Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-13 / 11. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. márczius 13. A halálbába. — Halasi leányok megrontója. — E szörnyű váddal illetik Gerzsán Mári kisteleki szülésznőt, kinek manipulációiról annak idején részletesen beszámoltunk. Megírtuk, hogy a halasiak közül a tanyai bajba került leányok vették igénybe Mari néni ügyes kezét, s egyúttal azt is hangoztattuk, hogy e bűn alól a banya ki fogja vonni magát, mivel elegendő bizonyíték nincsen. Ez igy is történt. A szegedi törvényszék Gerzsán ellen főképpen méregkeverós miatt emelt vádat. A nyomozás eddigelé a következőket derítette ki. Lévai József kisteleki utmunkást méreggel pusztította el az elvetemült némber, hogy annak vagyonát magának megszerezze. Ebben a munkájában segédkezett neki Lévai Józsefné és özv. Lak Györgyné, kiket szintén letartóztattak. Ezenkívül a bába több asszonyt szabadított meg férjétől. Saját magának öt férje volt kiket szintén eltett a láb a 1 ól, hogy a biztosítási dijakat felvegye. A majsai és kisteleki temetőben egész sor sirhalmot bolygattak meg, hogy elegendő bizonyítékot szerezzenek. Es találtak is. Egyre jobban szorul tehát a hurok a kisteleki Jager Mari nyaka körül, akinek bűntársai is vannak. Legutóbb a gyanú Pigniczki József szabó felé is irányult. A mérgezési esetek leírásával egy egész lapot is megtölthetnénk, térjünk, tehát át a bába másik működési körére, mely a halasiakat közelről érinti: az angyalcsinálásra. Ebben az irányban is nyomozott a rendőrség. A bába leveli alapján indult el. A levelek a halasi tanyákra is vezettek. Kihallgattak ez ügyben több leányt ezek azonban tagadtak mindent hasonlókép a banya is. Az azonban bebizonyosodott, hogy több halasi leányt szállított Gerzsonné a környékbeli nyilvános házakba. A tárgyalás, mely érdekes dolgokról rántja le a leplet márcz. 14, 15 és 16-án lesz. Annak lefolyásáról részletesen be fogunk számolni. Csarnok. A gazok szövetsége. Folytatás 8 — akkor hát hallgasson ide : En nek a Pinkertonnak van egy „igen csinos húga, aki vele lakik. О az egyetlen testvére és ezért nagyon szereti és nem képzelhetek csapást, mely jobban sújtaná szivét, mintha bugával tennénk valamit — Jó, jó ! bólintott az asszony. — Pinkerton gyakran hosszabb ideig távol vaa hazulról. — Es ilyenkor a leány egyedül van ! — Igen, egy vén asszonnyal. Egy ismerősöm, egy igen gazdag ur, nagyon szeretné, ha megszöktethetné ezt a leányt. Hogy mi czélból, az itt mellékes. A fő, hogy jól fizet. Az egyetlen tehát, amit magától kérünk, az, hogy adjon itt egy szobát annak a leánynak és vigyázzon, hogy ha egyszer itt lesz, el ne menekülhessen és ne érintkezhessek a világgal. Megértett? — Teljesen ! — Es magára vállalja, hogy egy ideig felügyel a leányra? — Oh, hogyne ! felelte Petróv anyó. De még mielőtt többet mondhatott volna, halk ühmgetós hallatszott. Mindketten megriadtak és az ajtó felé néztek, moly félig nyitva volt. Egy álarczos alak termett a szoba. Csak a szemeinek villogása látszott az arcából. A tanár ur odaugrott, revolvert rántott, célzott s elsütötte azt. G-yilkos helyett detektív. Pinkerton ugyancsak felháborodott mikor ilyen váratlanul letartóztatták. — Nagyon tévednek — tiltakozott a rendőrtisztviselő előtt — mert ón épp titkosrendőr vagyok. — Ezt mindenki mondhatja 1 Ha megpróbál menekülni, főbelövöm 1 felelte a rendőrtisztviselő pisztolyt tartott Pinkerton elé. — Vezessen a följebbvalójához ! követelte Pinkerton a rendőrtisztviselőtől. Ismerem jól és meg fogok néki mindent magyarázni. E közben egy másik rendőrtisztvi- seiő is közeledett, kinek az első megparancsolta, hogy