Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-05-08 / 22. szám
— 3 — lyi kamarákkal megejtendő elszámolás utján megállapítandó egész összegnek lefizetéséig s visszatéréséig ama kunságnak teljes birtokában és jövedelmi bevételében meghagyják s megerősítik. 2. §. S ámbár úgy látszik, hogy ez ideiglenes átruházási és zálogos összegnek visszafizetése s igy az országnak közjava s haszna céljából elidegenített koronái javaknak visszaváltása is, az 1608. évi koronázás előtti 22, törvénycikk értelmében s hasonlatosságra egyedül az ország rendeli terheli, mindazáltal Ő legszentségesebb felsége, azok legalázatosabb folyamodására, ez összegnek felerészét kegyesen a maga fiskusára s kincstárára válalja s a karoknak és rendeknek a másik felerészhez való hozzájárulására nézve, az ő különös kegyeiméből, jóságosán megen- ' gedi nekik, hogy azt a pénzhányadot is, melyet a jelen országgyűlés 10 cikkelyének erejénél fogva az ujonan visszaszerzésnek elismeréséül fizetni tartoznának, — felhasználják s a még megkívántaié hátralékos összeget magoknak a karoknak ,az ország köz- forrásából kell pótolniök. I5 3. §. Mely összegeket és pénzforrásokat minden oldalról öszegyüjívén s a fentebb említett német rendnek a kunok kiszabadítása és visszaváltsa végett mielőbb s a mondott renddel való különös megegyezéssel kitűzendő (de három éven túl nem halasz- tandő) határidőben kifizetvén és visszatérítvén: ama kunokat és jászokat az ország fennáló törvényei szerint, a valóságos gyakorlattal is megerősített kiváltságaikkal és menteségeikkel az 1655. évi 49 tcikkeiy értelmében a nádor joghatósága alá vissza kell helyezni s őket egysmindenkorra legott visszahelyezet- íeknek is nyilvánítjuk“ Ezen törvény meghozatala óta azonban nemcsak az előírt 3 év, de 188 év telt el a nélkül, hogy a kiküldött királyi bizottság összeült volna, úgy hogy a jász-kunok hogy nyomorúságos szolgaságukból ha- I marább szabadulhassanak, 1745-ben maguk voltak kénytelenek a megváltási összegét lefizetni és azt I előlegezni az országnak. Ezen történelmi tényt maga az országgyűlés az •1751. évi decreíum 25 cikkelyben elismeri, mondván: „a jászok és kunok — jobbítás címén kifizetett 15.000 írton kiviil az 1715. 34 cikkelyben kifejezett • 500.000 frtnyi összegei — válfságuk és fölszabadításuk fejében saját pénzükkel kifizették.“ Ezen törvény jóváhagyja még a Mária Terézia által a jászkunok részére ugyanez évben előzőleg kibocsájtott „királyi Regulatió“-t, a mely idevonaikozólag a következő intézkedéseket tartalmazza: „a főkapitány a kerületek és helységek által (megválásra) felkölcsönzött és eddig ki nem fizetett adósságoknak mennyiséget nekünk a Palatínus által ezennel íelkűldje, a melyek kifizettetvén a kerületek — többé semmi kölcsönpénzt felvenni ne merészeljenek.“ A Regulatió ézen kijelentéséből okszerűen következik, hegy a jász-kun kerületek által saját maguk által eszközölt előzetes kiváltás illetékes helyen jóváhagyatott. A váltság összeg tényleges visszatérítéséről azonban intézkedés nem történt, vagyis a ma is élő 1715. 34 te. mindezideíg végrehajtva nem lett. A későbbi törvényhozási intézkedésekből kiemeljük még a következőket: Az 1790. évi 25. te. igy intézkedik: „a jászok kunok Magyarország dicsőült királyaitól engedett és megerősített törvényes jogaikban, kiváltságaikban, szabadságaikban és mentességeikben örökre megtartassanak.