Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-22 / 25. szám
1904. megbízott esztergomi káptalan eljárása folyamán herczeg Eszterházy Pál nádorispán, a jászkunkeriiletek főbírája és főkapitánya Kismartonban 1792 május 16-án kelt hivatalos levelében, úgy 1702 május 22-én .Jászberényben és 1702 junius hó 7-én Halason megbízottja által ellenmondással élt, s ellenmondásaiban ünnepélyesen tiltakozott a törvénytelen eladás ellen. A több oldalról bejelentett ellenmondások közül nevezetessé lett Hevesvármegye ellenmondása, a mennyiben az ennek folytán Egerben 1702 junius 12-én tartott törvényszerű tárgyaláson a német lovagrend meghatalmazottja azt vitatta és törekedett igazolni, hogy nem adásvételről, hanem egyszerű zálogos ügyletről van szó, s erre az álláspontra helyezkedve a törvényszék a contradictorius eljárást beszüntette. Nem kívánjuk részletezni az elnyomatás szomorú korszakát, hallgatással mellőzzük azokat a rettenetes igazságtalanságokat, a melyeket őseink elszenvedni voltak kénytelenek, csupán arra az egy megjegyzésre szorítkozunk, hogy az idegennek eladott és jogától megfosztott jászkunok átórezvén nemcsak a maguk, de a nemzet helyzetét is, készséges hazafias buzgalommal vettek részt Rákóczi Eerencznek a hon javára folytatott nemes küzdelmeiben és harczaiban ; és hogy a szath- mári békekötés 5-ik pontjában kimondatott, hogy a jászok, kunok, és városaiknak kiváltságai a menynyiben az ország törvényei ellenére sértetteknek fognak felismertetni, annyiban az országgyűlés jövőre eltávolítani fogja azokat. A békekötés e pontjának végrehajtását az országgyűlés komolyan fogta fel, s ennek fényes bizonyítéka az az „utasítás.“ amely az 1712-iki országgyűlés által kiküldött s III-ik Károly által hivatalukban megerősített és elfogadott biztosok részére lett kiadva, a melyben I. Lipót „állítólagos eladására“ vonatkozó törvények idézése mellett egyenessen kimondatik, hogy „az ilyen eladások az ország előbb megirt törvényeivel és magával a szent- sóges oklevéllel (koronázási hitlevél) ellentétesnek tűnik ki, és épen ezért kijelenti az országgyűlés azt is, hogy az ekként elidegenített javak „visszaszerzendők és az ország Kiskun-Halas helyi értesítője. szent koronájának hatósága alá visszahelyezendők. s megjelöli a módozatokat, és területeket is, melyek szerint, — és a melyekből a német lovagrend kárpótlandó. Ebben tehát már el van ismerve az, hogy a megváltás országosan lesz eszközlendő. A bizottság 1712. szept. 20., 21., 22-én Bécsben tartott gyűléseiben a jászkun kerületek eladását „az ország törvényei és a nádor méltóságával össze nem egyeztet- hetőknek, valamint magának a jászkunoknak kiváltságaival is ellenkezőnek“ állapíttatván meg, e szempont által vezérelve, folytatta a tárgyalást a német vitózrenddel, s annak folyama alatt a király, III. Károly már azt is kijelentette, hogy hajlandó a zálogösszeg felét megfizetni, ha az ország megfizeti a másik felét, arról azonban még csak szó sem volt, hogy a zálogösszeg lefizetéséhez a jászkunok hozzájárulni kötelesek lennének. A tárgyalás során a német lovagrend megegyezett abban, hogy az örökvételi jogáról lemond, ha az általa fizetett 500.000 forintot visszakapja, és mert az országos bizottság az utasításban foglalt módozatnak érvényt szerezni nem birt vagyis a német lovagrendet más területtel nem sikerült kielégíteni — a megváltás az 1715. 34. t. czikkben meghatározott módon rendeltetett el, úgy hogy a megváltási összeg felét fizeti a Király, felét pedig az ország pénztára. (Vége követk.) Szerkesztői üzenet, írj. O. I. Beküldött sorainak nem adhatunk helyet. A kinek a hatósággal akad elintézni valója, az a törvény utján keressen orvoslást; még ha tisztán az elbánás modorában rejlik is a sérelem, ez is illetékes fórumok, (képviselőtestület, felsőbb hatóság) előtt tehető szóvá, de nem újságban. — Tessék elképzelni, mi lenne a világ rendjéből, ha a közigazgatásban sérelmet találó minden fél a polgármester, kapitány stb. ellen, avagy minden pörvesz- tes és elitéit egyén az eljárt bíróság ellen hírlapi kirohanásokban keresne elégtételt, és a megtámadott tisztviselőknek hírlapi polémiával kellene minden egyes eljárásukat igazolniok! Komoly lap az ilyennek a nyílt teret sem engedheti át. Próger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. junius 22. Hirdetések. Hirdetmény. Minthogy bő gyümölcstermésre van kilátás, azoknak értékesítése nehézségbe ütközhet, a hatóság felhívja a lakosságot, hogy a városgazdái hivatalnál mielőbb jelentse be : — milyen fajú és mennyi gyümölcse és mennyi csemege szőlője lesz eladó. — Ezt a végből óhajtja a hatóság tudni, hogy a vidéki kereskedőknek a szükséges felvilágosításokat megadhassa. — Jelentkezni lehet vasárnap, szerdán és szombaton a délelőtti órákban a városgazdái hivatalban. Dr. Nagy Mór polgármester. Hirdetmény. Tudomás czéljából értesittetik a közönség, hogy a város tulajdonát képező Sóstónak nyugoti vonalán közegészsógi érdekekből, valamint a közszemérem megóvhatása tekintetéből fürdeni nem szabad. A tóból a kádfürdőzéshez felhasználandó viz tisztaságának megóvhatása végett, tehát szintén közegészsógi indokból a vizhuzó köze- lébeni csolnakázást a hatóság betiltja. Végre ezen már több években közzé tett hatósági tilalomra, mely szerint a Sóstóban lovakat úsztatni, vagy mosni, valamint bármiféle más állatot a tóba bele hajtani nem szabd, a közönség figyelme ezúttal is felhivatik. A fenti hatósági intézkedésekhez leendő szigorú alkalmazkodásra a közönség annyival inkább felhivatik, mivel az elrendelt hatósági intézkedés ellen vétő egyén kihágásért fog felelősségre vonatni. Rendőr-kapitány. Hirdetmény. Az 1902. évi közpénztári számadások a számvizsgáló bizottság által megvizsgáltatván, az ez által felvett vizsgálati jegyzőkönyv a városi mérnök-számvevői hivatalban junius hó 19-től kezdődőleg 15 napon keresztül közszemlére kitétetett. Miről a lakosság azzal órtesit- tetik, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető, — s a netáni kifogások vagy észrevételek a városi tanácshoz beadhatók. Mérnök-számvevői hivatal. Halas, 1904. Nyomatott Präger Ferencz könyvnyomdájában.
