároshoz, déli fekvés villamos, autóbusz megállónál olcsó áron, kedvező felléte ekkel. 1>2*3 és többszobás, hall és összes mellék« helyiségek, hálófüike fürdőszobával. Még ma kérjen díjtalan tervrajzot és ismertetőt! „FÉSZEK" Szövetkezet BUDAPEST, VI., Rákóczi.ut 72. TÍsIÍTszSÍLÓ~ Budapest, VII., Baross-tér 19. Egy pár lépés a Keleti p. u.-tól. Kedves vidéki vendégeinket a Karácsonyt ünnepek alkalmából ez utón köszöntjűk és boldog Ujjévet kívánunk. Kiváló tisztelettel az GAZGATÓSÁG Fentiekre hivalkeié látogatóin­kat árainkból 20„/{’engedmény • ben részesítjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom