Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-04 / 9. szám

1908. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 4. bevallania, hogy minden országgal szemben hátrányban van. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselő ház, -— és itt a volt nemzeti párti képviselőkhöz in­tézek egy kérdést, — (Halljuk! Halljuk !) azt mondotta Szentiványi Árpád t. képviselő ur, hogy ő nyu­godt, mert csak egy esztendőről van szó ; ámde a t. honvédelmi mi­niszter ur megczáíolta őt, mert a t. honvédelmi miniszter ur már nem egy esztendőről beszól, hanem már 1906-ig terjedő időről. Hát most már különösen a volt nemzeti párti képviselő uraknak ajánlok szives figyelmükbe egy figyelmeztetést, a mely egykor az ő vezérük, gróf Apponyi Albert, a ház igen t. elnöke ajkáról hangzott el, a melyhez nekik híveknek kell lenniök, ha igaz az, hogy a nemzet érdekei mellet őrt állanak most is. Ez a figyelmeztetés, ez a kijelentés, a mely gróf Apponyi Albert ajkáról a véderő törvényjavaslat tárgya­lása alkalmával hangzott el, igy szól: „Ha mi a vita közben súlyt fektetünk a kérdés anyagi olda­lának kiderítésére, az áldozatok mértékének lehetőleg szabatos meg­állapítására, ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb áldozatokat visszautasít­juk, hanem azt, hogy ezen parla­ment kötelességének ismerjük, hogy az áldozatok mértékét megtudja, hogy ezt a mértéket megállapít­hassa, szóval, hogy vaktában semmi Hányban ne szavazzunk.“ Nohát azt kérdem ón a volt nemzeti párthoz tartozott képviselő uraktól, hogy vájjon tudnak-e ők va­lamit : felvílágositották-e őket az áldozatok mértékéről ? Már pedig ez csak a legkevesebb, a mit minisz­teri ígéret nélkül is kívánhatnak, hogy beváltassók. De úgy látszik, hogy a t. volt nemzeti pártnak még arra sincs ereje, hogy meggyőződést szerezhessen magának, annál ke­vésbé van ereje arra, hogy tudomá­sul adhassa a nemzetnek a tények állását. És ón félek, t. ház, hogy az az eset fog az anyagi téren bekövet­kezni, a mely bekövetkezett egy családapánál, a kinek két gyermeke volt; az egyiknél mert nagyon sze­rette, annak háztartásában ólt, a másiktól pedig óvjáradékot szedett. A szeretett gyermek, zsebében az óvjáradókkal és az apai vagyon jö­vedelmével, ólt gondtalanul és könnyelműen, de az apa nyugodt volt, mert a másik fiú az óvjáradé­kot pontosan fizette ; de nem fordí­tott gondot arra, hogy az a több gyermekkel megáldott és óvjáradék fizetésére kötelezett gyermek, mi­ből teremti elő azt az összeget, a melyet neki járadék czimen fizetnie kell. Midőn azután meghalt a jára­dék fizetésére kötelezett gyermek, kitűnt, hogy fülig elvan adósitva a hagyaték. Most elesett az apa az óvjáradáktól, de a könnyelmű fiú is elpocsékolta az ő vagyonát és nem becsülte meg és t. honvédelmi mi­niszter ur, a fizetésre kötelezet fiú holttestére sírva boruló apa kényte­len volt önmaga ellen vádat emelni, midőn látta éhező unokáit. Én, t. honvédelmi miniszter ur, félek, hogy Magyaroi-szágot is ez a sors fogja érni. (Elénk tetszés és helyeslés a szólsőbaloldalon.) Mi odaadjuk mindenünket. De, t. hon­védelmi miniszter ur, elkövetkezik az idő ezen az utón. hogy egyszer képtelenek leszünk fizetni azt a ki- kivánt járadékot és akkor késő lesz, t. honvédelmi miniszter ur, reá bo­rulni a nemzet koporsójára