Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1908 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1908-11-18 / 47. szám
VIII. évfolyam. 47. szám. Kiskun-Halas 1908. november 18. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: Molnár uteza 1482. Egyesszám ára 4 fillér. HIRDETÉSEK DIJA : Hít. petit soronként 12 fillér Magánosoknak 16 fillér. Vastag betűkkel 24 fillér. Nyilttér külön dij szerint. Közgazdaság Társadalmi és Politikai Heti Néplap. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési ár egy évre helyben 4 kor., vidékre 6 kor. Az országos vásár miatt vásárolnom volt hív. publikáczió. Halas és a magyar típus. Irta: Dr. Bartucz Lajos az Embertani lutézet tanársegéde. Most, a midőn — mint a budapesti tudomány egyetem Embertani Intézetének hivatalos kiküldötte — a halasi „Kuruchalom“ tudományos megvizsgálását s az ott eltemetett kuruc hősök csontmaradványainak a tudomány számára való megmentését szorgalmazom, nem tudom meg- állani, hogy fel ne hívjam Kiskunhalas város közönségének figyelmét arra a fontos mozzanatra, arra a nagy szolgálatra. melyet Zseny József lelkes buzgólkodása folytán a varos polgár- mestere dr. Nagy Mór a „Kuruc halom“ felásatásának s azott eltemetett kuruc vitézek csontmaradványai- nak megmentése által teljesít a magyar tudományosságnak,amagyalfaj anthropologiai buvárlatának. Látszólag csak egy igénytelen kis homok halom felásásáról s az abba eltemetett kuruc vitézek csontmaradványairól vaD szó 8 a laikus nem is hiszi, hogy ez mily fontos esemény a magyar faj anthropologiai megismerésére. Igenis nagy esemény ez, úgy a történelem, mint főleg a hazai anthropologiai tudomány szempontjából, mert az első kuruc sir tudományos feltárásáról van szó. Nem az egyetlen kuruc sir ez kétségkívül, mert hiszen történelmi adataink vannak hazánk egyéb helyein létező kuruc harci temetőkről. De e harci temetők sírjai közül egyetlen egy sem lett még eddig tudományosan feltárva. — Kiskunhalas városáé a dicsőség, hogy megmentette az első kuruc sirt az enyészettől s a tudománynak ez által alkalmat szolgáltatott arra, hogy a kuruc vitézek csontmaradványainak anthropologiai buvárlata által kiderítse a kuruc vitézek faji sajátságait — a melyekről eddig még jóformán semmit sem tudtunk — s közelebb juthassunk egyúttal a magyar faj anthropologiai megismeréséhez. A tudomány szempontjából kivétel nélkül fontos minden emberi csontváz lelet, bármily helyről s bármily korból származzék is az, mert az illető helyen s az illető korban élt népek faji sajátságainak megismerését teszi lehetővé. Még fontosabbak azok a sírok, melyekben őseink tetemei nyugosznak, amaz őseinké, kik ideális eszmékért vívott dicső küzdelmekben estek el. S e sírok közé tartozik a „Kuruchalom“. Ki ne emlékeznék vissza büszkén azokra a dicső küzdelmekre, melyeket a kuruc hősök vívtak a magyar szabadság tensóges eszméje érdekében? S vájjon nem a legnagyobb fokú hálátlanság lett volna-e, ha emez önzetlenül küzdött hősök tetemeit elpusztulni hagytuk volna? De szerencsére nem úgy történt s Halas városáé a dicsőség, hogy nem úgy történt. A magyar mindig büszke volt fajára, büszke őseire. Kegyelettel áldozott emléküknek, aminek egyik legfényesebb példája volt a közel- ‘ múltban a fenséges Rákóczi ünnepély. A kegyelet adóját rójuk le akkor, ha dicső őseink testereklyéit a névtelen enyészettől megmentjük. De ez még nem elég. Nem elóg csak a névtelen enyészettől megmenteni őket s fényes emléket emelni kegyeletüknek, hanem mentsük meg őket a hazai tudomány számára, a magyar faj anthropologiai buvárlata számára is. S ennek az eszmének áldoz Halas városa akkor, a midőn lehetővé teszi azt, hogy az Embertani Intézet a kuruc vitézek csontváz maradványait beható tudományos buvárlat tárgyává tegye A legfényesebben áldozunk pedig őseink emlékének akkor, ha arra törekszünk, hogy megismerjük őket. Ha megismerni törekszünk nemcsak szellemi és erkölcsi sajátságaikat, de jellegzetes faji vonásaikat, testi tulajdonságaikat is; mert hisz a testi tulajdonságokon épülnek fel a szellemi sajátságok. De nem csak a kuruc hősök emlékének áldozunk a jelen alkalommal, hanem áldozunk a magyar eszmének, a magyar faj anthropologiai megismerésének is. Sajnos, ma ott állunk még, hogy a magyar típusról, a magyar faj jellegzetes anthropologiai sajátságai- rólalig tudunk valamit. Kissé komikusán hangzik, de úgy van, hogy mi magyarok magunk sem ismerjük a magyart. Sejtjük, érezzük, de tudó mányosan kifejezni, meghatározni ! még nem tudjuk, hogy mi bennünk az igazi jellegzetes magyar vonás. S mindennek oka az, hogy kell j anthropologiai ismeret hiányában ] őseinknek a felszínre került tetemei * a laikusok kezében vagy teljesen tönkre mentiek, vagy legalább is a tudomány számára elvesznek. A magyar föld mindig mozgalmas • ólet szintere volt, s e mozgalmas élet tanúbizonyságai a föld alól előbukkanó leletek. Mennyi ősi sirt, ősi emléket bolygatnak fel napról-napra a különféle építések, földmunkálatok alkalmával! S mind e drága leletek, őseink életének, testi sajátságainak csaknem egyedüli emlékei legnagyobb részt elpusztulnak azért, mert népünkben még nincs kifejlődve a kellő anthropologiai érzék az iránt, hogy az ily leleteket a tudomány számára megmentsék az által, hogy ne engedjék azokat elpusztulni vagy elpusztittatni, hanem a tudomány embereinek kezei közé juttassák. Nem gondolják meg, hogy az ily leletek megmentése által is az őseink iránti kegyeletnek áldoznak s nagy szolgálatot tesznek a magyar tudománynak. Pedig egy kis jó akarattal, egy kis figyelemmel mennyi drága leletet lehetne megmenteni az enyészettől. Azt hiszem, hogy a jelen alkalom : a „Kuruchalom“-ban eltemetett kuruc hősök csoutváz maradványainak fel ásása és a tudomány számára való megmentése, főleg az ez által Halas városára háramló dicsőség alkalmas lesz arra, hogy a város közönségének érdeklődését s figyelmét a kérdés fontosságára felhívja s oly irányba terelje, hogy a jövőben lelkes hive legyen mindig annak a nemes törekvésnek, hogy az ily leletek a tudomány számára megmentessenek. A tudomány számára a legkisebb csontdarab, a legsilányabb sirlelet is fontos s aki ilyeneket; meg ment s a kellő tudományos fórumhoz juttat — a minő a budapesti tudomány egjetemi Embertani Intézet — az nemes cselekedetet vitt véghez, az áldozott ősei emlékének, mert hozzájárult a magyar faj, a magyar tipus anthropologiai megismerésének előbbre- viteléhez. Erre valóban nemes példát adott most Halas városa s teljes szivemből óhajtom, hogy a jövőben is igy legyen. Vajha minden magyar város követné Halas dicső példáját ! Politikai szemle. A várakozásteljes, türelmetlen és lázas kedélyek végre részben lecsillapodtak. Vége a bizonytalanságnak I Az elismerés, a kritika, a gáncs vagy a küzdelem heve most már ismert dolgot érhet. Ismeri az egész ország gróf Andrássy Gyula belügyminiszter törvényjavaslalát.
