Halasi Ujság, 1919 (1. évfolyam, 2-13. szám)

1919-11-30 / 4. szám

2. oldal HALASI ÚJSÁG november 50. Összeesküvés a Hangya ellen. Póruljárt kufárok. Az a hatalmas és üzleti szem­pontból utolérhetetlen, keresz­tény — és nem áruuzsorásko- dásra épitett — kereskedelmi vállalkozás, amely a Hangya Szövetkezel eredményes munkál kodásából létesült, már jó ideje szálka volt a zsidó kereskedők szemében. Jól tudták ezek, hogy a Hangya, amely körül a ke­resztény vásárló közönség tömö­rül, halálos csapást mér a zsidó tőkére, amely dió nagyságú gyé­mántokat aggat elhízott asszonyai fülébe. Ezért történt, hogy négy, a háborúban meggazdagott halasi zsidó, több mint két millió ko­ronát rakott össze, azzal a cél­zattal, hogy portékát vásárol és azzal letöri a Hangya üzleti vál­lalkozását. De a zsidó sohasem jár egye­nes utón. A négy halasi speku­láns is Jugoszláviába ment ,olcsó' portékát vásárolni. A napokban kellett volna az első küldemény­nek Bajári keresztül Halasra ér­keznie, mintegy négyszázezer korona értékben, de a szerbek a demarkációs vonalon elkobozták az egész küldeményt. Most sir a négy halasi zsidó. • Amikor pedig a zsidó könnyet ! hullat, akkor a keresztény bizo­nyára bánattól menekült meg. TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT Éten a Halasi lián Az adózó Halas. Nincs panasz az adót be­fizetők ellen A város adóügyi osztályában érdeklődtünk az iránt, hogy a város polgárai az adófizetés dol­gában milyen magatartást gya­korolnak. A válasz tökéletesen kielégítő volt, a város polgár­sága — úgy a nagy-, mint a kis adófizető — hazafias kész­séggel fizeti be adóját, úgy hogy a végrehajtónak ezután sem lesz munkája. Természetesen, ha az egész esztendőben befolyt adó össze­gét tekintjük, az jóval kevesebb, mint az előző esztendőben volt, de ennek oka a forradalmi hó­napok és a román megszállás volt. Így is állami, megyei és városi adóban a folyó esztendő­ben befolyt : januárban 61.000 korona, februárban 125.000 március, április, május, junius > és julius hónapokban, tehát a j a vörös uralom alatt mindössze j 3600 korona folyt be, természe- j tesen a gyors adót és egyéb ! vörös zsarolásokat nem vettük számításba. Augusztus hónapban megindult az adófizetés de a fehér pénz devalvációja folytán szeptember 15-ig ismét szüne­telt és addig 54.000 korona folyt be. Szeptember 15-én ismét megindult az adófizetés és a hó végéig 88,000 koronát fizet­tek be. Októberben 117.000 koronát, novemberben 218.000 koronát. Ebből is látszik, hogy a kö­zönség bízik a jelenlegi helyzet gyors javulásában, másrészt na­gyon okosan teszi az, aki most fizeti be az adóját, mielőtt a pénz értéke újabb csökkenésnek lesz kitéve. Az oláh imái jrelii. Orgiák a 9-es számú szobában. Az a bizonyos veres hnju, oláh őrnagy, aki a megszállás alatt Halason gárázdálkodott, nagyon szerette a nőket. Akik vele na­ponta érintkeztek borsos dolgo­kat beszélnek frivol hajlamairól. A „gáláns“ kalandokban csak az a szomorú, hogy magukról meg­felejtkezett halasi nők is akad­tak, akik részt vettek a vörös hajú, oláh őrnagy orgiáiban, de ide rándultak hozzá a környék­ről is. Állítólag ezek a nők „szállítva“ lettek. Ezeket az orgiákat az őrnagy a Városi Szálloda 9-es számú szobájában rendezte. Mert két lakása volt a szoknya hősnek: a Csengeri-utcában és a Városi Szállodában. A 9-es számú szobában gyak­ran pezsgőzött nők és cigányok társaságában. Egyik mulatsága az volt, hogy a pezsgős üveg fenekét az asztalhoz vágta és a lefejtett dugó folytán kifröccsent pezsgőt a nők és cigányok közé locsolta. Nem nagyon zseniroz- tatta magát az idegen szemek­től, nyíltan ölelgette, csókolgatta a nőket. És az ilyen mulatságo­kon gyakran nem viselte az egyenruháját, de civilt sem hú­zott magára. Egyszer Kunszenlmikiósról jött be egy asszony hozzá, akit ko­csiján hozatott Halasra és akivel azután reggelig mulatott a 9 es számú szobában. Az őrnagy meg­hagyta a kocsisnak, hogy a Csengeri-utcai külön lakásán ne mondja meg, hogy egy nőt ho­zott hozzá. A kocsis azonban elbeszélte a dolgot, amiért a dühös őrnagy véresre verte a szegény kocsist. Gyapjút a bőrével Háromszázezer koronás nyereség a halasi gaz­dák kárára. Újabb áldozatokról adunk hirt, megint halasi gazdákról, akik hiszékenységükkel és tájékozat­lanságukkal áldozatul estek a lelkiismeretlen közvetítő keres kedelemnek, egy „élelmes“ em­bernek. Mert ha ezek a közvetítő ke­reskedőknek sikerül igy kiak­názni a keresztény — a „gaj“ — tájékozatlanságát, azt ők „élelmes leiknek“ hívják, Tehát ama bizonyos élelmes ember magához hivatta úgyszól­ván az összes juhtartó gazdákat és ott kilónként potom 16 koro­náért összevásárolta a gyapjút. A gazdák annyira hiszékenyek és tájékozatlanok voltak a gyapjú akkori ára felől, hogy belemen­tek ebbe az „üzletbe“ és a köz­vetítő kereskedő az átvétel után nem kevesebb mint 300000 ko­ronát nyert. De kötöttek nug több ilyen jó „üzletet" a halasi gazdák ezekkel a közvetitőkkel és még kötnek is, ha meg nem alakul a keresztény kereskedelem, amely a vásárlásnál megelégszik a gyap­júval és nem akarja mindjárt a bőrét is lehúzni az eladó gaz­dának. MM irat 9 város. Elfogyott a villanytelep összes olajkészlete. Nem is kellett volna kérdője­let tenni cikkünk főcíme elé. Több mint bizonyos, hogy na­pokig egyiptomi sötétség borul Halas városra, a leghamisitha- tatlanabb egyiptomi sötétség, mert se villany, se petróleum, se gyertya, még mécsolaja sincs a városnak. A villanytelep v:zetősége közli velünk, hogy olajkészlete telje­sen elfogyott s már csak úgy tud áramot szolgáltatni, ha a városban itt-ott össze tud vásá­rolni egy-egy hordócska olajat, de ezekben az apró vásárlások­ban sem bíznak, tehát el lehe­tünk készülve arra, hogy fütet- len szobában és sötétben ülhe­tünk még bizonytalan időkig. ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼ Politikai helyzet. A megoldott kormányválság üditőleg hatott az ország politi­kai helyzetére. A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja biza­lommal viseltetik Huszár Károly miniszterelnök iránt. Igen nagy súlya van Friedrich István hadügyminiszter nyilatko­zatának, aki az egyesülés előtt kijelentette, hogy hiba volna az ententetől sokat remélni. Mi nem bizhatunk senkiben, csak magunkban. Véleménye szerint a magyar béke aláírására csak a jövő esztendő február hónapjá­ban kerül a sor. A választásokat 1920. évi ja­nuár 25-ikén tartják meg. A kormány mindent elkövet a liszt-, a szén- és a faellátás ja­vításáért s e tekintetben a kor­mányelnök jegyzéket intézett az ententehez. ▼ ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼YYTTTTTTYTTT A nvállozoli ni. Pista bácsi tréfája. A halasi katholikusok nép­szerű és érdemes nyugalmazott esperese, a köztiszteletben álló Pista bácsi, a napokban a terü­löm előtt találkozik két urinővel, de csak az egyiket ismerte mtg, akit azután meg is szólított: — Angyal, angyal, hova hová? — A templomba esperes ur. — Hát az a másik angyal kicsoda ? — kérdezi a four. — Oh, hát nem tetszik is­merni ? — válaszolja az. — Ba­logh Piros vagyok, a Balogh Mihály lánya. — Thü, a kiskésit! kiált fel Pista bácsi. — Angyal, angyal ! Már hogyne ismernélek, hiszen én kereszteltelek meg, de azóta nagyon megváltoztál. Jó még az esetben az, hogy Balogh Piriké, aki a legszebb tizenhatodik évében pompázik, majdnem sirva fakadt, mert nem tudta, hogy előnyére vagy hát­rányára változott meg a keresz­telés óta. Ezt tudvalevőleg elfe­lejtette Pista bácsi megmondani. | a kommunisták vetettek ki 250 polgárra, akik erélyes fenyege­tésre mintegy kettőmilliókilenc- százezer koronát fizettek be a város adópénztárába, holott a kommunista elv szerint nem is kellett volna adót fizetni. Igazán erélyes, bölcs, higgadt és megfontolt gondolkozásra vol­na szükség a városházán, hogy mindezeket a zavaros anyagi kérdéseket némileg kedvezően tudják megoldani. % A város adóssága. A gondba borult Halas. Még sohasem volt Halas vá­rosa olyan zilált anyagi helyzet­ben, mint most a román mng- szállás után, amelyet a kommu­nista uralom és a rossz emlé­kezetű Károlyi rezsim előzött meg. Ebben az esztendőben úgy­szólván nem is csinált mást Ha­las városa, mint — adósságot. Ha ezekhez hozzávesszük a ré­gebbi adósságokat, akkor bizony megvakarhatjuk a tarkónk alját. Egy millió koronával adós a város a helybeli bankoknak, amortizációs kölcsöne van egy millió ötszázezer korona, a román megszállás egy fél millióba ke­rült a városnak. Nem tudják még a városhá­zán, hogy miképpen kezeljék azt a bizonyos „gyorsadót“, amelyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom