Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-22 / 25. szám
1904. Kisku-nHalas helyi értesítője. junius 22. Népesedési mozgalom. — junius 15. junius 21. — Születtek: Szőke Zs. József és Szőke Máriának Péter Pál nevű fiuk. Tallér József és Nagy Máriának Jolán Ilona nevű leányuk. Mamlesz Antal és Kilencz Teréziának Sándor nevű fiuk. Kothencz Etelkának Péter Pál nevű fia. Kerekes Sándor és Patai Máriának Sándor nevű fiuk. Nagy József és Csorba Teréziának Terézia nevű leányuk. Kis József és Tápai Mária Borbálának Margit nevű leányuk. Bibó Dezső és Negró Ilonának György Dezső nevű fiuk. Miklós Illés Imre és Adám Viktóriának Pál nevű fiuk. Sörös Ferencz és Jegyes Molnár Máriának Juliánná nevű léányuk. Modok Miklós és Orbán D. Juliánnának Eszter nevű leányuk.{Königsberg Károly és Schneider Hómnak Ignácz nevű fiuk. Deli János ó!r TvráTiüTecz Tovász Ilonának Mária Etelka nevű leányuk. Fekete Sándor és Szól Juliánnának Mária Juliánná nevű leányuk. Szekulesz Péter és Schön Margitnak Ilona nevű leányuk. Meghaltak: Opóczki Lajos 23 napos korban. Hatházi Antal 19 éves, Tóbi István 64 éves, Király Gy. Károly 66 éves, Lak Juliánná 11 napos, Király Gy. Antal 5 hónapos, Krabovski János 65 éves, Szanyi Katalin 2 hónapos korban. Egybekelteh: Császár Pál Matos Juliánnával. ' A redemptio. Lapunk utóbbi számában említett kérvény, melyet a kiküldött bizottság megállapodásai alapján Dr. Babó Mihály szerkesztett, most már elkészült, s módunkban van azt szó- szerint bemutatni olvasóinknak. — Terjedelme miatt azonban egyszerre nem közölhetjük. A folyamodás ekképen szól: Mélyen tisztelt Kópviselőház! Hazánk élő törvénye „a Kunokról, Jászokról és Filiszteusokról“ alkotott 1715. évi 34. czikk 2-ik szakaszában foglalt rendelkezés, — és az 1848. XXV. t.-cz. 15. §-a alapján járulunk a mélyen tisztelt Képviselőház elé, azon kérelemmel, hogy: a volt jászkun hármas kerületet alkotott, a kiskunsági Halas, Lacz- háza, Kun-Sz.-Miklós, Szabadszállás, Majsa, Dorozsma, Félegyháza, a nagykunsági Kardszag, Turkeve, Kisújszállás, Madaras, Kunhegyes, Kun-Sz.-Márton, — a jászsági ;1 ász- beróny, Apáthi, Fóuyszaru, Árok- szállás, Alsó-Sz.-György, Jákóhalma, Kisér, Ladány, Dósa, Felső-Sz.- György és Mihály telek 25 község részére, ezek által a pesti rokantak házának fizetett zálogos summa 500.000, a rokkantak házának jobbítása 15.000, — egyébb költségek 58.900 együttesen 573,900 rhénes forint váltságösszeg és járulékainak mai pénzértékben, redemtio arányában a nevezett községek javára leendő visszatérítését elrendelni, — s a kir. kormányt utasítani méltóz- tassók, hogy a kiegyenlítés módozata tárgyában záros határidő alatt terjesszen elő törvény javaslatot. Mélyen tisztelt Képviselőház! Ámbár tudatában vagyunk annak, hogy kérelmünk igazságos alapja, valamint annak jogosultsága is összes részleteiben ismeretes a törvényhozás tagjai előtt, mégis kötelességünknek tartjuk a történelmi visszapillantás kapcsán felsorolni azokat a tényeket, a melyek a váltságösszeg visszatérítését okadatolják, s a melyekből kétségtelenül kitűnik, hogy a törvényhozás a jog és igazság sérelme nélkül nem zárkózhatik el kérelmünk teljesítése elől. A kunok jog és birtok viszonyainak első szabályozását a II. Endre által kibocsájtott u. n. aranypecsétes királyi levél képezi, mely azt rendeli, hogy a pogány vallásról a keresztény hitre tért. Róbert esztergomi érsek által 1227-ben a királyi keresztatyasága mellett megkeresztelt (15.000) kunok „szabadságaikat, tehermentességüket és földjeik békés birhatását jövendőre is minden háboritás nélkül élvezhetik.“ Az országos szerencsétlenséget képezett tatárjárás után IV-ik Béla — a ki czimei közé a „Kunok Királya“ czimet felvette, a kunokat vissza- hiván a Duna, Tisza, Kőrös, Maros és Temes folyók közein és mellékein telepitette le ; s az ezen kor, és általában XIII. századbeli jog és birtok viszonyaikat illetőleg az oknyomozó történelem irói azt állapították meg, hogy a „régi törzsökös kunok eredetileg, mind nemesek valának, s a szállásokul egyes nemzetségeik első megtelepedésekor nyert földek sem hűtlenség, sem megszakadás esetén kir. adományozás tárgyai nem voltak.“ Tehát a kunok újabb birtokviszonyainak keletkezési alapja IV. Béla rendelkezéseiben keresendő, s az megfelelő körülírást és biztosítékot nyert az 1279-iki tótónyi országgyűlésből kiadott oklevélben, melynek folyamányát és mintegy végrehajtását képezte a IV. László által 1279. aug. 10-én kiadott az az u. n. „keresztségi kiváltság levél,,, melyben a Béla király által kijelölt telephelyeken újabb terület adományozásával meghagyatván, — elrendeli a király hogy „a kun nemesek, az ország nemeseivel azonos előjogokat élvezzenek,“ hogy „nemesek és kunok a szabadság egyenlő előjogainak örvendjenek“ és hogy „azon földeket és helységeket, melyeknek igazságos birtokában eddig elismertettek, azokat bírhassák és bírják,“ mit 1323. márcz. 8-án I. Károly kiterjesztett a jászokra is, kimondván, hogy azok „mindig a szabadság kiváltságának örüljenek.“ Nemesi kiváltságos helyzetüket úgy előjogaikra, mint birtokaikra nézve megtartották, s abban I. Károly, Nagy Lajos, Zsigmond, I. Mátyás és II. Ulászló által is megerősit- tettek a jászok és kunok, de a Dézsa- féle lázadásban való részvétük miatt az 1514.23. t.-cz. által jobbágy sorsra lettek kárhoztatva, mígnem az 1655. 44. t.-cz. által jogaik korábbi gyakorlatába és mentességeikbe visszahelyeztettek, s annak (a török hódoltság ideje alatti korlátjaitól eltekintve) teljes birtokában voltak egész 1702-ig, vagyis azon időpontig, a mikor I. Lipót — daczára a négy rendbeli királyi oklevélben foglalt ünnepélyes . kijelentéseinek s annak, hogy ezekben a jusz-kuno- kat előbbi kiváltságaikban összesen és egyenként megerősítette — el nem adta a hármas kerületeket a német lovagrendnek. I. Lipót által a német lovagrenddel kötött 1702. márczius hó 22-ón kelt szerződés szerint a most nevezett rend ötszázezer rénes forintokat fizetett mint vételárt. Nem kívánunk a szerződésnek igazságtalanságot, jogtalanságot képező, törvénytipró és alkotmányellenes pontozataival foglalkozni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a beigtatás és birtokba vezetéssel
