Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-01-17 / 3. szám
VIII. ÉVFOLYAM. 3. szám. >i y Szerkesztőség, és kiadóhivatal : h Csengeri-utcza. a J"' Előtizetési és hirdedési dijak HORVÁT GYULA könyvkeres- _ kedésében Kiskunhalason _ fizetendők. ESI * Bérmentetlen levelekre nem válaszolunk, a — s Kéziratot nem adunk vissza. KIS-KUN-HALAS, 1904. JANUÁR 17. KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. FELELŐSSZERKESZTÓ : Dr. KOZICS ZOLTÁN. .............FŐMUNKATÁRS: FÖLÖP SÁNDOR._____ LAPKIADÓTULAJDONOS: Dr. HERMÁN FERENC. Előfizetési dijak: Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.— és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1.50. Egyes szám ára 6 fillér. BH Hirdetési dijak: Petit soronkint 8 fillér ; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii. N y i 1 11 é r : Petit soronkint 20 fillér ; Ítéleteknél 50 fillér. A kurucz-emlék. A „Kis-Kunság“ legközelebbi számának * vezető czikkelyéből arról győződtem meg, hogy a városunk alatt felállítandó kuruczemlék ügye a megvalósulás felé közeledik, minélfogva elérkezettnek látom az időt arra, hogy a felállítandó emlék misége, minősége, felállításának helye s egyéb ide vonatkozó körülményei minél szélesebb körű eszmecsere folytán már most meg- áliapittassanak és tisztába hozassanak. Ezen eszmecsere megindítására s irányítására szándékozom közrehatni következő szerény soraimmal Mindenekelőtt a városunk alatt 1703. okt. 3-án megvívott ütközet történelmi hátterét látom szükségesnek megvilágítani. II. Rákóczy Ferencz fejedelem az 1703-ik junius hó 16-án lépett át Lengyelországból hazánk szent földjére Klimecznél, Beregmegyében. E nap képezi tehát kezdőpontját a 8 évig tartott dicsőséges szabadságharcznak. Azonban junius hó közepétől a Halasnál vivott harcz i napjáig, a fejedelemnek istenért, hazáért és szabadságért felemelt zászlaját csak a felső tiszá- nál s Erdély innenső határainál lobogtatta a Kárpátok szele, s a mozgalom határozottan kialakulva és szervezve sem hadászati, sem po- 1 litikai szempontból egyáltalán nem volt. Hiszen 1 a nagy fejedelemnek „recrudescunt diurini in- clyti regni Hungáriáé vulnera“ kezdetű kiáltványa még csak 1704. január elején lön kibocsátva, s e tény képezte a forradalom tulajdon- képeni kérdését, s ami addig történt, az csak a kezdet kezdetének tekinthető. A halasi csata napján nemcsak a szegedi vár, hanem a jóval magasabban fekvő fontos szolnoki vár is a császáriak birtokában van, s ez utóbbit csak a halasi ütközet után október 21-én veszik be ostrommal a fejedelmi hadak. Ebből látni való, hogy a Deák Ferencz vezérlete alatt Halas alatt vitézkedő kuruczcsa- pat a felső Magyarországban harczoló fölkelő sereggel szerves összefüggésben, mint annak kiegészítő s azzal egy hadászati czélra működő része nem volt. Deák Ferencz csak egy vakmerő, de nem nagyon óvatosnak látszó, gerilla- vezér volt, kinek föladata területet hódítani, azt birtokába venni, s a fölkelés politikai szervezetébe beilleszteni a szegedi vár szomszédságában nem volt, nem is lehetett. Egyedüli és nem csekély jelentőségű feladata az ellenség nyugtalanitása, megfélemiitése s a zsarnokság szolgajármában elkényszeredett földnépének leikéből a csüggeteg kétségbeesés kiűzése, a teljesedés remény, önérzet s a forradalom iránti bizalom ébresztése és végül a fejedelem zászlajának minél szélesebb téren meghordoztatása volt. E czél el volt érve a csapat puszta megjelenése által, még csatavesztés esetén is. E rövid történelmi visszapillantás után rátérek most már magára a kuruczemlékre. Ezen emléknek a kaszinóban kiállított rajza olyannyira vázlatos, hogy az általa ábrázolt alak alig kivehető. Egy, ha jól sejtem, féldomborműben kidolgozott hüvelybe dugott kardjára támaszkodó busuló kurucz-vitézt ábrázol. De hát miért busul ez a vitéz, mi oka van kétség- beesésének, mert hiszen a hüvelybe rejtett kardra támaszkodó busulás csak a kétségbeesett harczost jelképezheti. Ez az emlékmű a majtényi síkon, hol a nagyszerű epopeának utolsó jelenete bezárult, talán helyén lehetne, de nem lehet helyén a halasi csatatéren, mert hiszen az itten vivott ütközet a forradalom tragédiájának nem utolsó felvonása, hanem csak véres előjátéka volt. A forradalom napjainak hajnalpirkadása mennydörgéssel és villámlással. E tervezetnek, szerény véleményem szerint, az is fogyatkozása, hogy nincs rajta hely a felirat számára, legalább én nem találtam rajta. Igénytelen véleményem szerint alapjában elhibázott dolog volt az emlékmű tervezésére szobrászt kérni föl. Szobrász csak figurális tervet adhat. A szobrászati alkotás pedig ha valamit mondani, kifejezni akar, rendkívül költséges, ami a mi anyagi erőnkkel arányban nem áll. Ebből önként folyik, hogy a tervező művész kénytelen lévén a mi e czélra forditható csekély pénzösszegünkhöz alkalmazkodni, terv
