Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-04 / 9. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 4. szolgalelkek, a kik meghunyászkodtak a Felség előtt. (Igaz ! ügy van , a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Mint a mostaniak ! Eitner Zsigmond.- Azok jobb hazafiak voltak ! Bábó Mihály: A t. képviselő ur csak annyiban igazította ki Barta Ödön képviselőtársamat, hogy nem Deák Ferencz, hanem Apponyi Albert mondotta azokat a szavakat, hogy az 1867. XII. t.-cz. 11. §-a szerint a Felség által intézendő tárgyak közé sorozott vezérlet és vezénylet kifejezés alatt minden érthető, csak a magyar nyelv jogának kérdése nem, mert minderre ellenkező preczedens létezik. Nem tudom, különbség van-e abban, hogy Deák Ferencz, vagy Apponyi Albert mondotta ? Igazságot mondott és az igazságot emberek szerint mérni nem lehet, hanem bárki ajkairól hangzik is el, igazság marad és hatni fog meggyőző erejével azokra, kik elfogultság nélkül gondolkoznak és ítélnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek és magával a kópviselőházzal, a túloldalon üllő többséggel fogom bizonyítani, hogy sohasem adatott a német nyelv használatának olyan értelem, hogy az jogosult a magyar ezredeknél, sőt az ellenkező bizonyittatott a t. többség által. Gondolom, nem fog megczá- folni senki, mert utalok egyszerűen a naplóra, melyben e jelenet meg van örökítve. (Halljuk ! Halljuk !) 1889. márczius 18-án Polónyi Géza azt mondotta: ;,Csak arról van szó“ — akkor az önkéntesek tiszti vizsgájának nyelvéről volt szó — „hogy a tartalékos tisztkópző tanfolyamban az oktatási nyelv, a a képző nyelv magyar legyen. Tehát sokkal kevesebbről van szó, mint a mennyit a törvénybe iktatott magyar hadsereg jogczimón egy nemzetnek, mely államalkotó nemzet akar lenni, követelni joga van. Önök ezzel a 11. §-ra való hivatkozással maga a miniszterelnök utján — akkor Tisza Kálmán volt — de szónokaik utján is fölállítottak egy rettentő módon veszedelmes theoriát: hogy a nemzetnek nincs joga abba beleszólani, mert a belszervezet, a vezetés és vezénylet kizárólag fejedelmi jog. (A napló szerint: Felkiáltások jobbról: Ezt senki sem mondta.)u Tehát ezen kijelentéssel önök 1889-ben tiltakoztak az ellen a fölfogás ellen, mintha a 11. §-ból a német nyelv használatának jogosultságát kiolvasni lehetne. Tiltakoznak-e önök e felfogás ellen ma is ? Ha nem, igazi letó- teményesei-e Deák Ferencz politi- tikájának ? Igaz képviselői-e a nemzet felfogásának és a magyar Géniusznak ? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Legyenek szívesek őszinte, igaz feleletet adni. Akkor a képviselő ur is ellenkező fölfogást vallott, mert ezután Polónyi a következőt mondja: „Nekem soha semmi jobban nem eshetett volna, mint az, hogy gr. Andrássyaktól,“ — tehát bizonyára mindketten ott voltak — „és több képviselő úrtól azt hallottam, hogy ez nem igy van.“ (Napló szerint: Nagy mozgás és felkiáltás jobbfelöl: Nem is mondták!) Ha tehát 1889-ben ezt az álláspontot foglalta el a képviselő ur, hogy a 11. §. alapján nincs jogosultsága a német nyelvnek, legalább is tartozott volna megindokolni azt, hogy ezt a nézetét, mely homlokegyenest ellenkezik az előzővel, mire alapítja? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő ur adós maradt az indokolással. Pedig azon történeti névnél fogva, melynek viselője a képviselő ur, a magyar nemzet joggal megvárja, hogy ha oly egyén felfogásában változás áll be, a ki egyszer a nemzeti akarat letéteményese volt, hogy ez legalább megindokoltassók. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es, t. képviselő ur ne feledje el azt, — a mit szintén elfeledett, mert, úgy látszik, a képviselő ur csak feledni szokott — hogy a közjogok sem el nem birtokolhatok, sem el nem évülnek, csakis lemondás által szüntethetők meg. Ha ön és a többség lemond a nemzet veleszületett jogáról, ha önök kiszolgáltatják még ezt is Ausztriának, megölték Magyarországot, de ezért azután számoljon az önök lelkiismerete az igazságos Isten itólőszóke és az emberek előtt 1 (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház 1 A katonai nyelv kérdésével kapcsolatban még néhány rövid megjegyzést vagyok kénytelen tenni. Azt mondja a t. túloldal és a túloldalon gr. Andrássy Gyula képviselő ur is, hogy a hadsereg feladatait csak akkor teljesítheti jól és helyesen, ha egységes szolgálati nyelve van. Ha azt mondaná a t. képviselő ur, mint a magyar országgyűlés egyik tagja, hogy annak az egységes nyelvnek magyarnak kell lennie, akkor talán nem szólhatnánk ellene, de az osztó igazság követelményét tartva szem előtt, mi az osztrákokkal szemben ilyen követelésekkel nem állunk elő. Csináljanak ők, a mi nekik tetszik ; de hagyjanak nekünk is cselekedni alkotmányos jogaink szerint, mert mi erről a pártról különleges jogokat, különleges kedvezményeket tőlük nem kívánunk, hanem igenis tiltakozunk ez ellen, hogy bárki ennek a nemzetnek hátrányára jogokat élvezzen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) TJgron Gábor : Lueger ! Babó Mihály : Nem áll az, hogy az egységes nyelv különösen az egységes német nyelv ki volna magyarázható az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ából. Én nem akarom felolvasni az 1790/91-diki országgyűlésnek kiküldött bizottsága által egybeálli- tott azon pontozatokat, a melyeket a hitlevélbe felvétetni kívánt épen a nemzet nyelve és a katonai nyelv szempontjából. De fel kell olvasnom az 1790 : XVI. törvényczikket, (Halljuk 1 a szólsőbaloldalon.) a mely „a közdolgok vitelére az idegen nyelv nem használásáról és a magyarnak magatartásáról“ szól. Ez a törvény czime. Ezen törvényben, t. ház, a következő rendelkezés foglaltatik (olvassa): „ő szent felsége biztossá teszi . . . Nessi Bál: Ki az ? Babó Mihály : A király ! Pap Zoltán : Lipót már „leg- szentségesebb“ volt! (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Babó Mihály : . . . a hű Karokat és Rendeket, hogy semminemű dolgokban az idegen nyelvet be nem hozza, de a kormányszóki dolgok még most is latin nyelven lesznek tárgyalva. Hát, t. túloldali képviselőtársaim, azt kérdem önöktől: önöknek nem idegen-e a német nyelv? Nekünk az, és megvagyunk győződve arról, hogy a magyar nemzetnek is az. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ha önök ott tulnan arra hivatkoznak, t. képviselő urak, hogy önök a nemzet többségének megbízásából jöttek ide — a mire nézve már elégszer ki lett mutatva, hogy ez téves feltevés — ha
