Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-12 / 24. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG.

A gyümölcstermeléshez nem kell nagy föld s ennek dacára szép jövedelmet hoz. Hogy egy példával éljek, a múlt évben is a szomszédunk 5 hold szőlőjéből csak az almatermésért — amit a vevő szedetett le — 4000 koronát kapott. Nem szabad azonban azt hinni, hogy az elültetett fa magára* lenne hagyatva. Azt gondozzák; pontosan végzik a hernyózást, s a férges gyümölcsöt összeszedik stb. Ezzel egysorban kell szorgalmaznunk a fűz telepítését.

A fűz termelésénél azaz előny, hogy megfelelő földhöz sok helyen igen olcsón lehet még mindig hozzájutni s a kosár a kas készítését lehet általa terjeszteni, amelyekben tetemes behozatalunk van s tág teret nyújt a tevékenységre.

A baromfitenyésztésre vonatkozólag jól tudjuk, hogy ez a szegény embernek s jó gazd- asszonynak keresetforrása. Azt szokták mondani, hogy a sűrű garas többet ér a ritka forintnál. A baromfitenyésztésről ezt valóban el lehet mondani. Akik a baromfitenyésztést tanítják, gyakran kalandoznak arra a térre, amit egy jó gazdasszony jobban tud, mint az előadó ur. A meleg helyen való tartást, a kotló alá teendő tojások száma stb. Nem tud ellenben védekezni a ragályos betegségek ellen. Nem hisz a ragályos betegségekben. Nem tudja s nem sejti annak jelentőségét, hogy mi az az elkülönítés. Hogy mily nagy jelentősége van a szállítható baromfiaknak. S hogy a bő tojóképesség átörökítő tulajdon s hogy a sárga héjú tojás s a fehér bőrű baromfi keresettebb, s jobban lesz fizetve. Meg kell magyarázni, hogy az egy vérben való tenyésztés elcsenevészese- désre vezet stb. Az állam által javításra ajánlott barimfifajták is szemléletiig bemutatandók. Amiből az következik, hogy minden iskolai udvaron megfelelő baromfianyag nagyon helyénvalónak mondható. E téren persze már a feleségnek kell kivenni a köteles részt, sőt minél többet ölel fel a munkából, annál nagyobb hasznát fogja annak élvezni.

De a tanítás is igy lesz igazán tanulságos. Nem elég a buzdító szó, hanem a példa az

mi valóban tevékenységre serkent. E nélkül könnyen ítélkezik a paraszt ember ama régi mondásával: „Könnyű a szó, de nehéz a só.“ Ha a tanító példájával, helyes útmutatásával meghonosítja községében a pénz kereseti források több ágát ezzel az erkölcsi és semmivel nem pótolható jutalmon kívül anyagi javát is előmozdítja, mert el nem lehet azt képzelni, hogy a község elengedje az ilyen tanítóját — akitől annyi hasznos dolgot tanul — máshova, ahol esetleg jobban fizetik, mint itt, hanem szívesen áldoz valamit ezért, hogy ilyen embert községükben megtarthassanak.

A sertés kérdés a kis ember életében van oly jelentőségű mint a baromfi tenyésztés. Tapasztalatból tudjuk, hogy amelyik cseléd vagy zsellér ember két süldőt fel tud szerencsésen javítani, az már bizalommal néz a reá jövő tél elé. E nélkül pedig sinylődés az élete főleg ha a házi ipari munka körében nem tud érvényesülni.

A sertés tenyésztésnél is mint a baromfiaknál legfőbb teendő a ragályos betegség elleni védekezés. Vásáron szedett s csürhére járó sertések között állandó a rettegés és félelem, ily körülmények között meggondolandó, hogy nem volna-e célszerűbb a mangalica helyett a felette szapora s gyors fejlődésű angol sertést meghozatni, elkülöníteni s a legelőn való összevissza kóborlást a minimumra reducálni. A kétszeri malacozás mellett sok helyen a mérleg ennek és nem a mangalica javára fog billenni.

A szegény emberek családi tűzhelyének betekintése alkalmával, panasz nélkül is feltűnik, hogy a tej fogyasztás feltűnően kevés. E téren csak ott látunk megfelelőbb állapotot, ahol tej- szövétkezet van. A leszedett tej ily módon köny- nyebben vissza kerül, s ezen okból is a tejszövetkezet létesítését szorgalmazni hálás feladat. Kapcsolatosan a takarmány termelést kell figyelemmel kisérni, mert Magyarország azon részein látjuk a legszebb szarvasmarhát, ahol sok és jó takarmány van. Ily helyen, például Erdélyben a tehén oly fejlett s erős,.hogy jár- mazásra is használható. Ellenben ahol nincs takarmány ott a szarvasmarha elcsenevészedik / s jobb ha ily körülmények között a kecske tenyésztését karoljuk fel. Sokkal komolyabb kérdés ez mint az első pillanatban gondoljuk, azon az alapon, mert igénytelenek, sehez viszonyítva igen jó tejelők s egészségesek. A fiatal kecske húsa ép oly méltán lenne kelendő, mint Franciaországban a házi nyulaké. — Ez utóbbi tenyésztési ág is a kis emberek áltál lett ott felkarolva, s az e címen elért évi jövedelmet a bőrök árával összesítve 20 millió francra értékelik.

Az igen röviden említettek után is szabad legyen ama következtetésemnek kifejezést adni, hogy általában nem a gyakran emlegetett földhiányában van a baj, hanem a gazdasági irány egyoldalúságában. Régi tétel pedig ellene : Markolj csak keveset, de azt jól megszorítsd, ne a földet, hanem a munkát szaporítsd. Az iiy elvet valló szülők nem félnek a sok gyermektől, sőt áldásnak tapasztalják.

A rendelkezésre álló idő rövidsége folytán, nem terjcszkedhetem ki a bolgár kertészek eredményes munkájára, akik nem érzik szükségét annak, hogy Amerikába vándoroljanak. Elég jó Eldorádó nekik Magyarország is. Hanem befejezésül a beszerzés s értékesítés ügyében van még pár szavam.

A gazda emberek érdekében nemcsak a termelés, hanem az adás-vevés is fontos pontot képez. A kereskedelmi érzék fejlesétése képezi a mezőgazdasági munkakör betetőzését. Mi tagadás, hogy e téren is gyengén állunk. Figyelmen kívül hagyjuk a gyakorlati életnek azt az a, b, c-ját, hogy a többszörös közvetítés a termelő s fogyasztó kárára megy. Eme lépten-nyomon tapasztalható visszáságok megbeszélése és megelőzése céljából községi gazdakörök szervezendők. E végből a központ a „Magyar Gazda Szövetség“ szives készséggel kiküldi képzett szakemberét, s minden nehézség nélkül megalakítja e hasznos szervezetet. (Budapest, IX. Üllüi ut 21.)

Egyesülésben van az erő. De erre már serdülő kortól rá keli nevelni a fiatalságot, ifjakat s leányokat egyaránt, mert az utóbbiak is felette fontos tényezőknek bizonyultak. Jelen előadásomnak nem lehetett más célja, mint rá

Ah, Gringoire! Micsoda csinos kis kecske volt ez a Seguin űré 1 Milyen kedves volt ez a nyílt szemével, kicsike szakállával, csillogó fekete körméivel, csikós szarvával, hosszú szőre meg olyan volt rajta, mintha valami bő felöltőt viselne.

Szinte olyan aranyos volt, mint az Esmeralda gödölyéje, emlékszel, Gringoire? — és azután tanulékony, pajkos volt, úgy futott, mintha lábát nem is tette volna a főidre. Egy kedves, csókolni való kis kecske . . .

Seguin ur háza háta mögött volt egy galagonyával bekerített legelő. Ide eresztette uj kosztosát, kikötötte egy karóhoz a legelő legszebb helyén, volt rá gondja, hogy jó hosszúra hagyja a kötelét, időről- időre maga is megnézte, nincs-e valami baja. A kecske nagyon boldognak találta magát, szívesen falta a füvet, úgy, hogy Seguin ur felvidult.

— Végre, gondolta szegény ember, akadt egy, amelyik nem unatkozik nálam.

Seguin ur csalatkozott, mert kecskéje unta magát.

3.

Egy napon a hegyeket nézve, igy szólt magában:

— Milyen jó lehet oda fönt! Micsoda gyönyörűség lenne ugrándozni e nélkül az átkozott hosszú kötél nélkül, amely annyira szorítja a nyakamat! , . . Ez jó lehet egy szamárnak, vagy ökörnek, de a kecskének tágas tér kell.

