Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-04 / 49. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. Színészet. Szalkay Lajos színtársulata vasárnap tartotta bucsu-előadását, mely alkalommal Rajna Ferenc uj darabja „Rab Mátyás“ került színre szép közönség előtt. Magáról a darabról nem mondunk véleményt, mert azt a fővárosi lapokból olvashatták már olvasóink. Az előadásról azonban megjegyezhetjük, hogy egyike volt a legjobbaknak. Különösen Tábory Frida remekelt a címszerepben, meglátszott egész játékán, hogy nehezen válik meg a halasi közönségtől, melynek kezdettől fogva kedvence volt Az előadás sikerét nagyban elősegítette Dénes Ella (Gita szerepében) Szigeti Bandi (Czodik hitközségi szolga) és Belezna) (Mundi) valamint Gyárfás (Drágfy) és В thory (Essig). Előadás után hatszor hívták ki Táborit, ki meghatot- tan búcsúzott el a publikumtól. A lefolyt hét Blaha Lujza hete volt. Három előadásban ragyogtatta Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, bájos énekét, gyönyörű játékát. Az első este „Piros bugyel!áris“-ban játszotta Török biróné szerepét, második este „Gyimesi vadvirágában volt bájos Prezsmer Magdolna, bucsu-előadása pedig „Náni“ címszerepét játszotta. A ki csak tehette megnézte a nemzet csalogányát, a közönség zsúfolásig megtöltötte a néző teret, minden egyes énekét hatalmas taps követte, mely nem szűnt meg addig, mig a nagy művésznő az ének számot meg nem ujrázta, valóságos Blaha-láz dühöngött az előadások előtt, jegyek kaphatók nem voltak. A jótékony nöegylet ezüst babérkoszorút, egyesületek, magánosok díszes virágcsokrokat nyújtottak át a müvésznőneK az első és második előadás alatt. A nagy művésznő kedves emlékekkel távozott körünkből. A nagy művésznő tiszteletére az úri Kaszinó csütörtök este 100 terítékes bankettet adott. A banketten Dr. Nagy Mór polgármester a következő felköszöntőt mondta Blaha Lujzára : Mélyen tisztalt hölgyeim és uraim ! Nagy a mi örömünk, mert nagy szerencse ért bennünket. Akit a nemzet rajongó szeretete ölel körül, a magyar színművészet csillaga, a nemzet csalogánya hozzánk is eljött, hogy ragyogtassa páratlan művészetét. Az ő neve symbolum, kultusza egy fogalomnak, benne van az alföldi rónatáj, a májusi napsugár, a pacsirta dala, a mezők virágának illata, a magyar nép szive, lelke, lángoló hazaszeretette, szivünknek minden dobbanása. Ajka isteni harsona, amelyen át egy nemzet mélységes érzései jutnak csodás kifejezésre. Adja a magyarok Istene, hogy ez a csillag sokáig ragyogjon még a mi hazánk egén, a mi rajongva szeretett vendégünket, aki iránt hálával és köszönettel tartozunk azért, hogy bennünket megj ókedv sem valódi, hamisítatlan, a mutatás sem őszinte, csak a hatásra számit, vagy érdekeket, elérendő célokat szolgál. Azért nem tud itt mulatni maga az egyenes, szineskedésre képtelen, mély leikével. Hogy ötletesen, temperamentumosán, legtöbbször banális fogásokat alkalmazva tudnak flörtölni'! ... No erre meg gyakran az az impresszióm támad, hogy csakis ehhez értenek igazán az ilyen zsúr-leányok. Nekik a főcéljuk egymáson felülkerekedni, mig maga öntudatlanul mindeniken felülemelkedik. A lány idegesen vágott a szavába. — Nem szép távollevőket rágalmazni. A férfi tréfásan folytatta : — Annyi bizonyos, hogy a teljes elismerés, az elsőség virágát a tnaga-zsánerének . . . különösképen magának nyújtom ! — és hódolattal meghajolt a lány előtt. Épen akkor intett nekik a nagy szalonból idős hölgy : — Ide, ide Olga, Miklós, kezdődik a tombola 1 — Résztvesz? — kérdezte a férfi a lánytól. — Átadtam a jegyeimet az unokaöcsémnek — felelte az. — Különben soha sem is voltam Fortunánál persona-grata. Ott maradt a kis szalonban és utánanézett a távozó férfinek. Csak még előbb egy beszédesj meleg tekintetet váltottak s a férfi elvegyült a nagy szalon habos csipkéi közé. A lány a széttárt üvegajtón át jól látta és öntudatlan delejes, rajongó tekintettel kisérte minden mozdulatát. Odabennta férfi megállapodott egy jókedvű hangos klikk mellett ; maga is élénken beszélgetésbe kezdett. — 24 — 82 — 256 stb. ! — kiabálták a tombolaszámokat. A lányok nevettek és tracscsoltak ; hangosak és huncutok voltak. látogatni kegyes volt, — Blaha Lujza asszony ő méltóságát az Isten sokáig éltesse ! (Zajos éljenzés.) A társas-vacsora kedélyes hangulat között a reggeli órákban ért véget. ы» im—.TOiriTi—nir t un г’Гванш <»»ди.