Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-05-08 / 22. szám
4 — hozás (25. t.-c. 1. §.) az ország összes földbirtokait megterhelték a földtehermentesitési járulékkal, a melyet e törvény az évi tiszta jövedelem 9. százalékában állapított meg. Ezen törvény érvényét meghosszabi- toíta az 1870. évi 50. t.-c.. az 1871. 56. t.-c., 1873. 16. t.-c., 1874. 37. t.-c., 1875. 48. t.-c. Az 1881. 40. t.-c. szerint a földtehermeniesitési járulék eddigi százalékát megszüntetve, külön százalékban mondja ki- vetendönek, akként azonban, hogy ennek összege 11 millió forintot meg nem haladhat. A törvényhozás ezt a íöldtehermentesitési járulékot, mint országos adót a jász-kun kerületekre is kivétené és a Distriktusok all miliő földtehermtenesiícsi járulékhoz folyton, hozzájárulnak! Tekintettel azonban arra, hogy a Distriktusok sohse voltak úrbéres terőietek, tekintettel továbbá arra, hogy a kerületek egyszer már megváltották magukat, jog és igazság szerint nem lettek Volna kötelezhetők a foidienermentesiiési járulék fizetésére; vagyis a jász-kun kerületeket a földtehermeniesitési adó alól törvény- hozásilag föl kelleti volna menteni! Az 1868. évi törvényhozás azonban erről megfeledkezett! ❖ ❖ % Ezek után alig van más hátra, mint hogy néhány szóval kellő értékükre szállítsák le a felhozható ellenvetéseket ! Mondják, hogy 1. Lipót, a fegyver jogán elzálogosíthat: a a törökhódoltság alól felszabadított Jász- kunságot. Igen, de a magyar király koronázási esküje .en nern arra esküszik, — hogy az ország visszafoglak területeit elzálogosíthatja, elad; atja, hanem arra, hogy ; „az összes ország lakosokat mentességeikben és szabadságaikban, valamint régi jó és helybenhagyott szokásaikban megfogjuk tartani és mindenkinek igazságot fogunk szolgáltatni, a néhai felséges András knály decrétuma'i tiszteletben fogjuk tartani; Magyar- országunk határait és mindazt, a mi bármiféle jogon és címen ahoz tar.ozik, el nem idegenitjük, sem meg nem kissebbiijük, hanem tehetségünkhöz képest növeljük és kiterjesztjük és minden egyebet megteszünk, a mit csak az összes rendeknek és egész Magyarországunknak közjavára, becs hűiére és gyarapítására igazságosan megtehetünk. Isten minket úgy segéljen és minden szentéi. Mondják, hogy a jász-kunok követelése elévült. Te.szős ellenérv, azonban igazság és taríalomnélkül való. IgazságnélkiU való azért, mert merő formalitást vágni az éiojog elé, nem igazság; — tartaíbmnélkül való pedig azért, mert a 32 éves magánjogi elévülés a jelen esetre nem alkalmazható. Kétségtelen ugyanis az,, hogy a jász-kunok elzálogosítása közjogi aktus volt, — mert az elzálogosítás az ország nyomasztó helyzete következtében, honvédelmi szempontból történt „közcélokra előlegezett pénzösszegért“ (1715., 34. tcikk), már pedig közjogi elévülés nincs! Bármely közjogi institutió, tény, vagy jogviszony csak akkor szűnik meg, ha azt a törvényhozás vagy törvényerejével bíró jogszokás megszünteti. E nélkül az a közjog a nemzettel-együtt örökké él. Törvényben gyökerező közjogi institutió volt pl. a rendi alkotmányban lefektetett jogok, előjogok kiváltságok összesége. Ezt a közjogi institutiót maga a törvény- hozás is — csak megfelelő rekompensatio — kártaia- niíás árán szüntetheti meg 1848-bánjj Ilyen törvénybe gyökerező közjogi institutió volt a jász-kun kerületek privilégiumainak összesége s az államnak a J715. 34. tcikkben lefektetett visszaváltási kötelezettsége, — ez utóbbi úgy — mint az elzálogosítás közjogi aktusának okszerű közjogi folyománya. A jász-kun privilégiumokat megszüntette az egyenlőség eszméjén felépült 48-iki törvényhozás, — de nem szüntette meg az 1715. 34. t.-cikket, s igy az ma is él és végrehajtandó! De az elévülés kifogását felhozhatják abban a tekintetben is, hogy a törvény végrehajtására 3 évi idő tűzetett ki. Ha tehát a jász-kunok ezen 3 év alatt jogukat nem érvényesítették, az megszűnt. Ez az ellenvetés is tartalom nélkül való. Ez a törvény ugyanis úgy intézkedik, hogy a kiküldött királyi bizottság és a zálogtartó németrend három év alatt tartoznak egymással elszámolni, — a visszaváltást megejteni. — Ebben az intézkedésben j tehát a következő kettős kötetezettség foglaltatik: 1. Az állam és korona három év alatt köteles fizetni; 2. ezzel szemben a németrend vételi jogáról le- * mond s a jász-kunok a törvényes állapotba vissza- helyezetteknek nyilváníttatnak. Na és abból, hogy az állam, mint fizetésre kötelezett adós, fizetési kötelezettségének a kitűzött időre eleget nem tett, azt köveztetni, hogy most már: kötelezettsége — megszűnt, vagy elévült: — ez vagy a jogi érzék legteljesebb hiányára, vagy egyenes rossz-’ hiszeműségre vall. A fizetési határidő elmulasztásának j-oghatálya úgy a közjog, mint a magánjog terén nem az elévülés, — hanem az, hogy ezzel megnyílik a perléshez, illetőleg a végrehajtáshoz való jog. S miután a három év alatt az állam fizetési kötelezettségének nem tudott eleget tenni, s miután az 1715. 34. t.-c. a zálogösszeg „lefizetéséig“ a jászkunságot a németrend birtokába, jövedelmei bevételé-j ben meghagyta és megerősítette, a jász-kunok saját érdekükből siettették és teljesítették a lefizetést. De! ezzel a lefizetéssel az állam fizetési, illetőleg most már visszatérítési kötelezettsége meg nem szűnt. Mondják azt is, hogy igen: megszűnt. Erre két kérdésünk van: első az, hogy hol van az a törvény, a mely a jász-kunok részéről történt fizetés következtében a kincstárnak az 1715. 34. t.-cikkbe lefektetett fizetési kötelezettségét megszüntette? Sehol! Mert az 1751. 25. t.-c. ezt a fizetési kötelezettséget meg nem szünteti, — ez csak tudomásul veszi azt, hogy a jász-kunok az 1715.34. t.-c. alapján a sajá- pénzükkel fizettek, — a mi azt jelenti, hogy az állalmiak a kifizetett összeg erejéig e két törvény alapján hitelező-! jévé váltak! Második kérdésünk az, hogy ha sem az állami s m a jász-kunok a visszaváltást 48-ig nem teljesítikI — mi történik akkor, midőn mindenféle úrbéri és ur-j béri természetű robot, dézsma, és pénzbeli fizetések' megszűntéitek (IX. t.-c.) és a megszüntetett úrbéri magán úri javadalmak status adóssággá változtatta!>j (XII. t.-c.)? Mit csinál velük 1868-ban, midőn a föld - tehermentesítési kötvények kibocsájtásávai a káríala-| nitást folyamatba tette ! Igaz, hogy 1848-ban rövid utón — „minder! jobbítás“ nélkül maguk a jász-kunok elbántak volmí a vitéz németrenddel, — de 1348—49. után jött 5íí — egészen 67-ig. A vége az lett volna, vagy végre3 hajtja az állam az 1715. 34. t.-cikket, vagy egy jé csomó íöldtehermentesitési kötvényt szolgáltat ki ; zálogíartó rendnek illetőleg jogutódjának: az invali - dusoknak. Mert a magyar államról — saját erkölcsi és va-í gyoni érdekében — sem tételezhető fel az, hogy mi ; dőn az ország összes jobbágy lakóit felmenti és sza* baddá teszi, — akkor a több mint 700.000 hold tel mieten lakó s pia már 300.000 lelket számláló jász: kunokat a jobbágyi sorban megtartsa, hogy eltűrje a; t hogy ezek ne az államkincstárnak fizessék a köztéri
