Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-04 / 49. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. deczember 4. Közgazdaság. A lovaknak az országból való kivitelét a háborúra való tekintettel betiltották. Budapesti gabonaárak: decz. 3. Búza 21 k. 90 f. — 23 k. 15 f. Eozs 19 k. 75 f. — 20 k. — f. Árpa 18 k. — f. — 19 k. 20 f. Zab 21 k. 40 f. — 22 k. 40 f. Tengeri 19 k. 20 f. — 19 k. 60 f. Korpa 12 k. 15 f. — 12 k. 80 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: ю I. rendű öreg 350 kgr. felül 140—156 fii. I II. „ „ 280—350 kgr-ig 142-146 „ p Fiatal nehéz 300 kgr. felül 142—160 „ •« „ közép 220—300 kgr-ig 136—152 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 136 — 152 „ Hússertés 140—300 kgr.-ig 130—144 „ Az árak kilónként értendők. |11ЯШ11111П1>111111111!11Ш1111Ш;1!1!11111Л111Ш1111Ш1!11111Ш111|111111П11ШШ1111111Ш11И|Ш1 Dal a tejről. Kunhalasi tejes asszony vagyok én, Büszkén állok a nagy piacz közepén, Tejes csuprom, kicsi bögrém a sorba’, Babos kendőm vagyon kötve csokorba. Hogy a kis bögrémbe mi van?-mellékes, Száraz túrú, savanyu tej: nem édes, Bár a színét minden reggel leszedem. A ritkáját a malacznak nem vetem, Mai nap az élelmiszer oly drága, Majd megveszi valami „kisnagysága“!.. A múltkor is jött egy kicsi aranyos, Utána a szobacziczus — takaros. Megkóstoltaa téfölöm : „Jó lelkem?“ — Hiszen érzi ténsasszonykám feleltem, — Erezhette mert nullás liszt volt benne Azt keverek most mindig a tejfelbe. Ilililil 1:1111111111111 inni III MIIII 111111И1111!ШШ1Ш1Ш1Ш111!11111 Esetek. A tökmag kalendárium. Egy erdélyi falucska jámbor oláh pópájától — aki sem Írni, sem olvasni nem tudott — kérdezték hívei, hogy: mikor lesz husvót? A „domnu pavintye“ (tisztelendő ur) megígérte, hogy majd utána jár a dolognak és másnap megadja a pontos választ. Még aznap meg is tudta a refor­mátus lelkésztől, hogy éppen ötven nap múlva lesz husvót. Másnap a templomba sietett hívei kíváncsiságát kielégíteni. Hogy azonban zavarba ne jöjjön, ha esetleg máskor is kér­deznék még husvótig a napok szá­mát, a hátralevő negyvenkilencz nap­nak megfelelően negyvenkilencz tök­magot tett reverendája zsebébe. Eb­ből aztán mindennap megevett egyet s igy ő mindig tudta, hogy hány nap van még hátra husvótig. a „pavintye“ jólelkü és hűséges legénye : Juone ruhatakaritáskor ész­revette a szokatlan csemegét és a jólelkü fiú nem mulasztotta el a ked­vező alkalmat, hogy szeretett gazdá­jának kellemes meglepetést ne sze­rezzen. Fogta magát a derék Juone és két tele marók tökmagot gyömö­szölt a reverenda zsebébe. Nyugodtan megy a pópa a temp­lomba. Ha kérdeznék a hívei a na­pokat, ott a tökmag, majd megmond­ja az. Es kérdezték. Ő pedig be­nyúlva zsebébe, számlálja: 1, 2, 3, 10, 40, 60, 90 és még sok-sok meg­számlálhatatlan, végtelen sok nap, úgy hogy meg sem tudja számlálni. Meglepetésénél csak a hívei meg­rökönyödése nagyobb, mikor egyszer csak vállat von a pópa és ezt a kije­lentést teszi : — Kedves híveim, egy pár évig aligha lese Jiusvét.-A- kalap. Az alanti eset nem Halason történt, de itt is megtörténhetett volna. Any- nyit azonban elárulunk, hogy a szín­hely közel van, s egy rendőrtisztvi­selő mesélte. — Egy este jelentette az egyik rendőr legényem, kogy elfogott egy tolvajt, de az, miközben be akarta kisérni, megszökött. — Hát hogy történhetett ez ? — kérdeztem tőle. — Hát kérem, mikor vittem be­felé, a szól lekapta a gazember fe­jéről a kalapot. Azt mondja nekem, hogy majd utána szalad. „Hát még mit“ — mondtam neki — „hogy aztán elszaladjál, azt már nem. Majd én fogok utána menni, te meg itt vársz rám ... Én aztán elmentem a kalapért, de ezalatt a csirkefogó megugrott.“ Csarnok. Küzdelem a kincsért Folytatás 6 Felmentek az emeletre. A detek­tív szokása szerint felkutatott min­dent. Egy fiókban arczfestékeket, ke­nőcsöket talált, melyek azt bizonyí­tották, hogy a szoba lakója kendőzte magát. A detektív ezután Gordon lakását megszemlélte. Megtalálta a mankót, mely sokkal kevésbé volt megviselve, ha az ember meggondolja, hogy már éveken állt a nyomorék szolgálatban. Ezután a detektív elbúcsúzott, lel­kére kötve az asszonynak, hogy láto­gatásáról ne tegyen senkinek emlitést. Elhagyta a házat. Szigorú kifeje­zés tilt vonásain, mikor az utcára kilépett, olyan kifejezés, mely semmi jót sem jelentett a gazemberekre nézve, kik Braun biztonsági szekré­nyét kiüritettók. A detektív olyan nyomra akadt, melyet kívüle más aligha fedezett volna fel. — Tehát mégse nyomorék szólt magában. Ki hitte volna ezt 1 Az ember sohasem tanulhat eleget. Most már egész bizouyos vagyok abban, hogy Walpole és Gordon egy és ugyanaz, eszerint mindkettőnek sze­mélyét egy ember képviseli. Miután nagy ügyesség kellett ahhoz, hogy valaki a nyomorékot játsza, Walpol- nek ezt a szerepet előbb jól be kel­lett gyakorolnia és ezt művelte ő akkor, mikor szobájában fel és alá járt. Ezért is gondolta háziasszonya azt, hogy Walpole járkálás közben sántított. Ezenkívül Walpole még kitűnő arcművész is lehetett, mert a legbá­mulatosabb remekléssel tudta magát kifesteni. Egyszer Walpole volt, más­kor Gordon. De Walpolen kívül kellett még va­lakinek lennie, aki Gordon személyét képviselje, mert a két ^alakot együtt is látták egyszer, aztán meg Walpol- nek is kellett végre aludnia, ha reg­gel a hivatalából hazament. De ki lehet az a másik ? Biztosan olyan fickó, aki még kitanultabb és okosabb mint Walpole maga és az egész vál­lalat lelkét képezi. Talán Faxon rejlik alatta. Majd meglátjuk ! Majd váltok egy pár szavacskát Gordonnal, aki e pillanatban a csó­nakkölcsönző tutaján tartózkodik és azt hiszem, hogy rövid idő alatt val­lomásra kényszerítem. A ezinkosok. Pált egy másik szobába vezették, mely teljesen üres és sötét volt, Alig zárult be azonban mögötte az ajtó, addig fickándozott a földön, mig az ajtóig jutott. Miután a küszöb tö- kéletlenenül záródott, a nyíláson át minden szót meghallhatott, amit a szomszédos szobában mondtak. Faxon mutatkozott a főcinkosnak. Ha ő beszólt, a többi tiszteletteljesen hallgatott. — Az ügyet most rögtön rendbe kell hozni, — monda. — Nincs ér­telme, hogy fél munkát végezzünk. Ertitek-e, amit mondok? — Ebben a tekintetben teljesen igazat adok neked. — helyeselte Liza. — Ez az ón véleményem is, — mormogta Harris. — Elég sokká vár­tunk. Ha Walpole mielőbb ki nem rukkol a jószággal, bordájának min­den csontját összetöröm. — Nem kellett volna megenged­nünk, hogy ha a köveket magával vigye, — vegyült a társaságba Bin­der. — Nagyobb