Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-10 / 28. szám
III. évfolyam. — 28. szám. Megjelenik minden kedden Kiskunhalas, 1906. julíus 10. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéiiratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos MORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre ! kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Elemi iskoláink államosítása. Dr. Nagy Mór polgármester a helybeli községi elemi iskolák állami kezelésbe vétele tárgyában Halász Ferenc m. kir. vallás és köz- oktatásügyi miniszteri tanácsoshoz memorandumot intézett. E memorandumot fontosságánál fogva szóról-szóra közöljük: A város területe és népessége. Kiskunhalas város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli határvonalán a német és tót ajkú Vadkert, —tótokkal lakott Kiskőrös, Kiskunmajsa, a német Császártöltés, Jankovác és Kecel község között fekszik, területe 112188 katasztrális hold. Területének nagyságára nézve az ország összes városai között a hatodik helyet foglalja el. Lakosainak száma a legutóbbi népszámlálás alkalmával 19866 volt. E szám azonban különösen bevándorlás által a legutóbbi 5 év alatt tetemesen megnövekedett, úgy hogy a város lakosainak lélekszáma ez idő szerint 22000-re tehető. A lakosoknnk körülbelül felerésze a városban, másik felerésze különféle pusztákon a tanyákban lakik. A Tankötelesek száma. A mindennapi tankötelesek száma (6-tól 12 éves) az 1905-1906. tanévben volt 2566 gyermek. Ezen közül iskolába járt és pedig: a) a községi iskolába róm. kath ........................... 506, görög, kath...................... 4, ág. evang. ...... 16, ev. reform .......................... 804, izraelita ........................... 17, összesen 1350, b) a róni. kath. felekezeti népiskolába róm. kath .......................... 290, ' c) az izraelita jelekezcti népiskolába izraelita...........................66, d) a gymnasiumba és polgári iskolába róm. kath. ..................... 11, ág. ev ................................ 1, ev. ref .......................................23, izraelita ........................... 15, összesen 50, A tankötelesek összes száma 2566. Ezek közül iskolába járt 1756. Iskolába nem járt 810. E szerint minden hat évi ciklusban a tanköteleseknek körülbelül 1 harmada, ez idő szerint 810 gyermek analfabéta. 810 gyermek nő fel rendszeres hazafias és vallásos oktatás nélkül, kik már serdülő korukban erkölcsileg elsülyednek, testben eisat- nyuínak és kész zsákmányaivá válhatnak a leselkedő nemzetközi 'szocialista áraimat izgatásainak. Miért kértük az államosítást ? Mi ezért a szégyenletes állapotért a felelősséget nem viselhetjük, mert Kiskunhalas város közönsége számtalanszor bebizonyította, hogy akar segíteni a bajon, de hiába akar, nem képes. A 2566 tanköteles gyermek tanításával 20 községi és 6 feleKezeti tanító foglalkozik ugyanannyi tanterembe. (Van ugyanis a városban egy négy tanitós róm. kath. felekezeti és egy 2 tanitós izr.- jellegű iskola is.) Ha tehát az összes tankötelesek beiskoláztatását elérni akarnánk, még legalább 15-16 tanteremre s még ugyanennyi tanítói állomás szervezésére volna szükség. Az ezzel felmerülő tetemes költségeket a város egymagában viselni azonban teljesen képtelen. Egyszerűen fizikai lehetetlenség az, hogy mi a magunk erejéből állítsuk fel, tartsuk fenn és fejlesszük ki azokat a népoktatási intézeteket és szervezzük, fizessük mindazokat a tanítói állomásokat, melyeket tanköteles gyermekeink számának arányában tőlünk nemcsak a törvény, de maga a vallás-erkölcsi alapon felvirágoztatni óhajtott hazafias magyar nemzeti népnevelés ügy szent érdeke megkíván. Kiskunhalas város a szó valódi értelmében képtelen a további áldozatokra és anyagi erőfeszítésre. Városunk közönsége a legőszintébb, leg- odaadóbb és legönzetlenebb jóindulattal és áldozatkészséggel volna hajlandó a feltorlódott újabb és újabb kulturális terheket viselni, de nem teheti, mert végképpen kimerült. Még a törvény kényszerítő hatalmával sem iehet már közönségünkre újabb teherviselést rákényszeríteni, mert adófizető lakosságunk az 5 százalékos iskolai pótadón, 10 százalék sőt némely felekezetnél ennél jóval magasabb egyházi adón felül 1904-ben 139 százalék, — 1905-ben 98 százaléktól^ — 1906-ban 92 százalék községi pótadöval volt megróva. Iskolai alap vagyonunk mindössze egy 20000 koronás alapítvány, melynek kamatjövedelme oly csekély, hogy a meghatározott célra megközelitőleg sem elegendő. Ingatlanokban pe_ T Á R C Z A. Midőn a nap . . . Midőn a nap lehanyatlik És sugár a messze száll, S a szürkülő csalitosban Pihenni tér a madár: Szivem fájón dobban. Oh ha látnád bánatomat Ily magános esteien: Érző lelked megsajnálna S nem maradnál könytelen, Szivem, lelkem álma. Oh ha tudnád, mint szeretlek!! Hiú álom, csalfa remény . . . Én a balga, én, a szegény, Hogy is mertem szólni hozzád, Hogy is mertem felnézni rád: Büszke, sugár fenyőfára . . . ? / . . . Fenyőfának vágya, álma Törpe cserfhez hogy’ is szállna , . ./ Az ördög bibliája. Hogyan kell a kártyát tartani. Ne higyjétek, tisztelt növendékeim, hogy ez a kérdés lényegtelen. Nagyon fontos ügy ez s érdemes vele foglalkozni. Lám, aki hegedülni tanul, hetekig elbajlódik vele a mestere, hogyan fogja a hegedűt, hogyan kezelje a vonót. Pedig az csak hangokat akar kivenni a hegedűből, én pedig milliókat veszek ki a kártyából. Mint a jó hegedűst, a kártyás-mestert is már messziről meg lehet ismerni. Mintha hozzátartoznék a kártya, mintha belőle nőtt volna ki, biztosan, nyugodtan, határozottan kezeli. A kártyát erősen nem szabad fogni, mint ahogy a vonó is finoman, lágyan áll a mester^ kezében. A finom érzést befolyásolja a kemény fogás. Aki a markába szorítja a kártyát, tapintással sohase fogja megismerni, nem érzi ki a gyűrődéseket, a hajlásokat, a festés vastagabb vonalait, az esetleges római számokat Pedig nagyon gyakran jó, ha előre tudom, vagy legalább sejtem, hogy milyen kártyám jött, még mielőtt megnéztem. Tudjátok, huszonegyben, baccban megesik, hogy a bankár futást ajánl, vagy egyik-másik könnyelmű játékos meg akarja duplázni a tétjét. Egészen nyugodtak lehettek, ha én ilyenkor futok, akkor vesztettem volna, ha elfogadom a nagyobbik tétet, akkor huszonegyem van vagy kilences slágerem. Most azt hiszitek, ti balekek, hogy már tudjátok, hogyan kell a kártyát megfogni, hogyan kell emelni, hogyan kell tartani ? Semmit se tudtok. Mert úgy van az, gyerekek, hogy a hegedűs, amikor muzsikálni készül, az az érdeke, hogy nagy művésznek tartsák, még ha nem is az, a kártyásnak ellenben az az érdeke, hogy ne nézzék hivatásos spil- lernek, még ha az is. Tudni kell a kártyával bánni, mint a legfinomabb és legérzékenyebb hangszerrel, de mutatni ezt nem szabad. Bizonyos, általános szabályokat mégis meg lehet állapítani. Ha balekkel játszatok, például valami kettes játékot, ti is ügyetlenül, bizonyos látható non chalan- teriával bánjatok a kártyával. Keverés közben nem baj, ha egyszer-másszor kiesik a kártya a kezetekből. De az emelésnél már ügyelni kell. Biztosan kell megfogni a kártyát és se ne túlságosan sokat, se túlságosan keveset nem szabad emelni. A balek — csak figyeljétek meg — rendesen egyformán emel. Harminckét kányából húszat, huszonkettőt vesz le, tizet vagy tizenkettőt alul hagy, az igazi kártyás változatosan emel, majd mélyen, majd magasan, hogy az ellenfél ki ne tanulhassa az emelése módját. A kártya kézbevevéséről mindjárt meg lehet ismerni a szakembert. A primitiv kártyás (például, na piquet-t játszik) úgy szedi fel a kártyát, ahogy kapja. Kettesével, hármasával. Aztán rendezgeti. Összerakja színek szerint, a káró mellé teszi a kárót, a treff mellé a treffett. A negyedik, ötödik osztás után csak ránéz az ember s már tudja, hogy öt makkja van és csak két vöröse. Nekem akkor könnyű megválasztani a szint, melyikre menjek.
