Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-04 / 49. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. deczember 4. A halasi ismeretlenek. Saját tudósítónktól. Közöltük múlt számunkban, hogy két Halasra igyekvő nő a vasúti kocsi félreeső helyén öngyilkosságot köve­tett el. A fiatalabbik szörnyet halt, az idősebbiket pedig Szabadkáraa kórház­ba szállították, ahol most mielőtt kilé­tére bárminemű felvilágosítást adott volna, meghalt. к i«u ■: iiu 11 и 111111111111111111111111111111 и i in i Népesedési mozgalom. — November 26. — deezember 3. — Születtek : Ternyák T. Krisztinának Juliánná Katalin nevű leánya. Szombati József és Farkas Eszternek István nevű fiuk. Seres Péter és Takács Juliánnának Ferencz nevű fiuk. Oláh Lajos és Lócskai Máriának halva született fiú gyermekük. Kis Lajos és Eafai Eme- rencziának János nevű fiuk. Zubor Sándor és Király Gy. Zsófiának Judith nevű leányuk. Denke Teréziá­nak Imre nevű fia. Nimcsevich Fe­rencz és Radies Juliánnának Miklós nevű fiuk. Lehóczki Márton és Eiler Margitnak Juliánná Krisztina nevű leányuk. Batiz Gábor és Kovács B. Erzsébetnek Károly nevű fiuk. Bite Viktóriának János nevű fia. Móricz Sándor és Madaras Juliánnának József nevű fiuk. Lórik Krippán József és Halász Máriának József nevű fiuk. Kovács B. István és Batiz Teréziának Jolán nevű leányuk. Kis K. Károly és Oserkó Eszternek halva született leány gyermekük. Gyenizse József és Kis Tamás Veronának Sándor nevű fiuk. Meghaltak: Matkó Imre 70 éves korban, Ördög Irén 2 éves, Ördög Rozália 6 éves, Daczi Imre 85 éves korban. Kihirdetett jegyesek : Fürst Mátyás Weiez Margit János­halmái lakossal. Szabó Pál Szabados Máriával (Tanuk : Kis Rabata Pál, Bánóczki Balázs.) Vida Ferencz Császár Erzsébettel (Tanuk: Kis B. Sándor, Bukovics József.) Modok Sándor Flaisz Máriával (Tanuk: Szabó Ferencz, Becze Imre.) T. Szabó Mihály orgoványi lakos Pap­rika Erzsébettel (Tanuk: Németh Benő, Paprika Sándor.) Kis B. István Undi Juliánnával (Tanuk : Kis B. Sándor, Bátory Gábor.) Lakos Pál Tinnyei Juliánnával (Tanuk : Marton Sándor, Török Antal.) Szuhai Bazil budapesti lakos Babos Máriával (Tanuk : Babos Sándor, Lakos Sándor.) Egybehelteb.: Pásztor Ferencz Bugyi Katalinnal. Oserkó Ferencz Rékrrí Veronával (Koszorús leányok: Nagy Veronika, Rékasi Zsuzsika, Szanyi Mariska és Benedek Iduska. Koszorús legények : Rékasi Ferencz, Csonka Mihály, Komlós Benő és Tanács István. Vőfély: Harkai Ferencz) Kis Miklós Németh Máriával. Elő Ferencz Tallér Juliánnával. Magyar Imre Jancsovics Máriával. Perlsz Jenő bpesti lakos Elfenbein Bertával. Kuluncsits Jakab szabadkai lakos Vujkovich Lamics Oecziliával. Brecska Bóniámin Kor­mányos Máriával (Koszorús leányok : Brecska Katinka, Modok Rozika, Dobos Juliska, Darányi Juezika, Né­meth Mariska és Molnár K. Mariska, Koszorús legények : Harnóczi L. Benő, Kormányos András, Figura Imre. Árvái Mihály, Hegyes Dezső és Bánóczki Elek. Vőfély: Kis Lajos.) Schwepler Mátyás csonoplyai lakos Biró Irén Zsófiával. Melkvi János akasztói lakos Basa Máriával (Koszo­rús leányok: Lengyel Ilonka és Len­gyel Annueka. Koszorús legények: Óravecz Ferencz, Melkvi József.) Baur Sm. Kálmán Tóth T. Jusztinával (Koszorús leányok: Tóth T. Erzsé­bet, Búza Juliska és Csatári Teruska. Koszorús legények: Pajor József, Tóth T Sándor és Pajor Balázs. Vőfély : Kernya Imre.) Disznótor