Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1926 (26. évfolyam, 1-104. szám)

1926-06-16 / 48. szám

2 Kiskunhalas Helyi Értesítője junius 16 Temetés volt.,. Halas város egy adósságát rótta le. Meggyujtotta a meg­emlékezés soha ki nem alvó vi­lágitó lángtornyát azokért, akik életüket áldozták a hazáért. Felállította a hősök emlékszob­rát. 746 halasi hősi halott neve tündököl azon. 746 hős neve van odairva, azoké, akik panasz­szó nélkül hazafias lelkesedés­sel vonultak be a háborúba, búcsút véve mindentől, vissza­hagyva mindent, ami kedves volt előttük, ami az élethez kötötte őket — és nem tértek vissza soha többé. Vasárnap leplezték le ezek szobrát. Kettős ünnep volt ez : szobrot emelt a város hős fiai­nak és egyúttal temetést is tartott. Hisz ez volt az ő te­metésük. Ez az emlékmű az ő jeltelen sírjuk helyett való jel­képes sírjuk. Szomorú, bus temetés volt ez. 746 halasi hőst temettünk el, akik a különböző harctere­ken estek el s akiknek por ré szeit nem hozhatták haza s messze Idegenben alusszák örök álmukat. Vasárnap temettük el őket hozzátartozóik és a város 'közönségének jelenlétében A tá­vol levő sírokhoz nem zarándo kolhat el a szülő, a testvér, a feleség, a gyermek, ide fog elzarándokolni, hogy legdrágább hozzátartozójának elvesztésén hullassa könnyét, elsírja bána­tát. Ehhez a jelképes sirhoz zarándokolunk el, leróni kegye­letünket azok iránt, akik hősök voltak és értünk meghaltak. Temetett a város! Elte­mette hős fiait. Szomorú teme­tés volt ez, de mégis felemelő 1 De ha erre a 746 névre esik a tekintetünk, mégis kell, hogy szemünkben csillogó könnycsepp szivárvánnyá váljon, mert az az érzés hatja át az embert, hogy az az ország, amelynek egyetlen városában is 746 férfi termett, akiknek kezéből a ha­zát védő fegyvert csak a Halál tudta kicsavarni: egy ilyen nemzet nem pusztulásra, hanem az örök életre van hivatva s a a hősök kihullott vére biztos záloga a nagy magyar feltáma­dásnak. Példájuk ott áll előttünk s a feltámadásban vetett hitünket erősiti, mert „NEM LEHET, HOGY ANNYI SZÍV HIÄBA ONTA VÉRT“! Eormaayzo is József Éerce; jelenlétében leplezték le а ш emlékszobrát Báró Pró na у György mondotta az ünnepi beszédet A kormányt Pesthy Pál igazságügyminiszter képviselte Fényes keretek küzt folyt le az A 746 halasi hős vasárnap dél­előtt bevonult a hála, a kegyelet, az emlékezés Pantheonjába. A szürke, ismeretlen nevek súlyt, csillogást nyertek, a hir szárnyaira kapta őket és élénken, ragyogón állt minden egyes résztvevő előtt, hogy Halasnak fiai mi mindent követtek el véres csatákban: a hazáért. A szemekbe a meghatódottság könnyei szivárog­tak, az arcokon szomorú, de büszke bánat ütött tanyát és ez érzésekben az öntudatos méltóság került túlsúlyra, mert mindenki tudta, mindenki érezte, hogy a bánat, a szomorúság fájdal­mait elnémítja az & hatalmas, szinte emberi szemmel nem is mérhető tö­mege a dicső, bámulatos tetteknek* amelyeknek nyomán még a fájdalom, a kin is enyhülni képes. A szülők, a gyermekek, a hozzá­tartozók keserves, fájdalmas megem­lékezésben rótták le a kegyelet adó­ját. Számukra kétszeres volt a kin, sokszoros a bánat, mert siralmukba belevegyült a szülő zokogása, a férj szenvedése és a gyermek buja is. A fájdalom oly nagj^* megrohanás- ban részesítette őket, hogy reájuk csupán a kegyelet, a hála és az őszinte megemlékezés végtelen, át­hatolhatatlan sűrűségű tömege hoz­hatott enyhülést. És ebben a mély­séges gyászünnepólyben elsimultak a kíntól eltorzult arcok, enyhülést oyert a bánat nagysága és a patakzó köny- nyekbe a nagy lelki nagyság révén belevegyült a büszkeség öntudatos méltósága. Mindenki átérezte, hogy a keserv, a kin mos nem lehet egye­sek tulajdona, kiváltsága : az egész ország gyászol ma s Hungária önti, zokogja könnyeit. És mindenki belátta, hogy az ün­nepségnek, a megemlékezésnek túl kell jutnia a könnyeken. A gyász fe­kete, sötét tonusu hangjait, akkord­jait fel kell váltania a büszkeségnek, az örömnek, a méltóságnak. Nagy, hatalmas jelentőséget koszoruztak meg a virágok sokaságai; egy dicső, egy tüneményes tettekben gazdag időszakot, amikor a hősiességnek, a bátorságnak virágai nagy tömegben és szépséges nyílásban virultak sze­meink előtt és amikor mindent, de mindent fel tudtak áldozni Halas fiai a hazáért. А Нага e szó volt az összes jelenlevők szivébe bevésve. А Нага jövőbeli nagysága és hogy a mai napnak a Hazára kisugárzó jelentőségének enyhíteni, kisebbíteni kell a hatalmas fájdalmat, a keser­vet, mert a 746 halasi fiú kiemel­kedett a közönséges fogalmak alól, megszűnt kizárólag Halas gyermeke lenni. * * * A leleplezési ünnepélynek különös fényt, jelentőséget kölcsönzött: a kormányzó iejövetele. Horthy Miklós hatalmas, kiváló egyénisége révén az ünnepség nagyszerűsége hatalmasan emelkedett. Az egész város öröm­mel várta a nemzet e nagy fiának lejövetelét, mert ezáltal növekedett hazafias érzése, erősbödött az or­szág építő munkájára fordított ener­giája és nagy méretekben nőtt önbi­zalma, saját erejébe vetett hite. A kormányzó ur Öfőméltóságának jelenléte azt bizonyitotta, hogy min­den hazafias, az ország előnyét elő­segítő, biztositó cél петез felkaro­lásban részesül legmagasabb helyről. Horthy Miklós nemes veretű egyé­nisége hatalmas, mély benyomással töltött el bennünket és általa rájöt­tünk arra, hogy ez az ország csak nagy, kitartó és hazafias szempon­toktól áthatott épitó munka által várhatja feltámadását. На1аз vár03 közönsége ünnepi díszben várta a kormányzót. A kor­mányzó útja valóságos diadalmenet­ben folyt le, mindenütt a lakosság kitörő lelkesedése és hódalata fo­gadta és kísérte. A város közönsége meleg szere­tettel fogadta József főherceget is városunkban és örült, hogy a ma­gyar katonák e szeretett vezére le­jött az ünnepélyre. Nemkülönben szeretettel fogadta a többi előkelő­ségeket is. A város képe A város már az ünnepélyt meg­előzően is bizonyos ünnepies külső­vel bírt. Erősen dolgoztak azon, hogy az ünnepély fényes legyen ős minden tekintetben impozáns. Az utolsó napon, szombaton már minden a másnapi ünnepély hatal­mas arányait mutatta. A Kossuth utca, Fő utca és azon utcák ház­sorai, amelyeken a kormányzó, József főherceg és kísérete elvonult, virágdíszben áliott és nemzetiszintő) ékeskedett A Kurucz szobornál hatalmas dísz­kapu volt felállítva, amely Isten hozottal köszöntötte az érkező vendégeket. Este az utcák erősen mozgalmas képet öltöttek, — mindenütt nagy tömegek rótták végig az utcákat és a másnapi nagyszerű ünnepségről beszélgettek. Vasárnap reggel Vasárnap reggelre már az ösezes előkészületek befejeződtek. Minden készen volt és várta a nagy jelentős pillanat beköszöntőt. A Kossuth, Fő utca és a városház előtti teret és melletti utcákat rend- őrszemek léptékéi és ügyeltek, hogy az események programmszerüen follyanak le. Munkájukban, a ren­dezésben jelentős szerepet töltöttek be a tűzoltók is. */i 11 órakor már nagyszámú közönség töltötte be a szobor körüli térségeket. A piacté­ren az elesettek hozzátartozói leg- nagyobbrészben ekkor már jelenvol­tak és a szobor mögötti széksorok is rövidesen gazdát találtak a külön­böző testületek képviselőiből. 11 órakor már hatalmas tömeg lepte el a városháza előtti tereket is. Ember-ember hátán szorongott, mindenki elöl akart lenni, hogy az események hü szemtanúja lehessen. Ez nem mindenkinek jutott osztály­részül. A nagy, erős hőségben türel­mesen várta mindenki az idő mú­lását. 11 óra után néhány perccel a nagy hőségben többen rosszul let­tek. Kivitték őket. A közönség az égető melegben tovább várt türel­mesen. Ezalatt egymásután érkeztek mindenünnen az ünnepségen részt­vevők. A vasúti állomásnál Az állomás teljesen felvirágozva várta a vendégeket. Az állomáson a kormányzót a városi Tanács, élén a polgármesterrel, báró Prónay György miniszterelnökségi államtitkár, Endre Zsigmond nemzetgyűlési kép­viselő, a rendőrség ős a csendőrség vezetői várták. Horthy Miklós kormányzó, József főherceg és kíséretük llti2 órakor különvonaton érkeztek meg. Foga­dásuk elé szintén hatalmas tömeg vonult ki az állomásra, — úgyhogy annak környéke feketéllett a soka­ságtól. V* 12-őt jelzett az óramutató, mi­dőn befutott a kormányzó külön- vonata. A kormányzó néhány pillanat múlva már a halasi földet taposta. Markáns alakja után nyomban fel­tűnt József főherceg alakja, több magasrangu katonatiszt társaságában. Ott láttuk Pesthy Pál igazságügy­minisztert, Bartha Richárdot, a ka­binetiroda főnökét és vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornokot. Denk Gusztáv ezredest, Magasházi László alezre­dest, Görgei György alezredest, Koós Miklós őrnagyot, Brunswick Györgyöt, dr. Preszly Elemér főispánt, Ago- rasztó Tivadar alispánt és másokat. A diszszázad tisztelgése után a kormányzó fogadta Szalai József kerületi főkapitány és Vozáb József rendőrtanácsos jelentkezését, — majd Preszly Elemér főispán üdvözölte a vármegye nevében. — Köszönti — mondotta — a vármegye nevében e város falai között, mely város erősen kivette részét a világháborúból. Ezután dr. Thuróczy Dezső pol­gármester üdvözölte a város nevé­ben. — Hódolattal köszönti a Főmóltő- ságu Kormányzó urat a város kö­zönsége nevében és köszöni, hogy magas megjelenésével megtisztelte a várost. Hittel és reménységgel néz­hetünk a magyar feltámadás elé, mert az ország kormányzása — Horthy Miklós kormányzó kezében — biztosítja, hogy az uj alapköveket lerakhatjuk. A kormányzó működé­sére Isten áldását kéri. Isten hozta vitéz nagybányai Horthy Miklós kor­mányzót ! A kormányzó megköszönte az üdvözlést és a következőket mondta: — Örömmel jött el ebbe a szin- magyar, nagy alföldi városba, ahol mint fővezért díszpolgárrá válasz­tották. Örül annak, hogy ezen az ünnepségen részt vehet. A bevonulás Ezután a kormányzó kíséretével bevonult a városba. Festői, megkapó látványt [nyújtott a bevonulás. A menet legelején a lovasbandérium haladt, élőn Bor bás Imrével. Lassú, méltóságos tempóban vonult a bandérium. Min den egyes lovas jól ülte meg lovát és a ruhák különféle és érdekes változatában igazán szép látványt nyújtottak. A bandérium után a diszszázad menetelt. Kemény, szép, dólczeg legények tömege képezte azt. к Tis: értés közö fe m vásái gyek lepc ve nálí t kab és L divati gyerme Kész kap1 55.OC kt Maradok Gliici Tisztelet a n. é. hogy Ali 4 E női SZÍ nyitottan kényese1­nek rul ölesén ki rém a n. szives I Tisz Schwar

Next

/
Oldalképek
Tartalom