Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-02 / 48. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. Babó Mihály : Az előadó ur lelkiismerete igazán nagyon szépen nyilatkozott meg azon kijelentésében, a melyet most tett a ház színe előtt. Ha lényegében ugyanazt mól- tóztatik mondani, a mit Kerkapoly Károly mondott az első véd- erőjavaslat tárgyalása alkalmával, akkor szíveskedjék az előadó ur következetesen alkalmazkodni ahhoz is, a mihez Kerkápoly alkalmazkodott ! Ép oly jól tudja, mint ón, de talán még jobban talán, a t. előadó ur azt, hogy midőn gróf Andrássy Gyula, az első miniszterelnök, a ki egyszersmind honvédelmi miniszter is volt, egyik felszólalásában, midőn a hadsereg fejlesztésének kérdéséről volt sző, azt mondotta, — valamint az ő államtitkára is, mert akkor Kerkapoly már államtitkára volt a honvédelmi miniszternek, — hogy igenis, ha azok a gondolatok, eszmék és irányelvek, a melyek a tárgyalás folyamán kifejezést nyertek — ugyebár legilletékesebben az előadó által, — ha azok követkesetesen keresztülvitetnek a gyakorlati életben, akkor önmagától megoldódik a magyar hadsereg kérdése, mert akkor a közös hadsereg magyar részének magyar legénysége és magyar tisztjei lesznek. Münnich Aurél előadó: Erre törekszünk mi is. Babó Mihály: Szomorú dolog az, t. előadó ur, hogy önök még most is csak erre igyekeznek és az elmulasztott 35 esztendőt nem arra használták fel, a mire fel kellett volna használni, hogy a törvényt becsülettel végrehajtsák és végrehajtassák mindenkivel, mert akkor ma már ott állanánk, hogy nekünk ezen kérdésekről vitatkoznunk nem is kellene, mert akkor meg volna valóságban a magyar hadsereg és akkor mi foglalkoznánk az ország egyéb fontos ügyeivel. így az önök és a 67-es alapon álló kormányok biine az, hogy nem gondoskodtak arról, hogy a törvény megvalósittassék, mert Magyarország törvényeinek csak azon rendelkezései foganatosíttatnak, a melyek a magyar nemzet jogainak, érdekeinek és jövendőjének állják útját, azonban a melyek a nemzet erősítésére, gyarapítására és boldogitására szolgálnak, azokat teljesen elnyomták, érvényesülni nem engedték. (Igaz ! Uugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennyit az előadó ur szives közbeszólására. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon,) Megvádolni a nemzetet azért, mert tűrt és hallgatott, megvádolni a nemzetet azért, mert nem lévén hozzá ereje és hatalma, hogy jogait és kívánságait megvalósítsa, egyáltalában nem lehet és nem szabad, mert nem tette le atörvényhozás nemzet kezébe a rendel kezesi jogot, sőt egyenesen kicsavarta azt, hiszen mógazaren- delkezés is, a mi megilleti, kivétetett magának a törvényhozásnak a kezéből és átjátszatott adelegáczióba, abba a szerencsétlen intézménybe, melyet hallgatólagosan azon cselekményével Deák Perencz ítélt el a legerősebben, hogy bár megteremtése után tiz esztendeig tagja volt méga képviselőháznak, abba a delegáczióba be nem ment, mert tudta hogy ha belemegy, miután ő vitte a vezórszere- pet a megalkotásnál megtéveszti a nemzetet és megerősíti Ausztriának azt a felfogását, hogy a súlypont most már csakugyan a delegáczió- ban van. Ez a leglesujtóbb Ítélet a delegá- czionális idtózmény felett, a melyre nézve én megint Kerkapoly Károlyra hivatkozom, a ki helyesnek és az igazsággal teljesen megegyezőnek mondta azt, hogy a programra csupán a többség előtt téve teljes nem lehet és pedig nemcsak azért, mert az esetre nem bírja magát érvényesíteni annyi jó erő, hanem főleg azért, mert valamely állami intézmény haszontalanságát csak az bizonyíthatja, ha magának a uemzetnek kezében és nemcsak egy pártéban bizonyult az olyannak. A delegáczió egy párt kezében is haszontalannak bizonyult, nem kellett azt a nemzet kezébe átteni, mert már megalkotásakor magában hordta az a bajnak, veszedelemnek és szerencsétlenségnek csiráját, persze mindig magyar nemzeti szempontból. Ily körülmények közt ón azt gondolom, hogy csak természetes, ha sem az ujonczmegajánlási, sem a létszám megállapítási törvényjavaslatot én már politikai pártállásomnál fogva sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban, a mint bevezető részében beszédemnek mondtam, épen a miniszterelnök ur által jelzett okokból szükségesnek látom az ő programijának élőbeszédével itt ez alkalommal foglalkozni és azokra vonatkozólag észrevételeimet megtenni. A t. kormány a miniszterelnök ur nyilatkozata szerint azzal a feladattal foglalta el helyét és vette át az ország ügyeinek vezetését, hogy ezt a szerencsétlen helyzetet, a melyben ma Magyarország sinylik meg fogja szüntetni és kivezeti a nemzetet ebből a helyzetből azért, hogy mindazon nagy feladatokat, a melyek a törvényhozásra várnak, mielőbb megvalósítsa. Megvallom, hogy midőn ezen szavak ajkáról elhangzottak, abban a meggyőződésben voltam, hogy további nyilatkozataiban és különösen cselekményeiben ezt a kijelentést az egész vonalon meg fogja tartani. J)e már az eddigi nyilatkozatai és cselekedetei a t. kormánynak épen az ellenkezőt bizonyítják, mert hiszen, ha a t. kormány a kibontakozás útját kereste és csakugyan komoly czólzattal a békességet helyreá.litani akarta volna, akkor azoknak a megnyilatkozásoknak, a melyeket a miniszterelnök ur program mkijelentésónek felvilágosításai és magyarázatai itt, ebben a házban is kifejezésre juttattak, megtörténniük nem lehetett volna, akkor nem lehetett volna megtörténni annak, a mit a t. miniszterelnök ur elköveted a napirend megváltoztatása kérdésében. Ha igaz az, hogy a kibontakozás az első czél és feladat, akkor neki mindenekelőtt úgy, a mint Széli Kálmán és gr. Khuen-Hóder- váry idejében történt, az indemni- tás tárgyalását kellett vola napirendre tűzetni, annál is inkább, mert a t. miniszterelnök ur, beköszöntő beszédében azt mondta, hogy ő majd csak ezután lesz alkotmányos .miniszterelnök. Ne méltóztas- sók tehát csodálkozni, ha ily nyilatkozat után az ország nem tekinti alkotmányosnak a miniszterelnök urat, főleg ha a nemzeti köztudat és közfelfogás minden törvényes utón és módon érvényesülni nem fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a kormány abban a tudatban van, hogy a mai szituácziókból való kibontakozást, a megnyugvást és az ország érdekeinek minden téren való megőrzését úgy találjuk meg, ha a hadsereg terén felmerült Folytatása a II. mellékleten.
