Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-22 / 21. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. május 22. Mindenkin erőt vett a lélek lángolása, az izgatottság tetőfokra hágott. Kiharsant az üdvözlő rivallás; zúgott, hömpölygött az „Éljen“, hogy megreszketett a levegőben a fák leveles ága, nádnak pihés tarka megindult hajlongani, zizegő bókolással köszöntve az akkor is „legelső embert“ : a magyarok királyát. „Éljen a mi urunk, éljen a király, éljen a király !“ A sokaság megmozdult és tolongva, mint a tenger áradat, vitte magával a város elejét, kunok főembereit: a Yégh, Péter, Modok, Gyenise, Vast- horok, Tegzes, Tatár, Figura, Orgo- ván, Mayossa, Tóth akinek vízzel körülvett vára volt a fehérföldi tó partján. Erről is lehetne mesélni egy szép történetet. Hagmás, Örs, Kullogó, Bartegh, Vesztegh, Kobakh stb. stb., no meg természetesen a Róbók nemzetiség tagjait. Mindenki szinről-szinre akarta látni azt a fejet, melyet szent István koronája érintett. Alig jutott hely, hol főszókbiró uram megállapodva elmondhatta üdvözlő beszédét. Hogy mi minden lett elmondva ebben a beszédben, az nincs felírva a krónikában. Elég az hozzá, hogy nagyon meg lehetett vele elégedve a király, mert fejedelmi kegyének nyájasságában többszerösen részeltette úgy a főszék- birót, mint a többi kun urakat. Nyomban parancsot adott, hogy a sereg szálljon meg és helyezkedjék el pihenőre a városban, város alatt, már ki hova fér, csapat, dandár szerint szépen rendjében. Folytatjuk.) llllllllllllllliriMIIIIIMIIIIIIIIIIIIillillMII'IHII! Ingatlanok adás-mese. ifj. Darányi István és neje Darányi Erzsébet megvették Szabó Garbai Lajos (nős Borbényi Ágnessel) városi lakóházát és udvartelkét 8800 koronáért. Mészáros S. Imre (nős Sütő Juli- ánnával) megvette Nagy Ozirok Pálné Kovács Juliánná és Kovács Lajos és Benő ingatlanát az öregszőlőkben 650 koronáért. Komlós József és neje Hatházi Juliánná megvette Simon József és neje Sas8 Juliánná öregszőlőbeli 998 u. öl szántóját 600 koronáért. Udvardi IllésnéSzűri Juliánná megvette a Halasi Takarékpénztár ipar- szőlőbeli 785 n. öl ingatlanát 1200 koronáért. Ingusz Dániel és neje Kohn Aurélja megvette a Halasi Gazdasági bank beltelki lakóházát és udvar telkét 15.000 koronáért. öz. dr. Pázsit Pálné Rohoska Etel megvette Kohn Adolf örökösei beltelki lakóházát és udvartelkót 26.000 koronáért. Brecska Benő mint kk. Tóth Ba- ranyi Béni gyámja megvette Kis P. János (nős Pintér Juliánnával) városi lakóházát és telkét 2600 koronáért. Halasi Mészhomokkő téglagyár r. t. megvette özv. László Sándorné Kovács Voder Mária öregszőlőkben szőlő és legelő ingatlanát 1000 koronáért. Puruczki Sándor és neje Árvái Mária megvette Puruczki Mária és társa alsófekete földekbeli szántó föld jutalékát 50 koronáért. Szűcs Benő (nős Mucsi Krisztinával) megvette Simon Sándor (nős Szűcs Máriával.) füzesi 3 hold 164 n. öl szántóját 2000 koronáért. Osoó Sándor és neje Simon Zsófia megvette a Halasi Gazdasági bank 228 n. öl beltelki szántóját 437 koronáért. Szathmáry Mihály és neje Szabó Juliánná debreczeni lakosok megvették a Halasi Kereskedelmi bank öregszőlőkben 4 hold 1073 n. öl ingatlanát 5100 koronáért. Közgazdaság. A helybeli Gazdakör tudatja tagjaival, hogy a „Magyar Gazdaszövetség“ f. évi országos gazdagyűlését junius 19-én, szerdán délután lCP/s órakor Siófokon, a Balaton partján fogja megtartani, melyre a gazdaközönség tagjai meghivatnak. az országos gyűlés napirendje: 1) Elnöki megnyitó. 2) A mezőgazdasági termelés védelme. 3) Nemzeti birtokpolitika. 4) A gazda jövedelme és a mezőgazdasági termények értékesítése. — Tudnivalók : A gyűlésen részt venni szándékozó gazdaköri tagok jelentkezzenek május 81-ig a gazdakör titkáránál. Indulás Halasról Budapestre á délutáni személyvonattal. Indulás Budapestről junius 19 ón reggel 6 óra 16 perckor. Érkezés Siófokra 9 órakor. Yisszafeló indulás Siófokról 19-én este 6 órakor. Érkezés Bpestre 9 óra 18 perckor. Indulás Budapestről 10 óra 20 perckor. Érkezés Halasra 2 óra 52 perczkor. így csak odamenet kell Budapesten mégszálini. — Költségek: üti költség Halastól Bpestig 7 korona 20 fillér. Budapestről Siófokra és vissza 4 kor. 20 fillér. Ebédjegy 3 kor. 10 fillér. Igazolvány 20 fillér. — Bővebb felvilágosítással szolgál a Gazdakör helyiségében Pa- czolay Győző gazdaköri titkár. Jégverés a szőlőkben. A csütörtök délutáni vihar jégverést is hozott. Nagy kárt okozott Komárom megyében, Győrött, Szabad kán, Kiskun halason. Takonykor felléptét észlelték Majsán. A saláta. Nagykőrös napi saláta forgalma 35—40 waggon, melyért a termelők 15—20 ezer koronát vesznek be. Az árak százanként 4—7 koronáig váltakoznak, minőség szerint. Budapesti gabonaárak: május 21. Búza 23 k. 70 f. — 24 k. 15 f. Rozs 20 k. 80 f. — 21 k. — f. Árpa 20 k. 50 f. — 21 k. - f. Zab 20 k. 70 f. — 21 k. 50 f. Tengeri 18 k. 40 f — 18 k. 60 f. Korpa 16 k. — f. — 16 k. 20 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. ■ i'l l l!l l i:i I I I inn I i i:i i i:i i un i i n i i i I int mii in |,M 11 Csarnok. A gazok szövetsége. Folytatás 21 — En is gyanúba vettem nemrégiben Kőimért — szólt Pinkerton — de nem voltak bizonyítékaim. Nagyon jól keverte a kártyát. Végül azonban nyomára jutottam, hogy Kolmer nem jó barátom, mint ahogy hittem és azon idő óta bizalmatlan lettem iránta. Alapos okaira vannak föltenni, hogy ő volt az, aki elfogatott engem, sőt úgy sejtem, hogy ő volt az, aki Hubert név alatt tönkretette Davidson kapitány leányát. Lehet, hogy ő volt a kapitány gyilkosa is és a vonaton történt rablógyilkosáig tettese. — Lehet, hogy ez fog kitűnni, szólt Pál is. Óvatosságból úgy tettem, mint az orvosok : a szemölcsöt fontos corpus delicti gyanánt borszeszbe tettem. Tudakozódásaim eredménye, hogy félni kell valamitől, óvni foglak. Az ulolsó hónapok alatt csak az volt a czélom, hogy ezt az embert leleplezzem. Tudakozódásaim közben rájöttem, hogy Kőimért tulajdonképpeni lakóhelyén, kártyásnak és nyomorult kójencnek ismerik. Olyan gonosz tetteket követett el, melyek rosszabbak a gyilkosságnál. Mikor azután néhány nappal a rablási merénylet után egy kivándorló vonaton átutaztam, egy öreges ur ült velem szemben, aki egy éles késsel egy szemölcsöt vágott le a kezéről, miközben ezt mormolta : — Ez a tanú nem fog többé nyugtalanítani 1 A hangját fölismertem : keskeny, fehér kezei is feltűntek nekem, melyek sehogysem illettek parasztos öltözékéhez. I Valami arra birt, hogy észrevétlenül fölemeljem a levágott szemölcsöt, mely az öreg urnák, úgy látszik, kellemetlen volt s azt zsebretettem. Nemsokára azután olvastam a lapokban, hogy szegény Róbert gyilkosának valószinűleg nagy szemölcs volt a kezén. Ezért folyton néztem, nem látom-e valahol az öreg parasztot, de nem láttam többé. — Érdekes történetet mondtál el — szólt Pinkerton, mikor Pál elhallgatott. De miért nem közölted ezt velem ezelőtt ? — Először azért, mert nem akartalak esetleg helytelen kombinációkra vezetni ; aztán meg azért, mert magamnak is hasonló szemölcs van a kezemen s nem akartam erre ráterelni a figyelmedet. Ámbár Kőimért gyanúba vettem, még sem férkőzhettem a közelébe és az öreg parasztot sem láttam többé. Mialatt igy szólt, tekintete véletlenül a nyitott ablakra esett és meglepetten ugrott föl ültéből. Egy fehérhaju, őszszakálln ember távozott az őrház környékéről. Eddig nyilván odakünn leskelődött és hallga- tódzott az ablaknál, hogy mit beszélnek a szobában.-Ц Minden szentekre! Ez az a vén ember, akit a kivándorló-vonaton láttam ! — kiáltotta Pál izgatottan és kirohant a szobából az öreg paraszt után. A táska. — Hó, öreg ! — Eh ! A megszólított megállt, hunyorított kis szemeivel Pálra és eltorzította ránczos arczát. — Szeretnék néhány szót váltani veled! — kezdte el Pál, élesen az öreg ember szemei közé nézve. — Szívesen. Tessék. — Ki vagy ? — En ? . . . Sam Weggs. Mindenki ismer engem. Mitakarsz tőlem? Es az öreg ember olyan becsületes képet csinált, hogy Pál nem vett észre semmi gyanúsat. — Másnak néztem, — mondta, — szinte bocsánatkórő hangon és visszatért a házba, mialatt a másik folytatta útját. — Nos ? — kiáltott Pinkerton Pál elé. — Optikai csalódás volt! — mondta nevetve Pál. — A vonatbeli öreg embernek véltem, de mikor közelebbről megnéztem, láttam, hogy tévedtem. — Es bizonyos vagy ebben ? — Azt gondolom, igen. De Pinkerton nem volt ily szentül meggyőződve. Természettől fogva bizalmatlan lévén, kérdezte, miért sompolygott az öreg a ház körül. — Inkább tartsuk szemmel. Még se bízom benne ! — mondta kis idő múlva Pálhoz. — Jó, hát utána megyek s meglátom, mit csinál. Épp ki akart menni a szobából, mikor Ender lépett be, a detektív segédje. — Lopást követtem el, — mondta a fiú pajkos mosolylyal s egy bőrtáskát tett az asztalra. — Önként följelentem magamat. — Beszélj világosabban ! — felelte Pál. — Szívesen. Nos, kissé kutatgat- tam a vidéken s talán nem érdektelen az a fölfedezés, amelyet tettem. — Nos ? — Láttam a vörös szakállut. — Mikor és hol? — Odaát a vasúti állomáson. Ezzel a bőrtáskával egy vasúti raktárba ment, de mikor kijött, nem volt többé vöiös tanár, hanem egy hófehér hajú öreg ember, aki sántított kissé. — Ah ! — kiáltott föl Pinkerton meglepetten. — Nem akartam hinni szemeimnek és vártam egy jó darabig, nem jön-e elő a . ,-j rból a vörös szakállu is. Bementem a raktárba; nem volt benn senki. De ezt a bőrtáskát bent találtam. Nem haboztam ellopni, gondolván, hogy ez tán nyomára fog vezetni a vörös szakállu titkának. — Helyesen cselekedtél, — dicsérte Pinkerton. — Nyitva van a táska ? — Nincs ; és kulcsom sincs, amely éppen bele illenék. — No ne sokat teketóriázzunk vele — jelentette ki Pinkerton határozottan. Fontos dolgok forognak itt szóban. S elővette zsebkését és fölhasitotta a bőrtáska egyik oldalát. Yörös paróka, szakáll, valamint egy teljes öltözék, arcfestók és rizspor kerültek ki a bőrtáskából. — Aha 1 — kiáltott föl Pinkerton. — Hát igazam volt, hogy nem bíztam abban az öreg emberben. Most lássunk utána, hogy kikutassuk, hol van ? — Yalószinűleg a pályaházhoz ment, — vélte Pál. — Mennyire van az ide ? — Egy félórányira. — Ki tudja közületek, mikor jön erre a legközelebbi vonat ? — En nem. — En sem. — Kérdezzük meg a házigazdát. — Ender kisietett s néhány perc múlva azzal a válasszal jött vissza, hogy a vonat tiz perez múlva áll meg az állomáson — Ne vesztegessük az időt ! — kiáltotta Pinkerton izgatottan. — Mit akarsz tenni, John ? — kérdezte Liza aggódva — Lefülelni a mi jó barátunkat. — De még nem vagy elég erős az ilyen hajszára ! Maradj inkább ! — Oh, még sohsem voltam erősebb, mint most! — tört ki Pinkerton. — Saját kezeimmel akarom elcsípni a gazembert. — Bizd ezt csak rám ! — próbálta Pál is visszatartani. De Pinkerton nem hallgatott a rábeszélésre ; a titkosrendőr érvényesült benne újra; nem akarta elmulasztani a jó alkalmat, hogy a legrosz- szabb gazemberek egyikót elfogja. (Folytatjuk.) 298/1912 végreh sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a kalocsai kir. törvényszéknek 1912. évi 2273/P sz. végzéssel Dr. Proszuitz Leó ügyvéd által képviselt Kosmos Ofen és Eeisenwerke Gesellschaft végrehajtató részére 78 kor. 92 f. tőkekövetelés s jár.erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedettől 1912. évi április hó 11 napján le és felülfoglalt és 2966 koronára becsült ingóságokra a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1912. V. 146/2 sz. végzésével az árverés elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felül- foglaltatók követelése erejéig is, ameny- nyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, végrehajtást szenvedettnek lakásán, Kiskunhalason, a városháza épületben levő üzlethelyiségében leendő megtartására határidőül 1912. év május hó 24. napjának délután 3 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt különféle réz és vasáruk, kályhák, tűzhelyek, csővek, köszörű kövek, sósbor- 8zesz, üzleti berendezések s egyéb ingóságok a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés mellett szükség esetén becsáron alul is elfeg- nak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez tartanak jogot, ha amennyiben részükre foglalás korábban eszközöltetett volna s ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt kiküldöttnél Írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján történt kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Kiskunhalason, 1912. május hó 10. Kiss Pál kir. bír. végrehajtó. Falas, 1912. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.
