Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-10 / 28. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. dig egyáltalában nincs semmiféle iskolai alap vagyonunk, mert városunkban a tagosítás még jóval az 1868: XXXVIII. t.-c. meghozatala előtt történt, s igy az akkori közbirtokosság az idézett törvény 39 §-ában felosztás alá kerülő egész határból követelt egy század rész ingatlan vagyonnak ily címen való kihasitására még nem gondolt, de nem is gondolhatott, mert abban az időben, egy fél századdal ezelőtt az elemi oktatás iránt támasztható összes kívánalmakat egy 6 tanitós felekezeti iskola teljesen kielégítette. Városunk népességének különösen a vasút kiépítése óta születés és bevándorlás révén tapasztalható rohamos emelkedése és ezzel szemben a tanköteles gyermekek számának folytonos szaporodása azonban oly helyzetet teremtett, hogy mindinkább követelőén fellépő törvényes kívánalmakkal lépést tartanunk teljes lehetetlenség. Hiába épített a község nagy áldozatok árán, úgy szólván semmiből újabb és újabb iskolákat, hiába szervezett újabb és újabb tanítói állomásokat, a követelmények folyton szaporodnak. És ma már ott állunk, hogy városunk közönsége további áldozatok hozatalára a szó valódi értelmében teljesen képtelen. Az államosítás elrendelése. Ezen indokainkat a volt vallás és közoktatásügyi miniszter, nagymélt. Berzevicy Albert ur méltányolta, elfogadta és a községi elemi iskolák állami kezelésbe vételét elrendelte. Mivel mi a szerződési tervezet némely pontjának a városra nézve előnyösebb feltételek között való módosítását kívántuk, a miniszter ur összes óhajtásainkat teljesítette és megbízta a kecskeméti kir. tan- felügyelői kirendeltség vezetőjét, hogy a szerződést a m. kir. kincstár nevében Írja alá. A szerződést az államkincstár nevében a kir. tanfelügyelő ur, a város közönsége nevében pedig én a városi főjegyzővel együtt aláirtani és jóváhagyás végett még a múlt évi őszi közgyűlés előtt a vármegyei törvényhatóság elé terjesztettem. A vármegyei törvényhatósági bizottság ezt az ügyet soron kívül elintézte, s a szerződést jóváhagyási záradékkal ellátva le- küldötte. A szerződés lényeges tartalma. Az iratokhoz mellékelt szerződés lényege az, hogy a szerÄ7 igazi kártyás egyszerre veszi föl mind a tizenkét lapot. Rendezgetni nem szabad s ha rakosgatom egyszer-másszor a kártyákat, nem azért teszem, hogy egymás mellé rakjam a színeket, hanem inkább megtévesztésből. A kártyát legyező formára ha szétnyitom, egyszer jobbrói-balra, másszor bairól-jobbra csinálom. Nem szabad hozzászokni semmi egyformasághoz, mint ahogy abból se lesz soha sakkmester, aki mindig a fehér figurákkal játszik. Ezeket a jártasságokat azonban az ellenfélnek nem szabad észrevennie. Mindenesetre ajánlatos, hogy a kártyamester olyan partnert válasszon, aki a saját ügyességeiben nem excellál. Aki kapkodja a kártyát, rendezgeti, le-leejt néha egyet. Az ilyennel szemben a kártyás maga is játsza az ügyetlent. Biztos partikban lezserül tartsa a kártyákat, hogy mindenki belenézhessen, sőt néha maga az ellenfél is. Néha magunk is leejtünk egy kártyát, persze mindig olyant, amiről szeretjük, hogy a balek meglássa. Ha a vörös bemenetele nem veszedelmes, akkor leejtem a zöld ászt, vagy királyt, hogy lássa. Ilyenkor talán nem megy zöldre, inkább vörösre, amiből tere major van a kezében. Hazárdjátékban se árt, sőt gyakran igen hasznos, ha véletlenül eláruljuk egy kártyánkat, Ferbliben, ha