Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-15 / 24. szám

1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. junius 15. kunok jogait, szabadságát. Mind­hiába. A német lovagrend beleült az óriási, egy tuezat német nagyfeje­delemséggel fölérő birtokba. 1711-ben megkötött szatmári béke 5-ik pontja követelte a jász­kunok visszaváltását. Mindkét fél ál­tal aláíratott, de soha nem fogana­tosíttatott. Az 1712-ben a Karok és Kendek egy bizottságot küldöttek ki. Ennek igen szép javaslata az volt, hogy a Jászkunság helyett a német lovag­rendnek adassák át a péterváradi és a pécsváradi apátság és a titeli pré- postság, hogy ott a török szomszéd­ságában „illő, kegyes és dicsőséges hivatásának a kereszténység termé­szetes ellensége ellen inkább meg­feleljen.“ A vitéz német lovagrend azonban jobban szerette a török­mentes jászkun területet. 1715-ben megalkották a XXXIV. törvényczikket, a melyben a jogügy­let zálogos volta kimondatott, a né­met lovagrend örökvételi jogáról lemondott, és ebben elrendetetett, hogy a zálogösszeg felét fizeti az ország, másik felét pedig a király kincstára. Ámde hol sz egyik volt üres, hol a másik, hol legtöbbnyire mind a kettő, s mindamellett, hogy a törvény végrehajtására három esz­tendőt tűztek ki, soha nem fogana­tosíttatott. Időközben Orczy István admi­nisztrátor keresztül vitte, hogy a német lovagrend kifizettetett a pesti invalidus katonák kórházalapjából. Ezért kapta ő a báróságot, s ámbár erről nem tehetett, de a jászku­nok még rosszabb helyzetbe jutot­tak, mert a szintén németekből álló katonaintózinény adójukat megdup­lázta s közelebb is esvén Pest hoz­zájuk, minden tekintetben erőseb­ben mortifikálta őket. Látván, hogy sem az ország, sem a király nem segít rajtuk, és az Istenen kívül csak önmagukra szá­míthattak, elhatározták, hogy meg­fizetik a zálogösszeget önmaguk. Ezt Mária Terézia 1745. május 6-án Becsben kelt diplomával meg is engedte, miután a juszkunok még a királynő segítségére ezer huszárt is kiállítottak. Ez volt a ma is fönn­álló juszkun 13. számú huszárezred magja. Ez az úgynevezett rederaytio, visszaváltás kérdés veleje, a mely mindig fölszinen volt, a jászkunok ennek jogtalanságát mindig érezték, a sérelem orvoslásáért mindig moz­golódtak, de sohasem eredményesen. Az 1848-iki nagy átalakulás, földtehermentesitós, jobbágyság fölszabadítása alkalmával gondol­kozni és intézkedni kellett a tör­vény hozóinak a teljes szabadságban élő, a rendiségtől elütő jászkunok­ról. A XXV. térvényczikk intézke­dik erről, melynek 15. szakasza kimondja, hogy „a redemptióból eredő magánjogi viszonyok és ha­szonvételek, a törvény további ren­deletéig ezennel világosan fönntar­tatnak.“ Ezt a törvény további rendeletét akarják most kikérni. Ennek a mozgalomnak határo­zott irányt adott városunk ország- gyűlési képviselője Dr. Babó Mi­hálynak programm beszédje, mely­ben rámutatva a kérdésre azon véle­ményének adott kifejezést, hogy a megváltási összeg 500.000 forint és járulékai visszaköveteléséhez a volt jászkun kerületnek törvényes joga van, s ha a 25 község együttesen lép fel, a törvényhozás a visszatérí­tés elől ki nem térhet. Képviselőtestületünk a programm beszéd alapján felkérte és megbízta képviselőnket az eljárással, a ki el is fogadta a megbízást s előterjesz­tést tett a tanácsnak arra nézve, hogy a 25 község részéről szerezze be a meghatalmazást, mert a kép­viselő tömöríteni kívánta a volt Hármas kerület községeit, hogy együttes fellépésüknek a törvény­hozás előtt is súlya legyen. Akkor a községek nagyobb része tartózkodó álláspontot foglalt el s annak folytán Dr. Babó Mihály a megbízásról lemondott, de a kér­dés nem aludt el, egész hírlapi vitatkozás keletkezett, a minek az lett a következménye, hogy a kérdés megérett, s több helyen komoly intézkedés tárgyává tétetett. A jász- ós nagykun községekben Dr. Kele József jászberényi ügyvéd indított nemrégiben mozgalmat. Képviselőtestületünkhöz a közel múltban Dr. Hermán Ferenez ügy­véd folyamodott a tanács utján, hogy a város adjon neki meghatalmazást a képviseletre, ő a nyerendő összeg I/3-dáért kész a visszatérítés kérdé­sében törvényhozási, s ha ez czélra nem vezetne, birói utón eljárni. Megírtuk annak idején és lapunk múlt heti számában is felemlítettük, hogy a képviselőtestület mellőzve Dr. Hermán ajánlkozását, abban állapodott meg, hogy feliratot intéz az országgyűléshez, s ennek elké­szítésére Vári Szabó István, Dr. Babó Mihály, Mészöly István és Kovács Károly tagokból álló bizott­ságot küldött ki. A bizottság a 25 község részére és javára kívánja az 573.900 kor. váltságösszeg és járu­lékainak visszatérítését s arra kéri a kópviselőházat, hogy a kiegyenlítés módozata tárgyában a kormányt tör­vényjavaslat előterjesztésére utasítsa. Az indokolás történeti tények­kel és jogi érvekkel támogatja a kérelmet, súlyt helyez II. Endre u. n. aranypecsótes levelére, IV. Béla rendelkezéseire, az 1279-iki tétényi országgyűlés végzésére, IV. (Kun) László u. n. keresztségi kiváltság levelére, utal I. Károly, Nagy Lajos, Zsigmond, I. Mátyás, II. Ulászló decretmuaira, az 1655. 44. t.- ezikkre, I. Lipót és a német lovag­rend között kötött 1702. márczius 22-én kelt szerződésre, a beigtatás alkalmával a nádor, herczeg Eszter- házy Pál ellentmondásaira, (Halason 1702. jun. 7-én) s Heves vármegye ellentmondása folytán 1702. junius 12-én Egerben tartott tárgyalásra ; — rá mutat a jászkunok hazafias működésére, melylyel II. Rákóczi Ferenez a honért és szabadságért folytatott nemes küzdelmeit támo­gatták ; hivatkozik a szatmári béke­kötésre, a béke pontozat ide vonat­kozó részének végrehajtása tárgyá­ban 1712-ben kiküldött országos bizottság utasítására, az ennek alap­ján a német lovag renddel folytatott tárgyalásra, 1715. XXXIV. t.- czikkre. Mária Terézia 1745-iki kiváltság levelére, 1867-iki ország­gyűlési tárgyalásokra, s ezekkel igazolja a kérelem jogos, törvényes és igazságos voltát. Népesedési mozgalom. Születtek — junius 1. junius 7. — Hegyi András és Adám Mári­ának Sándor nevű fiuk. Rubin Mi­hály és Salamon Idának Rozália nevű leányuk. Patyi Imre és Gaz­dag Juliánnának (iker szülés) Erzsé­bet nevű leányuk és József nevű fiuk. Barta Imre és Viszmeg Kata­linnak Ilona nevű leányuk. Molnár Sándor és Halász Máriának Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom