Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-02 / 48. szám
1903. zőket, melyek a nemzet védelmére vannak hivatva akkor, ha törésre kerül a dolog, ha azok kérdés tárgyává tétetnek. Mi ngyanis, t. képviselőim, a nemzet és ország iránti hazafiui kötelességből kerestük és kezessük az utakat és módokat arra, hogy a nemzet a rendelkezési jogot a felett a nyerserő felett, a melyet puszta tömegnek tekint a hatalom, vissza szerezze magának mint éltető testrészét a nemzetnek, azért, hogy az áthatva a hazafias érzülettől, áthatva a nemzet jövendője iránti köteles tisztelettől, ezzel a nemzettel, annak felfogásával és érzületével mindenkivel szemben, ha azt az idők és körülmények kívánják, a nemzet jogainak védelmeért együtt haladjon és küzdjön. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Ha ezt nem tudta a t. többség és a t. kormány megérteni, mi a felett csak sajnálkozni tudunk. Legyenek a túloldalon arról meggyőződve t. képviselőtársaim, hogy igenis megértették a nép milliói, tudják és érzik, hogy mi a nemzetet önmagának akartuk és akarjuk visszaadni akkor, a midőn ezeknek a jogoknak érvényesítését követeljük, a melyek úgynevezett nemzeti vívmányok gyanánt ismeretesek, (ügy van! ügy van a szólsőbaloldalon.) T. kópviselőház ! Akkor, a midőn ezt a küzdelmet nem sikerült leverni a passzív rezisztencziával, akkor, mikor nem sikerült ezt a küzdelmet lehetetlenné tenni a kilátásba helyezett erőszak fenyegetésével, akkor, midőn a legnemtelenebb utón és módon kisóreltetett meg az obstrukcziónak leszerelése a megvesztegetéssel : ne méltóztassanak csodálkozni, ha azok, a kikben az erkölcsi érzésnek csak egyetlenegy szikrája is ól, ezt a küzdelmet, a melyet a nemzet igazaiért vettünk fel a hatalommal szemben, becsületes emberekként tovább is Alijuk és folytatni kívánjuk, (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) addig, a mig a kormány rá nem helyezkedik arra az álláspontra, a mely álláspont a nemzeti jogos igényeknek teljesen megfelel. (CJlénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) A kibontakozásra vezető módnak és útnak tekintsük-e a chlopy-i hadiparancsot, annak tekintsük-e a királyi manifesztumot ? Önökhöz intézem a kérdést, a túloldalon ülő t. képviselőtársaimhoz, vájjon önöknek Kiskun-Halas helyi értesítője. hazafias lelke, szivüknek érzülete féljajdulás nélkül tűrte és fogadta-e az abban kifejezésre jutott fejedelmi akaratot? Nem, t. képviselőtársaim, önökben is megszólalt a hazafiui lelkiismeret. A különbség köztünk és önök között csak az, hogy mi követve meggyőződésűnket, lelkiismeretünk szavát, nyíltan állást foglaltunk azok ellen, (Úgy van! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) önök pedig a hatalom árnyékában meghúzódva, megadták magukat, a mint már igen sok kérdésben kénytelenek voltak magukat megadni, (ügy van ! Úgy van ! a szálsőbaloldalon.) T. kópviselőház! Az obstrukczió megsemmisítésére és lehetetlenné tételére nagyon éles és első pillanatra hatékonynak látszó fegyvert fogott ellenünk a kormány akkor, midőn a hároméves katonai szolgálatukat kitöltött ifjakat további szolgálatra visszatartatni rendelte. Én úgy tudom, — at. honvédelmi miniszter ur szives lesz felvilágosítani, ha tévedek, — hogy az ez irányban kiadott közös hadügyminiszteri rendelet értelmében, ha 1903 deczem- ber 31-óig nem adatik is meg az ujonczlótszám, deczember 31-én a visszatartott katonák szabadságoltatni fognak. (Úgy van ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Ez volt úgy e bár a rendeletben ? Hiszen ón tudom, tudja a t. ház, tudja az egész ország, hogy önök előtt, a kormány és többség előtt még királyi rendeletnek sincs érvénye, ha azt a hatalom érdeke megkívánja, (ügy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) és mert ezt tudom, feltételezem azt, hogy a közös hadügyminiszteri rendeletnek sem lenne érvénye akkor, ha az a nemzet javára, ha az a katonai szolgálatukat kitöltött ifjak javára szolgálna. De, t. kópviselőház, — és itt különösen szavam van a t. honvédelmi miniszter úrhoz — igaz-e az, a mi a lapokban közöltetett, hogy azok az ifjak abban az esetben, ha a rendes ujonczlótszám meg nem sza- vaztatik ez óv folyamán és az ujon- ezozás meg nem történhetik, deczember 31-én, a kiadott közös hadügyminiszteri rendelet daczára is, szabadságoltatni nem fognak ? Ezt annyival is inkább tudni kell a törvényhozásnak, mert a lapok közlése szerint, nemcsak azzal vannak most tulajdonkép megfenyegetve, hogy nem szabadságoltatnak, hanem egyidejűleg azzal is, és ezt akarják ismét ellenünk fordítani — hogy további szolgálatra is visszatartatnak, mint első korosztályban álló tartalékosok. Hát, t. honvédelmi miniszter ur és t. kormány, ón azt gondolom, hogy a számok világosan beszélnek és az az egy, a mit sem a kormánynak, sem a többségnek nem lehet fólremagyarázni. A vóderőtörvóny- ben világosan benne van, hogy a tényleges katonai szolgálat ideje három esztendő. Ez világos, ehhez szó nem fór. (Igaz! Ügy van ! a szólsőbaloldalon) Ez magyarul, t. képviselő urak, mást nem jelenthet, mint azt, hogy a mikor az illető bevonult, attól a naptól kezdve, illetőleg — majd erre rámutatok — hogy az állományba vételétől fogva, ha letelt a három esztendő, azt bizony a törvény értelmében törvénysértés nélkül, jogsértés nélkül visszatartani nem lehet. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon) De, t. ház és t. honvédelmi miniszter ur, igaz az, hogy a véderő- törvényben az van, hogy az állo- mánybavótel napjától számit a szolgálati idő. Azonban miért történt ez a kijelentés ? Es ha történt a törvényben, miért nem nyert további megoldást ennek a kérdésnek a rendezése ? Azért, t. honvédelmi miniszter ur, mert a végrehajtási rendeletnek kellett fentartani az ez iránybani rendelkezést azon oknál fogva, mivel azt a gyakorlati élet igényei fogják előírni, hogy az állo- mánybavétel tulajdonkópen mikor történik. Ugyebár, t. honvédelmi miniszter ur, a törvény szerint a kérdés úgy áll, hogy azok a védkö- telesek, a kik az állítási lajstromban az illető korosztályba felvétettek, tartoznak a sorozás végett akkor jelentkezni, a mikor ők erre fel vannak hiva, abban a korban, a melyben életüknek 21., illetőleg 22—23. évét betöltötték. Már most a törvény természetesen nem disponálhat a felett, hogy vájjon ez a sorozás melyik napon, melyik hónapnak a hányadikán történjék meg és igy nagyon természetes a felett sem, hogy az állományba felvétel melyik napon történjék. A törvényhozás tökéletesen eleget tett feladatának akkor, a mikor kimondotta azt, hogy a szolgálati idő három óv és kezdődik akkor, a mikor az illető állományba vétetik. Hogy azonban
