Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-08 / 2. szám

1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. január 8. A színpadaid egyesületből. Miklóssj Gábor színigazgató a jövő évre játszási engedély iránti kérelmét a városi tanácshoz beadta. Úgy értesültünk, hogy a szinpár- toló egyesület azt javasolta a tanács­nak, hogy ne adja meg az engedélyt Miklóesynak, hanem hirdessen pályá­zatot és a jelentkező direktorok közül annak adassák a játszási engedély, a ki a legjobb társulattal fog bejönni Kiskunhalasra. Hogy pedig elérhető legyen az, hogy a jobb vidéki színtársulatok Kiskunhalasra gravitáljanak. a szín­házlátogató közönség csak a maga érdekében cselekszik, ha minél nagyobb számba belép a szinpártoló egyesületbe. Ezáltal az egyesület nagyobb összegű bérletet tud kimu­tatni a mi természetesen a színigaz­gatókra csábitólag fog hatni. Az egyesület közgyűlése kimondotta, hogy bérelni csak az egyesületnél lehet még a szezon alatt is, tehát a színigazgató nincs feljogosítva bérletek kötésére, sem szelvények kiadására és bárki lesz is az igazgató, az szerző­désébe bele fog tétetni.' / Páholyokra, földszinti oldalszékekre és a földszinti 2 első sorra szelvé­nyek nem adatnak ki. Szelvények csak a többi földszinti sorokra és az erkólyszékekre adstnak ki. Bérelni lehet Babenyecz Kálmán pénztárnoknál a kereskedelmi bank épületben. A volt bérlők helyei január 20-áig fenntartatnak. »1ШМЫМЖ14+11 I+M+M41 lllll MIM МЫ1МИ Ы4НО+М Csatangold. Már régen nem volt szerencsém a Helyi Értesítő igen tisztelt olvasóit elkalauzolni dicső városunk egyes he­lyein i bemutatni oly dolgokat, ame­lyek gondolkodásra és cselekvésre késztethetik. Folytassuk tehát kóborlásainkat, Térjünk egy kicsit ki a pusztákra. Messze, ki. Mindegy akár Rekettyére, akár Inokára. Ami az egyikre áll, az a másikra is vonatkozik. Megyünk. Azaz csak akarunk : mert kocsink bizony gyakran el-el akar Bülyedni a feneketlen sárban. De hálaistennek kieviczkéltünk. Megérkeztünk. Éppen este volt. A földeken sehol egy lélek. Még ha lenne se lehetne látni. A sötétség mindent bevon. A tanyai alkalmazottak : béresek, kocsisok, gulyások lakhelyét akartam tanulmányozgatni, meggyőződést szer- zendő, vájjon megfelel-e a valóságnak „lapunk barátjának“ azon állítása, hogy a tanyai munkások odúkban laknak. Bizony az az úriember, akinek be­szédje indíték gyanánt szolgált arra, hogy megtegyem kirándulásomat, nem sokban nagyított. A béresek, kocsisok lakhelye bi­zony legtöbbnyire az istálló. De mi­lyen istálló! Leggyakrabban nyirkos az eső a tetőn becsepeg. De ez még istenes ahhoz a szo­bához képest, ahol a többiek meg­húzzák magukat. A szoba alacsony, földes. Oldalán virágzik a salétrom. Ezek csak külső jelek. Belül min­dig félhomály uralkodik. Az a kis luk, mely a fal oldalán van, s üveg helyett a Helyi Értesítő egyik régebbi számával van beragasztva, mindent, csak fényt nem bocsájt be. Még igy is megjárná, ha nem do­minálna az a hit, hogy a szellőztetés általaszoba elveszti melegét s nehezen füthető. Emiatt heteken át nem jut­hat a szobába friss levegő, s állan­dóan (szelíd kifejezést használok) dohos a szoba levegője. A pusztában nálunk — úgy ve­szem észre — nem annyira a nyo­morúság, mint inkákb a nemtörő­dömség, az egészség nem féltése dominál. Figyelő. A házasság a nőt szabaddá, a férfit rabbá teszi. Az élet mélységeiből. A fővárosi élet árnyké­peit kapja e rovatban az olvaso, okolásul, tapasz­talásul. I. „Ne bántsa a mamámat . . .“ Veszekedés, lárma hallatszik az éjszakában. Közönség is verődik össze hamarjában: a korcsma félig ittas, mulatozásukban félig megzavart vendégei. A verekedés ezen utcán mindennapi. A férfi kiverte az asz- szonyt az utcára. Ott van már a házban az uj asszony, a kívánatos, aki miatt pusztulnia kell a réginek, a meguntnak. Hajszolja az asszonyt, aki behatolt a lakásba és nagy patáliát csapott, majd egy kést is felfogott, hogy le­szúrja vele a nyomorúságban győztes vetélytársát. De ketten együtt legyőz­ték és kiverték a lakásból és ki a házból. A férfi most kergeti az asszonyt végig az utczán. Eléri és a hajába markol, ügy vonszolja az utcza kövezetén. A körülállók megder­medve látták, a fejükből elszáll a mámor — már kést is ránt az elve­temült ! — ebben a pillanatban éles, rémült gyermeksikoltás hallatszik : — Jaj Istenem, ne bántsa az anyámat I Mezítláb, egy szál ingecskében szaladt ki utánuk a gyermek. Az utca népén borzongás fut végig, a gyermek rimánkodik, letérdel apja előtt, az ijedtségnek, a gyermeki szeretetnek, a halálos megdöbbenés­nek, a fájdalomnak minden skálája ott reszket a hangjában, ahogy újból és újból kiáltja: — Ne bántsa anyámat! Jönnek a rendőrök, a társaságot beviszik az őrszobába, a nagy kava­rodásban a kicsit ottfeledték. És ott áll a kis lányka tehetetlenül, tanács­talanul, ezivecskóje még oly ijedten piheg, mint a halálrarémült madár­káé ; kicsiny agyában még él a rémes látvány, még nem érti tisztán, mi történt, hogy 6 egyedül van, el­hagyatva, mezítelenül a hideg éjszakában. De hozzálóp a gázlámpa mellől egy kifestett arcú, cifra leány. Becézgeti, dédelgeti, oly édesen szól hozzá, mint egy anya : — Szegény kis virágom! Hát téged itt hagytak ! Szegénykém 1 Hiszen megfagysz itt! — mondja neki. — Gyere be ! Dehogy hagylak itt a hidegben. Megfogja a kezét, csenget, kinyit­ják a kaput, beviszi a kis leányt a szobába. Odabent lefekteti; a maga ágyába fekteti le, mert abban jó meleg dunyha van. Leül az ágya mellé ; álomba dajkálja. Es a gyermek ? . . . Édesen elal­szik. Vájjon mit álmodik az utcai leány ágyában ? . . . Mi a boldogtalan szerelem ? Az, amely házassággal végződik. Furfangos gazda. — Tudósítónktól. — Jánoshalmán történt az eset. Sze­replők: egy odavaló jó módú gazda, в egy kereskedő. A gazda, aki fukarságáról az egész faluban ismeretes valahogyan egy ha­mis ötkoronáshoz jutott. Törte a fejét, miként szabadulhatna meg tőle, anélkül, hogy károsodnék. Végre kieszelt valamit. Elment egyik kereskedőhöz, s lisz­tet rendelt. Fizetésre kerülvén a sor, hosszasan keresgélt erszényében, mi­közben egy jó ötkoronást a földre ejtett. A pénz csengése kitűnő volt, ezért meg se nézte a kereskedő, hogy jó-e. Csak másnap vette észre, hogy ha­mis. Ugyanis a gazda felvétel közben kicserélte a jó pénzt hamissal, s azt I nyújtotta át. A szívtelen. Kép az életből; mozgókép gyanánt bemutatva. I. A nő (ellenkezve): Es férjem I Es gyermekeim 1 A férfi (pathetikusan): Oh, önnek nincs szive. (E drámai felkiáltásesal el.) II. A nő (egyedül) : Mennyire szeret!... Igazán gonoszul bánok vele. Es mindezt azért, mert nem akarom hivatásomat feláldozni, férjemet ne­vetségessé tenni . . . Igaza van ! Nincs szivem. (Büszkén felemelve fejét.) De lesz szivem ! Igen lesz szivem ! (ír.) Holnap három órakor a vasútnál. III. A férfi: Oh, köszönet. Milyen jó­ságos, hogy eljött stb. A nő (reszketve) : Istenem, meny­nyire félek ... Ha meglátnak ben­nünket. A férfi: Miért nem jön hozzám ? Ott jó meleg van. A nő (hangosan): Oh, azt soha ! Soha 1 A férfi: Lássa, hogy nincs szive ! A nő : Megint. (Megrendülve.) De ön megeskűszik nekem legalább . . . A férfi: Mindent! (Gyöngéden.) Szeretem. IV. A férfinél. A nő : Mennyire megvethet maga ! A férfi: Milyen különös gondolat! A nő: De azért mindig fog sze­retni, ugy-e ? Mindig! A férfi: Mindig. A nő: Isten veled ... A viszont­látásra . . . Szeretlek . . . (Csókot dobál, el.) A férfi (egyedül) : Mondjanak, amit akarnak, nincsen jobb dolog a férjes asszonyoknál. Azok nem olyan akadékosak, mint a leányok. (Szivar­kára gyújt és ebédelni megy.) V. A férfi (egyedül) : Ma van az ő napja! (ásít.) A dolog unalmas kezd lenni . . . A nő (belépve) : Jó napot . . . ezer izgalom . . . Azt gondolom a férjem követett. A férfi : A mennykőbe is ! A nő: Csalódtam ... De ez igy nem mehet tovább . . . Gyanakszik ... Folyton jelenetek vannak köztünk ... Éppen megelégeltem ! A férfi : Azt értem. A nő : Igazán ? . . . Ez megerősít elhatározásomban. A férfi (idegesen): Te el akarsz hagyni ? A nő: Sőt ellenkezőleg .. . elválok. A férfi (félre) : Mennykő I A nő: Es te elveszel ! (A férfi megrökönyödik-) Te meg se köszönöd ezt nekem ! A férfi (gondolatokba merülve) : Oh mégis ... Te angyal vagy! (Hangját megváltoztatva.) De ennek a dolognak mégis van akadálya 1 A nő : Milyen ? A férfi (moraliter) : Ée férjed ? . . . És gyermekeid ? A nő: Mit törődöm velők, hogyha te szeretsz. A férfi (hidegen) : Az igaz 1 A nő : Futok az ügyvédemhez . . . Holnap ! (El.) A férfi (csengetve) : Jancsi! Kof­feremet 1 Kocsimat! Gyorsan ! A szolga : Uram, elutazik ? A férfi: Koreába . . . Afrikába . . . A déli tenger szigeteire ... az anti- podákhoz ! . . . mindegy akárhová!... (erényes felháborodással): Férjét elhagyni . . . Gyermekeit ! ... Ez az asszony szívtelen. Az öngyilkos abban a hitben emészti el magát, hogy lesz feltámadás. * Ahol az asszony néma és a férfi süket, ott legnagyobb a földi boldogság. Népesedési mozgalom. — Deczember31. — január 7. — Nagy Sándor és Faragó Máriának Mária nevű leányuk. Soós Lajos és Jenei Teréziának Abel nevű fiuk. Horváth Sándor és Kurgyis Erzsé­betnek Gizella nevű leányuk. Fleisz János és Földi Évának János nevű fiuk. Korsós György és Buchmüller Magdolnának István nevű fiuk. László Mihály és Mészáros B. Rozáliának Eszter nevű leányuk. Korsós P. Sándor és Matus Máriának Imre nevű fiuk. Temesvári Péter és Vis- nyei Etelkának Matild nevű leányuk. Gáspár Oz. Bertalan és Tómán Nagy Voronának Verona nevű leányuk. Vágó Mihály és Baranyai Juliánjának Etelka nevű leányuk, néhai Árvái György és Szaszkó Teréziának Jolán nevű leányuk. Szalai K. János és Hordós Zsuzsánnának Sándor nevű fiuk. Forgó Antal és Ozékus Etelká­nak Etelka Erzsébet nevű leányuk. Kolompár Piroskának János nevű fia. Ferenczi Ferencz és Borbás Teréziá­nak Dezső, Ferencz nevű fiuk. Meghaltak: Pataki Ferencz 1 hónapos korban, Baur Sm. József 12 napos, Korsós István 1 hónapos, Tóth Erzsébet 16 éves, Vas Molnár Benő 34 éves korban. Kihirdetett jegyesek .­Barina Alajos Gyovai Eszter Etelka kiskunmajsai lakossal. Savanya József Varga Etelkával (Tanú : Varga Péter.) Dr. Szerényi Adolf bácsszenttamási lakos Schön Teréziával (Tanuk : Kál­mán Dezső, Adám Dávid.) Kránicz Ferencz Modok Juliánnával (Tanuk : Murgács János és Modok István.) Egybekeltek: Sós István Nagy Eszterrel (Koszo­rús leányok : Fehér Esztike és Fehér Tinike. Koszorús legények . Sós Benő, Kis Gy. Sándor. Vőfély: Török Sándor.) Soós János Takács Kapitány Máriá­val. Kis B. István Undi Juliánnával (Koszorús leányok: Kis B. Zsófika, Keresztúri Zsófika, Undi Erzsiké és Kis Kopárdi Esztike. Koszorús legé­nyek : Kauz János, Horváth Mihály, Erdélyi József és Szalai Sándor. Vőfély : Téglás István.) Ingatlanok adás-vevése. Majsai Józsefné Sajtos Julianna megvette Molnár Imrénó Szakái Juli­anna, Szakái Sándor, István városi lakóházát és udvartelkét 1800 kor.-ért. Szűcs Lajos (István fia) megvette Nagy V. Sz. Benő és neje Nagy F. Mária szántóját 100 koronáért. Rokolya Károly és neje Szőke Zs. Julianna megvették özv: Kmeth Má- tyásné Szathmári Göllei Julianna és Kmeth Imre felsőszállási szántóját 6688 koronáért. Nagy Kálozi Sándor és neje Sza­kái Zsuzsánna megvették Gyevi Antal (nős Keresztúri Máriával) felsőszállási 2 hold 477 n. öl szántóját 3960 koronáért. Rafaj Imréné Sütő Erzsébet meg­vette Kmeth Imre és neje Csatári Zsófia öregszőlőbeli 2 hold 88 n. öl szőlőjét 8200 koronáért. Hatházi Imre és neje Gyenizse Julianna megvették özv. Kardos Pálnó Kis R. Rózái öregszőlőbeli szőlőjét 800 koronáért. Szanyi Józsefné Babenyecz Os. Julianna megvette Kovács Pál és neje Sörös Zsófia füzesi szántóját 2000 koronáért. Dr. Zilah Benő megvette Hajdú Sándorné Horváth Mária füzesi 1 h. 702 n. öl ingatlanát 1450 kor.-órt. Bukros Béni és neje Bor Mária megvették Török István ingatlanát 3500 koronáért. Sárvári Istvánná Buda Krisztina megvette Modok Ferenczné Buda I Eszter ingatlau jutalékát 50 к

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom