Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1925 (25. évfolyam, 1-103. szám)
1925-02-11 / 12. szám
2 Kiskun-Halas Helyi Értesítője február 11. Harangszentelés Halason A református egyház nagy ünnepség keretében szentelte meg uj harangjait — A Prot. Irodalmi Társaság Irodalmi estéje Megkondultak az uj harangok. Érccsengésük megdobbantotta a hívők sziveit. Hangjuk belevésödött, megrögződött ott bent a mélyben, ahol a nemes, az eszményien megkapó gondolatok fészke van. Az emberek lelkeit bizonyos mámor fogta el. Az örömnek megkapó szép érzete, amely kiemeli, kiragadja az egyént a múlt fájó, keserves hangulatából és a boldogság röpke szárnyain viszi a legjobb, a legszebb világba, ahol meseszerűen káprázatos látványban van része, ahol virágosán zöld, re- ménytfakasztó a tájék. A halasi református hívek tekintete vasárnap megpihenhetett e vidékeken. A hitnek, a magasztos önfeláldozásnak, az Isten iránt való rajongó szeretetnek jelképei öltöttek testet az uj harangokban. És a harangok csendülő szózata előtt kinyíltak a lelkek, a megértő vallásosság zsolozsmáit, igéit befogadták örök, állandó lakóul. Az uj harangok csengése, a felújított orgona bugása elűzte a lelkek viharos, dúló harcait, gondolatait, elcsendesültek, megbó- kültek, harmóniába olvadtak össze a viszálykodó, gyűlölködő képzetek. Miként a májusi hajnalpirkadáskor, amikor a tó tükre mozdulatlanul, békésen mered a szemlélő elé és az abba bedobott kavics felzavarja, felkavarja a viznak egész felületét és a gyürődző hullámok magukkal ragadják a távolabbfekvöket, az eddig mozdulatlanokat is, amelyeket nem érintett a kődarab, — úgy ehhez hasonlóan ömlött az emberi lelkek szelíd, tükörsima, a hit magasztos ereje által abszolút nyugalomba helyezett felületére a tanításnak, a hitnek magasbatörö szava, csengése és ennek nyomán a lelkeket a békének, a szeretetnek melege burkolta be, tartotta lenyűgözve és e szeretet, e hit nem állt meg a lélek külső kapujánál, hanem átsugározta, meghódította annak legelrejtettebb zugait is. A harangek bahtzatala Szombat reggel fél 9 órakor történt az uj harangok ünnepélyes behozatala. Hatalmas, óriási közönség vonult ki az állomásra. Elől a főgimnázium cserkészcsapata haladt, utána az iskola többi hallgatói a tanári kar vezetésével. A gimnázium ifjúsága után a halasi iskolák ref. tanulói következtek. A ref. egyház presbitériuma testületileg vonult ki az állomásra dr Babó Imre fögondnokkal az élén. Ott volt a városi tanács és még különböző testületek A kocsiuton lévő nagyszámú közönséget körül fogta két oldalról a járdán lévő sokaság A közönség lassan haladt. Nyugodt méltósággal 9 óra tájban a kifelé menő közönség előtt feltűntek a már kint tartózkodók körvonalai. Es az ott lóvó sokaságtól körülfogva állott i kocsin elhelyezett két harang zöldfaágakkai ékesítve Pár percnyi .tartózkodás után a harangok megkezdték bevonuló Útjukat. A kép rmgmt a régi, azzal a különbséggel hogy folyton növekszik a tömeg a e tliközökkel, á piac hoz. érve, mar mozdulni sem lehetett, ezrekre menő közönség volt együtt. Szab* Zsigmond leikési fidvfizlő szav <i a tomplom elitt A harangok a templomhoz érnek. A közönség megáll. Vár. Szabó Zsigmond, ref. lelkész mond itt megkapó#* szép, msgasszárnyalásu, szívhez szóló beszédet. Szabó Zsigmond ref. lelkész ezeket mondja: ,A református egyház egyik hivatalos helyiségének falán egyszerű fénykép függ. Előtérben egy kocsi zöldgallyal diszitve. A zöld galyon szinte rajta rengedez a magyar elszántság és bánat kettős sós köny- czeppje. A kocsin a három elnémult harang, immár halálos »ebekkel el- ' jegyezve véres csaták hősi halála ■zámára. Körülötte élő emberkoszoru összefonódva, mintha azt mondaná: vagy mindnyájan menjünk vagy mindnyájan maradjunk ! S a be-félő képnek komor háttere Szilády Áron lelkipásztor patriarchai alakja. Ennyit mond a kép, a többit meg anélkül is tudjuk. A harangok elmentek s velük és utánuk mentek sokan. Azok a harangok többé nem jöttek vissza s sokan, akik velük mentek, szintén örökre elmentek. Követte őket az elnémult harangok Simándy Pálja is. De azért maradtak itthon élők. Megmaradt a maradék. Maradt maradók Magyarország, maradék gyülekezet. De ebben a maradékban ott van az egésznek lelke, ereje, bizodalma és reménysége. Ез ezért a maradékért fog Isten megkegyelmezni az egésznek. Ez a maradék ma újra koszorúba állott. S csodálatos, annyi balszerencse és gyász után Isten ma örömmel és vigasszal fizet népének. A halottak elmentek, de visszajött a hősök lelke, hogy megelevenítse a holt részeket. Azok a harangok bele haltak a nagy magyar vérontásba, de leikük visszajött uj köntösben. Visz- szajőttek pedig erővel és hatalommal. Mikor az Ur Jézus a kisértést legyőzte, azt olvassuk róla, hogy visz- szatért Galileába a Lélek hatalmá val. Ezek a harangok is hatalommal jöttek vissza. Visszajöttek uj magyar bünbánat szózatával, uj élet üzenetével, uj magyar tavasz hírével, visz- szajöttek az újjászületés követelményével. S mindezért egyedül Istené a dicsőség ! Azért, hogy mig a levágott csonkokon harangok némulnak el, addig itt ébredő élet jeleként harangok születnek, most már nem gyászzenét szolgáltatni az ezeréves haza sírjánál, hanem feltámadás igéit hirdetni a hajnal elé. Egyedül Istené a dicsőség! Azért, hogy a gyülekezet tagjainak szivében Isten felébresztette a bűz- góság tüzét, hogy javaikból hozzanak elő kedves áldozatot uj harangokra, melyek a Szentháromság egy örök Istenimádásának legyenek szolgái Egyedül Istené a dicsőség! Azért, hogy a hivök lelkében megfogant eszme testet öltött. A kohó forró füzében megtisztul a nemes érc, hogy zengése ahitatos és tiszta legyen, mint a tiszta szívé. J Szorgalmas kezek munkája közben J a folyó izzó ere testet öhött, el- j indult és megérkezett Egyedül Istené a dicsőség! Azért, hogy most mar itt állanak í szemünk eíőtt. Most még ugyan : szárnyaszegetten a fődön. De hali- j juk már angyal szárnyak suhogását, j Jönnek, hogy feleMeijék őket a ma ’ gasba, őrhelyükre állítsák. Onnan fog majd, szavuk kizendülni, mint fész- j kéből a madár, hogy betöltse a szi I veket örömmel, reménnyel és vi- j gasszal, hogy teljes legyen az ég és föld az Ur dicsőségével. Köszöntünk benneteket uj harang- j jaink ! Isten hozott: Egyedül Istené a dicsőség!* Szabó Zsigmond szavai az áhitat légkörében nyernek befejezést. A híveket áthatja a pillanat fontossága, szépsége. Hatalmas hajókötelek burkolják ! be a harangokat és azok csakhamar felfelé törnek, ütjük a magasba visz, : hogy elfoglalják helyeiket torony- I szobáikban, örök lakhelyeiken. 11 óra van már, amikor a ma- i gasztos aktus véget ér, a közönség ! oszladozni kezd, de mindenki a i harangokról beszél . . . A vasárnapi ünnepély Vasárnap délelőtt 9 órakor a I református templom teljesen megtelt hívekkel. A ref. hívek óriási tömege töltötte be a templomot. A zsoltár i eléueklése utá« Kiss Zsigmond es- : peres mondott gyönyörű, megható imát. Isten áldását kérte az uj harangokra. Könyörgött, hogy azok csengése élessze, erősítse a hitet, a sze retetet. Majd megáldotta az egyház uj harangjait. Ekkor szólaltak meg először a harangok. Csengésűk behatolt a templomba. Ahitatos csend kísérte. Mindenki lélegzet visszafojtva figyelte hangjaikat. Kiss Zsigmond magasztos imája után a főgimnázium énekkara adta elő Urunk megdicsőülése c. éneket. Hetessy Kálmán kecskeméti ref. lelkész ünnepi beszéde következett ezután. Megkapó, hatalmas gondolatai szavának súlyos csengése betöltötte az egész templomot. A szétáradów gondolatok, eszmék szépsége mindenkit megkapott. Beszéde elején fejtegeti, hogy mily boldog érzés az, midőn az egyén végig néz, végigpillant a romok felett és tudja, hogy az építés, az ujjáteremtés váltja fel a pusztulás helyét, — akkor felujong, lelke boldogsággal tellik meg. áz egész lelket betöltő érzés ez. Épp úgy, mint midőn az egyén nagy betegségből épül fel, valami mélységes, kimondhatatlan érzés szállj a meg. Épp oiyan érzés ez, mint amely elfog bennünket, midőn halljuk megújított orgonánk harmonikus dallamát és uj harangjaink csengő szavát. Az uj harangokkal a halasi ref. egyház sebe, vesztesége a gyógyulás stádiumába lépett. Az uj harangok bus, zengő szava Isten dicsőségét hirdeti. A torony nem árva immár többé, »ért visszatértek dalos madarai. Rámutat arra, hogy nem elég ha füleinkhez ér a harangok csendülő szava, sz orgona szépséges akkordja, — ez magában véve semmit sem jelent. Pál apóstól szavait idézi, mely szerint az ember nem szolga, nem hódoló alattvaló, hanem Istennek gyermeke, Isten alkotásának örököse, letéteményese. Földi hatalmasság legyűrte, leigázta ugyan sokáig az egyének lelkeit. Engedelmes szolgájává tette, Nem sokáig. Vitten- berga városának kapuján megjelent a megváltást jelentő ige, mely a régi, eszményi szépségben, valóságban hirdette, hogy mi Istennek gyermekei ; vagyunk. E végtelen szabadság kere tén belül helyezkedett el az egyén, ! nem korlátozva senkitől — egyedül az Istentől. E városnak falai között elh-ngzott azon kijelentés, hogy а katholíkusok vannak itt az 1000 év jogán, ö ezzel szemben kijelenti, mi taint Isten gyermekei a Jézus áítal mindannyian 2000 év jogán vagyunk ezen a helyen s ennek folytán minden reformátust töltsön el azon gondolat, hogy őneki veaérkednie kell. Vezérkednie kell a ref. családapának és családanyának, a papnak, elöljárónak, a tanárnak, a tanítónak, az iparosnak, kereskedőnek és gazdáaak. És e vezérkedésben ott van a református iazó hazaszere tete is, amely miként a virág nem választható el az ő símétől, úgy tartozik együvé a református hivő vei is. Vezérkedni kell mint' Isten gyermekeinek s mint örököseinek. Hetesy mély hatást keltő beszéde után a főgimnáziumi énekkar énekében gyönyörködött ismét a közönség. A harangok történtté Pataky Dezső ref. lelkész ájtatos csendben kezdte ismertetni a harangok történetét. Röviden, tömören szólt keletkezésükről, történetükről az ő megkapóan kedves előadásában. á harangok történetéről az alan- tiakat mondotta: »Mikor néhány szóval elő akarom adni harangjaink történetét, csak történetileg hiteles, írott feljegyzésekre támaszkodom, mellőzve minden száj- hagyományt, ezek között a népünk ajkán ma is élő Harangos-tó szép regéjét is. 18 év hiján 300 esztendeje, hogy ref. egyházunkban megcsendült ai első harang. 1643-ban, Eperjesen készült. 1 mázsa nehézségű volt e harangocska rajta ez a felírás: In Honorem Dei fudit me Georgius Vie D. in Eperjes. — Isten dicsőségére öntötte Vie György Eperjesen 1643. Még az 1600-as években másik, nagyobb harangot is csináltatott az egyház; erről keveset tudunk, mert elveszett. Ismeretes, hogy az 1703- ban megkezdődött II. Rákóczy Fe- renc-féle dicsőséges szabadságharcnak mindjárt a megindulásakor városunk alatt nagyobb ütközet volt (1703 okt. 6). A Deák Ferenc kuruc ezredes kapitány vezetése alatt álló Tiszántúli kuruc sereg ütközött meg a Száva melléki sivákok, a bácskai rácok és Glóbicz szegedi várparancsnok által vezényelt német sorkatonasággal. A vesztett ütközet után a kurucok Kecskemétre húzódtak, az ellenség pedig íelprédálta a várost s elvitte többek között a nagyobbik harangot is. Még a német parancsnok is megbotránkozott • barbár rabláson s megígérte, hogy a halasiak harangját előkeriti. Biz ez csak ígéret maradt, annak dacára, hogy hadi munkára az Alduna mellé rendelt s onnét visszatért halasi emberek jelentették, hogy Opová szerb községben megtalálták harangunkat. Helyébe az 1760-ik esztendőben öntetett az egyház egy 8 mázsa 27 font súlyú harangot Budán Zechen- ter Antal ágyuöntövel, majd 1766- ban egy 5 mázsa 70 font nehézségű harangot. Ez utóbbi alig több, mint egy évtizedes használat után elhasadt s 1784 ben ujraöntetett, megnöveltetvén súlya 12 mázsa § fontra. Felírása: Privilégizált Kis-Kun-Halasi Helv. Gonfessión levő Gyülekezet öntette 1784 Johann Brunner Goss Mich in Ofen. (Brunner János öntött engem Budán ) Éz volt akkor az első harang, második az 1750-ben öntött 8 mázsás, harmadik az eperjesi kis harang. Ezt az eperjesi kis harangot is elérte a harangok köz- vorsa, 161 esztendei használat után 1804 ben megrepedt s ujraöntve, 329 fontra megnövelt alakban került ki a tűzkeresztségből ezzel a felírással : Fudit Henrikus Eberhardt Pes- tini. Ekklesiae Reformátae Cumani 0pp;di Halas 1804. E kis harangunk ebben az alakjában maradt meg a háborúig. A másik kettő még mindég szenved változást, nevezetesen az 1750 ben készült 8 mázsás, második harang is elhasadt 1815-ben, misor is a lakosságnak nevezetes adakozásokkal segittetven az ekhlésia kasszája, öntetett P«6ten egy harang, melynak massája & koronáján és ütőjén kívül 21 mázsa 73 font, rajta ez a felírás: az alsó széén: Privi- légisalt Kis- Kun Halasi Helv. Confee sión levő Gyülekezet öntette 1815. esztendőben. Felül a peremén : Fudit Henrikus Eberhardt Pestini (Öntötte Eberhardt. Henrik Pesten 1815 ben). Ez volt nátunk az első harang — A ti házi sz fó 1 fokc SZ haeza; Bergl Társ; Gazda ma! értesíti kösönsi Cí ,lr ■jból Ti ebéül pori zomá beszel Hang