sokam van, leejtek egy hetes, aztán gyorsan és ijedt arccal eldugom. Ha kevesem van, akkor ászt mutatok vagy figurát, hogy megijedjen, aki látja. Egyéb kézbeli ügyességről nem beszélek. Mert voltat ütni is tudok, de nem csinálom. Az már sipisvezendő állam elemi iskolák fentartási és fejlesztési költségei kétfelé osztassanak; az elhelyezést, épületek állandó jókarban tartását, felszerelést, fűtést, tisztogatást egyszóval az ösz- szes dologi kiadásokat Kiskunhalas vállalná magára, ezzel szemben pedig az összes személyi kiadásokat az államkincstár viselné. A szerződés jóváhagyásának elmaradása. E szerződés — melynek alapján a községi iskolák 1905. szeptember 1-én állami kezelésbe lettek volna veendők, s melynek fedezetére szükséges költségek az 1905. évi állami költség- vetésbe fel voltak véve, — a bekövetkezett politikai bonyodalmak miatt jóváhagyható nem volt. Az alkotmány ellenes minisztérium nem voit alkalmas arra, hogy ily nagy horderejű szerződést jóváhagyjon, de eszköz sem volt a kezében annak érvényesítésére, mert részére költségvetés meg nem szavaztatott. A város megterhelése. Mi a múlt év tavaszán már a községi iskolák állami kezelésbe vételét, ilyen előzmények után, bizonyosra vettük, s ennek következtében oly intézkedéseket tettünk, melyek az államosítást feltételezték. Elhatároztuk a színház, városháza, a járásbíróság és adóhivatali helyiségek befogadására alkalmas épületek felépítését és e célból a várost 470000 korona kölcsönnel terheltük meg. Megterveztettük az uj állami iskolák épületeit, s a város háztartását akként rendeztük be, hogy abban a nem remélt esetben, ha az államosítás be nem következnék, a városra kiszámíthatatlan pénzügyi bonyodalmak s károk háramolhatnának. Nemzeti érdek. így került a szerződés a mai alkotmányos minisztérium illetve nagymél- tóságu gróf Apponyi 4Jbert vallás és közoktatási miniszter ur elé jóváhagyás végett. A legutóbbi ujoncozás szomorú eredménynyel végződött. Az előállítottaknak csak 20 százaléka vált be alkalmassá s igy a városra kivetett létszám fedezhető nem volt és az alkalmasoknak találtak közül csak 60 százalék tudott írni olvasni. Mi azt hisszük, hogy 300 analfabéta gyermeknek hazafias irányú valláserkölcsi nevelése, s ezzel a lelki és testi elzülléstől, a hadsereg számára való megmentése már nemcsak községi, taság. De ezeket is tanulni kell, hogy mások ne használhassák ellenünk. Aki mester az ilyen külső fogásokban, az már könnyen beszél. Az kártyázhatik bátran s nem fog tönkremenni. Az egyik barátomról például — én nem szoktam vele kártyázni — tudok egy adomát, amivel fűszerezni akarom a mai leckét. Volt neki egy nagyon derék fivére, valami kisebb birtokos, vagy közigazgatási ember. Egyszer feljött ijedten Pestre, hogy észretéritse az öcscsét. — Édes öcsém, — igy kezdte puhatolni, — hagyd abba a kárgyás életet. Eizüllesz, elpusztulsz. Gyere inkább haza, vállalj közhivatalt. Meglátod, még alispán is lehet belőled. Az öcscs mosolygott: % — Nem, édes Bandikám, nekem nem kell hivatal. De ha te akarsz valami apró hivatalocskát, ha államtitkár akarsz lenni vagy főispán, akkor csak szólj. Majd beszélek a partnereimmel. Pedig az a legény alig tudott sokkal többet, mint kézbevenni és tartani a kártyát. hanem állami feladatot és országos nemzeti érdeket képez. Támogat e hitünkben a közéletben sokszor hangoztatott azon elv, hogy mai nap már nemcsak a nemzetiségi, hanem a tisztán magyar vidéken is szükséges ha az állam-kormány segítő keze az iskoiaíentartó tényezőknek hóna alá nyúl, s őket az összeroskadástól támogatólag megmenteni igyekszik. A nagy magyar alföldnek nemzetet fentartó hazafias közönsége valóban meg is érdemli az államkormány részéről azt a segítséget, melyben egyes nemzetiségű területek már régebb idő óta részesülnek. Kiskunhalas r. t. város közönsége sem lehet mostohább gyermeke az államnak, mint a tótok, oláhok, vagy azok a körülöttük fekvő heves, csongrád, békés stb. vármegyei alföldi községek, a hol a népoktatás ügy kívánatos rendezése szintén csakis állami iskolák létesítése folytán sikerült. Ezt a támogatást Kiskunhalas város közönsége annál is inkább megérdemli, mert városunk déli határa már nemzetiségi választó vonalat képez, odébb már a szerb és német ajkú lakossággal vegyes területek kezdődnek, ahonnét magyar szót tanulni sok szülő szokta gyermekeit a mi iskoláinkba küldeni. Ezek alapján kérjük a szerződés jóváhagyását 25 éves tanitói jubileum. Ritka szép és impozáns ünnepélyt rendezett f. hó 8-án a halasi izr. hitközség Weisz Pinkász érdemes tanítója 25 évi működésének elismeréséül. Az ünnepély délután 3 órakor kezdődött a hitközség tanácstermében nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében. A „Hymnusz“ eléneklése volt az első szám, amelyet a templomi énekkar precizitással adott elő és a jelenvoltak levett kalappal állva hallgatták végig a nemzeti imát. Ezután Dr. Spitzer Sámuel tisztelendő intézett beszédet a jubilánshoz, akinek érdemeit, vallásos becsületes tanitói működését ecsetelte. Kifejtette az iskola magasztos célját és rendeltetését s ezzel kapcsolatban a magyar nyelv ápolását, Ilyen hatásos, hazafias szép beszéd még nem sok hangzott el szónok ajkáról. Lelkesedésében olyan mondatokat röppentett ki, amelyek a közönséget elragadtatták, mindenkit meghatottak. És amikor beszédét az ünnepelthez intézett buzdító, bátoiitó és elismerő szavakkal végezte, percekig tartó viharos éljenzés fejezte ki annak hatását. — Ezután az énnekkar töltötte be a 3. számot általános tetszés mellett. Az énekszám bevégzésével a jubiláns válaszolt Dr. Spitzer tisztelendő beszédére. Egyszerű, keresetlen szaván, de szívhez szóló előadásában a szerénység és önzetlenség húzódik végig. Igen találó bibliai eseményből indul ki és meghatóban köszöni az ünnepély rendezőségének, iskolaszék- és az egész hitközségnek iránta tanúsított tiszteletét és kiemeli, hogy az elismerésnek ilyen nyilvá- nulása feledteti vele a tanitói pálya töviseit és erőt nyújt a további működésére. Ezután Szaiay Zigmond igazgató-tanbó tolmácsolja a tantestület jókivánatait s igen szép beszéd kíséretében átnyújtja a jubilánsnak a tanitói kar emlék ajándékát. Ádám Dávid felolvassa a kir. tanfelügyelőség sürgönyét, majd Szabó Fülöp dr. a jubiláns volt növendéke izólal fel s néhány sikerült mondatban fejtegeti a tanitói hivatás magasztos voltát, kiemelve, hogy ünnepelt a tanügy terén nagy buzgóságot fejtett ki és hivatásának a szó szoros értelmében megfelelt. Még Grosz Katinka a jelenlegi tanítványok nevében köszöntötte fel az ünnepelhet. A jubiláns mindezekre rövid válaszban köszönetét mondott mire az énekkar a „SzózatMal zárta be a fenséges szép ünnepélyt. Este társas vacsora volt, amelyen 50 személy vett részt. A kedélyes lakoma közben több felköszöntö hangzott el. Az elsőt Dr. Spitzer tisztelendő mondotta éltetve a legelső magyar embert, szeretett királyunkat.