ччсг-тпжа1»:и>«я1»и^шг1и"|—>дио>а1в41до*; »i wen» H I R E K. Halálozás. Gaál Gábor városi tanácsnok, volt városi kapitány f. hó elsején elhunyt. Temetése hétfőn d. u. 3 órakor veit nagy közönség jelenlétében. Az elhunytban Dr. Zilah Benő járásbiró apósát gyászolja. A család a következő gyászjelentést adta ki : özv. Gaál Gáborné született Pázsit Mária a maga, valamint leánya Gaál Mária férjezett dr. Zilah Benőné, vője dr. Zilah Benő, unokái Zilah Mária, Ilona és Ida, úgy a nagyszámú rokonság nevében is, fájdalommal jelenti Gaál Gábor a felejihetetlen jó férj. szeretett apa, após, nagyapa, illetve rokonnak f. hó 1-ső napján délelőtt 10 órakor, hosszas szenvedés után, élete 74-ik, boldog házasságának pedig 40-ik évében történt gyászos elhunytát. — A boldogultnak hült tetemei f. hó 3-án, hétfőn délután 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyu- lomra helyeztetni. — Kiskunhalas, 1906 évi december 1-én. — Áldott legyen emlékezete ! Részleges városi tisz+ujítás. A múlt hó 28-án megtartott részleges tisztujitás alkalmával egyhangúlag, közfelkiáltással megválasztattak : közgyámmá : Kovács János, szám- tisztté : Bori Benő, iktatóvá: Nagy József, írnokokká : Biró István, Erdély Árpád, Saliay Károly és Pásztor Pál. A jótékony nőegylet estélye. A f. hó 15-én tartandó estélyre már javában folynak az előkészületek. Városunk összes szabói a kosztümök elkészité- fáradoznak. A szereplő-hölgyek oly nagy buzgalmat fejtenek ki az estély sikere érdekében ; oly lelkesedéssel karolják fel az ügyet, hogy Halas közönsége igazán páratlan estélynek néz elébe. A napokban mindenki kézhez kapja az estélyre szóló meghívót, mely a következő műsort tartalmazza : 1. Élőkép : „A hajnal.“ Szereplő hölgyek: Roucsek Jolánka, Dobozy Iduska, Berki Erzsiké, Giittler Erzsiké, Gye- nizse Flóra és Iiénke, Zseny Ilonka, Horváth Margit, Kiss Klára, Sokét Vilma, Roucsek Jucika, Borbás Mariska. Pázsit Erzsiké, Molnár Margit. — 2. Zene szám : Egyveleg előadja a műkedvelő zenekar. I. hegedű: Tarján Emil, Hódossy Géza, Kozma Andor, Stepanek Ernő ; II. hegedű : ifj. Tóth Imre, Kapitány István ; Viola : Papp Mihály ; Fuvola : Pigall Péter ; Kisbögő : Tumbász József; Nagybőgő: Nagy Kornél. — 3. Magánjelenet „Szerenád“ előadja : Nagy Kata urhölgy. — A kis diáklány a fejét álmodozva hajtotta a tenyerébe. Az arca most már rózsaszínű és forró volt, a szeme, nagy melegfényii szeme ragyogott és szeretettől sugárzott. Mintegy önmagának, a saját lelke gyönyörűségére ismételgette a férfi szavait: — „. . . Ha eljön az, aki még a tanuláshoz menekült lányok lelkében is bennlakik az ősaikotás- nál fogva . . .“ Az, aki megért, méltányol ... aki az igazi lelki-ideál ... aki megérdemli, hogy az ő boldogitására fordítsuk minden nagy ambíciónkat. Egészen neki szenteljük, őszinte lelkesedéssel, szeretettel, bizalommal, meg nem ingó kitartással az életünket ... Ha az eljön ! . . , Ha az hozzánktalál, ha az nem megy el mellettünk közönyösen, hanem nekünk nyujta meggyőződéssel a teljes elismerés, az elsőség virágát! . . . — 12 — 29 — hallszott át a kiáltás a nagy szalonból. A kis diáklány hirtelen megrezzent ; a szeme izgatottan felcsillant, a keze imára kulcsolódott össze, úgy susogta : — Miklós nyert a tombolán . . . egy virágcsokrot ... Az elméleti virágot négyszemközt nekem adta. Mit fog tenni az élő, kézzelfogható virágokkal ? ... És akkor egyszerre fáradtan omlott \ issza a selyem karosszékbe. Valami fájdalmas, csalódott mosoly suhant át elmés kis arcán,, keserű, gúnyos, de öntudatlan arcmozdulattól kisérve. Lángoló szemét pedig egyszerre könnyfátyol borította el. A nagy szalon hangos kedvű kis csoportjában állt egy épen nem kivételes jó tulajdonokkal rendelkező kis lány, aki hires volt a temperamentumos kacérságáról és a gazdagságáról. Csupa féktelen szeszély, türelmetlen önzés volt minden szava, tette. A tudást, a lelki-életet lekacagta, de mohon szaladt oda, ahol forró, pezsgő életet, fényt és zajt sejtett 4. Magyar dalok énekli: Egri Kálmán ur. — 5. Zene szám. „Egyveleg a bűvös vadász c. operából“ előadja : a műkedvelő zenekar. — 6. Élőkép : „Az est.“ Szereplő hölgyek : Sfimákoviís Ilonka, Kiss Jolán, Papp Sárika, Dobó Kata, Csontos Mariska, Kohn Bella és Olga, Hofmeister Ilonka, Szabadi Krisztina, Győrffy Matild, Kriszbáber Ella, Kun Mariska, Nagy Pál Esz'ike. — Éjfélkor tréfás szerencse kerék ! — Éjfélkor a közönség szórakoztatására érdekes újdonsággal szolgál a rendezőség, — Ha valaki meghívót nem kapna, de arra igényt tart úgy igen kéri a rendező-bizottság szíveskedjen hozzá fordulni. A Polgári Olvasókör f. hó 1-én megtartott liangversenynyel, énekkel, felolvasással és szavalattal egybekötött táncmulatsága fényesen sikerült. Az úri zenekar Bloch Józseftől adott elő egy szép kurucdalt; K. Papp Mihály zenetanár pedig egy alkalmi, hazafias jellegű egyveleget állított össze s mondhatjuk, igen ügyes volt az összeállítás. Az úri banda mindkét zene-számát kiváló specizitással adta elő; különösen megdicsérhetjük az első hegedűsök vezetőjét, Tarján Emilt, kinek remek játékában már több Ízben volt alkalmunk gyönyörködni. Gyenizse Balázs ének számai igen jók voltak, s Kémery Mariskánál, — ki őt cimbalmon kisérte, — keresve sem találhatott volna jobb partnert. Kár, hogy Gyenizse meghűlés (? ?) következtében nem volt teljesen hangjánál, s Így csak rövidre szabta énekszámait. De azért „kivágta a rezet“, különösen, mikor Kémery Mariska által megzenésített kis románc félét elénekelte. — Feszült figyelemmel hallgatta végig az egybegyült közönség Tulit Péter felolvasását II. Rákóczi Ferencről, melyet a haza éltetésével fejezett be. — Zsoldos Lajos elsza- vaita Lévay I.-től „Mikes“-t. — Az előadás után tánc volt, mely a reggeli órákban ért véget. Közismert tény, hogy a dadogok, főleg ha izgatottak, nem képesek egy szót sem kiejteni. Ilyenkor legegyszerűbben olyformán segít magán az ember,' ha a dadogót felszólítja, hogy énekelve mondja el a mit mondani akar. Tragikomikus hasonló eset történt a minap egyik tiszaparíi községben. Az ot ani gyógyszerész Eszter nevű 7 éves lánykája anyja engedelmével felment a padlásra a ruhát felaggató cseléddel. Egyszerre beront a 10 éves Pistika meg. Követelő, erőszakos zsarnoka volt mindenkinek, de behízelgő, életrevalóan ötletes és érzékies modorával elvakitott mindenkit úgy. hogy a legönzőbb tetteit is a legjobb szándék gyanínt tudtr feltüntetni, Ennek a kis démonnak a hevesen gesztáló kezeibe vándorolt hirtelen a Miklós gyönyörű nagy, élővirágcsokra. A kis diák-lány ott az elrejtett sarokban gyorsan letörülte a könnyeit és büszke közönyt erőltetett az arcára, mialatt megvetően mormolta: — Az elmélet üres szóvirágai, a dicsérő frázisok, a nyugodt megfigyelés meggyőződéssel kimondott elismerése mindig a mi zsánerűnknek járnak ki . . . elraktározhatjuk a levegőbe, az emlékezetünkbe vagy a jóhiszeműségünk tárházába ; de a gyakorlati méltánylást, a való minden virágát, leggyakrabban a karikagyűrűt is a kacérok vagy a gazdagok kezébe teszik le azok a többé kevésbbá bölcsen vagy sehogysem filozofáló férfiak. Azután dacos önérzettel újra hátravetette a fejét. — De hiszen, aki igazán megért az métányol : aki meg nem ért: nem érdemes törődni vele ; aki pedig megért és mégsem méltányol . . . Újra megjelent egy pillanatra finom arcán a keserű mosoly . . . de eszébe sem jutott, hogy Miklóssal éreztesse, vagy észrevétesse a sértett önérzetét, hanem elhatározta, hogy ezentúl kétszeresen nyugodt, közönyösséget mutat vele szemben. A meg nem kapott élővirág örökre lerombolta azt a naiv örömet bizalmat, és hitet a f rfiaknak nőkkel szemben való következetességében, amelyet az elhangzó szóvirágok ébresztettek fel bennne.