Ettől a pillanattól kezdve a kert füve kellemetlen volt neki. Unatkozott. Egyre soványabb, teje pedig ritkább lett. Szánalom volt látni, amint nap-nap után kóválygott hosszú kötelén, fejét a hegyek felé fordította, orrlyukai kitágultak és olyan siralmasan mekegett.

Seguin ur észrevette, hogy valami van kecskéjével, de nem tudta, hogy micsoda . . . Egy reggel a mikor fejni kezdte, a maga nyelvén ezt mondta:

— Hallja csak Seguin ur, én unatkozom magánál, engedjen, hadd menjek a hegyek közé.

— Ah Istenem! .... ez is! kiáltott Seguin ur elámulva és rögtön elejtette a fejő sajtárt, azután odaülve kecskéje melié a fűre, igy szólt;

— Miért akarsz itt hagyni Fehérkém?

És Fehérke felelt.

— Csak, Seguin ur.

— Nincs elég füved itten?

— Oh nem, Seguin ur.

— Talán nagyon rövid a köteled, akarod, hogy hosszabbra eresszem ?

— Nem ez a baj Seguin ur.

— Hát akkor mid hiányzik ? Mit akarsz ?

— A hegyek közé akarok menni Seguin ur.

— De szerencsétlen, nem tudod, hogy a hegyek közt farkas lakik. Mi jutott eszedbe ?

— Majd felöklelem, Seguin ur.

— A farkas nem fél a te szarvadtól. Megevett az már náladnál külömb szarvakkal ellátott kecskét is . . . Szegény öreg Reraude volt az utolsó a múl esztendőben, hatalmas, erős kecske és fortéíyos, akárcsak egy bakk. Egész éjjel küzdött a farkassal . . . azután . . . azután reggel mégis megette a farkas.

— Jaj! szegény Reraude! ... De nem tesz semmit.

Seguin ur, hadd menjek a hegyek közé.

— Uram Istenem! mondta Seguin ur, hát mi történt az én kecskéimmel ? Ez az egy is, amit még nem evett meg a farkas ... Eh nem . . . Akaratod ellenére is megmentelek, ostoba és mivel félek, hogy elszakítod a köteledet, bezárlak az ólba, kétszer is ráfordítom a kulcsot és ott fogsz maradni.

Ettől kezdve Seguin ur bezárta a kecskéjét egy sötét ólba. Szerencsétlenségére elfelejtette bezárni az ablakot s mikor egyszer hátat fordított, a kis kecske azon át kiugrott . . .

Nevetsz, Gringoire ? Bocsánat, én azt hiszem te vagy a kecske, aki megugrott Seguin ur eilenére . . . Menjünk tovább, majd meglátjuk nevetsz-e mindig.

Mikor a fehér kecske elért a hegyek közé, ez valami gyönyörűség volt. A vén fenyőfák még sohasem láttak még ilyen csinos valamit. Úgy fogadták odafönn, mint egy királynét, a ,gesztenyefák a földig hajtották ágaikat, hogy kedveskedjenek neki. A rekettye-bokrok szétnyíltak elölte és boldog volt, amelyikhez hozzáért. Az egész hegység ünnepelte őt.

Te azt gondolod, Gringoire, hogy a mi kecskénk nagyon boldog volt. — Több játék, nagyobb szabadság . , . Nem volt semmi, ami akadályozta volna az ugrándozásbán, legelhetett kedvére, füve volt elég bőségben. És még hozzá milyen fű istenem. Illatos, finom, ezer növényből . . . Egészen más világ volt ez, mint a régi kertecske. Hát még milyen virágokat talált itt. Volt ott nagy kék harang-virág, amely kelyhéböl édes illatot árasztott és még ezer más virág . . .

A kis fehér kecske félig részegen hempergett a fűben a lejtős helyeken lefelé, szőrébe akadtak a 1 múlott falevelek, sőt néha-néha a tüske is megszuría, de mit bánta ő azt ! . . . Azután egyszerre talpra ugrott. Neki iramodott és futott föltartott fejjel előre, most bozótokon és télizöld bokrokon keresztül, majd az erdei tisztáson át, egyszer föl a hegyie, másszor le a völgybe. Azt lehetett volna hinni, hogy Seguin urnák tiz kecskéje is van a hegyek között.

(Folytatása a jövő számban.)