Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1925 (25. évfolyam, 1-103. szám)
1925-03-21 / 23. szám
XXV. évfolyam. 23. szám. Szombat, 1925. március 21. Kiskun-Hala ^ J " 5! u Közgazdaságé társadalmi és politikai heti néplap. Helyben Előfizetési ár egy évre: 160.000 kor. ! Vidékre • • 200.000 kor. Egy széni éra 1500 koron*. Alapította PRAGER FERENCZ Hirdetmények dija: Egy cm. magas soronkiaS Garmond bál 10000 korona — Petitből 11000 koreai Magán hirdetés szavak szerint. Szerkesztőség: Molnár-utcza 2. Megjelenik szerdán és szombaton Kiadóhivatal: Az uj városháza épWetéS^f Borbás Imre beszéde március 15«en a Kuruc szobornál Ünneplő magyar testvéreim! Március lóikéi; jöttünk ünnepelni ide, a bnsuió kuruc vitéz lábaihoz, amely március 15. a természetben a tavasz, a megújhodás hirdetője, a téli aléltságból ébredező rűgyfakadás. Faka- dás, virágnyilás beköszöntője ; de épen agy nemzetünk életében is a megújhodásnak, a 48-as nagy és szent eszmék diadalának emlékünnepei Busuló kuruc vitéz I Ki már oly sok ünnepet láttál lezajlani magad előtt, talán nem ok nélkül csüggesz- ted alá mélabns ábrázatodat, ha velünk együtt összehasonlitani igyekszel a boldog, verőfényes múlt. és a vigasz tálán jelennek márciusi ünnepségeit! Szabadság, egyenlőség, testvériség! Ezekért a szent eszmékért szállott küzdelembe a 48 as idők márciusi ifjúsága és ezeket vitte diadalra minden erőhatalommal, minden zsarnoki önkénnyel szemben, csupán a teljes elszántság és izzó hazafias lelkesedés diadalmas hatalmával. Eszmék győze- deime, haladásnak diadala volt ez a régi, korhadt rendszer felett, amely eszmék azonban nem elvont fogalmat jelentettek, hanem élő valósággá, éltető elemévé váltak a nemzetnek s amelyeket 49. után próbált egy időre elhomályositani a zsarnoki önkény, bogy annál fényesebben, annál nagyobb átütő erővel tündököljenek a magyar égen. Ünneplő közönség i Mi, akik boldog világban is ünnepelhettünk, felfogtok és éreztük a márciusi szent eszmék tündöklő ragyogását, tadtuk és érez tűk, hogy nem álom ób fogalom, hanem élő, az emberiséget átható valóság az, amit ünnepelünk és ünnepeltünk nem külsőleg és megszokásból, hanem szivból és lelkesedésből. Ma — ünneplő testvéreim — só- várgunk azután, ami nincs! Szabadság l Szent szó, amelynek fáját mindig bőven öntözte magyar hősök kiomló vére, de amely mindig is meghozta a nemzetnek a maga áldásos gyümölcseit 1 Boeskay, Bethlen, Bákóezy, Kossuth szabadságharca nem voltak hiábavalók, bármilyen küide- lemmel jártak, bármennyi véráldozatba is kerültek azok! De amióta áll ezeréves hazánk, soha annyi vér nem ömlött, soha ennyi fájdalom és szenvedés nem szakadt erre a szerencsétlen nemzetre, soha annyi áldozatot nem hozott a magyarság önmagáért és jövendő sorsáért, mint a most lezajlott világháborúban. Es kérdezem, mi lett a jutalma annak, hogy magyar hőiök vére folyt bő zabatagokban szerte a négy világ- tájon és magyar bősök jeltelen sír- halmaival van teleszórva a küzdelmek szintere a doberdói u*ik!áktól a rokit- nói mocsarakig ? özvegyek, árvák, magyar anyák es арак, kik hősi halált halt kedveseiteket siratjátok, — ti féllábu, félkarú rokkant magyar katonák, kik bénán, nyomorogva koldultok szerte az országban, mondjátok meg, miiyen szabadság fakadt a Ti bőseitek vérehullásából, a Ti fájdalmaitok és könnyeitek tengerárjából I ? Ezeréves hazánk darabokra tépve, az elrablóit országrészeken gyáva és áruló martalócok kacagva osztozkodnak, kik nemsokkal előtte még lábainknál hevertek ; a megmaradt csonkaország fölött pedig egyre sötótebb fellegek tornyosulnak. Véget ért a nagy világháború és ellenségeink jóvoltából felváltotta egy még szörnyűbb, még nehezebb harc, a létünkért való küzdelem. Hiába a dolgozó munkás arcának verejtéke, a gazda ipatkodása, iparos és kereskedő szorgalma, tisztviselők kőtelességtudása, a megélhetés napiól napra nehezebb, a gondok mind nagyobbak és nagyobbak. Es amikor mindenki a máról holnapra való megélhetés gondjaival küzd, csonkaországunk roncsai fölött ott terpeszkednek a Népszövetség Ó3 Jóváteíeli Bizottság sáfárai, akik minden kifacsarható jövedelemre rávetik magukat és amikor mezőgazdaság, ipar, kereskedelem már-már össze- roekad a súlyos terhek alatt és segítségért esdelrei, a Népszövetség vámszedői azt kiáltják : nem elég, fizess még többet! Nemzeti önérzetünk teljes агси1сза- pására idegen hatalmak magasraogu katonái kémkednek közöttünk, akiket mi súlyos milliárdokkal fizetünk és akik azért hálából lázas kutatást és őrületes hajszát rendeznek szerteszét az országban, keresve hogy шпез-e valahol eldugva egy rozsdás, hasznavehetetlen fegyver, nincs-e egyetlen katonával több, mint amennyit kegyelemből engedélyeztek I Testvéreim, ez nem szabadság, hanem a legsúlyosabb, legszégyentel- jesebb szolgaság és keserű iróniája a sorsnak, hogy amikor íüggetlensé- günket, önállóságunkat megkaptak, ezeréves hazánk szent egységét akkor vesztettük el és a szabadság akkor távozott legmeezebbre tőlünk! egyenlőséget ünnepeltünk valamikor március 16-én, amely egyenlőségnek ma ellenségeink jóvoltából az ököljog az alapja. Egyenlőséget hirdetnek a trianoni béke nagy- képű apostolai, de ugyanakkor a békeszerződéssel torkunkra tettek a kést, guzsbakö- töttek, pusztulásra kárhoztattak (bennünket és ráakszabaditották a hullarablókat! Egyenlőségről beszélnek, de egyidejűleg a legnagyobb megaláztatásban részesítik az ezeréves, dieső múltú nemzetet nálunk sokkal fiatalabb és hitványabb náeiók. Egyenlőségről, népek önrendelkezési jogáról beszélnek, de ugyanakkor letiport, leigázott népek módjára vágják arcunkba az ostort, noha soha, egyetlen harctéren |le nem győztek bennünket. Es teszik mindezt az emberi jogok szent nevében, a demokrácia és nyugati kultnra nagyobb dicsőségére, mert ott az egyenlőséget ugylát- szik úgy értelmezik bogy egyenlő nagyságú koneot hasítanak ki az ezeréves haza szent testéből eeehekoek, oláhoknak szerbeknek és az egyenlőséget ránk úgy alkalmazzák, hogy egyforma gondot és szenvedést raknak a szerencsétlen ország minden polgárának a vállára Testvéreim, ez nem egyenlőség, hanem megcsúfolása ennek a szent szónak és a legnagyobb megaláztatással egyenlő I Be83éibelitnt e ezekalán testvériségről, amikor balkáni kultúra és balkáni népek igája alá kényszerítenek 3V* millió magyar fajtestvérünket, amikor a Feividésről, Erdélyből, Bácskából saáíezerszámra üldözik ki a* rzíreves hazához érzésben és gondolatban hü magyarokat és teszik vagyontalan földönfutókká őket! Erezitek-é testvéreim, hogy a tavaszi szellő f* gyos iehelete üldözött magyarok sóhajtását, és megkínzott, megkorbáotolt, bebörtönzött véreink jajszavát hozza felénk ? Lehet-e testvériségről beszélni ott, ahol ezerszámra csukják be az iskolákat és kergetik szélnek a msgyar jövő reménységeit, ott, ahol temetővé ’.változtatnak virágzó magyar területeket, ott ahol súlyos bűn a magyar szónak még a hangos kiejtése is? Hiaba tiltakozunk mi, hiába a kisebbségek szerződéses jogai, hiába emeli fel esdeklő szavát a megszállt területek magyar eága a Népszövetséghez, süket fülekre találunk, mert nincsen sehol az egész világon pártfogónk, védelmezőnk és jóakarónk! Testvéreim, nem testvériség ünnepe ez, hanem megszállt területen élő véreink golgotája és megkinoztatása 1 Ezért nem ünnepelhetünk mi testvéreim március 15-én, ezért nem ünnep nekünk ez a nap, hanem gyász és szomorn emlékeztető arra, hogy mik voltunk és mivé lettünk I Nem ünnep nekünk a március 15 e, mert szabadság helyett szolgaság, egyenlőség helyett megaláztatás, testvériség helyett meg- kinoztatás az osztályrészünk 1 Nem ünnepelhetünk máreins 15-ét miadaddig míg a régi határok között, a Kárpátoktól az Adriáig, szabad hazában, testvéri egyetértésben, egyenlő örömmel nem örvendezhetünk, csak akkor lesz nekünk a máre ns 15 e újból a szabadság, egyenlőség és testvériség öröm* nnepe. Ez az idő el fog, mert el kell következnie. Látjátok testvéreim, a tél zordon hidege most is erőlködik, hogy erőt vegyen a természet rendjén, — hiszen érezitek fagyos leheletét — de jő a tavaszi napsugár, jő egy enyhe légáramlat és megtörik, elolvad a jég. Ellenségeink felettünk való nralma is osak ilyen :dei >!.enes tél, * bennünket szorító vasgyürü csak vékony jégkéreg, ami tartós nem lehet' mert az erőszak és a tólünk való félelem kovácsolta és tartja idoig-óráig össze 1 A magyar nemzetben él a feltámadás reménysége, éi a nemzet törtéAlaptalan hírek a kényezerkölcsön hátralék befizetéséről A város széles rétegében az a hir terjedt el, hogy a kormány rendeletét boesájtott ki oly irányban, hogy azok ellen, akik a bényszerkölcsőnt még nem fizették be és akik ellen emiatt végrehajtást rendeltek el, a végrehajtásokat fel kell függeszteni, mivel most már a kényszerkölcsŐRt nem kell befizetniük. Illetékes helyről ngy értesülünk, hogy ezek a híresztelések nem felelnek meg a valóságnak és nálunk Halason is a kóoyszerkőlcsőn be nem fizetők ellen a végrehajtások rövidesen megindulnak. A halasi vásár A halasi vásárt f. hó 22-én és 23 án tartják meg. Különösen a gazdaközönség tekint nagy várakozással a vásár elé. A kalocsai vásár most vasárnap zajlott le, a vásárban a lovak átlagban 4—5 millió koronáért keltek, mig a vágómarhának 9—10000 korona volt élősúlyban kilója. A halasi vásárra a v. tanács a helypénzt igy állapította meg. Minden karkosár után 2000 K., minden kétfülü kosár után 4000 K., sátrakban vagy földön árulók négyzetméterenként 4000 K., sütögető konyhák négyzetméterenként 6000 K, egy uj kocsi 10000 K, egy uj eke, borona 5000 K, ló, szarvas- i marha darabja 8000 K, borjú, csikó, j szamár, sovány sertés, juh 5000 K, j kövér sertés 100 klg-on felül 8000 5 ■ három hónapon aluli mala«, bárány * rr éti hivatásában és az Isten igazságosságába vetett rendületlen hit I A krakkói lengyel vártemplom egyik kápolnájában Lengyelemig sorsa van jelképezve, abból az időből, midőn ez a szerencsétlen ország 3 nagyhatalom közölt volt felosztva. Magas talapzaton egy érekoporsó iétható ott, melynek csukott fedele alól azonban egy fényes kardot villogtató férfikar nyúlik ki, a koporsó tetejéről pedig magasba röppenni készül a koronás fehér lengyel sas! Ünneplő testvéreim ! Ez jeiképeii a> mi sorsunkat is 1 Akárhogy ránk csukták a koporsó fedelét Trianonná! a mi ellenségeink, a magyar kar a koporsóból kijő és eget kér, megteremti az újabb ezerévet a nepek történetében és megrajzolja újból Szent István birodalmának régi határait 1 Ezzel a bizalommal, ezzel a közeli reménységgel tekintünk fel hozzád öreg faarne vitéz, őrtilló katonája régi dicsőségűnknek és a magyar vitézségnek, aki virrasztás» millió és millió magyar hőe síri álmai felett, látsz Te majd még ünneplő, testvéri egyetértésben összeforrott magyarokat és örömtől kigyult arcokat magad előtt I A közeli feltámadásnak, a megújhodásnak ezzel a hitével, a hitirjk ezzel г reménységével testen» lábaidhoz az Egységes-párt koszorúját i Adja a magyarok Istene, hogy ez ж idő mielőbb elkövetkezzék, adja Isten, hogy igy legyen. 4000 K, szárnyasok darabonként 1000 K, tömött baronfi darabja 2000 K, rúdon árulók 4000 K, mozgó árusok 4000 K, tej árulók kannánként 4000 K, egy kocsi 2 lóval ha a téren üresen állanak 15000 K, egy kocsi 1 lóval ba a téren üresen állanak 10000 K, ha iparost hoz igavonónként 5000 K, köszörűsök 3000 K. Vidékiek ezen dijak kétszeresét fizetik. Nyolc évvel ezelőtt feldarabolta az urát Tóth Mihály szánk-móriegáti gazdálkodó 1917-ben eltűnt. Az akkori háborús időben hamarosan napirendre tértek az eltűnés felett. Özvegye nyugodtan gazdálkodott az öt-hatholdas birtokon. A múlt hét végén a csendőrség bizalmas feljelentést kapott, amely szerint Tóth Mihályt a felesége gyilkolta meg. Az asszonyt vallatóra fogták. Csakhamar megtört és beismerte a gyilkosságot. Elmondotta, hogy férje nagyon rosszul bánt vele, részeges volt és deliriumos rohamában többször meg akarta ölni. Egy ilyen alkalommal Tóthné ijedtében felkapta a sarokban álló töltött fegyvert és rálött dühöngő férjére. Tóth Mihályt a golyó halálosan találta. Az asszony, hogy tettét elleplezze, kihurcolta a hullát я földre és elásta. A holttestet a mondott helyen megtalálták. A csendörség azonban csak részben ad hitelt az asszony vallomásának. Alapos a gyanú, hogy az asz-