“ Miután pedig a kerületeknek az ország törvényei szerint „törvényes joguk“ a redenrptió összege megtérítését — ha már a zálogosítás megtörtént — követelni, kétséglelen, hogy ezen jogukban ezen törvény újra megtartotta és megerősítette a kerületeket. Ugyanezen évi 29 te. szerint pedig „az ország megtartására teljes buzgósággal teljesített sokféle szolgálatok érdeméül a kerületek követküldési jogot nyertek az országgyűlésre.“ Az 1799. évben kiadott VI. Statútum 1. §.-a újból kijelenti, hogy „a Distriktusok 1745-ik esztendőben kegyelmes királyi megegyezés mellett magukat az invalidus katonák Pesti Háza Uradalma alól 500.000 forintoknak letételével és 4000 lovas katonáknak kiállításával kiváltották.“ Az 1836. 33 te., és 1840 28 te. az 1647. 78 tc.-nek a helypénz alól való mentességre vonatkozó intézkedését a jász-kun-kerüleíek birtokos lakosaira is kiterjeszti, amiből láthatjuk, hogy a törvényhozás a 48 előtti időkben sohasem gondolt arra, hogy a jász-kunokat jogoktól fossza meg, sőt a jogokat, ép úgy mint a kötelességeket igyekezett a nemesség jogaival és kötelességeivel egyenlővé tenni. Midőn azonban bekövetkezett az 1848-iki nagy korszak, s az egyenlőségen alapuló uj államjogi eszme a magyar törvénykönyvben arany betűkkel bevé- seteit, — a jász-kun Distriktusok részére századokon át „örök időkre“ biztosított szabadságok, kiváltságok felolvadtak az uj magyar alkotmányban. De nem olvadtak fel azon törvények, a melyek a megválásból eredő jogigényekről intézkednek. Az 1848. évi 8. és 9. tcikkek a közteher viselést, s az urbériség megszüntetését mondják ki, s „a törvényhozás a magán földesurak kármentesítését a nemzeti közbeesh et védpai^sa alá helyezi.“ Ez a nemzeti közbecsület nyilatkozott meg 133 évvel előbb az 1715. 34. tcikl.ben is, midőn kimondja, hogy a zálogba vetett jászkun Distriktusok az ország á tál megváltan- dók; ez a nemzeti közbecsület nyilatkozik meg az 1868. 33. tcikkben is, midőn kimondja, hogy a mely úrbéres községek és jobbágyok magán utón magukat már megváltották, a váltságosszeg az országos alapból megtérítendő. A nemzeti közbecsület tehát sem 1848-ban sein 1715-ben nem tett, de nem is tehetett e tekintetben külömbségei a jász-kunok és a jobbágyok között, mert midőn 1848-ban az egyenlőség nagy eszméje — ethi- kailag — mindenkit egyforma állampolgárrá avatott, a jog eszméje nem engedhette meg, hogy a jász-kun Distrlktusoknak a megváltásból eredő jogait a nemzet ugyanakkor konfiskálja, amikör a többieknek a visszatérítést és a kárpótlást megadja. • A nemzeti közbecsület az 1715. 34. tcikkben a jász-kunok redemptionális összegét ép úgy status adóssággá minősítette, mint az 1848. évi 12. t.-c. az úrbéri megszüntetett magánuri javada mák kártalanítását. Az 1848. évi 26. t.-c. 15. §-a szerint: „a re- demíióból eredő magánjogi viszonyok és haszonvételek a törvény további rendeletéig ezennel világosan fentartatnak.“ Ezen intézkedés bevétetett a községekről szóló 1871. 18. (108. §.) és az 1886. 22.(118. §.) országos törvénycikkekbe is. Miután azonban ezen törvények nem partikuláris, hanem országos törvények, s miután ezen időkben a redemptióból kifolyólag más országos jelentőségű viszony fen nem állott, mint az államnak az 1715, 34. tcikkben lefektetett visszatérítési kötelezettsége a jász-kun kerületekkel szemben, nyilván való, hogy a nemzeti közbecsület ezekben a törvényekben is speciálisán is megnyilatkozott a jász-kunok javára! Az 1848. 12. t.-c. midőn kimondta a megszüntetett magánuri javadalmak kártalanítását, egyben kimondta azt is, hogy ezen status adósság állami kötvények kibocsájtása és beváltása által történik. A földtehermentesitési pátensek, s az 1868. évi törvény-
