Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-02 / 48. szám
1903. És hogy a t. túloldal belássa, hogy a mi felfogásunk teljesen megfelel a törvény szellemének, csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat, szívleljék meg azokat, a miket — fájdalom — még most is az ő körükhöz tartozó, az ő pártjuk kötelékében álló gróf Apponyi Albert fejtett ki indokoltan ; azonkívül pedig méltóztassanak súlyt helyezni arra az értekezletre is, a melyet Rohonyi Gyula t. képviselőtársunk annyi tudással készített és hozott nyilvánosságra. Ha mindezeket figyelmesen áttanulmányozzák, nem fognak bennünket azon váddal illetni, hogy mi szándékosan félremagyarázzuk a törvény rendelkezéseit. Mi igenis olyan egyénekre hivatkozhatunk, a kik közvetlenül resztvettek a tárgyalásokban, a kik képviselték azon törvény valódi szellemét és intenczió- ját, és olyanok a kik ma az önök soraiban ülnek s a kik mindenesetre elég tekintélyek ahhoz, hogy az önök meggyőződésére is befolyást gyakorolhassanak. (IJgy van ! a baloldalon.) A mi a jelvény-kérdést illeti, az iménti idézetből is kitűnik, hogy egyáltalában nem az volt a czel, hogy közös jelvények teremtessenek a közös hadseregben és hogy itt milyen bűnt és mulasztást követtek el a t, kormányok 1867-től fogva, arra nézve, gondolom, illetékes bírónak fogják elismerni Széli Kálmánt, — bár most már nincs a hatalom a kezében, tehát a t. túloldal alig fog előtte úgy meghajolni, mint annak idején, — a ki 1903. február 28-án, az e kérdés felett folyt vita alkalmával a következőket mondotta. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) „A közös intézményeknek és a közös hadseregnek is mai jelvényei nem felelnek meg a dualizmusnak (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) és mi törekedni fogunk ezt a kérdést úgy megoldani, hogy a dualizmus követelményeinek és a törvéuyben előirt közjogi helyzetnek megfeleljen.“ (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Persze akkor a t. túloldal ezen szavakat a napló tanúsága szerint élénk helyesléssel, tapssal és tetszéssel fogadta, valamint tetszéssel fogadta ezt a további kijelentését is. „Mi tartjuk magunkat ahhoz, hogy beváltjuk, a mire vállalkoztunk.“ Vagyis, hogy meg fogja valósítani azt, a mi a törvényben bizKiskun-Halas helyi értesítője. tositott közjogi önállóságnak megfelel. És a jelenlegi t. miniszterelnök ur, a ki, igaz, hogy azt a kijelentést tette a szabndelvűpártkör helyiségében. hogy ő nem „kopizál“, őt csakugyan nem kopizálta, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Chlopizálta! Derültség a szélsőbaloldalon.) a menynyiben ő egyenesen közösjelvónyek- ről beszélt, vagy a mint később kikorrigálta ezen nyilatkozatát: „együttes“ jelvényekről. Az a kérdés, hogy a Széli Kálmán volt miniszterelnök által tett kijelentés, a melyet a túloldal tapssal és tetszéssel honorált, tehát helyeselt, magáévá tett, mire vonalkozhatott, mely törvényre akart a t. akkori miniszterelnök ur hivatkozni? Nem akarom azt mondani, a mi politikai pártállásunk szempontjából előnyösebb volna, hogy ő az 1848- iki törvényekre czélzott, mert bizony fájdalom, ezt joggal uem tételezhetem fel Széli Kálmán volt miniszter- elnök úrról. De gondolom, hogy azt már a t. túloldalnak is elhiszi, hogy másra nem czélozhatott, mint az 1867: XII. törvényczikkre, a mely a t. túloldal bibliája. Ebben az 1867: XII. törvényczikkben is fenn vau tartva a nemzet számára az alkotmányos önállóság, az alkotmányos függetlenség, mert hiszen azt vitatták mindig, tehát akkor is, a midőn létesítették, hogy ezzel a törvénynyel tulajdonképen Magyar- ország függetlensége és jövő ( fejlődése teljesen biztosítva van. Es, t. ház, akkor, a midőn a t. miniszter- elnök ur a törvényekre hivatkozik és utal, talán csak nem feledte el és nem mellőzte sem a királyi hitlevelet, sem a királyi esküt, a mely országos törvényeinkbe be van iktatva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nos, ebben a királyi hitlevélben és királyi esküben Magyarország összes törvényei, az elsőtől az utolsóig, — az arany bullának ellent- állási záradékát kivéve — teljes érvényüeknek vannak a király által is elismerve, (ügy van ! a szélsőbalol- dalon.) tehát azok nemcsak a nemzetet, hanem a koronás királyt, szóval mindenkit egyaránt köteleznek és igy a volt miniszterelnök urnák tapssal és tetszéssel fogadott kijelentése nem czélozhatott másra és nem tartalmazhatott mást magyar nemzeti szempontból, mint azt, — mert hiszen magyar miniszterelnöki minőségében tette azon nyilatkozatot — hogy a nemzet jogos kívánságai a jelvény kérdésében is érvényesülni fognak. Ha nem azt értette alatta a miniszterelnök ur, akkor játszott a szavakkal és megtévesztette különösen a t. többség felfogását és akkor önöknek a túloldalról tiltakozniok kell az ellen, hogy kormányszékről olyan nyilatkozatok hangozzanak el, a melyek kétszínűséggel és kétértelműséggel magyarázhatók jobbra is, balra is, (ügy van! a szélsőbal- oldalon.) mert ezzel azután a törvények iránti tisztelet és engedelmesség csakugyan teljesen le fog járatni, (ügy van ! a szólsőbaloldalon.) aminek keserűségeit nem csupán a nemzet, hanem a nemzet fejedelme és annak családja is keservesen fogja érezni, (ügy van! a szólsóbalolda- lon.) Hogy mennyire fenn volt a nemzetnek kétségtelen joga tartva a hadsereg kérdésében is és hogy rendelkezési joga érintetlenül maradt, e tekintetben megint csak Ker- kápoly egy kijelentésére hivatkozom ; ő azt mondja (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) „A dualisztikus államszervezetnek csak hasonlóan szervezett sereg felelhet meg, olyan, a melyben a teljesen organizált felek a közös hadúr személyéban és általa épugy egyesülnek, mint a szintén külön szervezetű államok“.— Nem tudom, hogy a t. túloldal ráhelyezkedik-e arra az osztrák felfogásra, hogy itt egy összbirodalom létezik, a mely két részből áll : Magyarországból és Ausztriából, — talán ennyire még önök sem sülyedtek le közjogi felfogásaikban, de akkor önöknek a katonai ügyek terén is el kell ismerniük a dualistikus államforma természetes következmónyeikép azt, hogy van egy osztrák és van egy magyar hadsereg, a melyeknek élén áll az uralkodó, mint a két állam élén. Tehát a kapcsolatot semmi más nem teremti meg a két organizmus között, mint tisztán csak a király személye. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon .) Kubilc Béla : Milyen különbség az előadók között! (Zaj bal felől.) Hogy beszólt az akkori és hogy beszól a mostani ! De persze az nem volt őrnagy ! (Zaj balfelől.) Münnich Aurél előadó: Lényegében én ugyan azt mondom most is, (Ellenmondások balfelől.)