annak, a kinek kötelessége lett volna ezt a nemzetet nagygyá, dicsővé és hatal­massá tenni, mint egy olyan apá­nak, a ki szereti a maga gyermekét. (Élénk tetszés, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház, Én azt gondolom, hogy az összes tényezőknek, közöttük a fizetésre kötelezett nemzetnek is nagyon jó szolgálatot tesz a t. hon­védelmi miniszter ur, ha ezt a tör­vényjavaslatot visszavonja. Hiszen a törvény értelmében ön kijelentése szerint is a véderő-törvényjavasla­tot a miniszter urnák még ez óv fo­lyamán be kell terjesztenie. Ugyan jelezte-e a t. honvédelmi miniszter ur egyetlen egy szóval is azt, miért ez a lázas sietség, miért kell azt a több ezer embert ebben az esztendő­ben a hadügyi kormány rendelke­zésére bocsátani ? De ha jelezte volna is, nemde igaz, hogy ha ez a javaslat törvényerőre is emelkedik a legközelebbi időben, az ujoncz- többletet október elseje előtt a mi­niszter ur nem kaphatja meg. Ugy-e nem ? Ha tehát október elseje előtt a törvény értelmében úgy sem kap­hatja meg, akkor mire ez a sietség most, miért gátolja a nemzet tör­vényhozását sürgős feladatainak tel­jesítésében? Az csak bizonyos, hogy áll az, a mint áll, mert hisz a mi­miniszter ur is megerősíti ezt a ki­jelentésemet, hogy ha törvény is lesz ebből a javaslatból holnap, ok­tóber elseje előtt ujonczot nem kap­hat. Kérdem, hogy ily körülmények között niucs-e ideje a t. kormány­nak ezt a törvényjavaslatot október elsejét megelőző egy hónappal be­terjeszteni ? B. Fejérvári) Géza honvédelmi miniszter A népre is figyelemmel kell lenni! Babó Mihály : De be kellett önöknek terjeszteniük ezt a javasla­tot, mert, a mint kimutatom majd a törvényből, önök felső parancsra kirúgták maguk alól a törvé­nyes alapot is. (Élénk helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Mivel rúg­ták azt ki ? Megmondom. A vé­derő-törvényben ugyebár nem azon az alapon van megállapítva az ujonczlótszám, hogy mennyi Ma­gyarországnak és mennyi Ausztriá­nak a lakossága, (Igaz 1 ügy van ! a szólsőbaloldalon.) hanem fixirozva van az ujonczok száma és a népes­ség csak osztó kulcsként van odaál­lítva, (Zaj a jobboldalon.) nem az ujonczlótszám megállapításának alap­jául, hanem a megállapított ujoncz- létszám osztó kulcsául. 8 ez, t. mi­niszter ur, lényeges különbség. Mert, kérdem a miniszter úrtól, ha megfordítva állana a dolog, vagyis ha a népesség száma szerint álla­píttatnék meg mindig az ujonczlót­szám, kérdem, hogy ez esetben, ha történetesen a népesség száma csök­kent volna, idejött volna-e a hon­védelmi miniszter ur egy javaslat­tal, a mely az ujonczlótszám leszál­lítását czélozza ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Nen tudom, mit csinál­nék akkor. Ezt a kérdést is tanul­mányozni kellett volna ? Babó Mihály: Ne mérjen a miniszter ur két mértékkel. Legyen szives ezt a javaslatot is visszavonni és tanulmányozni. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.) Ha a t. miniszter ur ehhez a javaslathoz csatolt volna kimutatást, a melyből az tűnnék ki, hogy a magyar fiúgyermekek szüle­tésénél állt be kedvező változás, úgy némileg védhetne a t. miniszter ur a törvónynyel szemben is a maga kiindulási pontját. Ugrón Gábor: Dehogy védhetné 1 Folytatása az V. mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom