Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-11-06 / 19. szám
I. évfolyam. Kiskunhalas, 1904. november 6. 19. szán. KISKUNHALASI DJ KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP. ----- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ----S zerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELŐSSZERKESZTŐ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS : HORVÁT GYULA. E1Őíizetési dijak: Helyben egész évre 4 kor. télévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., negyedévre 1 kor 50 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Az önkéntes tűzoltóság ügye. Városunk érdemes közönsége, minden rétegében bizonyára értesülve van arról, hogy Dékáni Árpád tanár ur kezdeményezésére, önkéntes tűzoltó testületet J alakítottunk, mely hivatva lenne már legközelebb mű- j ködését megkezdeni. Az eszme kivitelében nemcsak az a kötelesség lebegett szemeink előtt, melyet a törvény a tűzoltóság j köteles szervezése tekintetében előir, hanem fökép a város nagyközönségének — mindnyájunknál. — óhajtottunk szolgálatot tenni, mikor a közbiztonság érde*- kében ezen elengedhetlenül szükséges intézményt létesite'tiik. Beláttuk azt, hogy városunk polgárságának szé-1 gyenére válnék az, ha a minisztérium a törvény alapján kényszerítené a lakosságot a tűzoltóság tzerve- zésére, a mi pedig, hogy már a legközeleboi jövőben bekövetkezett volna, kétségtelen abból, hogy ily irány- j ban csak a legközelebb múlt napokban megkeresés is éikezett városi hatóságunkhoz. Ezt a szégyent — dicsérjük érte Dékáni tanár urat — elkerültük, mert a tűzoltóság, legalább papiroson már meg van. Felhívásunkra kötelezettséget vállalt 90 működő tag, mintegy 80 pártoló tag s 3 alapitó tag. Ez a szám nemcsak csekélységénél fogva megdöbbentő, hanem föképen azért, mert gazdaközönsé- gtinkből alig egy-kettőt találtunk, ki a csekély 3 kor. évi dijat fizetni óhajtaná, melylyel pedig a maga legféltettebb érdekeit is védené s a melleti jelét adná az üdvös társadalmi mozgalmak iránti fogékonyságának. | Nem tartom magamat hivatottnak arra, hogy ezen közöny alapokait keressem, avagy nyilvános discussió tárgyává tegyem, de mint szomorú tényt el nem hall- j gathatom akkor, mikor azt látom, hogy a sokkal több anyagi és egyébb terhekkel sújtott kereskedő és iparos osztályunk mily lelkesedéssel tette magáévá az esz-! mét. S különösen feltűnő jelenség ez akkor, mikor első sorban és legnagyobb fokban épen ennek az intézménytől idegenkedő gazdaosztályunknak érdeke forog szóban. Egyesek suttogják ugyan, hogy a pártolástól azért tartózkodnak, mert a tűzoltóságot csak cifra parádénak tartják, melylyel némelyek a saját hiúságuknak akarnak tömjénezni s hogy a tűzoltóság csak bajt fog csinálni, mert vissza tartja az oltásiéi azokat, kik eddig ebben serénykedtek. Azonban sokkal józanabb felfogásúnak ismeri mindenki gazda közönségünket, semhogy azt tegye fel róla, mintha e felfogás általános lenne. Mert, hogy e hit dóré, az kétségtelen. Ugyan ki hiszi egyéniségét külsőleg emelve az által, hogy azta szerény tűzoltó egyenruhát magára ölti, mely neki csak kötelességet és pedig nehéz kötelességet jelent? Megengedem, hogy belsőleg emelkedve tudja magát, a ki a rideg köznapiságon felülemelkedve, más érdekeiért is tud áldozni, de ezt a tudatot nem az a szerény ruha adja, hanem az önérzet. Ezt pedig talán csak nem irigyli senki? Azután meg kimondta, hogy jövőben csak a hivatást vállalt tűzoltó fog oltani, hogy másokat nem szívesen lát a-segélyben ? Ellenkezőleg, a tűzoltó testületnek egyenesen az a czélja, hogy a laikus közreműködőket szakavatott munkájával segitse. Talán csak ez se nem rossz, se nem baj? Úgy hiszem, hogy nem ezek a nevetséges okok tartják vissza gazdáinkat a pártolástól, hanem az, mert magáiéi az intézménytől, mint minden uj eszmétől, idegenkednek mindaddig, inig üdvös voltáról meg nem győződnek. Arra pedig, hogy valamely intézmény üdvös, vagy felesleges voltáról meggyőződést szerezhessen a társadalom, első kellék az, hogy az intézményt életbe léptesse. Ha üdvös, pártoljuk, ha nem az, buktassuk el. De hogy még csak életbe se léptessük s már is veszett hírét keltsük, az nem egyez meg a józan gondolkodás szabályaival- Már pedig rendületlenül megvagyok győződve arról •— s az ellenkező feltevés sértés lenne derék gazda közönségünkre — hogy a tűzoltóságot elvileg károsnak senki sem tartja. Akkor tehát mi tarthatja vissza a pártolástól?! Ezeket kívántam az uj testület érdekében elmondani s most a jó ügy érdekében arra kérem fel városunk érdemes közönségét, hogy.,, miután az egylet czéljaira (értve különösen a botrányos rossz tűzoltó szerek helyett újak beszerzését is) anyagi erő kell, ezt pedig az eddig jelentkező erővel ki nem vihetjük, minél tömegesebben hozza áldozatul, mondjam inkább kötelesség lerovásául, azt a csekély évi 3 koronát, melyet a pártoló tagok alapszabályaink:- szerint fizetnek. Tájékozásul még közlöm, hogy 0 egylet működő tagokul is szívesen fogadja bajtársukül^gazdáinkat s hogy a működő tagok semmiféle tagsági dijat nem : fizetnek, egyenruhával pedig az egylet díjtalanul látja el a működő tagokat. Azzal zárom soraimat, hogy célom nem' a gán- csoskodás volt, hanem a nemes ügy szeretete. A jövő pedig virágoztassa fel testületünket. Dr. Kozics Zoltán, főparancsnok. , . ": — Lapunk mai száma 6 oldal.
