Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-15 / 50. szám

1

deczember 15.

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE.

3

Eiifíizii Halas összes teuer! tenösít- Az alispán szigorú leiraía Szekér Pálhoz. —

Fazekas Ágoston, vármegyénk al ispánja nem kevesebb, mint tízezer métermázsa tengerit követel a város közönségétől. Azonban az összeírás, amelyet már hozzá felterjesztettek, csak 5927 métermázsa tengerit ! eredményezett.

az alispán a napokban egy igen erélyes és szigorú leiratot intézett Szekér Pál rendőrfőkapitányhoz, visz- I 8zaküldve az összeirási jegyzéket azzal, | hogy a Halasra kivetett tengeri mennyiséghez ragaszkodik, azt a városnak be kell szolgáltatnia.

Az alispán leiratában többek között ezt mondja :

„Tízezer métermázsa tengeri a legkisebb mennyiség, amelyet Halastól elvárok. A földmivelésügyi miniszter adatai szerint Halason közel 7220 hold tengeri vetés volt s ezen 80860 métermázsát meghaladó morzsolt tengeri, körülbelül 120000 m/m. csöves, termett. Bendórkapitány ur az októberi tiszti értekezleten 2894. holdról és 28940 m/m csöves tengeriről számolt be. Az ide mellékelt egyéni összeírások végeredménye mindezektől messze elmarad, mert abba csak 3081 holdat 29116 m/m terméssel írtak össze.

Szép, ha a hatóságok a helyi érdeket védik. De akkor midőn az ország az előtt a kényszer helyzet előtt áll, hogy mintegy hat millió métermázsa, emberi élvezetre is alkalmas morzsolt tengerit kell a katonai czélokra kiszolgáltatnia, a helyi érdeket a közérdek rovására nem szabad előtérbe tolnia senkinek. Ez már nem túlbuzgóság, hanem a közérdek elleni merénylet számban menne. És én sem nézhetném el.

Figyelmeztesse ezért a termelőket, hogy a 3511/1915. M. E. 8Z. rendelet szerint is reájuk nehezedő kötelességet a legszigorúbb lelkiismeretességgel teljesítsék, mert e téren elnézést senkivel szemben sem tanúsítok Halasnak összterülete meghaladja a 112.100 katasztrális holdat. A legfrissebb számítással is volt 7—8000 hold tengeri vetésük. Oda való gazdáktól tudom, hogy jó termésük volt s ha néhol gyengébb volt is az eredmény, túlnyomó részben 10-15 m/m. csöves tengeri körül törtek le egy kát holdról. Az a termés tehát, amit én vettem fel, mindenesetre alul marad a valódi eredményen És ha több volna is annál, az egyes termelők szorítsák le szükségletemet úgy, hogy a város a rá kivetett mennyiséget szállíthassa. Mert sokkal nagyobb baj származhat abból, ha nem szállítják, mintha a szállítás folytán a rendesnél kevesebb tengerit használhatnak föl.

Az egyéni kivetésnél elnézést, vagy kedvezményt sem személyre, sem rangra vagy vagyonra való tekintettel senki javára ne gyakoroljanak Minthogy a minister ur az októberi tiszti értekezlet eredményeinek ismertetése daozára is ragaszkodik 395000 m/m morzsolt tengeri számításához, a 3511/1915.

M. E. sz. rendelet 10 § ában említett mezőgazdasági (nem saját szükségletre hanem eladásra történő) sertés hizlalást és szeszfőzési és tengeri szükségleteket csak akkor és olyan mértékben veheti tekintetbe, ha amennyiben az ottani készletekből ezekre is jut

A rekvirálás kiterjed a vármegye területén termett minden tengerire, de nem vonhatják az alá az idegen törvényhatóság területéről ide hozott készleteket Minden termelő vagy tengeri tulajdonos, a legjobb tengerijét köteles beszolgáltatni. Ha valakinek a tengerije egészen, vagy oly mértékben romlott, hogy a reá eső mennyiséget nem tudja egészséges, száraz tengeribeu biztosítani, attól a 3511/ 1915. M E. sz. rendelet 3. §-ának 9. pontja szerint vegye át ezt a romlott tengerit és adja oda állati czélokra olyan termelőnek, aki egészséges tengerit akart e czélra felhasználni s ennek egészséges tengerijével pótolja a hibás tengeri mennyiséget. Szóval kicserélési eljárás utján biztosítsa a kiszabott készleteknek egészséges tengeriben való szállítását. A minister ur sürgetése folytán vele és az átvétellel megbízott Hadi Termény B. T.-gal közöltem, hogy városa a fönti mennyiséget szállítja, ha tehát ezen mennyiség részben, vagy egészben való szállítása iránt a Hadi Termény B T.-tól, vagy esetleg magától a Földmivelésügyi minister úrtól Bendórkapitány ur intézkedést kapna, annak az én külön intézkedésem nélkül is tegyen eleget. Azonban minden tengeri szállításról hozzám részletes jelentést küldjön. Amennyiben városát a mellékelt kimutatástól eltérő készlet szállítására kötelezné, ezt hozzám bejelentse, mert erről a Hadi Termény B. T.-ot még a szállítás megkezdése előtt értesítenem kell.“

A főkapitánynak az alispán kívánságát lehetetlen teljesíteni. Még ha Halasról az összes tengeri termést rekvirálnák, még úgy sem lehetne a kívánt mennyiséget összehozni.

A főkapitány tudatában annak, hogy mily kár háramlik a városra,

ha a rendeletét végre kell hajtani, részletes, mindenre kiterjedő felterjesztéssel élt az alispánhoz, kérve 4000 raétermázsára leszállítani a kívánt tengeri mennyiséget.

Szekér Pál felterjesztésében különben igy érvel az alispán leirata ellen:

„Miután hivatali felelősségem tudatában köteless^gszeruleg jelentenem kell, hogy az itteni gazdasági tudósítók hibás és felületes adatai és bejelentései alapján a bevetett tengeri területekre vonatkozólag készült és kiadott földmivelésügyi minisztériumi kimutatás téves, amennyiben a 36876/1915. számú rendelete folytán a gazdasági viszonyokat ismert külterületi hatósági közegek számba vétele alapján a f. évben itt bevetett tengeri területet 2894 holdban és az ezen területen remélhető tengeri termés 28940 m. mázsa csöves tengeriben állapíttatott meg és az október hóban megtartott tiszti értekezleten ezen adatok jelentettek be általam s a 38713/1915. számú alispáni rendelet alapján foganatosított tengeri összeírás és zár alá vétel során kitűnt, hogy ezen általam bejelentett megközelítő adatok a valóságot fedik, amennyiben az összeírás során megállapit- tatott, hogy városunkban a f. évben 3081 hold tengerivel bevetett terület volt, a melyen 29116 m. mázsa csöves kukorioza termett'

így tehát a hatósági összeírás utján megállapított tengerivetés területe a földmivelésügyi miniszter adatai alapján megállapított tengerivetés területének felét sem éri el, s mivel az összeírás adatai azt is igazolják, hogy a termelőknek a tengeri zár alá vétele tárgyában kiadott 3511/1915 sz. M. E. rendelet 2. §-ában megadott házi és gazdasági szükségleti igényüknek a legszerényebb módon történt számba vétele mellett, az idei tengeri termésnél a felesleg csak 5927 m. mázsa csöves tengeri ámbár rendeletének kifolyásakép és annak hatása alatt a rekvirálás során én kénytelen leszek ugyan a termelők házi és gazdasági szükségleti igéuyüket még jobban megszorítani oly módon, hogy ennek folytán a termelőknek a miniszteri rendelet alapján igényelhető sertéshizlalása és baromfi tenyésztése teljesen tönkre tétetik, daczára ennek mivel az összeírás csak 29126 m. mázsa csöves tengeri termést állapított meg, s mivel a zár alá vétel tárgyában kiadott minisztériumi rendeletben adott joggal élve, a termelők a tengeri termés egy jó részét házi és gazdasági szükségletükre már fel is használták, tehát az itt felsorolt tények kifolyásakép nem lehet Halas város idei tengeri terméséből közszükségleti czélokra 10000 in. mázsa morzsolt tengerit rekvírálni és a Hadi-Termény r. t-nak részére beszállítani még katonai rekvirálás és karhatalom alkalmazása esetében is egyenesen lehetetlen.

Mivel úgy vélem, hogv a tengerit termelő közönség házi és gazdasági szükségleti igényének nagymértékű megszorítása és negligátiója mellett is városunkból legfeljebb csak is 4000 m. mázsa morzsolt tengeri lesz beszállítható, kérnem kell a szükségleti czélokra kívánt és beszállítandó morzsolt tengerit 4000 m. mázsára leszállítani.“

Nem tudjuk még mi lesz az alispán határozata a főkapitány előterjesztésére, de bármilyen lesz is az, Halason nem fog több tengerit találni, mint amennyit a hatóság összeírt, még ha elrendelné is, hogy katonák rekvirálják a tengerit.

Közgazdaság.

Sertésvásár jelentés

deczember 14 én a ferenczvárosi zárt vásárról.

I. rondú öreg zsirsertés (350 kg. felül) 530-550 fill. II. rendű (280-350 kgig) 510—520 fill. Fiatal, nehéz zsirsertés (300 kg. felül) 580-600 till. Közép (220—300 ktfig) 560—580 fill. Könnyű (220 kgig) 540—580 fill. Levonás: 1) életsulyra páronként 45 kg , 2) a tisztasuly árának 4°/0-a. Hússertés — — — fill. — Az árak ágiként fillérekben értendők. — A vásár élénk volt, az árak emelkedtek.

Engesztelő szentmise.

Budapesten elhunyt Antal fiam lelkiüdvéórt f. hó 20-án reggel l/a8 órakor engesztelő szent mise fog tartatni, melyre szeretett megboldogult fiam jó barátait és ismerőseit a róm. kath. templombani megjelenésre tisztelettel felkérem.

Tallér Antal.

Szerb fogoly a szerb kegyetlenkedésekről.

Rongyokba burkolt, meggörnyedt alakot kísérnek be. Szánalmas volt a kinózóse ; arcát rendetlen szakái tette feketévé, amelyet csomókba kötött a reátapadt sár, piszok. Szeméből az ijedtség csillámlott; a kétségbeesett állat tekintetét vetette reánk.

Úgy fogták el a szerencsétlent a környéken, ahol bujkált Miuden ellenállás nélkül megadta magát, nem védekezett. Örült, hogy fogságba jutásával megszűnt sanyarú helyzete; élelemhez, fedélhez jutott. Kihallgatásakor Oernic Milivojnak mondotta magát. Módomban van egyet-mást közölni a fogoly vallomásából:

— Macedón-bolgár iparos vagyok — kezdte elbeszélését a fogoly. — Engem is, mint többi társamat már a háború elején besoroztak a szerbek, hogy küzdjünk azok ellen, akik nekünk nem ellenségünk, akik a legjobb barátaink. Már kezdetben is rossz volt a helyzetünk ; a szerbek bizalmatlanok voltak velüuk szemben, A legveszedelmesebb helyekre bennünket küldtek. Az volt a céljuk, hogy sorainkat apasszák. Hátramaradt családjainkat pedig nemcsak hogy támogatásban nem részesítették, hanem folytonosan zaklatták.

— Tűrhetetlen lett a helyzetünk akkor, midőn a második, a mostani ofl’enziva megkezdődött, s midőn a mi nemzetünk : a bolgárok hadat izentek. Szinte úgy bántak velünk, mint ellenséges katonával. Eleimet alig adtak, gúnyoltak, ütöttek. Állandó kiszólásuk ez volt:

— Gazemberek vagytok, rosszabbak a svábáknál. Ha szökni kísérletek, vagy megadjátok magatokat, kipusz- titjuk egész családotokat. Ne felejtsétek el, hogy mi nem ismerünk kegyelmet.

— Es ezzel valóban hatottak is. Bennünket, akik nem féltünk a haláltól, hiszen helyzetünk már tűrhetetlen volt, megfélemlítettek e szavak. Tudtuk, hogy a szerbek beváltják fenyegetésüket és a legkisebb szökési kísérletet kegyetlenül, az ő szokásaik szerint torolják meg. Ezért tűrtünk tovább, szenvedtünk hozzátartozóinkért. De hiába 1 Mert mihelyt a sors kezdett lesújtani, mihelyt az egyik vereség a másik után érte őket, s azokat már tovább eltitkolni nem lehetett, megkezdődtek a bolgármacedón lakossággal elkövetett kegyetlenkedések, s akkor kezdtünk mi is szökdö8ni.

— Az elsőt, akit tetten értek, a legénység előtt lőttek agyon, s a hulla előtt, amelynek hátára egy cédulát ragasztottak ezzel a felírással : „igy jár, aki szökni mer“ az összes bolgár- macedón katonáknak el kellett vonulniok.

— De hiábavaló volt minden. A rémitgetósek, kegyetlenkedések nem riasztottak vissza bennünket; már nem hittünk semminek. Mindegyikünket a szökés gondolata foglalkoztatott. Megadni magunkat nem igen tudtuk, mert a szerbek gépfegyvereket állítottak fel mögöttünk és a legcsekélyebb gyauus mozdulatnál sorainkba lőttek.

— Visszavonulásnál általános volt a zavar. Mindenki elvesztette fejét; senki sem tudta, melyik az igazi parancs, kinek engedelmeskedjék, mi a teendője Növelte a fejetlenséget a lakosság pánikszerű futása, amely egész a legutolsó pillanatig győzelmi hírekkel volt áltatva. Ez a tömeg özönlött az ország belsejébe, mindent letarolva, felemésztve. Most már aztán nemcsak a katonaság kegyetlenkedett, hanem méltó segítőtársa volt ebben a lakosság.

— Az általános fejetlenségben módot találtam, hogy megszökjem. Mikor egy erdőn haladtunk keresztül, egy bokorban, amely oly sűrű volt, hogy eltakart, lefeküdtem s vártam, míg a szerbek hosszú sora elvonul. Órákon keresztül kellett halálfélelmek között leselkednem. Végre elhaladt az utócsapat.

— Azonban még ekkor sem mertem kibújni, dacáta, bogy az éhségtől alig álltam lábaimon. Tartottam arra haladó civilektől, akik nagyon is szemmel tartották a hátramaradó katonákat. Az éhségtől szinte káprázó szemmel bevártam az estét. Szerencsém volt. A sötétség nagy lett. Mindent bevont. Kibújtam rejtekhelyemből s az országúira letérve haladtam visszafelé. Közben egy civiltől kenyeret vásároltam.

— Úgy gondoltam, majd csak el érem a németek csapatait. Nappal nem igen mertem mutatkozni. Elrejtőztem és éjjel haladtam. Hosszas nélkülözések után végre elértem célomat ; fogságba jutottam.

Eddig tartott a fogoly elbeszélése. Arcának csillogásából szinte lehetett látni, hogy igazat mond ; ökölbeszorított kezei, miközben a szerb kegyetlenkedéseket vázolta, elárulta, hogy igaz szavak azok, amelyek elhangzottak.

Dr. Práger Márton.

Találkozás a Helyi Értesítővel.

— Levél az északi hareztéren levő munkatársunktól. —

November hó.

Már estefelé járt az idő. midőn csapatunk egy kicsiny galicziai falu : B , . . közelébe érkezett. Az alacsony, nádfödeles házikók vidám hangulatot keltettek bennünk, örültünk, hogy lesz meleg, száraz szállásunk, ahol nyugalomba helyezhetjük kifáradt tagjainkat.

Es úgy is lön! Rövidesen már a mestergerendás szobácskábán szőttük a visszaemlékezés fonalát; ott tárgyaltuk a legújabb harczi eseményeket. Régiek voltak bizony azok, mert újságot csak nagy ritkán láttunk; azt is csak más ezredet jóvoltából. Magyar Hirlap meg pláne ritka holló volt előttünk. Nagy üdvriadallal fogadtuk ezért, mikor egyik altisztünk jelentette, hogy a konyhaszekrényében egész csomó újságot fedezett fel. Volt ott német, cseh és horvát nyelvű. Végül felbukkant a Pesti Hirlap és előkerült legnagyobb meglepetésemre — a Kiskunhalas Helyi Értesítője október 27-iki példánya. Ugylátszik egy halasi katona is élvezte előttünk a lakóház vendégszeretetét.

Egész váratlanul ért e találkozás. De kellemesen. Eszembe juttatta a laphoz való viszonyomat ós azon kötelezettségemet, hogy néha-néha felkeresem tudósításaimmal a halasiak elterjedt orgánumát.

Sokat ugyan nem irhatok, mivel e helyen nyugalom vau. Az események a déli bareztérre szorultak ; itt pozi- cziós barezot folytatunk sziklaszilárdan álljuk az oroszok támadását.

Tudom, hogy a szerkesztő urat leginkább a halasiak sorsa érdekli. Sajnos azokról most nem számolhatok be ; csapatomnál egy sincs. Ha majd felfedezek egy-kettöt s történik valami azokkal, megírom.

Az előttem heverő lapszám meleg ruhák gyűjtésére hivja fel a közönséget. Ezt nagyon helyesen teszi, mert bizony itt már leesett az első hó ós hideg északi szél siivit végig a tájon. Kössék ezért ezután is a hósapkákat a szorgos női kezek. Mert ki tudja, uem e hozzátartozóikat mentik meg áldásos munkájukkal.

Sok jót kíván a szerkesztő urnák és olvasóinak.

Dr. Hőnig Adolf-