Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-06-25 / 26. szám

1913.

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE.

junius 25.

Kik a rablók?

A múlt héten keczeli csendőrök jelentek meg városunkban, özv. Varga Cs. Jánosné VII. kér. lakását keresték fel, akitől egy betörésre vonatkozólag, amelyet Blezák János keczeli birtokosnál követtek el isme rétién tettesek, kértek felvilágosítást.

A dolog úgy áll, hogy Vargáné gazdasszonya volt Bleszáknak s tőle csak néhány nappal azelőtt távozott.

Távozása után este úgy 8 óra tájban betörtek a 81 éves Bleszák lakásába. Az álmából felriadt öreget az egyik rabló az ágyba visszalökte, a másik meg kezében egy villamos lámpával terepszemlét tartott. Az öreget azután összekötözték és subával meg pókrócczal letakarták, miközben ütlegelve pénzét követelték. Az öreg ekkor 15 koronát, mely egy harisnyában volt, át is adott a rablóknak. Ezek azonbau keveselték az összeget s igy tovább kínozták mindaddig, miglen az öreg a kínzásokat már ki nem birta, elárulta, hogy a többi pénze ; 600 korona az sblak- alatti deszkapad között van elrejtve. A rablók aztán a pénzt magukhoz vették és eltűntek.

Az esetre vonatkozólag Vargáné felvilágosítással nem szolgálhatott, igy a csendőrök üres kézzel tértek vissza.

A nyomozás tovább folyik.

A boszorkány.

— Igaz történet Halas múltjából. —

Irta: GAIUS.

III.

Nemzetes Boros Mihály uram, Halas város rendőrkapitánya gondolatokba merülve ült hatalmas karosszékében. Szájában volt az elválhatat- lan pipa, amelyből bodor füstöket eregetett a levegőbe.

Elgondolkozott az emberi sorson, barátja Dénessi Pál végzetén, akit oly fiatalon, viruló feleség karjai közül ragadott el a kegyetlen Kaszás.

— De hát az vár mindenkire ; előbb-utóbb annak el kell következnie

— mormogta, s beszólitván hajdúját kiadta a rendeletet, kogy bocsássák be hozzá a panaszosokat.

Szombati nap volt. Egész serege gyűlt össze azoknak, akik ügyes bajos dolgukat a kapitány által akarták rendezni.

Egymásután szálingóztak ki és be a kapitányi szobába a felek. Az utolsó egy reszkető kezű, félénk öreg asszony volt, aki sirva panaszolta, hogy fiát, kenyérkeresőjét, eltántorította tőle, elcsalta a szomszódók Pannája, aki Bősemétől kapott bájitalt adta be fiának.

— Kapitány uram, könyörgött az anya, távolítsa el a leánytól Jani fiamat, mert egészen megháboritják. Majd úgy jár, ahogy Gergőók fiuk, akit sírba vitt egy rossz leány Bo- sérné bűbájával.

A kapitány fejében szegett ütött a kétségbeesett anya panasza. Már régóta gyanús szemmel nézte Bósórnó működését. Eddig azt gondolta felőle, hogy a babonás nép fog reá alaptalanul csodálatos dolgokat, most azonban, hogy hallotta, miszerint bűbájos italokat szolgáltat ki, elhatározta, hogy figyelemmel kiséri működését.

(Folytatjuk.)

6a

Szót kérek!

Halasi muzeum.

A városban tudomásom szerint sok érdekes emléktárgy van egyesek birtokában. Üdvös dolog lenne, ha azokat a főgimnázium régisógtár- . múzeumának ajándékoznák, miután tartalmas lenne a muzeum s érdemes arra, hogy nyilvánossá tegyék s szórakozást találjon ott a lakosság.

Érdeklődő.

Jöjjön el a te országod.

kUltara. A lakodalmas menőt a házhoz ért. A boldog menyasszony anyja karjaiba borul, aki észrevétlenül letép a koszorúból egy szálat s azt a tűzbe dobja. Egyedül én vettem észre a műveletet. Felvilágosítást kértem az anyától, aki hosszas vonakodás után bevallotta, hogy az egészet oly czélból tette, hogy leányának gyermekei ne szülessenek.

Látható ebből, hogy a gyermektől való félelem milyen oktalan lépésekre ragad egyeseket. Látható, mennyire beleoltódik lassanként a polgárságba a gyermekektől való félelem, hogy már akkor is „intézkednek“, amikor még arra egyáltalán szükség nincsen.

Elszomorító, hogy fenti eiet jómódú birtokos családnál történt meg, amelynek tagjai állandóan újságot olvasnak, iskolákat jártak, tehát rendelkeznek akkora ítélőképességgel, hogy fenti cselekedet haszontalan voltáról meggyőződhessenek.

De hát a babona olyan, amit ki verni, kiirtani nem könnyű, ha az befészkeli magát az emberek agyába, legtöbb esetben onnan el nem távolítható.

A babona való tényként áll egyesek előtt, akik nem gondolnak arra, hogy a földön minden törvényszerű, azt egyes ártatlan dolgok nem döntik meg. Nem kerüli el tehát a koszorúból kivett és tűzbe dobott ág következtében a szép menyasszony sem azt a sorsot, amely minden egészséges nőre vár, amely minden nőnek legszentebb hivatása : az anyaságot.

S ha az bekövetkezik, úgy látni fogja, ő is és a családja, hogy van valami felemelő, magasztos, ha az ember látja, hogy élete, munkája, folytatva lesz, folytatják gyermekei,

Ne igyekezzék tehát elkerülni, hanem töltse be hivatását a menyasszony, s úgy meg fog győződni, hogy mennyire igazak azok, amelyeket okulásul papírra vetett az iránta legjobb indulattal és jó akarattal eltelt Figyelő.

Ingatlanok adás-mese.

Podobni Pál és neje Mázán Zsófia megvették Seres Sámuel (nős Szabó Máriával) felsőkisteleki birtokát 3600 koronáért.

Nagy K. Sándor és neje Szakái Zsuzsanna megvették Hirkó Imre és neje Babos Mária lakóházát 4800 koronáért.

Hirkó Imre és neje Babós Mária megvették Vilonya Imre (nős Oláh Juliannával) 297 n. öl beltelkes lakóházát 4300 koronáért.

Tar Béni (nős Martini Eozáliával) megvette Somogyi Zsuzsánna Banga Istvánná alsófekete földekbeli ingatlanát 90 koronáért.

Szakái Gábor (nős Sándor Máriával) megvette Gusztos Sándorné Nagy F. Judit felsőszállási 2 hold 362 n. öl ingatlanát 2200 koronáért.

Kovács Oz. János és neje Yili Juliánná megvették Balog Józsefné Horváth Bozália 227 n öl ingatlanát 500 koronáért.

Orbán István (nős Horváth Erzsébettel) megvette Kú István ingatlanát 260 koronáért.

László István és neje Kis Faragó Juliánná megvették Pázsit Irén füzesi ingatlanát 22479 koronáért.

Csapi Imrénó Szalai K. Krisztina megvette özv. Varga Józsefné Csapi Juliánná öregszőlőbeli szőlőjét 2000 koronáért.

Tóth G. Sándorné Kovács Juliánná megvette Csapó Imre (nős Darányi Zsuzsánnával) 59 n. öl rétjét 30 [ koronáért.

Faragó Ferencz (nős Ilczák An- I nával) megvette Nagy K. Sándor 163 i n. öl beltelkes lakóházát 200 kor.-ért.

Harka—Kötönynek

Halashoz való csatolása már 1907-ben foglalkoztatta városunk képviselőtestületét, s hogy nem vált valósággá a dolog, annak az volt az oka, hogy az ottani birtokosok a város közterheinek viselésére kötelezni nem akarták magukat.

Azóta jó idő telt el, s e kérdéssel senki sem foglalkozott, ügy szólván elfelejtették.

Pedig a hozzácsatolás mindig aktuális, egyrészt azért, mert az ottani birtokosok jobbadán halasi lakosok, másrészt — ami talán a iegfontosabb, — azáltal könnyithetünk terheinken.

Megvagyok győződve, hogy a bárkaiak a város iránti szeretedből szívesen magukra veszik a reájuk nézve csekély, de a városra mégis jelentékeny hozzájárulást, s ismét megkísérlik, hogy Halashoz csatoltassanak.

Fontos a hozzácsatolás a harkaiakra néz-ve is, mivel kiterjesztetik reájuk Halas fejlettebb kultúrája, ami ismerve az ottani viszonyokat, jelentékeny eredménynek mondható. (Gains.)

11 HIHI 111 lllllIlii 11 I I I I I I I Ilii lllllilllil Iliin I III 11IIIII

Esetek.

Ki vele . . .

Miklóssy, a legutóbb Halason tartózkodott színigazgató, hogy nyáron át is legyen némi jövedelme, társulatával egy kisebb községbe ment vendégszerepelni. Egy könynyfakasztó dráma „Genovéva“, az üldözött ártatlanság volt műsoron A czimszerepet Komáromi Gizi játszotta.

A második felvonásban egy gróf szerepel a darabban, aki vadászat közben ráakad az üldözött Genovéva barlangjára. A kutyák ugatnak és a gróf bekiált a barlangba :

— Ki van itt ? Bárki van itt, jöjjön elő !

Erre hallatszik Genovéva hangja:

— Nem mehetek, uram . . . Nincs rajtam ruha . . ,

E pillanatban a karzatról leordit valaki:

— Annál jobb 1 Ki vele... Ki vele...!

Irodalmi csodák.

Egy modern regényíró könyvében olvassuk a következőket :

„A járókelők megfordultak, hogy megcsodálják a szőke fejecskét, amely teli tüdővel szívta magába az illatos levegőt“.

Később :

„a nagy férfi egyik szemével olvasott, másikkal irt“.

Ez igazán nagy férfiú lehetett.

vo.

A kisszállási uradalomban történt jó pár évvel ezelőtt a következő mulatságos eset:

a földesur rendkívüli jó szivű, 8 minden alkalommal segíti a szegényeket. így megengedte, hogy az erdőből gályát hordhatnak és kijelölt számukra egy részt, ahol legeltethetnek.

A jószágkormányzó azonban nem volt ilyen lágy szivű. Nem tudta jó szemmel nézni, hogy a parasztság tehenei hol itt, hol ott mennek be a vetésbe.

Egy sétája közben észrevette, hogy valamelyik parasztember behajtotta a szamarát a sarjuba. Erre már elvesztette türelmét a szigorú jószágkormányzó és dühösen támadt rá a megszeppent emberre:

— Ez már mégis sok, hallja-e! Hát hogy merte azt az állatot ide hajtani a sarjuba ? Nem fél a mél- tóságos úrtól ?

— Améltóságos urigen jó hozzánk.

— Igen. A méltóságos ur jó, de ón már kifogytam a türelemből. En már nem tűröm ezt tovább. Most mi lesz, ha ón elveszem a szamarát ?

A paraszt ember lökött egyet a vállán, kivette a pipáját a szájából és megszólalt a világ legártatlanabb hangján :

— Akkor a tekintetes ur ая én I vöm lese.

Képviselőnk beszéde.

Említettük múlt számunkban, hogy Hegedűs Kálmán képviselő nagyszabású beszédet mondott. A beszédet itt adjuk.

A királysórtósről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló törvényjavaslat két lényeges rendelkezést foglal magában: az egyik a büntetőtörvónyköuyv 140 §ának helyébe lép: hiteles törsónymagya- i rázat a kiralysórtós fogalmáról, uj büntetési tételekkel. A másik a köz- társasági( mozgalomban résztvevőket bünteti államfogházzal' pénzbüntetéssel, hivatalvesztéssel és a politikai ! jogok felfüggesztésével.

A pénzbüntetés visszatérés az 1848-iki törvényhozás intencziójához. j A javaslat mind a két szakaszába,

! valamint a büntetőtörvénykönyv 173. § ába ütköző cselekményeket a szak- biróság hatáskörébe utalja, mert csak a szakbiróság képes megítélni igazán, függetlenül a napi politika változó és szeszélyes hangulataiból, hogy mit jelent ebben az országban a köztársasági mozgalom és mit jelent a királyság nagy intézménye.

A köztársasági mozgalom újabb keletű: törpe kalandoroknak bizarr játéka ez, azoknak az együgyű embereknek hiszékenységével, akik mindenféle politikai szédelgésnek akaratnólküli zsákmányai. Az állam- hatalomnak kötelessége, hogy teljes szigorúsággal lépjen fel azok ellen, akik az agitácziónak káprázatos külsőségeivel, az izgatásnak legsilányabb I eszközeivel igyekeznek félrevezetni a í tömegeket és valósággal szellemi : kutmórgezóst akarnak űzni ebben az országban.

Erkölcsi kötelessége a törvényhozásnak, hogy megvédje azokat a hiszékeny embereket attól, hogy az ő életük komoly pályáján e balga I tanok ingoványos talajára tévedjenek.

T. képviselőház! Az uj választói I jog uj nagy tömegeket hoz az alkotmányos élet szinterére, uj tömegeket, politikailag teljesen iskolázatlan tö- ; megeket és kell, hogy e törvényben tilalomfát állítsunk elóbük, hadd tudják, hadd lássák, hol kezdődik a politikai küzdelem meg nem engedett határvonala. Ezzel a törvénynyel meg I kell védenünk a politikai harcz színvonalát, meg kell védenünk a politikai élet erkölcsi alapját azoknak az egyéneknek a támadása ellen, akiknek egész működésük abban áll, hogy mindent és mindenkit tulliczitálnak, még saját magukat, saját múltjukat is és akik azoknak a fantasztikus agyrémeknek a hirdetésével tulajdonképen a maguk politikai érvényesülését keresik.

Ennek a mozgalomnak az árja nem hat el a trón zsámolyáig, leheletével sohasem fogja a szent korona fényét elhomályosítani. Vásári lármája sohasem fogja megingatni azt a hagyományos királyhűsóget, amely évtizedek nagy megpróbáltatásait kiállotta és az áldozatkészség ragyogó tetteit irta bele a magyar történelembe. De ennek a mozgalomnak a hire tulhat, tulzsibong az ország határain. Maguk az agitátorok is gondoskodnak róla, hogy tulzsibogjon. Es akkor ott túl a határokon a mi ellenségeink kárörvendve, rosszakarattal, tudatosan nagyítva azt fogják hirdetni, hogy e vásári lárma már harczi zaj, hogy ez a szennyes ár fékevesztett folyam, amely elsöpréssel, pusztulással, vógromlással fenyegeti a nemzetet.

Es akkor a mi jó barátaink, a mi szövetségeseink megdöbbenve fogják kérdezni: Hogyan, hát ez a nemzet, amely oly diadalmas léptekkel halad előre a kulturnemzetek nagy országúján, eltűri azt, hogy tövis lepje el,

; gyom verje fel a maga portáját ? Hogyan ? Hát ez a nemzet, amely в királyság védelmének fényes és véres