Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-02 / 48. szám
1908. Kiskun-Halas helyi értesítője. de van egy sokkal fontosabb érdek is, és ez az, hogy lehetetlen fentar- tani azt az állapotot, hogy Magyar- ország lególetbe-vágóbb ügyeiben évről-óvre, hónapról-hónapra u. n. provizórius intézkedések történjenek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) En azt gondolom, hogy ez a helyzet kellemetlen magára a kormányra, de végzetes lehet a nemzetre, végzetes lehet magára a dinasztiára is, (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon) ha a nemzet arra a meggyőződésre jut, hogy a királyi szentesítéssel ellátott törvények csak akkor kötelezők, midőn a nemzettel szemben kell őket megvalósítani, de mikor a nemzet érdekeit kell érvényesíteni, akkor azok félrelök- hetők, felfüggeszthetők, átgázolhatok. Ezzel nem tesz jó szolgálatot a kormány és a többség sem a királynak, sem a királyi családnak, sem a nemzetnek, (Igaz! ügy van ! a bal- és a szólsőbaloldalon) sőt hazafias kötelessége törekedni, hogy ezen időleges állapotnak egyszer s mindenkorra vége vettessék. Vagy van erő és akarat a kormányban és a többségben arra, hogy azokat a gondolatokat, a melyeket agyában megkonstruál, megvalósítsa, ebben az esetben ezt tenni kötelessége, ha pedig nincs, sokkal jobb, ha helyet ad azoknak, a kik gondolatokat hoznak ide a parlament elé, hogy azok törvény alakjába öntve, a nemzet érdekeit szolgálják. (Helyeslés a szólsőbaloldalon) „4. A közös államadósságnak Magyarországra átvállalt részének kiegyenlítése tárgyában oly időben terjesztendő elő törvényjavaslat, hogy az a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló javaslatot megelőzőleg törvényerőre emeltessék, s ezzel kapcsolatban mutassa be az u. n. közös aktívák leltárát is.“ (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Miután akkor, midőn felszólalásom ezen részét elmondtam, a miniszterelnök úrhoz nem volt szerencsénk, talán nem veszi rósz néven a t. ház, ha ezt a pontot pár szóval megindokolom. (Felkiáltások a szólsőbaloldalon : A miniszterelnök ide sem hallgat ! Halljuk ! Halljuk ! Hazánk utóbbi 36 éves történelméből azt a meggyőződést merítettem, hogy mindannyiszor, midőn Magyarország és Ausztria között a legfontosabb közgazdasági kérdés vár megoldásra, a kormányok egyszerűen más térre terelték a közfigyelmet azért, hogy a nemzet érdekei s jogai oly megoldást ne találjanak, mely Ausztria rovásárra esik, de az igazságnak megfelel. Beszédem folyamán jeleztem, milyen igazságtalanságok követtettek el a nemzettel szemben az 1867: XV. törvényczikk alapján, midőn a közös adósságok hozzájárulásához Magyar- ország óvenkint 29,188.000 koronát vállalt el. Rámutattam, miként károsították meg Magyarországot. Ha a miniszterelnök ur kormány- programmjaként vállalja azt az elvet, a melyet kijelentett, hogy a takarékosságot minden téren érvényesíteni kívánja, akkor elengedhetetlen kötelessége, hogy mindazokat a jogtalanságokat, melyek a nemzet anyagi érdekét hátráltatják, eltávolítsa és gondoskodjék oly jövedelmi forrásokról, a mejyek viszont a nemzetet erősbitik. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Azonban aligha fog engem a túloldalon ülő t. képviselő urak közül bárki is megczáfolni, — azt hiszem, a kormány t. tagjai közül is senki, — a midőn azt mondom, hogy akkor, midőn azon terhek átvállalása történt, a midőn a leltározás az 1867'. deczember 31- iki állapotnak megfeielöleg foganatosíttatott, akkor — nem tudom, hogy az osztrákok vakmerőségén, vagy a magyar kormány együgyű ügyetlenségén bosszankodjam-e; — (Úgy van ! a szélsőbaloldalon) de az bizonyos, hogy elkövettetett az a rettenetes mulasztás, a mely azóta pótolva nem volt, hogy azok a közös aktívák, a melyek Magyarországot és Ausztriát együttesen illetik, akkor leltározva, legalább a törvényhozás tudtával, nem voltak és azok ma sincsenek megállapítva és azóta nem terjesztettek a ház elé semmiféle olyan kimutatások, hogy azok mennyiségével és természetével tisztábban lehettünk volna. Meg fogom köszönni, ha a t. pénzügy- miniszter ur e tekintetben megczá- fol és az adatokat rendelkezésünkre fogja bocsátani. Nekem nincs róla tudomásom, de egyet tudok, tudom azt, hogy Magyarországnak nem egy törvénye van a mely a közös ügyek körüli kiadások és póthitelek egy tekintélyes részét a közös aktívákra utalta. Ebből tehát ón azt a tényt állapítom meg és azt a következtetést vonom le, hogy kellett és kell lennie közös aktívának. Már most kérdem, t. pénzügyminiszter ur, vájjon közömbös-e az országra, különösen akkor, a midőn Ausztria a 67-iki állapot szerinti eltávozás alkalmával Magyarország rovására száinbavette még azokat a többleteket is, a melyek az pttani földtehermentesités kapcsán neki 'készpénzként maradtak és azokat elköltötte és az abszolút uralkodás alatti adósságoknak nem az 1849-től 1867-ig volt abszolút rendszer alatti összegeit vette számba, hanem azt, a mely visszament 1806-ig. Bocsánatot kérek, ily körülmények között mulasztás történt, hogy nem vétettek számba a közös aktívák és nem adatott mód és alkalom arra, hogy a törvényhozás esetleg azon aktívák felhasználásával, a melypk Magyarországot illetik, azt az államadósságot kiegyenlíthesse, vagy legalább törleszthesse. En tehát épen azért kértem és kérem, hogy ez irányban megfelelő alkalommal a határozati javaslat következtében a t. kormány a kimutatást előterjessze. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) Egy kéréssel zárom be beszédemet, a melyet a kormányhoz intézek. (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon.) Talán még nem késő, tegye megfontolás és meggondolás tárgyává azt, vájjon lát-e utat és módot arra, hogy az országot ebből a szerencsétlen helyzetből akként vezethesse ki, hogy a nemzet jogai érvényesüljenek, a nemzet kívánságai teljesittessenek ? (Élénk helyeslés a szólsőbaloldalon,) Ha igen, mi szives készséggel nyújtunk neki segédkezet, mert ennek teljesítése hazafias kötelességünk : de abban az esetben, ha a nemzet jogosult kivánságainak, törvény- adta jogainak érvényesítését nem tudja biztosítani a t. kormány, nagyon természetes, kénytelenek vagyunk a harczot szintén haza- fiúi kötelességből folytatni, (ügy van! a szólsőbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szólsőbaloldalon. A szónokot számosán iidvözlik.) Halas, 1903. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában
