Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1914 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-23 / 51. szám
december 28. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 „Itt nyugszik egy vitéz halasi honvéd.“ — Saját munkatársunktól. — A nap akkor dugta ki ábrázatát a mindent bevonó ködből, amikor csapatunk egy tisztásra érkezett. Fáradtak voltak az éjjeli meneteléstől a legények ; hamarosan átadták magukat a nyugalomnak. Egyiknek se volt kedve kalandozni a környéken, amely különben semmi újat nem nyújtott. Minden le volt itt tarolva. Látszott, hogy gyakorta vonultak át katonák. A közelben egy dombocska emelkedett. Tetején egyszerű fakereszt volt. Jelezte, hogy elesett vitéz alussza ott örök álmát. Valami ösztönszerű érzés súgta, valami kónyszeritett : menjek a dombhoz. Odamentem. Elolvastam a keresztre vésett felírást. Nem akartam hinni szemeimnek. Ez áll rajta: „Itt nyugszik egy vitéz halasi honvéd.“ Gondolkoztam, ki lehet az ? De hát oly sokan küzdenek városunkból a harcmezőn 1 1 * * Egyik kicsiny, boszniai spitálba tekintettem be. Érdeklődve, szánakozva néztem a hazáért küzdött sebesült hősöket ; vigasztaltam azt a néhány, szinte elszigetelten lévő magyart. Az egyik olyan ismerős volt. Mintha láttam volna már ezelőtt ? Megkérdeztem, hova való. — Halasi születésű vagyok kérem 1 — volt a válasz. Nagyon megörültem a váratlan, véletlen találkozásnak. Eögtön karon fogtam az én sebesült halasi vitézemet : Medgyesi Lajost, aki a 80-ik honvéd gy.-ezred I-ső zászló- aljában szolgál, (Halason VII. kér., Toldi utcza 4. sz. alatt lakik). Medgyesi kezén sebesült meg, de már a teljes gyógyulás utján van. Természetesen, mindjárt a halasiakra terelődött a beszéd. Megtudtam, hogy Medgyesi zászlóaljában tizenegy halasi volt, akik közül egy meghalt, hét megsebesült. Kéitem, mondja el a hősi halált halt halasi esetét. Készséggel teljesítette. Kezdte : — A hót egyik napján, hogy melyiken, arra már nem emlékszem, parancsot kaptunk, hogy egy pat- roullal kémleljük ki : merre van az ellenség. Ebbe osztottak be engem, s ebbe volt beosztva Sós Béni halas- pirtói lakos is. Elindultunk. Nemsokára egy szerb előőrsre bukkantunk. Hamarosan rajvonalba fejlődtünk és megkezdődött a harcz. Sós mindjárt az elején golyót kapott egy komitá- ceitói a térdébe, majd pedig egy másik golyó rohant szivének és megölte. — Sikerült szaladáera bírnunk az ellenséget. Nem üldöztük 1 Tartottunk attól, hogy erős szerb csapat torkába rohanunk. Különben is sürgősebb volt három sebesültünk ellátása és a szerencsétlen Sós Benő eltemetése. Sirt ástunk. Abba helyeztük bajtársunkat. Egy keresztet tűztünk a sir- dombra s arra egyikünk reávóste : ,,Itt nyugszik egy vitéz halasi honvéd.“ — Az ottani harcokban a halasiak közül még Mucsi István (a felső harangozó fia) sebesült meg köny- nyebben. A többiekre nem emlékszem, csak azt tudom, hogy még a háború kezdetén a 3-ik zászlóaljból egy Csikós Benő nevű halasi szerzett könnyebb sebet. Majd Medgyesi kérésemre reátórt saját sebesülése történetének elmondására. Az eset igen egyszerű volt. Csapatuk előre vonult. Ő egy Bor- bónyi Imre nevű (keceli) katonával cagyon előre nyomult. Vissza kellett vonulniok egy kedvezőtlen dekkungba. De ott is kitartottak. Ekkor egy szerb golyó Medgyesi kezébe ütközött. Hozták a vacsorát. A párolgó gulyás élvezésétől nem akartam késleltetni vitézemet. Búcsút vettem ezért tőle. (P. M) Szabados Károly bősi halála. Városunkban mindenki előnyösen ismeri a Szabados-családot, amely évekkel ezelőtt eltávozott körünkből és a fővárosba költözött. Ennek egyik tagja: Károly a 19-ik népf. gyalogezredben mint hadnagy működött. A fiatal tiszt — aki a polgári életben a városi villanygyárnál mérnök — s akit a legénység barátságos modoráért, bátorságáért rajongva szeretett, e hónap elején hősi halált halt az északi hadszíntéren. Az ütközetek egész sorában vett részt Szabados Károly s mindegyikben szerencsésen operált. December 2-án Vhyra magaslat ellen küldték csapatával. A feladatot már úgyszólván teljesítette, amikor egy ellenséges golyó szivén találta és kioltotta életét. Bajtársai meleg hangú levélben tudatták a családdal a nagy csapást, jelezvén, hogy a század szemefénye dőlt ki Szabados Károly elestével. Népesedési mozgalom — December 15. — december 22. — Születtek: Czókus Balázs és Czékus Erzsébetnek Vincze nevű fiuk. Ván Sándor és Szabó Juliánnának Juliánná nevű leányuk. Péter Ferencz és Lendér Erzsébetnek Károly nevű fiuk. Palotás Ferencz és Mig G. Rozáliának Etelka nevű leányuk. Király Vincze és Zöldi Katalinnak Judith nevű leányuk. Dr. Bárdos Izidor és Kohn Bellának József András nevű fiuk. Modok Balázs és Sas Máriának Balázs nevű fiuk. Mészáros István és Molnár Ilonának István Joachim nevű fiuk. Lakatos Sándor és Szabó ny. Erzsébetnek Eszter Erzsébet nevű leányuk. Rapcsányi István és Károly Rozáliának Margit nevű leányuk. Nagy Etelkának Jolán nevű leánya. Meghaltak: Sándor József 52 éves korban. Sándor János 82 éves, Miklós Balog Imre 7 hónapos, Kardos Jánosné Bédi Sára 60 éves, László Péter 78 éves, Molnár Lajos 50 éves, özv. Patai Sándornó Lázár Mária 80 éves, Miklós Balog János 22 hónapos, Kolompár János 23 hónapos, Ficsor Erzsébet 2 hónapos, Kertész Lajos 52 éves, özv. Mucsi Mihálynó Száki Juliánná 81 éves, Farkas P. Sándor 34 éves, Nagy Zsuzsánna 1 hónapos, Böröczi Sándor 2 hónapos, Bozsór Mária 15 éves, özv. Dr. Szuper Lajosné Mezőtelegdi Miskolczi Lilla 64 éves, Czékus Vincze 5 napos, özv. Nagy L. Audrásné Keresztúri Juliánná 77 éves, Gyenizse Benő 69 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Rostás György Kolompár Piroskával. Balázs István Sztojka Rozáliával (Tanuk : Gál József, Vincze Pál) Egybekeltek : Kulik Ferencz Szilágyi Juliánnával. Báli Antal Ernő Vankó Bianka Emíliával. Vankó János Vető Teréziával. Kaszap József Kancsár Máriával. Péter Pál Kálmán Goczol Borbálával. Sütő József Orbán Máriával. Mészáros B. Sándor Lehőcz Máriával. Ingatlanok adás-másé. Farkas Dezső megvette Baki Istvánná és társai ingatlanát 1000 koronáért. özv. Szabó Józsefné és társa megvették Fehér Mária ingatlanát 1200 koronáért. Szalai Mihály megvette Szalai Erzsébet ingatlanát 600 koronáért. Gárgyán Mihály és neje Nyerges Mária megvették Téglás Sándor ingatlanát 1500 koronáért. Orosz fogságban. Az ország északi részén, közvetlenül a határ mellett van egy kis falucska: Vidrány. Vasúti állomása is van, amelynek főnöke Székely Mór, Babó Ferencz halasi városgazda veje. Az orosz betörés alkalmával az állomásfőnök és felesége gyorsan összeszedték a hivatal fontosabb iratait és a pénzt s azzal elmenekültek. Erre szükség is volt, mert közvetlen ezután az oroszok bevonultak s bombázták a menekülő vonatot. A főnök és felesége többed magával Mezőlaborc táján bujdokolt. innen sok viszontagságon keresztül jutottak el Csabaházára. Az üldöző oroszok azonban mindenütt nyomukban voltak és Székelyt a csabaházai pappal és egy vasúti altiszttel együtt elfogták. E három embert tova vitték az orosz martalóczok, mig Székely felesége: Babó Irma ott maradt erős kozák fedezet alatt s csak akkor szabadult meg, amikor a magyarok az oroszokat az országból kiverték. Semmi hirt nem kapott vejéről és leányáról Babó Ferencz városgazda. Atyai szivét gond, aggodalom emésztette. Ezért f. hó 7-én felkeresésükre indult. Hosszas fáradozás után leányát fel is lelte Koskoc állomáson s ott tudta meg, hogy vejét az oroszok ismeretlen helyre szállították. Leánya 12 napig volt orosz fogságban. Csak dicséretre méltó, hogy Szókelyné a hivatali pénzt megmentette, ameny- nyiben haja közé rejtette és a ruhájába bevarrta. Babó Ferencz viszontagságos utazása után viszaérkezett Halasra, több orosz dolgot hozván magával, amelyeket kiadóhivatalunkban helyeztünk el, ahol megtekinthető. Székelyné Babó Irma az oroszok betöréséről egy budapesti újságíró előtt többek között a következőképen nyilatkozott : Általában a magasabb rangú tisztek a legfinomabban viselkedtek, ellentétben katonáikkal, különösen a kozákokkal, akik a lehető legdurvábbak, embertelenek, kegyetlenek és csak az ivásban, meg a fosztogatásban lelik gyönyörűségüket. Kérdezősködtek az egyes közeli falvakról, de a nagyobb vidéki városokról egyáltalán szó sem esett. Mikor már erősen ére/.ték, hogy pár napnál tovább nem tarthatják magukat Laborcon, kijelentették, hogy az uramat, a plébánost, a három málházót és Gál állomásfelvigyázót magukkal viszik mint hadifoglyokat, minket azonban majd szabadon bocsátanak Siránkozásunkra és könyörgéseinkre annyit megígértek, hogv ha vissza kell vonulniok, három napig magukkal viszik a férfiakat mint túszokat, mert hátha hallottak a főhadiszálláson olyan dolgokat, amelyeknek elárulása nagy hasznára lehetne a mieinknek. Papírpénzt, ércpénzt, óját, gyűrűt, láncot, karesattot, mindent elszednek attól, aki a kezeik közé kerül. Egyik-másik értékesebb tárgyon hangos orditozással marak- szanak, mint a kutyák a zsíros konezon. A lakások fosztogatása közben nem egyszer megtörtént, hogy egyik-másik véres fejjel hagyta oda a bitangolt zsákmányt. A sebesült katonákért. A városunkban létesített kórházakba a sebesült katonák részére a következők adtak ajándékot : Berki Antal ügyvédné a Munkapárti körbe 67 embernek pulyka paprikás, tészta és bor Kis D. Imréné mák, alma, méz. Tóth Józsefné 8 tojás, 2 szappan. Gyönge K. Sándorné 25 tojás, túró és tejfel. Purzsa Jánosné 5 kgr. liszt, 2 liter mák, 1 üveg lekvár. Monda Lajos 10 liter ó-bor. Dallos Imre 1 liter pálinka, 1 kosár alma. Orbán Imréné 1 kanna tej, 1 zsák burgonya, 2 pár csirke, 4 üveg paradicsom, Németh B. Ferencz 4 kenyér, 3 liter lekvár, 2 liter mák, 2 pár csirke, 30 liter bor. Grósz Simonná 5 kgr. liszt, 2 kgr. cukor, '/4 kgr. tea, 1 liter rum, 1 liter méz, 1 üveg lekvár. Nagy Antal és neje (gépész) barack és szilva iz, alma, befőtt. Német Sándor 2 K. Id. Komlós Sándor 7 liter bab, 3 liter aszalt meggy. — Faragó József 2 zsák burgonya. Baracskai Mihályné 1 kosár alma, 4 kgr. szappan, 20 K. Bálint Mihályné 1 üveg málna szörp Babó Sándorné 17 ing. Suba Imréné 6 drb ing, 6 zsebkendő. Borbás Imréné 2 liter pálinka, 10 liter tej. Babó Dezsőné 1 kosár alma. Aczél Józsefné 1 üveg uborka, 1 fazék paprika, 1 kenyér, 1 kgr. cukor, 15 tojás, 5 kgr. birka hús, 1 üveg rum, 2 üveg paradicsom. Bor Réz Józsefné 1 kosár dió, 5 tojás, 1 kosár aszalt meggy. Hofmeister Ignácz 100 üveg bor. A világháború Táviratoka miniszterelnökség sajtóosztályától. Hamaink Galicziában. Érk. december 21. reggel 9 órakor. Budapest, december 20. A főhadiszállásról : A Kárpátokban tegnap Latorcza vidékén az ellenséges élő- csapatokat visszavetettük. Lupkovi szorostól északkeletre nagyobb harcok fejlődnek. Krosnó és Zakliczyn közti arcvonalból indított támadásunk mindenütt tért nyert. Biala völgyben csapataink Tuchowig nyomultak előre. Dunajecz alsó folyása mentén a harcok tovább tartanak. Az oroszok ilyenformán Galíciában újból nagyobb haderőkkel fejtenek ki ellenállást. Dél-Lengyelországban elértük a Nidát. Támadnak és üldöznek a németek. Érk. december 20-án este 8 órakor. Berlin, december 20. Nagy főhadiszállásról jelentik: Nyugaton az ellenség Nieuportnál és Dixchotennól eredménytelen támadásait tegnap beszüntette. Labassó környékén franciák és angolok támadásait, ellenségnek nagy veszteségeket okozva, vi- szavertük. 200 színes embert és angolt foglyul ejtettünk. Kerek számban 600 angol halott fekszik arcvonalunk előtt. Notre Dame de Lorettenól, Bethunettől délkeletre egy hatszáz méter hosszú német lövészárkot az ellenség elfoglalt, veszteségeink csekélyek. Argonneokban némi előhaladást tettünk és 3 géppuskát zsámányol- tunk. Kelet- és nyugat-poroszországi határról nincs semmi újság. Lengyel- országban orosz hadseregek kísérletet tettek arra, hogy a Rafka és a Nida mentén újonnan előkészített hadállásban tartsák magukat Mindenütt támadjuk őket. Törökország és az entente háborúja. Érk. december 19-én reggel 8 órakor. Konstantinápoly, december 18. A török főhadiszállás hivatalosan közli : Az orosz csapatok gépfegyverek és ágyuk védelme alatt megkísérelték a Osóroch folyó balpartján előrenyomulni. öt órai küzdelem után az oroszokat visszavertük. A részünkre kedvezően lefolyt sarali ütközet után csapataink szünet nélkül folytatták az ellenség üldözését. Lovasságunk Ko- turtól 15 kilóméternyire nyugati irányban ellenségre akadt, mire anélkül, hogy gyalogságunkat bevárta volna, lovassági támadásba ment át és az ellenséget Razi és Kotur irányából elűzte. Köszönet-nyilvánítás. Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen feleségem temetésén megjelentek s ez által mély fájdalmamat enyhítették, ez utón mondok hálás köszönetét. Kardos János. A szeri kémei. december hó 2. (Saját munkatársunktól.) „Minden szerb ház egy rabló barlang ; minden szerb nő veszedelmes kém“ — mondotta a háború kezdetén főhadnagyunk. S hogy valóban igaza volt, bebizonyították a későbbi események, mivel úgyszólván csaknem valamennyi sikertelen támadásunkat, váratlan veszteségünket annak tulajdoníthatjuk, hogy ellenfeleinknek mozdulatunkat, hollétünket elárulták. Mint balkáni nép a szerb, alattomos, ravasz. Szembe nem igen mer ezállani még a csekélyebb számú csapattal sem ; az éj védelme alatt, észre nem véve igyekszik abban