ostobaságot el se követhettük volna. Most szólj te Faxon, hogy mit tegyünk. De ne czifrázd sokáig, hanem térj egyenesen a do­log velejére1 En osztom Harris néze­tét. Ha nem kapom meg mielőbb ré­szemet, hát nagyon kellemetlen leszek. — Te mérsékelni fogod magadat, — vágott vissza gőgösen Faxon. — Kétségkívül tudtára adom Walpolnek, hogy mit követelek tőle. Jegyezd meg jól magadnak, Walpole, amit most mondok, mert azt feltétlenül el kell fogadnod. — Teringettét, hát Walpole is itt van, gondolá magában Pál. — E szerint az éjjeli őrt nem ölték meg és egy kézre játszik a betörőkkel. Most értem csak a dolgot: Walpole senkimás mint a kipödrött bajuszú ember. De akkor Gordon is gyanús szerepet játszik a dologban és kitudja, hogy Walpole és Gordon időnként nem e egy és ugyanazon egyén kép­viselte. Pál tehát ugyan azon következte­tésre jutott, mint Pinkerton csakhogy egész másuton. Walpole, mert tényleg ő volt az, ki előbb Lizával a csapszék udvari szobájába lépett, a szólóra egy sötét tekintetett vetett. Az ügyet csak olyan módon intéz­hetjük el, ahogy ón akarom, — vá­laszolt anélkül, hogy a többiek fe­nyegető tekintetével törődött volna. — Mit akarsz ezzel mondani, Wal­pole? — kórdé Faxon. — Azt nagyon jól tudod, — vá­laszolt az éjjeliőr keserűen. — Ez a két ficzkó és különösen te, Faxon addig beszéltetek nekem mig rávet­tetek, hogy a gazdámat eláruljam, ki maga a jóság volt hozzám. Nos, mi­után már ennyire jutottuk és ón vissza sem léphetek többé, követelem hogy a feltételeimet, melyeket annak idején megállapítottam, teljesen és sértetlenül megtartsátok.Ami a zsák­mányt illeti abból úgy is elenyészőleg kicsiny részt követeltem. Eámnózve az a fődolog, hogy Liza megtartsa szavát és feleségül jöjjön hozzám. — Ezt már annyiszor elkántáltad nekünk, hogy torkig vagyok vele, — vágott szavába Faxon. — Mi haszna van annak, hogy ezt a régi nótát mindig fölmelegitsed ?! — Ha nem hallgattok meg, csak ti valljátok kárát. — No hát, bánom is én, beszélj akár holnap reggelig, — morgá Faxon megvető kézmozdulattal. Te nagyon jól tudod, Faxon, hogyan történt az, hogy ón beleszerettem a te nővéredbe. Annak idején gyakran felkereste az üzletet, még este is, úgy hogy többször volt alkalmam őt láthatni. — Milyen megható, — gúnyo­lódott Haris. — Küzdöttem ellene, folytatá Wal­pole mély komolysággal. — De a szerelem mindenható erejének nem voltam képes ellentállaDi. Ébren és álmomban csak a Liza arcza lebegett előttem. Csupán annak a gondolatnak éltem, hogy őt magaménak nevez­hessem. Liza nem volt órzéktelen a figyelmességek iránt, miket tanúsí­tottam. Tudta szivem titkát és köny- nyü volt neki olyan dolgokat köve­telni tőlem, miket máskép soha de soha meg nem tettem volna. — Most igy beszélsz 1 szólt közbe Binder. — Émber, te még a papnál is jobban tudsz prédikálni 1 De azért hiába jár a szád, mert fehérre ugyan nem mosod magadat ! Walpole vállat vont. — Mivel észeveszettén szerelmes voltam Lizába, nem állhattam ellen a kisértésnek. Bíztam ígéreteiben, melyeket tett és pontosan beleestem a csapdába, me­lyet ti állítottatok. Most már belátom, hogy bolond voltam, de késő bánat, ebgondolat. Liza annak idején azt Ígérte nekem, hogy feleségül jön hozzám, ha veletek szövetkezem. Hogyan következett be, hogy meg­tegyem, azt magam sem tudom, de megtettem. A biztonsági szekrény fel lett törve, a gyémántok ellopva és most nálunk vannak. Haris durván kacagott. — Köny- nyen beszólsz hogy nálunk vannak, — utánozta öt. — Ebben a percben nálad van az egész jószág. Eddig még egyetlen követ sem láttunk belőle. — Hisz ez nagyszerű! — gondolta magában Pál, ki a gonosztevők be­szélgetését visszafolytott lélegzettel hallgatta. Akkor hát meg van a reménység, hogy az ellopott jószágot sértetlenül kapjuk vissza. — ügy van a kövek most még az én birtokomban vannak, — ismételte Walpole dacosan. — Ahhoz elég bo­lond lehettem, hogy a szép Liza szemei elkábitsanak, de már annyira bolond még se voltam, hogy a szer­zett zsákmányt egész egyszerűen ki­szolgáltassam nektek, mert akkor sír­va nézhettem volna utána. Jól tudom, hogy nem jártok velem szembe egyenes utón és azért véde­keztem igy a kijátszás ellen. Külön­ben ti is beleegyeztetek abba, hogy a köveket megtarthatom, mig Liza hozzám jön feleségül. — Te csak folyton csüröd-csavarod a dolgot! — kiáltott Binder dühösen, — Mit akarsz? Hogy a kövek nálad vannak, azt márarogyásig mondtad 1 — Ez igaz és mindaddig meg­tartom őket mig Liza be nem váltja Ígéretét, bármint fenyegessetek is ti valamennyien. Harris fölemelkedett és összeszori- totta hatalmas öklét. — Ha nem ruk­kolsz ki rögtön a jószággal, Walpole csúful jársz! Azt hiszed tán, hogy mi az orrunknál hagyjuk magunkat hur- czoltatni! Te még csak kezdő vagy, de mi kitanult fickók vagyunk, akik ezt a mesterséget évtizedek óta foly­tatjuk. Csak még az kellene, hogy ilyen zöld ifjú szabjon nekünk fölté­teleket! E1Ő a kövekkel 1 (Folytatjuk.) Hirdetések. 12386/1912. Hirdetmény. A dr. Babó Mihály ur lemondása folytán a régi I. alválasztó kerületben megüresedett törvényhatósági bizott­sági tagságra nézve a vármegye vá­lasztást rendelt el. A választás f. óv decz. 18 án tar- tatik meg a városi tanács teremben. A választói névjegyzék addig is meg­tekinthető az adójegyzői hivatalban. Ezen alválasztó kerületben szavazati joggal bírnak az I. II. III. és IV. kerületbeli, az 1912. évi országgyűlési választók névjegyzékébe felvett pol­gárok. Silling Ede polgármester. n m m и m 111 m«i и mi i ми i immai m*i mii i i ti mi Naptárak 1913-1 évre már kaphatók : Kincses Kalendárium, Protestáns Árvaház-nap- tár, Nagy Mese naptár I. II. köt. Képes családi naptár. Nagy képes naptár, Eegélő naptár, Lurdi és Sz. családi naptár, Ellenzéki naptár, Gazdasági népnaptár, Katonapajtás naptára, Képes honvéd naptár, Kossuth nagy képes naptára, Peleskei nótárius naptára, Petőfi naptár, Eákóczi naptár, Zrínyi Miklós naptár, Török-magyar naptár, Bohó Misi naptár, Képes Kis Kossuth naptár, Képes tündér nap­tár, Kis képes naptár, Mátyás király naptára, Eegélő bácsi naptár, Magyar népnaptár, Ma­gyar ember képes naptára, Szent család képes naptár, Vig czimbora naptár, Tárcza naptár. Irodai fali naptál, Napi és Heti előjegyzési naptár, Athenaeum Nagy Képes naptár, Köz­igazgatási Kalendárium és többféle német naptár, Önszámitó, Almos könyv, Ifjúsági könyv, stb., stb. Práter Ferencz papír- és könyvkereskedésében. \ t Hala*, 1912 Nyomatott Frager Ferencz könyvnyomdájában

Next

/
Oldalképek
Tartalom