Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-13 / 11. szám
1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. márczius 13. A próféta szava. — Apponyi Albert beszéde. — Vége. II. A nagy tapasztalás pedig, a melyből én a magam részéről iparkodtam az okulást levonni, azt mutatja, — a mint én különben előre mondtam és ezért magamban egy ideig elleneztem az első nagy technikai obstrukciót — hogy ilyen erőszakos eszközökkel lehet ugyan elérni pillanatnyi eredményeket lehet az idők természetes fejlődésének folyamatát megelőzni: lehet a gyümölcsöt a fáról éretlenül leszakítani, de ezeken az igy elért eredményeken rajta nyugszik az erőszakos eredetnek átka, a legjobb törekvés sem tudta azokat az eredményeket elérni, a melyeket a nemzet méltán várt. Megengedem, hogy részben talán az egyének fogyatékossága lehetett ennek oka. Kendkivüli parlamenti eszközökkel kierőszakolni kormányválságot, ha mindjárt azt hiszi is az ember, hogy ez egyáltalán jogos lehet mindenesetre csak akkor jogos, ha az ember körülbelül biztosan tudja, hogy az, a mit ezáltal elér, a haza sorsában, az ügyek vezetésében kedvező fordulatot idéz elő. A választói jog. Azt tudom, hogy ez a kormány, bizonyos kötelezettségeket vállalt, a melyeket becseseknek tartok, s a me lyek alól a következő kormány természetesen nem mondom, hogy kibújhat, nem is szükséges kibújnia, mert azok reá nézve többé fenn nem állanak ; azt tudom, hogy ez a kormány azt a kötelezettséget vállalta, hogy még ebben az évben be fogja terjeszteni a választói jogra vonatkozó törvényjavaslatot. Azután, bár a t. kormány választó- jogi tervezetét nem ismerem, nem ismeri egyikünk sem, azonban bizonyos általános'kijelentések vannak, a melyek mégis több támpontot nyújtanak nekem arra nézve, hogy ennek a kormánynak választójogi politikáját megítéljem, mint a minő támponttal bírok egy még nem létező kormány választójogi politikájára nézve. Ezek pedig azok, hogy a kormány az általánosságot igen is akarja, az egyenlőséget igenis akarja. Azonban annyit mondott a miniszterelnök ur, hogy ö a választói jog meg alkotásánál mindazoknak közreműködésére reflektál és senkinek befolyása elöl nem zárkózik el. a kik ezen korszakos reform megalkotásánál ugyanazon ebei alapokon közreműködni kívánnak. Hazafias kormányunk. Látok a monarchia másik állama- bem áramlatokat, melyek a mi külpolitikánknak eddigi kipróbált alapjait megakarják ingatni, melyek nem tudom micsoda czélokból, kalandos irányzatokba akarják vinni a monarchiát és abban Magyarországot is. Látom ezeket az áramlatokat és nagyon komolyan kell azokat vennem. Szembeszálltam velük, a kormány is szembeszállt velük, de nem tudom, hogy az újonnan alakuló kormány nem fogna-e azon áramlatok befolyása alatt állni, melyek az országra végzetesek. Azt sem tudom, hogy akad-e ember, de azt tudom, hiszen tapasztaltuk, hogy egy kormány, különösen olyan kormány, mely a demagógiával is szövetkezik, uj választásoknál a jelenlegi választási rendszer alapján kiszámíthatatlan többségeket tud esetleg idehozni. Az alkotmány csődbejutása. Kérem, azok minden ország parlamenti életében a legritkább esetek, hogy az ellenzék akcziójáuak sikerül magában a parlamentben megfordita- tani a többséget. Igenis kifelé kell annak hatásának lennie. Kifelé, bocsánatot kérek, nem a névszerinti szavazásoknak van hatása, hanem az érveknek. Ez a felfogás az, a mely engem kétségbe ejt, mert ez alkotmányunknak teljes csödbejutását jelenti. Ahhoz pedig, hogy ebből a siralmas állapotból kivezetessók, egyik leglényegesebb eszköz a választási reformnak megfelelő széles alapokon való létesítése. De hiszen ez biztosítva van számunkra. Uj parlament. Csakhogy ez nem az egyedüli eszköz sem nem automaticze, önműködő eszköz, mert én nagyon hiszek abban, hogy regeneráló hatással lesz alkotmányos életünkre a szélesebb körök bevonása, de nem hiszem azt, hogy ez önmagában véve elég lesz arra. hogy mindjárt egy tökéletes, erőteljes, ideális ezélokkal és nemzeti aspirácziókkal telt nemzeti parlamentet lehet létrehozni, mert az az uj választói törvény és az abból alakuló kóp- viselőház mégis csak a mi gyermekünk lesz, hiszen azt mi alkotjuk, annak mi adjuk át tradicziónkat, és ha mi ezt a gyermekünket már az erőszak szellemével megrakottan és örökletesen hozzuk a világra . . . Egy hang (a jobboldalon): Terhelt lesz ! . . . akkor nem lesz ez a mi gyermekünk olyan, hogy benne az országnak köszöneté lesz. Ez nem fogja létrehozni parlamentünk regenerálását, hanem csak folytatni fogja, még pedig a szélesebb rétegekből kikerülő parlamentek lélektana szerint, exaczerbálva, rosszabbá téve, szenvedélyesebbé téve azt a rendszert, a mely vitákkal, Icapa- czitálással, eszmei terjesztéssel többé nem foglalkozik, hanem erőszakkal akar pillanatnyi sikert elérni. A nemzetiségek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mi függesszük fel az elvi ellentétek harczát; ez nem azt jelenti, hogy eltérő álláspontunk érvényesítésére teljes erővel, egész szellemi erőnk fegyverzetével ne törekedjünk. Hiszen én teljesen indosszálom azt, amit gróf Tisza István t. barátom, midőn más téren valahol találkoztunk, engem aposztrofálva mondott: Ne adja Isten, hogy oly körülmények következzenek be ebben az országban, hogy nekünk meg kelljen feledkeznünk azokról az ellentétekről, amelyek minket elválasztanak. De ne feledkezzünk meg arról se, hogy ily körülmények bekövetkezésének lehetősége fennforog. Nézzük csak a nemzetiségi agitácziónak mindenfelé való elharapódzását és előtórbenyomulását. De nézzük, ott vannak a trialiszti- kus törekvések; nézzük azokat az áramlatokat, a melyekre előbb czéloz I tam, melyek a monarchia másik államában vannak és ide át-átcsapni kényszerülnek. Az Isten szent szerelmére, gondoljunk arra, mi lesz belőlünk, gondoljunk nemzetünkre, gondoljunk hazánkra és eszméink iránt teljesítsük kötelességünket úgy, hogy a hazának vele ne ártsunk. A távolból. — Levél a Szerkesztőhöz. ~ Tekintetes Szerkesztő ur I Igen csodálkozni fog, hogy levéllel háborgatom, hanem most az egyszer én is bele- kontárkodom a tek. szerkesztő ur mesterségébe, amennyiben egyáltalán nem udvarias, hanem inkább tudositás forma levelet Írok. Bizonyára olvasta már az újságokban a*t, amiről én számolok be. S ha nem olyan megragadó színezéssel is de mint a dolognak szemtanúja, talán mégis érdekes lesz. — Itt unatkoztunk vasárnap délután az önkéntes iskolában, hallgatva kardbojtos akadémikusok egyhangú előadását, (pardon, vasárnap délután volt, igy hát semmiféle előadást nem hallottunk hanem áhitatos hívek lévén diligenter forgattuk a bibliát.) Egyszerre csak elterjed a hir, hogy estére a korzon nagy magyar ellenes tüntetés lesz. Magától értetődik, hogy magyar létemre engem is érdekelt egy kicsit a dolog. Nosza kapom a esákom és Waffenrokkom azaz, hogy csak sapkát és blúzt, minthogy a csákó nem forschriftos Boszniában, tehát amint mondom, veszem az említett ruhadarabokat és sietek kifelé. Útközben megragadom balkézzel a panganét markolatát és rohanok a korzóra. Fel lévén igy fegyverkezve vitézül indulok neki a demonstrationak Megvallom eleinte tréfára fogtam a dolgot, hanem bezzeg mikor innen is egy záptojás, amonnan is egy kő repült felém és azok a hölgyek, akikkel előző éjjel eggyiitt vigadóztunk a bálban, az emeletek ablakaiból elkezdték: Ungariche schuft, pfuj, pfuj.!“ kiabálni, kezdtem komolyan gondolkozni. A tüntetés a jelenlegi bán és horvát politikai ügyekkel kapcsolatban történt. Az egész korzón nem lehetett hallani egyebet, mint „Abcug Cuvaj! Abeug Héderváry!“ és az indulatoknak ehhez hasonló udvarias kifejezését, hogy mennyire volt jogosult vagy jogosulatlan ez a tüntetés az a levél keretén kivül esik, csak annyit említek meg, hogy mivel Bosznia közjogi helyzete még nincs rendezve, úgy hát Bosznia és Herczegoviua úgyszólván a politikán kivül esik. Különben is távol van tőlem minden politikai nézet, nyilvánítás részint mivel laikus vagyok ebben a dologban, részint nekem mint katonának szigorúan kell alkalmazkodnom a katonai törvényekhez és egyáltalán semmiféle politikai irányú mozgalomban, valamint egyesületben részt nem szabad vennem, megjelennem nem szabad. A tüntetés este 6 órakor kezdődött és belenyúlt az éjszakába. Sétáltunk a korzón és egyszer osak látjuk ám,.hogy a nép megrémülve, kiabálva szalad szét és gyalogos rendőrök kivont karddal rohannak végig a korzón. Majd jöttek lovasrendőrök és a katonatiszteket kivéve mindenkit elkergettek a korzóról. Midőn még ez sem volt elég, kivonult 3 zászlóalj katonaság. A kávéházakat, vendéglőket kiürítették, a Kereskedők üzleteiket bezárták. Itt meg kell jegyeznem, hogy ne ütközzön meg azon, tek szerkesztő ur, hogy az üzletek vasárnap is nyitva voltak, mert Sarejevó- ban vasárnap is éppen úgy nyitva vannak az üzletek, mint hétköznapon Nagynehezetj elnyomták így a zavargást, azonban másnap és harmadnap újra forradalomszerüeu kitört a demonsratió. A „Magyar Egyesület alakaitb beverték, úgy hogy katonaság őrizte a helyiséget Kedden már az ulánusok is kivonultak, a rendőrök pedig lőttek a tömegre, Többen megsebesültek és egy horvát diák meg is halt. Annyian- voltak mar kedden, hogy a katonaság szuronyszegezve tisztította meg a korzót a esőcseléktől. így nagy nehezen aztán lecsillapult a tömeg. Eképpen iparkodtam én hű képét adni, a Sarcjavoban lefolyt magyar ellenes tüntetésnek és ha nem is valami virágos szavakkal, de hűen irtain le a zavargás lefolyását. Hálás lennék ha ezt a levelet az újságban közzétenné. Maradok a tekintetes szerkesztő urnák Sare- jevó, 1912. Február 23-ikán. őszinte hive : Varga Benő egyéves önkéntes.
