Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-17 / 29. szám

Ш. évfolyam. — 29. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. julíus 17.

KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

H ORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H ORVÁT GYULA.

Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér.

Egyes szám ára 4 fillér.

Miért buknak diákjaink?

Most jelent meg a főgimnázium értesitője, a mely elénk tárja az elmúlt tanévnek történetét, számot ad a tanulóknak a tanulásban tett előmeneteléről, a vizsgák eredményéről, szóval értesít bennünket az iskolai életnek minden mozzanatáról.

A középiskola, tehát a gimnázium is rendkívül fontos társadalmi és kulturális tényező, ezért a középiskolák évvégi számadását tanulmányozni kétségkívül érdekes és hasznos dolog. Ezekből az értesítőkből mikor látjuk, hogy milyen a tanulók előmenetele, egyúttal következtethetünk arra is, hogy milyen lesz a jövő nemzedéke, mert a jövő az ifjúság kezében van. A középiskolai tanítás nagyfontosságát alig lehet eléggé hangoztatni. Ezeknek a feladata az itt eltöltött nyolc esztendő alatt, az ifjúságnak az élet számára szilárd fundamentumot adni és azokat a haza és a társadalom számára becsületes jellemszilárd polgárokká nevelni s a középiskolák dicsősége, ha derék, jóravaló emberek jutnak ki az életbe, éppen úgy azoknak bűne, ha selejtes anyagot adnak a társadalomnak.

A középiskolákban a tanulók számához képest feltűnő nagy a bukottak száma, nemcsak Halason, hanem az ország többi gimnáziumában is, s e mellett szerfölött sokan vannak középszerű s alig elégséges tanulók.

Ennek a jelenségnek okait kíséreltük meg nagyjából megoldani. Első tekintetre azt lehetne gondolni, hogy a mai középiskolai tanterv oly túlságos sokat követel, hogy annak a középszerű tehetségű tanulók nem képesek eleget

T Á R C Z A.

SPHYNX.

Márvány arcod ott lebeg előttem,

Téged imádlak estve, reggelen.

Titokzatos szemed villanása Szivem sebét mind mélyebbre ássa.

Lázas, vak szenvedély sorvasztja szivemet Zúzza össze lelkem. Előtted térdelek.

Hozzád száll sóhajom. Imádlak szüntelen Te vagy életem, te vagy mindenem!

Oh ébredj! Ér ezz! Mosolyra nyíljon Isteni ajkad! Szerelmem izzón Hevítsen fel! Várlak égő szívvel Tárt karokkal s örök szerelemmel.

9 Semperidem.

Az ördög bibliája.

Hogyan keli a kártya mellől felállani.

Aki a kártya mellől se szó, se beszéd, feláll, az nem gavallér ember. A szeretőjét se hagyja ott az igazi ur olyformán, hogy este jó éjszakát kíván neki. Hát inég a kártya mester, aki abban is különbözik a

tenni, vagy talán a tanárok tanítási módszerében, a tanulókkal való bánásmódjában van a hiba. Tévedés volna ezt hinni. A gyenge eredményt a silány anyag okozza.

Gyenge tehetségű, szorgalmában, rest tanulókkal — mert ez a két jó tulajdonság többnyire együtt jár — a leglelkiismeretesebb tanítással sem lehet zöld ágra vergődni és tisztességes eredményt felmutatni. A mai tanterv akkora anyagot ir elő, hogy ahhoz, hogy valaki gimnáziumot végezhessen valamennyi ész, tehetség okvetlenül szükséges, a melynek hiányát szorgalommal pótolni csak ideig-óráig lehet. A szülők mielőtt gyermekeiket gimnáziumba adnák, nem veszik fontolóra szellemi képességeiket, nem hányják-vetik meg masukban, hogy milyen foglalkozás iránt van hajlamuk s- ez az oka, hogy a gimnáziumot megrohanják a képtele- nebbnél-képtelenebb alakok, a kikben tudományos pályára való hajlandóságnak, a szellemiek iránti érdeklődésűek nyoma sincs. Látjuk és tapasztaljuk, hogy mily igen kevés a mai tanulókban a komoly munka iránti vonzalom,s őszintén szólunk ha azt mondjuk, hogy ha csak felényi érdeklődést mutatnánk az iskola iránt, mint a mulatság, játék, tánc, szóval minden iránt a mi értelmet, szorgalmat nem igen vesz igénybe, a szülőket nem szomoritaná az oly sok elégtelen osztályzat s nem dobálnának ki annyi pénzt hiába kedves gyermekeikre.

A kinek nincs kedve a tanuláshoz, annak az iskola kin és gyötrelem. A diáKok jó nagy része bölcs és lelkiismeretes professorai- ban ellenségeit, rosszakaróit látja. Utálják a

gimnázium tájékát is s ha egy óra véletlenül elmarad, örömujjongásokban törnek ki.

A környezetnek a társadalmi és helyi viszonyoknak nagy befolyásuk van a tanulók tanulásbeli előmenetelére, mint fentebb mondottuk az érdeklődés hiánya az egyik oka és kut- forrása agyarló eredményeknek. Más dolgok kötik le a tanulók figyelmét és fordítják el a komoly munkától, különösen városunkban egymást érik a különböző mulatságok, melyekről diákjainknak világért sem szabad hiányozniok. E sorok írójának még nem régen volt alkalma tapasztalni, hogy valamely mulatságot megelőző két héten keresztül a tanulóknak folyton azon jár az eszük, hogy milyen jól fognak mulatni s a tanulás legkisebb gond nekik. — Értéktelen és hiába való beszéd, hogy azok a tanulók, a kik úgy kerülnek ki a közép iskolából, hogy valaha mulatságban részt vettek volna, később korhely életmódra adják magukat. Azt állítják, hogy a rossz hajlamok annál elemibb erővel törnek ki az ilyen ostoba önmegtartóztató egyénekből. Ez a lélektani törvényekkel ellenkezik. Sőt ellenkezőleg, ha valaki fiatal korában hozzászokik rendes élethez, a megkezdett utón tovább is megmarad.

Sajátságos társadalmi viszonyainkat is lehetetlen elő nem hozni. A magyar társadalomban a középkori hűbériségre emlékeztető osztály ellentéteket találunk, (mágnás, nyárspolgár, ur, paraszt stbs) s ezek a különböző osztályok bizonyos lenézéssel tekintenek egymásra. Ha esetleg arra kerül a sor, hogy ur ^tünkre valamelyik gyermekünket, kinek nincs tehetsége

szeretőtől, liogy ő gondoskodik az én földi jólétemről. De mégis, uram isten, örökké nem tarthat a legszebb baccarat sem.

Ezért a dolgokat intézni kell, bölcs előrelátással. Már a leüléskor beasszekurálom magamat a pech- ellenes biztosító-társaságnál. Még pedig a következő módokon:

1. Sohase szólítok fel senkit kártyázásra. (A vad vagy magától jön, vagy fölhajtják, de az okos vadász sohase megy a barlangjában.)

2. Az első invitálásnak soha engedek. (Mindig van valami kifogásom kéznél: dolgom van, találkozásra hívtak meg; még nem vacsoráztam; fáj a fejem.)

3. Amikor végre leülök, előre kijelentem, hogy rövid időn el kell mennem. (Ez olyan kijelentés, amit ha megtartok, jó; ha nem tartok meg, még jobb.)

4. Játék közben folyton panaszkodom, hogy alig tudom s szememet nyitva tartani. (Pedig közvetlenül a játék előtt keltem föl.)

5. Fejfájásról is panaszkodom s egyre szedem a piramidolt vagy antipirint. (Pedig valósággal brómot veszek be, ami az idegeket csillapítja.)

6. Valahányszor nagy játék van, minden órában érkezik egy barátom, vagy valami sürgős telefonüzenet, hogy itt meg ott múlhatatlanul várnak. (Mindig rajtam áll ilyenkor, hogy megyek-e vagy nem. Vagy felugróm: „Bocsánat uraim, hiszen láthatjátok!“, vagy pedig odavetem hanyagul: „Ej semmi az. Holnap is megtalálom őket . . .!“)

Lássátok, Így bástyázza magát körül az. ember minden oldalról.

Már most, ha rosszul jár a kártya, az első kínálkozó alkalmat fölhasználom, hogy elpárologjam. Még hanyagul odavetem:

— Nálatok hagyom a pénzemet, uraim. Majd máskor érte jövök! . . .

Ugyanezt cselekszem, ha minden összenyerhető pénzt összenyertem. De ezt nem szabad félreérteni. Úgy értendő ezt a tanításom, hogy a nyereség elől szökni ostobaság. Amíg flottul jár a kártya, amig minden újabb forduló újabb nyereséget jeient, áddig nem vagyok bolond, hogy elfussak a szerencsém elől. Csak ha rossz tendencia jelentkezik, ha valami fordulat áll be, ha egy újabb és szerencsés játékos kerül pártiba, csak olyankor élek a bölcsen előkészített alkalommal. S elmegyek, mint ahogy utrakel az ember, aki már tökéletesen bepakolta a holmiját.

Gyerekes beszéd és csak piszlicsár játékosnak való, hogy:

— Hozómra nincs játék.

Én játszom szívesen olyankor is, amikor már mindenkinek elfogyott a pénze. Sőt ilyenkor játszom legszívesebben. Mert a játék ilyen stádiuma csak reám kedvező. Minden pénz nálam van már; csak én tartom a lelket a pártiban s ezért mindenki arra ügyel, hogy nekem ne legyen kellemetlen. A játékosok már mind elvesztették a contenancot, csak én vagyok a higgadt. Örületesen hazárd lesz mindenki, ami megint csak nekem kedvező, mert hiszen nekem van éppen szerencsém. Azonfelül én szabom meg a téteket, a játék menetét s mégis én vagyok a gavallér, aki pénzzel játszom hozomok ellen.