verje bilincsekbe Pinkertont. — Ez mégis csak sok 1 kiáltotta Pinkerton haragosan. — Vigyázon hogy mit tesz, mert rosszul járhat! A főnöke ismer engem, vezessen hozzá 1 — Ezt épp megtehetjük ! — felelte a második rendőrtiszviselő. — De állítólag igen veszedelmes ember 1 óvta az első. — Na, ez hallatlan 1 pattant fel Pinkerton. — Hát kinek tartanak tulajdonképen ? — Maga Slim Steve, aki részt vett Rober meggyilkolásában. — Honnan kapták ezt a felvilágosítást? — Semmi köze hozzá ! — Oak ne olyan fólválról, uram! — kiáltotta a titkos rendőr, türelmét vesztve. — Nézzenek ide, azután gondolják meg még egyszer, hogy mit tesznek. S felvetette gallérját és az elképedt rendőrtisztek meglátták a csillagot mely a titkosrendőröknek ismertető jele volt. — Csakugyan títkosrendőr — hebegték elképedtem — Igen, az vagyok. Es most előre! Vezessenek főnökükhöz. A rendőrtisztek elegeit tettek kívánságának. . A rendőrfőnök természetesen fölismerte és mentegetődzött a félreértés miatt. — Ne vegye rossz néven embereimnek — mondotta — de értesítést kaptam, hogy egy veszedelmes gonosztevő útban van és itt fog kiszáliani. A személyleirás ép önre illet. Ebből támadt a félreértés. A titkos rendőrt ez igazán meglepte. — Nem értem, mondta fejrázo- gatya. — Talán valaki tréfát csinált. És önkéntelenül Kolmer jutott az eszébe. — Meglehet — viszonzá a rendőrfőnök. — De én az ön helyében nem tűrném el az ilyen tréfát. Akarja hogy tüstént táviratozzam ? — Nem, hagyjuk egyelőre, — felelte Pinkerton. — Néhány nap múlva visszatérek akkor végére járok a dolognak. Eltávozott a. rendőrhivatalból és fölkereste Sybilla Dávidzon rokonait — egy nagynénjét és egy nagybátyját — s közölte velük a leány szomorú esetét. A rokonokat ugyancsak meglepte az a hir, mert Sybilla tiz nap előtt hagyta el a házat azzal az ürügygyei, hogy az apja barátait látogatja meg és eltávoztakor nem volt rajta elmezavarnak semmi nyoma. Pinkerton nem soká időzött ott csak ameddig ép elláthatta teendőit. Sürgősen találkozni akart Pollal. Egészen elkedvetlenedett, mikor azt hallotta, hogy a fiatal ember már három nap előtt elhagyta a várost. — A legközelebbi vonatig még egy órám van, — mormolta Pinkerton. — Addig megnézem Lizát. A vén cseléd megörült, mikor gazdáját meglátta. — Hát az úrnőt miért nem hozta haza, uram ? — Megbolondultál, te vén asszony! — kaczagott Pinkerton. — Hát azt hiszed, hogy útközben „úrnőt“ szereztem magamnak ? A vén cseléd rábámult Pinkertonra. — Oh, uram, mit gondol rólam ? Hiszen csak Liza kisasszonyt értem ! — Lizát ? Hát nincs itthon ? — Uram kérdi ? Hát persze, hogy nincs 1 Hát nem ön küldött érte ? Most Pinkerton bámult a cselédre. — Nem értelek, — mondta türelmetlenül. — Amióta elmentem, nem láttam húgomat és ha utánam jött, igen nagy ostobaságot cselekedett. Hiszen tudja ő jól, hogy nem maradok sokáig egy helyütt 1 A vén cseléd felelet helyett befutott a szomszéd szobába és egy sárga borítékkal a kezében tért onnan vissza. — Tessék, itt van ! — kiáltotta lelkendezve. — Ha nem ön irta ezt, uram, akkor nem tudom ki. — Pinkerton a borítók után kapott és kirántotta belőle a következő levelet: Édes Liza! Jöjj a vasúthoz, mert látni szeretnélek. Az öreg maga ellátja a házat visszatértedig. Nines időm hazamenni. Ne várjalak hiába. John A titkosrendőr némán rámeredt a levélre. Nem tudta, mit gondoljon, mert a kézírás épp olyan volt, mint a magáé. — Mikor jött ez a levél ? — kérdezte végre. — Tegnap. — Postán ? — Igen. Pinkerton összeránczolta homlokát, összeszoritotta kezében a levelet és izgatottan föl s alá járt a ^szobában. — Valami nincs rendén? — tudakolta a cseléd. (Folytatjuk)
