Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-08-04 / 62. szám

M. évfolyam 62. szám. Kiskunhalas, 1920. Szarda, angusztus 4, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Várostiáxépüief. Nagyl6ziaa. Hirdetési dijak: Garmond soronként . . 3 korona. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egynegyed évre • ... 20 korona Egész évre .............................80 „ E gyes szám ára 1 korona. Lapkiadó: Farkas Áron. Főszerkesztő: Dr.Nagypál Ferenc. Fővárosi tudósítónk telefonjelentései. Érkeztek: aug. 3-án. Gróf Tisza gyilkosai. A budapesti hadosztálybiróság hétfőn kezdte meg Tisza gyilkosainak tárgyalását. A vádlottak; Hüttner Sán­dor, Sztanyovszky Tibor, Dobó István és Vágó Wilhelm Jenő. Eddig Hüttner és Sztanyovszkyt hallgatták ki. * Olcsóbb gabonát. A nemzetgyűlésen Szabó József képviselő indilványt tett, hogy a termésrendelet módosításával a közfogyasztás céljaira szánt magasabb lisztárakat igy állapítsa meg ; buzakeny ér liszt, egységes rozs iszt vagy árpaliszt, valamint ezen lisztek bármely keveréke 150 K fözőliszt ............................................... 500 „ f inom tésztaliszt................................ . 1000 „ b úzadara ...................................................1500 „ V égül a maximális fejadagot havi 4 kilő helyett leg­alább 12 kilogrammra emeljék fel. Megfizetünk érte!... Jő a hontalanok Irénje, egyre jő. A dübörgő szeke­rek alatt remeg a föld, sir a magyar rög . . . Bünük: magyar szivük, ma­gyar lelkűk. Ncgy bünük, hogy ki tudták, ki merték mondani azt a rövidke, csat­tanó szót: „Nem!“ Ezt az egy szót, mely szen- tebb, magyarabb nekünk minden fogadásnál, minden eskünél. Kimondták. Szemük­ben megfagyott a könny, torkukon megakadt az eskü szava s bár halál, szenvedés, kin, nyomor a jutalom érte, mégis kimondták . . . Kimondták . . . Szemük összevillant, szivük össze­dobbant s csak e rövidke szó szakadt fel mellükből: „Nem!“ ... És ott hagyták a me­leg fészket, a sok-sok szép emléket, a gyermeki álmot, a sok jó barátot, kies völ­gyet, virágos hegytetőt, cso­bogó patakot, aranyszin ró­nát, pacsirtadaios, pipacsos, szarkalábas búzaföldet, bo- gárhátu, fehérfalu kicsi házi­kókat . . . Mindent, mindent ott hagytak, nekik hagyták, az olcsón hóditó, döíyfös rablóknak. De a sok szitkot, gúnyt, a sok sebet, szégyent, a megfojtott szót, sok-sok bujdosót nem fogjuk büntet­lenül hagyni. Nem nyugodt az álma a gaznak, bitorlónak. Vissza megyünk! Ott le­szünk! De addig is nyomo­rúság, lelkifurdalás az életük! Rémület szálija meg őket, éjféltájban bitorolt házuk kö­rül suhanó árnyakat látnak. Minden sarkon, minden szeg­letben rájuk leső gyilkosokat villanó tőröket sejtenek. Fel riadnak, fel a szu sercegé­sére is! * Egy-egy láthatatlan kéz, egy-egy titkos árnyék jő és éteíffit, italuk'méreggé Teszem Nászéjszakán titkos kezek zörgetnek majd rájuk smeddő marad vágyódó arájuK. For­rásaik iszapossá válnak. El­hintjük közönük magvait az őrök viszálynak. Szivünkben örökös rabként fog égni a félelem.és hiába oldalukon a kard, vállukon agyilkos fegyver, szivük resz­ketni, foguk vacogni fog. Mert eljön a magyar bosz- szu . . . e! . . . Félni, félni fognak ... és nem hiába . . . k. Nyílt levél Dr. Babó Mihály urnák. A „Halasi Független Hírlap“ legutóbbi számában közétett „Nyílt kérdésire, mint egyike „azoknak akiket illet“ van sze­rencsém a következőket vála­szolni. Feltétlenül biztosak vagyunk abban, hogy a város közönsége az Önkormányzat feifüggesztese esetén nagy megnyugvással fo­gadná a törvényhatósági biztos kinevezését, különösen akkor ha feltárnák a közönsége előtt a város anyagi ügyeinek rendet­lenségét, mert reménye volna arra, hogy felettes önkormányzati testületünk a vármegye rendet csinálva, rövidesen helyreállítaná a város valóságos önkormány­zatát. — Tudvalevő dolog ugya­nis, hogy az önkormányzat fel­függesztése csak a rendcsinálás idejére szokott kiterjedni. Nem sajnálnánk a város je­lenlegi önkormányzatát még ezért sem, mert önkormányzatunk csak névlegesen áll fenn, a valóság­ban kisajátította azt egy csalá­dias jellegű érdekeltség, amely hétfejü sárkány módjára őrködik a felett, hogy a polgárság ne önkormányozhassa magát. Elfe­lejtik, hogy a bálványimádás koiszaka lejárt, s csak a nekik tetsző ügyeket bocsájtják a kép­viselő testület elé. S ha „ments Isten“ néha a képviselőtestület az ő akaratuk ellenére hoz egy­két határozatot, csak akkor hajt­ják végre, ha nekik tetszik. Ha dr, Babó Mihály ur a vá­ros valóságos önkormányzatának hive, miért nem használja fel közismert nagy tudását és be­folyását arra, hogy ezek az álla­potok megszűnjenek? —Össze- egyeztethetőnek tartja-e az ön- kormányzattal 1.) hogy a képvi­selőtestület által kiküldött kibon­takozási bizottságot csak akkor hívták össze, amikor a bizottság egyik tekintélyes tagja lemondá­sát volt kénytelen bejelenteni. Azóta tartottak egy-két ülést, de a kibontakozás a bizottság hi­báján kivfll késik még mindig? 2.) Helyesli-e, hogy a Turcsik Mihály volt fehértói gazda ellen 1918 őszén megejtett vizsgálat eredménye, amely szefint neve­zett nyolcvanötezer koronával megkárosította a várost még mindig nem került a képviselő­testület elé? 3.) Helyes-e az. hogy a közellátási hivatal fel­számolására 1920 március 27-én kiküldött felszámoló bizottság a képviselőtestület akarata ellenére még ma sem hivott össze ? Ehhez hasonló dolgokkal meg­tölthetnénk az egész újságot, de azt hiszem ezek is eléggé iga­zolják, hogy valóságos önkor- mányzalunk nincs. Nagyobb hive az önkormány­zatnak mint mi. nem lehet senki, de az ilyen kormányozható önkormányzatot elítéljük, s mivel a város vezetőségében nem látjuk azt a r zándékot, hogv a város összekuszált ügyeit gyor­san rendezni akarná kénytelenek voltunk a felettes hatósághoz fordulni segítségért. Ami végül a „Nyilt kérdés“ végén a város közönségéhez in­tézett kérdést illeti, őszintén ki­jelenthetem, hogy mi u. n. ^ve­zérek“ nem akarunk lenni, a minden polgárt megillető köte­lességünket teljesítettük a panasz beadásával. — Méltóztassék el­hinni, hogy a közönség tisztában van azzal, hogy azok közül, akik magukat vezéreknek tartották* kik voltak a vezetők és kik a félrevezetők. Nasy Szeder Isti’án, Megtámadtak egy rendőrt. Megsebesült egy vasutas. Hivatásának teljesítése köz­ben a Barina-telepen több ittas ember megtámadott egy rendőrt, aki kénytelen volt fegyverét használni s egyik támadóját súlyosan megse- b'esesitette. A rendőrkapitányság az esetről a következő hivatalos kommünikét adta ki: Julius 31-én éjjel 11 óra­kor a Mintakert mellett több vasúti ittas állapotban össze­szólalkozott két munkás em­berrel, akik munkából haza­felé mentek. Az összeszólal- kozásból verekedés támadt s a segélykiáiitásokra oda sietett a közelben lakó Kovács Benő rendőr, akit a vereke­dők megtámadtak s a fegy­verét elakarták venni. A ren­dőr fegyverét használta és Rull József vasutast lábán súlyosan megsebesítette. A vizsgálat megállapította, hogy Kovács jogosan hasz­nálta fegyverét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom