Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-12 / 7. szám
1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. február 12. Csatangolás Bácskában. — A szerbek. — Nem is kell messzire utaznunk, hogy szerblakta vidékre jussunk. Már Kegőczén, melylyel pedig direkt vasúti összeköttetésünk van, nagy számmal laknak szerbek, akiknek külön templomuk, papjuk van. Különös érdekkel bir tehát a közel sóg folytán reánk az, hogy a szerbség magyarellenes politikát űz-e, avagy hű honpolgára az országnak. E kérdéssel már sokszor foglalkoztak, legtöbben azonban a sovinizmus szemüvegén keresztül bírálták, s a szerbeket hazaárulóknak tüntették fel. Pedig nem úgy áll a dolog. A bácskai szerbek — csupán azok — jó honpolgárok. Azzá tette ókét a jólét, a jó közigazgatás. Akadnak ugyan köztük izgatók. Azok azonban Szerbiából jöttek, s a bácskaiakhoz a nyelven kívül semmi kötelék nem fűzi őket. Itt látszik meg, mily nagy átala-, kitó hatása van az ügyes nemzetiségi politikának ; a jó bánásmódnak, amelyet — hiteles értesülésünk alapján mondhatjuk — Latiuovits Pál honosított meg, s melyért méltán megérdemli az ország háláláját. Figyelő. A régi megyei betyárélet. Hires betyár volt az Alföldön Zöld Marci. Akkor még Ráday keze nem működött a szegedi „Csillagbörtön“ fenekén, akkor még nem szívták a betyárok százával is a penészes levegőt. Csak a vármegye katonái, meg a csendbiztosok hajkurázták akkor még a futóbetyárokat, kik között nem. egy akadt, akinek a lelkét országraszóló rablógyilkosság terhelte. Ha véletlenül elfogtak egyet a bandából, az a többiért is keservesen megszenvedett. Mert a csendbiztos vaskeze, meg a melléje adott pandúrok, vagy a vármegyei hajdúk olyan kínzást vittek véghez a szegény rabokon, hogy azok szinte hangosan imádkoztak, hogy minél előbb váltsa meg őket kínzó kezeikből a megváltó halál. A tüzes tapló a fülben, a koponya- szoritóe-vas gyűrűvel, a meztelen lábtalpak vasalása tüzes vasalóval, az eleven hús szurkálása a kéz és láb újak körmei alatt hegyes árral, a hatágú ólombütykös ostorcsapások a hason stb. még csak a szelidebb kínzó eszközök közé tartoztak. Volt is nem egy szegény legény, aki az elviselhetetlen kínzások alatt még azt is megvallotta, a mit életében soha el nem követett, de akadt olyan kemónyfejű is, aki csak felszisszent, vagy felorditott a nagy fájdalmában, de vallani a világért se vallott egy szót se. Zöld Marcinak a bandája mindössze négy-öt elszánt legényből állott, hanem ezek válogatott vitézek voltak. Nem féltek se a csendbiztostól, se a pandúroktól. Vakmerőén raboltak mindenfelé. Nagyon fájt a csendbiztosnak a foga rájuk, de a betyárok is szeretnék volna a csendbiztost egyszer a kezükbe keríteni, mert tudták róla, hogy nem ismer kegyelmet és a legiszonyúbb kínzásokkal akar a szegény legényekből vallomást kicsikarni. De hát ezt a forró óhajtásukat siker nem koronázhatta, mert mindig ők voltak az üldözöttek, az üldöző meg a csendbiztos egy falka hajdúval, pandúrral. Zöld Marci a „Sumárban“ húzta meg magát a bandájával. Ez az erdő három-négy falu határába is kiterjedt. Ott volt bevehetetlen váruk. Onnan jártak rablókalandokra a közeli tanyákra, sőt ha a szükség úgy parancsolta, betörtek a falvakba is. Es ha rajtukütöttek a tanyásgazdák, vagy a falubeliek, nyilsebesen nyargaltak vissza tüzes paripáikon a sumári erdőbe. (Folytatjuk.) Mikor az asszony csapodár. — Hódi! a Lapunk múlt számában egy családi drámáról számoltunk be. Az esetről újabban a következőket jelenthetjük: A szobaur. A Józsefváros egyik mellékutczá- jában van lakása a férjnek: Böröczi Józsefnek. E sorok Írója oda ment el, hogy felvilágosítást kapjon a drámára vonatkozólag. Böröczi nem volt otthon. Helyette a házmester jelentkezett, aki szapora bőbeszédűséggel mondotta az alan- tiakat: — Böröczit, aki feleségét levit- riolozta, mindannyian szeretjük. Jó, derék ember, aki senkinek se ártott soha. Bérlőivel mindig megfért, noha lett volna oka elkeseredésre, mivel Eszti asszony, a felesége sokszor összeszűrte azokkal a levet. — Legutóbb, körülbelül 5 hónappal ezelőtt egy gépésznek, a törökországi Mehetned Alinak adták ki a szobát. A 31 éves asszony .erősen belebolondult a legénybe, aki viszonozta a még mindig szép asszony érzelmeit. A férj — 40 éves -— erről természetesen nem tudott. Szökés — a pénzzel. A szegény férj dolgozott, reggeltől estéig, hogy .öregségére ne legyen kitéve a nyomornak. Evek alatt néhány száz forintot tett félre, melyet otthon a szekrényben őrzött. Egy nap, úgy nyolcz óra felé jött haza. Bement a lakásba. Azt üresen találta. Felesége nem volt otthon. Várt úgy 10 óráig, akkor átment a szomszédékhoz, Bartáékhoz, s tőlük kért felvilágosítást. Azok azt mondták, hogy az asz- szonyt a török karján látták eltávozni. A férjnek ez gyanús lett, s rögtön pénzét nézte meg. Nagy meglepetésére a szekrényt üresen találta. Munkájának, fáradozásainak gyümölcse eltűnt. Nyomoz a rendőrség. A férj egy ideig gondolkodott mi tévő legyen. Végre is rászánta magát s feljelentést tett a rendőrségen lopás vétsége miatt a török ellen. A nyomozás megindult, de ezt a Kultur-életttnk. Képkiállitás Halason. Egy magas művészi színvonalon álló múkiállitás nyílik meg városunkban febr. 13-án, csütörtökön a város közgyűlési termében A kiállítást a maga is művész családból származó Vastagh Gyula fővárosi szakember rendezi, ki jeles magyar művészeinknek mintegy 140 darabból álló képgyűjteményét hozza magával. A kiállításon részt vesznek Bachmann, Baditz, Benczúr, Dit- rich, Eder, Edvi-Illés, Erdőssy, Háry, Innocent, Juezkó, Kézdi-Kovács, Komáromi, Koszkol, Margitay, Mendlik, Németh, Neogrády, Peske, Stein, Tolnay, Vastagh Géza, id. és ifj. Vastagh György, Volf, Zorkóczy. A kiállítás 17-én délután zárul, s a műtárgyak havi részletfizetés mellett is megvásárolhatók lesznek. Megtekinthető d. e. 9—1 és d. u. 2—5 óra között. Belépődíj 50 fillér, mely érvényes a kiállítás egész idejére. A helybeli tűzoltó-testület márczius 9-én zártkörű műkedvelő előadást rendez, mely az előkészületből Ítélve igen sikerültnek ígérkezik. llllllllllllllllllllllllllllllllIlllllllllllllinillllllllllllllllllllllllMinilllliniMllllinil Esetek. Ki van jobban megélégedve ? Jó képű magyarok ülnek a korcsmában és borozás közben egymásnak rébuszokat adnak fel. Persze, hogy egyik sem tudja megfejteni a másikat ilyenkor aztán a kérdező kidüllesztett mellel, büszkén magyarázza meg a török. — töröknek valaki besúgta. A bőrét féltve az asszonyt faképnél hagyta, s a Ganz gyárban éjjelezett néhány napig, majd Kőbányán telepedett meg. De nemcsak a rendőrség kutatott Mehemed után, hanem a szerelmes Németh Eszti is, aki rá is akadt imádottjára. Vígan turbékoltak a tanyán. Ekkor akadt reájuk a rendőrség, mely visz- sza akarta téríteni az asszonyt urához. Sikertelenül. Az anyós tanácsa. A halálra elkeseredett férj nem tudta mit csináljon. Végre is felesége szüleihez városunkba, Halasra jött. Itt a legjobb fogadtatásban részesült. Hosszas habozás után belekezdett a szerencsétlen férj kálváriájának elmondásába. Részvéttel hallgatták Németék, s az anyós — állítólag — azt tanácsolta Böröczinek, hogy utazzék el Halasról, menjen vissza a fővárosba, s csúfítsa el a csapodár asszony arczát annyira, hogy el menjen mindenkinek a kedve tőle. A dráma. A férj megfogadta a tanácsot. Távozott Halasról, s Pestre menvén feleségét leste. Meglátta. Nem egyedül ment. A törökkel. A férj ekkor, aki még ezek daczára is szerette feleségét, letérdelt az előtt és ■ sírva kérte, jöjjön vissza hozzá, feled mindent. Az asszony félrelökte a sirán- kozót és kaczagva kedvese karján távozni akart. Böröczi ekkor már magánkívül volt. Előkapta zsebéből a vitriolt tartalmazó üveget és annak tartalmát a hűtlen asszony arczába öntötte. A maró anyag pokoli fájdalmakat okozott az asszonynak, aki tüstént a közeli Háromság gyógytárba rohant. Ott ájultan esett össze. Kórházban. A személyzet tüstént a mentőkért telefonált, ahonnan Karikás dr. ment ki, aki ellátta az első segélyben az asszonyt és a Szent-István kórházba szállíttatta. feleletet. Egy őszbe csavarodott atyafi egyik félreeső asztalnál csak hallgatja egy darab ideig a hencegést, végre megszólal : — No öcsém, hát azt mondjátok meg, — hogy kettő közül ki van jobban megelégedve; akinek sok pénze van, — vagy az akinek sok leánya ? Egyhangúlag rámondják, hogy akinek sok pénze van, az mindenesetre jobban meg van elégedve. Mire az öreg fejcsóválva felel. — Nem a’. Akinek sok leánya van, az jobban meg van elégedve. Mert akinek sok pénze van, az még többet kíván, de akinek sok lánya van, az már nem kíván többet. Furcsa számítás. Négy kóbor cigányt vittek be a já- rásbirósági fogházba. Már vagy két hete ültek a hűvösön, anélkül, hogy kihallgatták volna őket. Egyik nap azután azt mondta az egyik more a fogházőrnek : — Kapitány ur, kérem . . . ins- tállom alássan . . . — Mi kell more ? — Mikor lesz már az azs Ítélet, vagy micsoda . . . nyolcz hete már hogy itt ülünk . . . — Ejnye, adta czigány, ripakodott rá a fogházőr, még itt is hazudsz, hát uem második hete, hogy itt vagytok ? — Eltetszett felejteni kirem sipen. j hogy négyen vagyunk . . . feleli furfangosan a more. A városból. Városunk egyik korcsmájában üldögél bor mellett négy ember. Egyik jobban dicsekszik a pénzével, vagyonával, mint a másik. Az egyik gondolt egy okosat és azt mondja szomszédjának, aki legjobban henczegett : — Azért csak mégis megszorul néha az ember. Teszem, most ón is úgy vagyok, hogy kéne vagy 500 pengő, oszt nincs. Adhatna sógor váltóra. Aztán hamiskásan odapislant a többire. Amazok elértik a czélzást, tüzelve mondja az egyik : — Bizony adhatna neki— Váltóra elvből nem adok pénzt. — Hát adjon készpénzt váltó nélkül, becsületre. Amazok megint tüzelik : — ügy ám, ha véna neki. — Vóna neki ? Ezer pengőt minden órában találok a láda fiában. — Hát adjon neki ezer pengőt. Már szorult a kapcza, a tekintély veszendőbe kezdett menni, azért ki kellett mászni valahogyan a hinárból, mert ha ad, sohasem kapja vissza, ha pedig nem ad, kinevetik hencegéséért. Tehát azt mondta : — Adok, adok, mért ne adnék, csakhogy megfogadtam, hogy borközi állapotban nem adok kölcsönt még az apámnak se. — Nem baj, majd kijózanodik. — An ? Sohase józanodok én ki, mert akkor ki a fene inná meg azt a sok bort, — ami nekem termett ? Hajdan és most. A czimborám öreg fiú volt. Afféle vénülő legény, Lakott egy hónapos-szobában Es nem szerette más, csak ón. Pedig meleg volt még a szive Es úgy vágyott szeretni még ! Egy csókért odaadta volna Szegény, talán az életét. Oh, hányszor sirt föl éjjelente A forró szivü vén gyerek Es élesztgette bus szivében A régi szép emlékeket, A régi szép emlékeket. Eszébe jut a vén fiúnak Egy karcsú, szőke lányalak, Ott látta meg egy báli éjen A lampiónos fák alatt. A lány táncz közben rámosolygott S ráemelte kék szemét, Ha akkor szólni mer, — ki tudja . .. Tán minden másképp volna rég. Húsz éve gyötri már a kétség, Egy álom, egy titkos varázs, S százszor visszhangra kelt szivében Egy el nem hangzott vallomás, Egy el nem hangzott vallomás. Egy nap a kis leányt fölkereste, Ki rámosolygott hajdanán. A szőke haj ezüstfehér lett — Már nagymamácska volt a lány. Szelíd bánat csengett szavában : — Barátom, ugy-e megbocsát, Bizony szerelmes voltam akkor, De mást szerettem nem magát. Szegény, szegény öreg barátom Egy szót se szólt, csak könyezett. Húsz éven át egy álma volt csak, S most ez az egy is elveszett, Most ez az egy is elveszett. iiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiniiiiiiiiiiiiiiniiiiwiiiiiiiiiininiiíiiiiiiiiiniimiiiiiiiíiiiiii Közgazdaság. Budapesti gabonaárak: február 11. Búza 22 k. 20 f. — 23 k. — f. Rozs 19 k. 40 f. — 19 k. 65 f. Árpa 18 k. 20 f. — 18 k. 80 f. Zab 21 k. 10 f. — 22 k. 40 f. Tengeri 18 k. 50 f. — 19 k. 90 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak : I. rendű öreg 350 kgr. felül 128—135 fii. I II. „ „ 280-350 kgr-ig 125-128 „ I Fiatal nehéz 300 kgr. felül 126—139 „ ~ „ közép 220-300 kgr-ig 126-112 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 180—140 „ Hússertés 140-300 kgr.-ig 120-135 „ Az árak kilónként értendők.
