Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-02-11 / 12. szám
2 Kiskunhalas Helyi Értesítője február 11 A főispán diszpolgársága Abony nagyközség képviselőtestü» létének legutóbbi ülésén dr. Hódosy Márton tanácsnok indítványt nyújtott be, hogy dr Preszly Elemért, Pestvármegye főispánját a nagyközség díszpolgárának válassza meg. Az ünnepélyes díszközgyűlést legközelebb tartják meg, ahol ünnepélyes keretek között adják át a főispánnak a díszpolgári oklevelet. Az iparosság megyei szervezetbe tömörül A vidéki iparlestületek vezetői el határozták, hogy megkezdik az ipar» testületek vármegyénként szervezését. A határozatnak alapján Pest vármegyében már folyamatban van az egy táborba való tömörülés. A szervezkedésnek az a célja, hogy az egy vármegyébe tartozó ipartestületek egymással kapcsolatot teremtsenek, hogy iiyképen együttesen járjanak el különböző kérdésekben. Ez a szervezkedés nagy mériékben megkönnyíti majd a felállítandó ipa» ros központi intézmény munkáját is, amely számos kérdés megoldásánál veheti majd igénybe az iparosság megyei szervezeteit. Kielégítőnek mondja Halas közegészségűggi viszonyait Monszpárt főorvos A népjóléti minisztérium tiszti orvosi vizsgával nem rendelkező orvosokat nem jelöl a főorvosi állásra A kórház-terv döntés előtt A forgalmiadét nem törli el pénzügy- j miniszter A pénzügyminiszter a forgalmiadéról képviselőház legutóbbi ülésén Temesvár y Imre interpellált a forgalmiadó ügyében. Búd János pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a forgalmiadénál, ahol kincstári érdek nincs veszélyeztetve, ott hajlandó minden engedményre. A forgalmiadó eltörléséről álmodni sem lehet, azt megszüntetni az ország érdekében nem tudja. | Az elmúlt napokban felkerestük | Dr. Monszpárt László kórház» igazgatót, hogy a város közegészség* ügyi viszonyairól kérjük ki vélemé* nyét. A beszélgetés során különféle dolgok kerültek felszínre. Rátérve a város közegészségügyi viszonyaira, azt a főorvos kielégítőnek mondta. Erről azonban csak későbben nyilat* kozhat, amikor a szükséges statisz* tikaí adatok rendelkezésére fognak állani. Mi van az uj kórház építés» sei — kérdeztük 1 — Úgy tudom, hogy a kórház tervek a népjóléti minisztériumban vannak s ha a minisztérium dón* tése meglesz, akkor sor kerülhet az építésre. Még egy kérdést, 'amiről mosta« nában sokat beszélnek a városban, vetettünk fel a főorvos előtt. Mi a véleménye a városi főor* vosí választásról V Dr. Monszpárt László néhány pillanatnyi gondolkodás után a vá* laszt így adja meg: — En már régebben leszögeztem erre vonatkozó álláspontomat úgy az orvosgyűlésen, mint más helyen. Az közismert és tekintve az ügy mai állását bővebben ezúttal erre nem kívánok ki érni * £ £ * A főorvos állás kérdése más meg* . világításban is érdekes. — Az ügyvezető orvosi állásra j beadott pályázatok — az eddigi hírek | szerint — már a népjóléti minísz» j tériumban vannak. Érdeklődésre j tarthat számot, hogy miként véle» jj kedík erről a kérdésről a népjóléti j minisztérium. A közegészségügyi bi* zottság, amint már megírtuk, az összes pályázókat pártolólag terjesz* tette fel. Igen megbízható helyről buda* 1 pesti munkatársunk úgy értesült, j hogy a népjóléti minisztérium ugyan f, még nem foglalkozott a beadott j pályázatokkal, de a minisztérium I álláspontja az, hogy a halasi főorvosi állásra csak tisztiorvosi vizsgával rendelkező orvosokat lehet jelölni és vá» laszthatók meg. Ismételjük, a minisztérium még nem döntött a jelölések ügyében s ha ez az álláspont nyer megeró* sitést, akkon a tiszti vizsgával nem rendelkező orvosokat nem jelölik. Ezzel szemben még más folya* Hiánya is lehet az ügynek. Az, amiről a városban is sok szó esik: a kijelölő választmány állás* foglalása. a i——i i ^i— n Uj térkép készült Pestmegyéről A M Kir. Államépitészeti hivatal 1927. ó>-ben nyugalomba vonult műszaki főtanácsosa Simon Norbert egy újabb, a közéletben igen használható térképet szerkesztett „Pest Pilis=Solt Kiskun vármegye városai« nak és községeinek távolsági térképe“ címmel Bennfoglaltatnak kü» lön színnel jelölve az összes állami, kiépített és kiépítetlen törvényható» «ági és vicinális utak, építés alatt álló útszakaszok a már megépített és még építésre váró szakaszok fel« tüntetésével, vasúti állomások, városok, községek nevei. ORSZÁG-VILÁG Faiukongresszus lesz márciusban Budapesten. — Az Oroszországban maradt hadifoglyokról már nem tud felvilágosítást adni a svéd konzulátus. — Légmotoros siklóosónak járatot akarnak az olaszok rendszeresíteni a Dunán. — Hat hónapi börtönre ítélték Szombathelyen Gseszkó Gábor osífiasszooyfalvi lakost, aki részeg fejjel agyonszurt egy legényt, Megmérgezte magát Párizsi Teréz 14 éves szarvasi cselédleány, ijedtében, mart felszólítást kapott egyik hitelezőjétől. — Fejest ugrott Simon János egri diák a gőzfürdőben, de a kőre esett, amely a hasát fa hasította. — A hét gyermekes családtagokat felmentik a jövedelemadó alól Olaszországban. — Letartóztat ák Bpestvn Faragó Jenő háza8ságközvetitőt szédelgés miatt. — Megmárgezte magát Markó Ibolyka 18 éves leány Újpesten. — Kongresszust tartanak február 16 án Kaposvárott Somogymegye vendéglősei. — Felrobbant három olajjal megtöltött hajó a Ganz Danubius hajógyárnál és azonnal süllyedni kezdett. A tűzhöz a főváros valamennyi tűzoltósága kivonult. — A kibic is fizet kártyaadót februártól kezdődöleg Csehországban. — Elkészült Vasa miniszter öregségi és rokkantsági javslata, amely elrendeli a magáualkalmazottak kötelező nyugdijbizotositását. — Pan- g&’oszt a volt görög diktátort egy cirkálóra internálták, mert kiszabadításától féltek. — Az elmúlt évben 175 millió pengő kár érte a mezőgazdaságot a növényi és állati kártevők pusztítása miatt. A prágai amerikai követség bálján ellopták egy bárónő nagyértékü gyémánt melltüjét. — Vonatokat és állomásépületeket temetett el a hó Ukrajnában. — Nagy területeket öntött el az ár Skóciábau. — Dabrecenben egy cseu- dőrörmester lelőtt egy erdészt, mert az nem akarta hozzáadni a leányát. Értesítés f Tisztelettel értesítem a hölgy* közönséget, hogy lakásomon, Bem utca 7 sz. alatt tartok kész modell kalapokat, vállalok kalapdiszitést, művirág és lámpaernyő készítést. KERESZTES MARISKA Kézcsók j Irta: Somlyó Zoltán A zőldcsíllogásu tenger tükre selyme« sen ringatózott. A szűk mólón bronzarcu j fakinók mulatoztak széles mozdulatokkal, j Nekem ez uj dolog volt. Most először j láttam a nagy vizet, álmaim álmát és ha« j bár ebben a kis öbölben még a szárazföld volt az ur, mégis megrészegülten néztem, akárcsak valami forró ó'bortól egy költő... A magasban, ahol ablakomból kinéztem a mindenható nap szórta be aranysuga« raival a vörös háztetőket, a hosszú szál» lodasoron- Az a hotel, amelyben laktam, úgynevezett első szálloda volt telve a vi« lág minden tájáról ősszesereglett idegenek» kel. A szobám tulajdonképen csak egy kis szobácska volt amolyan kamaraféle, az egész hotelben a legigénytelenebb — de mit bánom én ezt 1 Ha kihajoltam ab« lakán vájjon nem ugyanaz a tenger hűl» lámzott«e alattam, ugyanaz a kissé fanyar, kissé csípős, a szivre és az agyra olyan különösen ható levegő csapott meg mintha a legdrágább appartement ablakain hajolnék ki a hullámok fölé — akár éppen annak a legelőkelőbb, legendás szobának ablakán, ahol az a misztikus ködbe burko» lózott asszony lakotl ? . . . Az 6 lakosz« tálya éppen tízszer annyiba került, mint az én kis kamrám, gondoltam, de vájjon nagyobb lehet«e az ő élvezete, az ö szén« zácíója avagy akár akkora is lehet«e, mint az enyém ? . . . Az az asszony híres szépség volt, az egész hotel csak róla be« szélt, valósággal egy élő misztérium haté» sát keltette suhogó, bő fátyolával és őrökké bő ruhája ráncaiba rejtett jobbkezével, amelyről tulajdonkép azt tartották, hogy nincs is . . . Meg aztán: egy asszony 1 És még ha a világ legszebb asszonya is és tele mísz« tíkummal — még akkor sem élhet fantasz« tikusabb élvezeteket, mint én, aki egyet« len pillanatban többet fogok fel szemeim» mel, mint mások összes érzékeikkel! Ezt gondoltam ifjú rajongásomban és mintegy őnvédekezésúl anyagi nyomorúságomban. De a valóságban mégis megalázva érez« tem magamat, csöpp kamrámban, szemben a mások fényűzéssel teli lakosztályaival és az idegenek óriási, lakkos autóival és tülköléseivel a szálló bejárata előtt, amelyek durva ellentétben voltak ifjúi kedélyem klaviatúrájának szelíd futamaival . . . Mert akkor költő vo tam, részeg, vad álmok után rohanó bolond, teli világból» dogító érzésekkel és őnszánalommal. . • Lenn a parti sziklák peremén, fürdőven« dégek csoportjai nyüzsögtek. Zöld sátrak alatt, mint valami majálison, tarka virág« girlandok, óriási lampionok közt. Es jó istenem, a rengeteg pénz , . . Itt szinte szemmellathatólag gurult a pénz. Egész fiatal tengerésztisztek rózsaszínű pezsgőt ittak már ebéd után háromkor- Amikor fizettek, eszükbe se jutott, hogy az óriási bankjegyekből visszajáró összeget Zsebre» tegyék, úgy hogy a fehér selyembe öltő» zött pincér borravalója nagyobb volt, mint a fogyasztott Cremant«Rosé ára . . . Itt ültem én is és egy tőrök feketét it» tarn — ebédre. Nem, igazán nem fájt ez nekem. Hisz ebben a szívet, tüdőt tágító világban a gyomrom oly kicsire szorult, hogy gondot alig okozott- De az asszony 1 Az a nö 1 Ott ült a tengérésztisztek kö> zött, a rózsaszín pezsgőt öblös, csiszolt üvegtálba folyatta, majd apró papírhajó» kát csináltatott velük es azokat megusz» tatta a gyöngyöző, édesen habzó kis ten» gerben. Es, ha csak egyetlen egyszer is elkaphattam volna tekintetének egyetlen sugarát 1 De a fejét egy pillanatra sem emelte fel az árnyékból. Sohasem láttam még szemtőbszembe az arcát, mindig csak ! a rohanó gépkocsiján tűnt elém titokzato» j san tovasuhanva. Mint másoknak is. Pusz» j tán a képzeletem rajzolta elém . . • j Az egyik szálloda erkélyéről most zon« 1 goraszó szűrődött le a tengerre- Az urak ! különféle dalokat fütyőrésztek s amikor j abba hagyták, egy női hang folytatta, egy j vékony aranyszálszerü hang, amely mintha í az égből ereszkedne alá : az ö hangja volt ■ Szenvedő és panaszos volt, tanácsért esdő, ! zokogás, néma térdeplés, madame But« I terfly . . . Elakadt a lélekzetem- Ereztem, hogy I nem bírom tovább. Ahogy azt a nőt sze« I rettem, úgy nem szeretünk valakit, akit | ismerünk. Az a szerelem részeg volt a I titokzatosságtól, fel akartam kelni, hogy távozzam. El innen, elbújni két lépés hosszú odúmba . . • Párnák közé fúrni a fejem ... és sírni , . . vagy megírni egy kétstrófás költeményt . . . csak őt ne lás« sam ... De ebben a pillanatban az asszony fel» emelkedett és két fekete szeme két ében« fa-pálca módjára rámcsapott. Széles ruhája bő redókben úszott alakja körül, szótla« nul hagyta ott a vidám fiatalurak asztalát és a fehérkavicsos utón tovasíklott- Mint« egy delejesen néztem utána. Nem hittem a szememnek i hirtelen megállt az én asz» talom előtt, leült mellém és felejthetetlenül édes hangján így szólt franciául^- Jól tudom, hogy maga mind között a legszegényebb Ugy«e ? Nos, válaszoljon, kérem. Ugy«e, a legszegényebb 1 Az elfogultságtól és a szégyentől kép» felen voltam válaszolni. Ha jól emlékszem szemeim lecsukódtak, de azért mosolyog» tam. — Kérem, kölcsönözzön nékem . . . — És itt megnevezett egy jelentéktelenül kicsi, de nekem mindazonáltal igen nagy összeget, éppen annyi pénz volt még a zsebemben. Boldogan nyúltam a tárcám után és átnyújtottam neki a pénzt. — Úgy, — mondta most — sürgősen- szükségem van e pillanatban erre az ősz» szegre. Majd . . . később, egyszer, vissza» fizetem . . . És kimondhatatlan gyásszal tekintett rám. Valahogy meg akartam volna köszönni a jóságát: majd olyan mozdulatot tettem, mint aki kezet akar csókolni, de ó busán, titokzatosan pillantott keblében nyugvó karjára •. . És tovalibbent a fehérkavícsos utón . • * Reggel felé nagy lármára ébredtem. A korrídórokon a szálloda lakói ide»oda sza* ladgáltak, pincérek, llftboyok és mind a titokzatos idegen hölgy öngyilkosságáról suttogtak- A keserűség a torkomat fojto» gáttá- Vájjon igaz volna ? . • • Az egyik pincér ámuldozva mesélte* hogy az idegen hölgy az este még becsen» gette és félóra hosszat beszélgetett vele az ablakban- Végezetül nagyon tisztessé» ges borravalót adott neki. És én tisztán hallottam, ahogy az a pénz a pincér zsebében csörgött... visz» szavágyódva hozzám ... az én pénzem ... az ő pénze . . . A szoba tele volt. Megérkezett a rend* őrség is, orvosok, a szoigaszemélyzet. En is besurrantam. Sápadtan, holtan olt feküdt a titokzatos asszony egy pamlagon. Az arcát még most sem sikerült látnom, el« takar la a pamlag szmirnája, De a keze 1... A halálban most szabaddá lett ez az örökösen rab kéz, elő« I bujt kebléből . . . Meg, meg volt az a i kéz, igen a kéz meg volt ... De minő i kéz 1 Egy csecsemő keze. Korcs. Vajszínű ! kéz, képtelen arra, hogy valaki felé kinyúljon .. . éppen csak egy csókra elég . • . Főléje hajoltam, amikor senki sem látta és titokban megcsókoltam. Ez a csecsemő* kéz adta nékem az életben a legtöbbet, a legszebbet. . .