Majsán. Az idő már télre fordult. Ilyenkor a külső részeken lakó ember vagy lakodalmat, vagy disznótort csap. Mindkettő jó mulatság annak aki meg van hiva. Mindkettőről sobáig meg­emlékeznek a szereplők, de hallgat­nak az újságok. Takács János majsai szőlőbeli la­kosnál tartott disznótorról azonban nemcsak ä szomszédok,hanem máraz újságok is kötelesek megemlékezni. Szombaton vágták le, szombaton pörkölték meg Takácsóknál a 116 ki­lós malacot. Ilyen alkalommal csakis úgy megy jól a munka, ha van pá­linka, ha van bor. Takácsnó asszo­nyom azonban a pityizálást nemcsak, hogy jó szemmel nem nézte, hanem megjegyzéseivel annyira megharagi- totta az urát, hogy annak jól ismert haragja elől a menekülést tartotta a legcélszerűbbnek. Magára kapta tehát fejkendőjót és a közelben lakó édesanyja házába menekült. Az anyai ház falai között azonban csak úgy vélte magát biztonságban elhelyezve, ha az ajtók is zárva vannak, ez az oka annak, hogy miért zárta magára az ajtót a két asszony. Az asszonyok előérzete nem csalt mert nemsokára megjelenta felbőszült férj is, aki előbb dörömbölni kezdett a bezárt ajtón. Ezt a mulatságot azonban hamarosan megunta s kapta magát és egyszerűen betörte az ajtót. Ami azután történt abból csak kettőt tudunk biztosan. Az első az, hogy az asszonyok szerencsésen elmenekültek, a második pedig az, hogy Takácsot néhány óra múlva halva találták. A hasán érte az a késszurás, amely ki­oltotta az életét. A csendőrség megindította a nyo­mozást, amelynek során a halott hoz­zátartozói azt vallották, hogy Takács öngyilkos lett. A csendőrsóg azonban Takácsnak Ferencz nevű fivérére gya­nakszik, akit le is tartóztatott. Kis bűnösökből nagy gonosztevők. A statisztika számtömegei sokszor többet mondanak a legtartalmasabb beszédnél. Ilyen ékesszólóan, de egy- szersmint elszomoritóan hatnak reánk a fiatalkorú bűnösökről egybegyült adataink. Az 1870-68 években nálunk a 20 évesnél fiatalabb bűntettesek száma 2000-en alul maradt', az 1905—1908 évi statisztikai adatok szerint a 18 éven aluli bűntettesek száma óvenkint meghaladja a 12 ezret. A kis bűnösöknek rohamosan növeke­dő tömege olyan veszélyt rejt magában, mely méltán ejt gondolko­dóba bennünket és kényszeríti úgy a törvényhozást, mint a nagy társa­dalmat sürgős intézkedésekre. Tény az. hogy a fiatalkorúak er­kölcsét illetőleg a nagyobb városok­ban, a nagy ipari centrumokban ál­lunk a legrosszabbul, ahol apa és anya reggeltől estig benn dolgoznak a gyárakban, s a gyermekek már kicsiny koruktól kezdve az utcza po­rában nőnek fel. Ezen a bajon csak nagy szociális reformokkal segíthetünk. De eléggé hanyatlik a fiatalkorúak erkölcse egyebütt is ennek okát a rossz nevelésben kell keresnünk. A szülök legnagyobb része eleget vél tenni kötelességének gyermekeivel szemben az által, hogy élelmükről ruházatukról gondoskodik; gyermek védelmi intézményeink és egyesüle­teink nagyobb részének munkássága is ebben merül ki. A gyermeki lélek? Az pusztulhat. Es mikor pusztulásának látható jelei mutatkoznak, segíteni már nagyon nehéz, sokszor lehetetlen. Amíg nem késő vegyük észre jö- vőnknek a statisztikai számadatain keresztül reánk vicsorító rettenetes képét és ne feledjük, hogy fiatal bűn­tettesekből toborzódnak a nagy gonosz­tevők. (G.) A régi halasi betyárélet. IX. Az érsek pénz©. Leginkább a papok pénzére vágyott Kakas. Azoknak — úgymond — úgy is elég van. Kapta is egyre-másra a kalocsai érsek a panaszkodó írásokat, hogy most ezt a tiszttartót rabolta ki Kakas, most amattól vette el a pénzét. Majd itt tett látogatást, összeszedvén mindent, majd amott. Utóbb is az érsek mérges lett és azt mondta, hogy hazugság az egész. Kakas csak mese, amit csak azért találtak ki a minden­féle hűtlen sáfárok, hogy helyét tud­ják adni az elsikkasztott pénznek. Hírül viszik ezt Kakasnak. — No, — mondta Kakas — hát majd megmutatom az érseknek, hogy én csakugyan vagyok! Egy napon levelet kap az érsek. Nem volt abban sok beszéd, irka-firka csak ennyi : „Készítsen elő, méltóságos ur, ÍO'OOO forintot, hogy majd ha érte jövök, ne keljen keresgélni.“ Aláírva: Kakas. Most már látta az érsek, hogy nem mese a Kakasról szóló beszéd. Persze megijedt. Lótottak, futottak ide-oda s mindent előkészületet meg­tettek, de bizony Kakas nem jött. Már azt gondolták, hogy ártatlan tréfa az egész. Egy nap violaszinü reverendáju pap vendége érkezett az érseknek. Nagy volt a becsülete az előkelő pap­nak, nagy traktákat rendeztek tisz­teletére, s a belső termekben szállá­solták ; el. Mikor estefelé az érsek és vendége a lak legbensőbb szobájában voltak egyszerre csak felpattanván a vendég, magukra zárja a szobaajtót, a reve­renda alól pisztolyt ránt elő, s rá­kiált az érsekre. — Egy hangot se ! En vagyok a Kakas. Be akarom magamat mutatni a méltóságos urnák, hogy meglássa, hogy Kakas csakugyan létezik, s nem mese, amit róla beszélnek. Azért a 10‘000 forintért jöttem, amit a le­vélben avizáltam. Az érsek szóhoz sem tud jutni a nagy ijedtségtől, de Kakas nem is igen engedi beszólni. — Csak semmi móka méltóságos uram. Tetszik látni, hogy nem tré­fálok. Azt a pénzt, ha ide nem adja méltóságod, akkor megbánja. Azzal odatartotta az érsek elé a töltött pisztolyt. Mi volt mit tennie az érseknek, előszedte a nagy bankókat, s odaadta Kakasnak. A betyár elvette a pénzt, megol­vasta, s mint aki legjobban végezte dolgát, zsebre vágta a bankókat. Ezzel köszön az ámuló papnak, s nyugodtan távozik, tudván, hogy a szégyen miatt még üldözni sem merik, S úgy is lön. Irodalom. Az Újság jubileuma. Ez év karácsony havában jut el „Az Újság“ fennállásának tizedik évfordulójához. A modern zsurnalisz­tikában páratlan lendülettel és bámulatos gyorsasággal jutott a vezető és mértékadó napilapok legeslegeiső sorába és immár évek óta országos hírnév, megbecsülés és közked­veltség az osztályrésze. Jogos büszkeséggel, a végzett munka és a kivivőit sikerrel megokolt önérzettel tekint vissza „Az Újság“ a befutott első tiz eszten­dőre Olvasóinak óriási tömege és sokfélesége legjobban bizonyítja, hogy mindenkor és mindenkinek a legjobbat, a legszebbet és legértékesebbet nyújtotta hosszú tiz esztendő­nek munkájában nap-nap után . . . „Az Újság“ karácsony napján jubiláris számot ád ki, mely tartalmánál és terjedel­ménél fogva felülmúl minden eddig, még a külföldön is megjelent ünnepi számot, érték dolgában pedig nem vetekedhetik vele sem­miféle naptár és albumajándék. Ezt a jubi­leumi számot megkapja minden uj előfizető is, aki „Az Ujság“-ra jauuár hó elsejével előfize­tői közzé lép. Addig hű az asszony, amig bizalma­sabb férjéhez, mint barátnőihez^ Színház. Szerdán a „Kis barátnőt“ mutat­ták be színészeink. Az előadás álta­lában jónak mondható volt, ameny- nyiben az egyes szereplők tőlük tel- hetőleg igyekeztek feladatuknak meg­felelni. Csütörtökön egy vígjátéknak elne­vezett darab a „Primerossa kisasszony“ került színre. A szereplők közül Győri Tusi játékát emelhetjük ki. Pénteken a „Rablólovagot“ Biró Lajos színművét láttuk-Az előadó sze­mélyzet a legdicséretesebb igyeke­zettel aknázta ki a darab elvitathatat­lan szépségeit. Közönség miután szín­müveket ugylátszik egyáltalán nem kedvel, nem igen volt, tapsban azon­ban nem fuvarkodott a kevés számú hallgatóság sem. Szombaton a „Oornevillei harangók“ czimü operett került színre. Ha lehet az operettek közt osztályozást tenni, azt mondhatjuk, hogy ez a legjobbak közé tartozik. Szövege nem azon bó- hózatos mesevilágból való, melyből a legtöbb librettó alakjai kikerülnek, a mese nem holmi sikamlós ötletre van építve, van benne bizonyos drá- maiság és komolyabb jelleg, mely alkalmat nyújt a színésznek alakításra s szerepének művészi kidolgozására, melyet a szereplők kellően fel is hasz­náltak. A szereplők közül talán legjobban kivállt Győri Tusi, nemcsak elragadó megjelenésével, hanem játékának köz­vetlenségével. Csodáljuk, hogy a tár­sulat e tehetséges tagja oly ritkán szerepel, pedig sok alkalmas darab főszerepének általa való kreálása meghozná az erkölcsi és anyagi si­kert. Jók voltak még kívüle : Vámos, Inke, Fehér Berta. Vasárnap a „Tót leány“ került színre. Az előadásról nem a legjob­bat mondhatjuk. A szereplők igen közepes sikert mutattak fel. Bérezik játszotta a tót leányt, de e sajátsá­gos szerep nehézségeivel nehezen birt megküzdeni. A tótos beszéd a leg­érzékenyebb jeleneteket is komikus színnel vonta be, s csak dalai voltak képesek a közönséget felmelegiteni. Több szerencséje volt Marosinak az önérzetes tót legénnyel s Inkének a baromorvossal, kik szerepeik tréfás oldalát ügyesen kidomborították; szin­túgy Miklóssi Gábor ki a papucs alatt nyögő gazdaembert ábrázolta. Hétfőn Orpheus a pokolban, teg­nap pedig Berkovics és társa került színre. Ébred az ország. Pestvármegye volt az utolsó ments­vára a koaliezíó maradványának., Itt húzta meg magát. Most azonban itt is elvesztette maga alól a talajt. A legutóbbi megyei gyűlésen vívta döntő ütközetét a munkapárt az ellen­zékkel. Az utóbbiak a legnagyobb dühvei mentek a küzdelembe és a siker érdekében mindent elkövettek. De hiába! Letörtek. A munkapárt jelöltjei leétszerannyi szavazatot kaptak. A szavazatok száma ez volt a közigazgatási bizottságnál: Hajós József dr, (munkapárti) 117, László Zsigmond dr. (munkapárti) 115, Szapáry István gróf (munkapárti) 93, ellenben Prónay Dezső báró 66 és Förster Aurél 62 szavazattal lettek megválasztva Hasonló volt az arány az igazoló-választmányba való választásnál is; Teleki József gróf, a munkapárt elnöke 113, idősebb Beretvás (munkapárti) 81 szavazatot' kapott, az ellenzékiek közül Förster Aurél 59, palóezi Horváth István és Babó Mihály 57 szavazatot kaptak, lm’ mily változáson ment keresztül rövid idő alatt a megye. Az érdem Báday Gedeon gróf főispánunké, akinek működése uj korszakot jelent. Alatta az elhanyagolt városok, igy Halas érdekében is több lépés történt aziránt, hogy a múltak bűnei helyre­hozassanak. шиши» lüiüiniimi шиш inti inni шш i mtiiiiiii.u Inkább legyen a nőnek jó arca mint rossz feje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom