Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-19 / 51. szám
II. évfolyam. Kiskunhalas, 1905. december 19. 51. szám. F KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI és SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, ahol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELŐSSZEfiKESZTŐ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben egész évre 4 kor. télévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. A szociális kérdések kulcsa. Kevés ember akad manapság hazánkban, ki helyzetével sorsával meg volna elégedve. Midenki többet akarna a földi javakbál, örömökből s minél kevesebbet a munkából. Ezért hangzik aztán a panasz, a fönálló jogrend, a különböző intézmények, művelődési, gazdasági ipari és kereskedelmi viszonyok mostohasága ellen. Dehát jogos-e a panasz ? Annyira rosz- szak-e nálunk a közállapotok, hogy ezekkel szemben nincs más orvosságunk mint a panaszkodás, rombolás, és ezen vérrel szerzett, ezer éves szép hazánknak hűtlen elhagyása ? Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy láttunk mi már a mostaniaknál sokkal nehezebb napokat is, de azért mégsem csüggedtünk, mégsem vesztünk el, sőt — mint a pálma — saját terhűnk alatt erősödtünk . Hiszen ma sem szül gyáva nyulat Nubia párduca; ma is áldással árasztja el gyermekeit e tejjel és mézzel folyó drága föld. Miért hát a panasz ajkunkon, miért a keserűség szivünkben? Miért várjuk mástól, valami csudától, helyzetünk javítását, mikor az egészen a mi kezünkben van ? És mégsem állunk ott, a hol állhatnánk és ahol állanunk kellene, nem, mert a magyar ősi bűne : a széthúzás, a közönyösség, és a könnyű élet után való erőszakos törekvés átokként nehezedik minden intézményünkre. Ösz- szetartani a jóban, a haza védelmében és fölvirágoz tatásában; tenni és pedig önzetlenül, nemcsak magunkért, hanem a közért, az emberiség boldogitásáért, kevesebbet élvezni és sokkal többet dolgozni; a ki ezekre megtanítaná a magyart, az lenne e honnak második megalapítója. Nézzük vidékünket, ha egy kis megélhetést biztosított magának népünk számos tagja, fényes csizmába jár, s nem dolgozik. És mivel hazánk — mezőgazdasággal foglalkozó állam lévén — legnagyobb részben földművelő elemmel bir : nagyon természetes, bogy leginkább ennek a népnek sorsa érdekli mindazokat, kiket hazánk és nemzetünk jövője érdekek „Ez az osztály — mint egy hires nem- zetgaszdász mondja — a nemzet fájának gyökere.“ A korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a törzs is elhalhat, de ha a gyökérzet egészséges ezek ismét megifjodhadnak. A miből a gyökér nem sokat ér, ott az egész fa is tönkre megy.“ Örömünkre szolgálhat azonban, hogy hazánk, néhány kiváló embere — megértve az idők jelét — áldásos mozgalmat indított meg annak a népnek megmentése érdekében, melyet eddig tanítottak ugyan a népiskolában, az életben szükséges tudományokra, adtak ugyan neki egyéni szabadságot és jogokat, de mindezekkel, mint megannyi éles késsel csak önmagát pusztította, mert arra nem nevelte senki, hogy ezen kincseket miként értékesítse nemcsak a maga, hanem a hazája javára is. Bizonyára sokféle üdvös hatása van ennek, de csak azt említjük fel, hogy rendre, takarékosságra szoktatja a népet s előmozdítja a társadalmi osztályok között való békességet. — Rend a lelke mindennek ! — Ezt tartja a közmondás. És nagyon helyesen. Mert a hol rend nincs, ott nincs előmenetel, nincs megelégedés; a rend ellenben a boldoguláshoz, a megelégedéshez vezet. Csakhogy a rendszeretet nem születik ám az emberrel, mint a költői tehetség; erre őt nevelni kell. Nevelnünk kell a népet is, ha azt akarjuk, hogy időben és munkában rendhez szokjék és ez által előre haladjon. Mert mi az oka a köznép hátramaradásának, különösen az anyagi téren ? Az, hogy nem akkor és nem úgy teljesiti kötelességeit, a mikor és a hogyan kellene. Megtörténik úgyis gyakran, hogy a mit tavaszban kellene elvégeznie, ö nyárra halasztja, a mit pedig nyárban kellene tennie, azt az őszre bízza, mig egyszer megérkezik a kietlen tél, a mikor takarítani többé nem lehet. És ha adósságot csinál, ha kölcsönt vesz fel, ezzel sem bánik rendesen, igy aztán nem fogy a tartozás, Lapunk mai száma io oldal.
