Halasi Ujság, 1919 (1. évfolyam, 2-13. szám)

1919-11-30 / 4. szám

I. évfolyam, 4. szám. Kiskunhalas, 1919. Vasárnap, november 30. ELŐFIZETÉSI DIJAK : Egynegyed évre . . .10 korona. Egész évre.........................40 , Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : i Lapkiadó: . Dr. Nagypál Ferencz. Farkas Áron. Megjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-ÉPÜLET, NAGYTŐZSOE. HIRDETÉSI DIJAK: Garmond soronként ... 2 korona. Béketárgyalás Magyarországgal. Uj államtitkárok kinevezése. — Budapesti tudósítónk telefonjelentése. — Az entente párizsi békebizottságának amerikai tagjai a ka­rácsonyi ünnepekre hazautaznak, ezért a Magyarországgal kötendő békét csak január hónap első felében tárgyalják le. A magyar kormány ötven tagból álló békedelegációt küld Párizsba. * A tegnap este tartott minisztertanács a következő uj államtitká­rokat nevezte ki: A miniszterelnökséghez: Karafiáth Jenő, igazságügy: dr. Brassay Károly, kultusz : Pékár Gyula, kereskedelem : Miasits Ferenc, fökl- mivelés: Majer János, közélelmezés: Ipolyi Keller Gyula, kisgazda: Pataky Dezső, nemzetiségi: Zombor Géza és Kutkafalvi Miklós, a népjóléti: Székely János és dr. Benrád Ágoston. Nemzeti létünk haláltusájában a kedvező fordu­lat beállott. A nemzeti felbuz­dulás aléltságunkból felrázott végre bennünket, megindult min­denütt a rendezés munkája. Eme felbuzdulás nyomán várható meg­újhodás korszakos munkarend­jében előtérbe kerül népoktatá­sunknak olyan alapokra való fek­telése, amelyeken az egységes magyar nemzeti állam kiépíté­sét tényleg valóra is válthatjuk. Nemzetünkben rejlő fajfenntar­tási ösztönünket csaknem meg­semmisítette a kommunizmus, de feltárta az okokat, amelyek miatt nemzetünk a megsemmi­sülés lejtőjére jutott. A kommu­nizmus bomlasztó tévtanainak hatása azonban megtörött a nem­zet törzsének: a földműves osz­tálynak vallásos és hazafias ér­zületén. A kegyetlen terror nem tudott éket verni a nemzet tör­zsébe. Földműves osztályunk hű­ségesen kitartott az ősi erkölcsök, az Istenben való hit és a nem­zeti eszme melleit. A rettenetes proletár diktatúra meggyőzhetett bennünket arról, hogy nemzeti létünk jövőjét nemzetünk törzsé­nek, a földműves osztálynak kulturális és gazdasági fejlődésre kell fektetnünk. Népoktatásunkat ehhez mérten úgy kell beren­deznünk, hogy magyar közné­pünk vérébe átmenjen az a tu­dat, hogy ő a nemzet ősforrása, amelynek állandóan táplálnia kell a nemzet felsőbb rétegeit: az iparos, a kereskedő és a tudo­mányos osztályt. Kegyetlenül megbosszulta ma­gát a köztudatban általánosan elfogadott azon elv, hogy a pa­raszt maradjon az eke szarvánál. Ilyképpen a felsőbb műveltebb osztályok mesterségesen el vol­tak zárva attól, hogy pótlásaikat kizárólag a magyar nemzet fiai­ból vegyék, hanem e helyett idegen faj gyermekeiből egé­szüllek ki. Ezen állapotnak ter­mészetes következménye lett azu­tán, hogy az ipar, a kereskede­lem, a sajtó és a tudomány te­lén a vezető szerep lassacskán kicsúszott a magyarság kezé­ből. Ma nemzetünk jövőjét bizto­sítani akarjuk, elsőrendű érdek a nemzet fejlődését, vagyonoso- dását és egysegét a népoktatás­nak helyes alapokra való fekte­tésével biztosítani. Eddig elzártuk, illetve megnehezítettük közné­pünk fiainak a felsőbb rétegekbe való juthatásáí. Ezután éppen ellenkezőleg minden módon elő kell segíteni, hogy köznépünk gyermekei niiHél nagyobb szám­ban lepjék el az ipari, a keres­kedő és a tudományos pályákat, hogy igy nemzetüuk felsőbb réte­gei is az eleterős köznépből egé­szüljenek ki. A nemzeti megújhodás nagy munkájában nagy feladat vár a tanítóságra. A szó szoros értel­mében a nemzet napszámosaivá kell lenniök, hogy népünket kellően nevelve, teljes erővel Urinők társasköre Halason. A fájdalmas évek után nem járhatunk örökké gyászruhában, kell, hogy a társadalom feléb­redjen kin»s letargiájából és itt is — ott is meginduljoa az elevenebb társadalmi élet, ame­lyet ez az esztendő majdnem teljesen megbénított. Minden I osztályban keil valamit ez irány­ban tenni s ezért a legnagyobb érdeklődéssel adunk hirt arról a mozgalomról, amely Halason in­dult meg s célja az, hogy itl .társaskör létesüljön az urinők részére. Szükség van ugyanis arra, hogy a társadalmi, sőt a poli­tikai élet irányításában ezután a nők élénkebben vegyenek részt, bár a politikát a mozgalom meg­indítói már eleve ki akarják j zárni ebből a körből, amely első j sorban azt a célt szolgálná, hogy i a város úri asszonyai lehetőleg I gyakran találkozhassanak saját kaszinólielyiségükben, ahol a kel­lemes szórakozást az áldásos tevé­kenységgel összekapcsolva hasz­nára legyenek a város társadalmi, kulturális és más nemesebb in- tencióju mozgalmainak. A társaskörnek csak keresztény nők lehetnek tagjai. : valóra válthassák nemzeti gazda- j | sági törekvéseinket. Tanitósá- j j gutik hazafias és hivatásszerű ! munkássága azonban a kivánt ' sikert csak akkor érheti el, ha j társadalmunk a legmesszebb me- j nő erkölcsi, a kormány pedig a ! legnagyobb anyagi támogatással i lehetővé teszi gyermekeink álta­lános kiművelését. Ha ezen cé­lok elérésében a lelkészi és köz- igazgatási tisztviselői kar kar öltve és lelkesedéssel apostolko- dik, úgy nemsokára elérjük azt, hogy nemzetünket úgy az ipar, kereskedelem, mint a tudomány terén valóban a magyar nemzet fogja képviselni. Ha igy nemzeti túlsúlyúnkat minden téren bizto­sítottuk, nem kell félnünk többé, hogy a bolsevizmus a magyar itemzel testét á jövőben Újból' marcangolhatja. Városunk már a múltban is nagyobb anyagi áldozatokat ho­zott a népoktatás rendezésére s rövid ittlétem alatt is már öröm­mel tapasztalom, hogy a város vezetősége a tanügy iránt a leg­melegebb érdeklődéssel viselte­tik. A város polgármestere, mint az iskolák gondnoksági elnöke, maga veszi kezébe a város nép­oktatási ügyét s igy bizalommal nézhetünk a népoktatás jövő ( hivatásának helyes megoldása j elé. Tömörüljünk a nagy nemzeti célok elérhetésére. Szabó Elemér tanfelügyelő. v▼▼▼▼▼▼ Bocskai sapkások ! Tele van a város utcái ve­letek. Bocskai sapkás magyar katonák. Megdobban a szi­vünk, amikor veletek talál­kozunk. Ti vagytok nemze­tünk megváltói. Ti vagytok ) a haza talizmánjai. Ha ti nem ; lennétek nem lennének remé­nyeink. Sötét volna a mi jö- : vönk. Összes reményeink, vágyaink, a bizalmunk ben­netek rejlik. Ti lesztek meg- i alkotói az uj, a boldog Ma­gyarországnak. Alázattal vesszük le kala­punkat, ha veletek az utcán találkozunk. Mindenki, aki Bocskai sapkát visel, a nem zet keresztjét vette a vállára, hogy ezután dicsőségbe ra- gyogtassa hazáját. Ezt az el- kinzott, szegény magyar ha­zát. Oh, mennyire tisztelünk benneteket. Derék magyar katonák. Büszke vagyunk reátok. Irigyeljük a ti szüléiteket, hitveseiteket, gyermekeiteket, mert közelebb állattak hozzá­tok, mint mi, akik csak cso­dálattal nézünk reátok. Bocskai sapkás katonák a mi szeretetünk ölel át ben­neteket. És veletek van a Magyarok' Istenének áldása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom