Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-02 / 48. szám

1903. a megjegyzése, ismételje azt, hogy válaszban részesíthessem. Móltóztassék a t. közbeszólt képviselő urnák meggyőződve lenni, hogy közbeszólására nem azért tet­tem meg kijelentésemet, mintha nekem arra szükségem volna, hogy ezzel az időt kihúzzam. (Élénk de­rültség a szélsőbaloldalon. Felkiál­tások jobbfelől: Tudjuk ! Zaj.) Ko­rántsem. Hanem igenis vallom azt, a mit a miniszterelnök ur mondott a miniszterelnöki székből, hogy meg kell hallgatni minden egyes közbe­szólást és erre vonatkozólag is ko­moly méltósággal kell megjegyzést tenni azért, hogy minden félreértést kikerüljünk. (Élénk helyeslés a szél­sőbaloldalon) A katonai programmot és na­gyon röviden akarom jellemezni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbalol­dalon) A katonai programmot addig, mig azt Becsből meg nem rendelték, tulajdonképen az ellenzék képviselte és juttatta kifejezésre. A kormány- párti katonai programúira vonatko­zólag engedje meg tehát a t. ház, hogy én egy közmondással éljek „úgy szól az mint az udvarhelyi nagy harang“ és azt azzal a képle­tes kijelentéssel illusztrálom, hogy én a katonai programmot hogyan hasonlítom az udvarhelyi nagy ha­ranghoz, a mely a mint méltóztatnak tudni, arról volt nevezetes, hogy szép és kellemes hangja volt. Meg történt vele azonban az a szeren­csétlenség, hogy megrepedt. Ter­mészetes, hogy ekkor hangja recse- gővé vált. Erre összeültek az ott lakók, hogy mitevők legyenek és abban állapodtak meg, hogy biz azt körül kell abroncsolni. Ezt meg is tették, de bizony az a szép hangú harang nem kapta vissza régi hang­ját. Végül, a mit kerülni akartak a nagy kiadás végett, mégis újra kel­lett azt öntetni és akkor az a harang ismét visszanyerte szép hangját, a mely a népnek szivét és lelkét meg­nyerte mindannyiszor, valahányszor megszólalt, ha egyébre nem, leg­alább hitbeli kötelességének telje­sítésére. így vagyok ón a katonai programmal, a melyet addig, mig a szabadelvű pártra rá nem paran- czoltak, csak az ellenzék juttatott kifejezésre és a melynek szép hangja eljutott a nép szivéhez, lei­kéhez, magával ragadva azt. Hiszen itt voltak a hivatalos küldöttségek, a melyek a ház elnöke által fogad­Kiskun-Halas helyi értesítője. tattak a ház ülései előtt. E szerint kétségtelen, hogy az a katonai programm, melyet mi képviselünk önökkel szemben, az egy haranghoz hasonlított, a melynek hivó szózatát a nemzet megértette. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Ide került azonban az a prog­ramm is, a mely a Lloyd klubban megállapittatott, a mely azonban a kilenczes v bizottság munkája alatt megrepedt és akkor jött a minisz­terelnök ur, hogy az abroncsolás munkáját végezze ; mert nem az a programm került ide, mely a sza­badelvű pártban megalkottatott, hanem az, mely a miniszterelnök ur módosításaival került ki. Hangoz­tatták tehát a t. túloldalról ezt a katonai programmot, de bizony a nemzetnek ezrei és milliói nem hall­gattak annak hivó szózatára, mert megérezték, hogy ez a harang bi­zony recseg és azért, mert meg­érezték, hogy ez a harang az em­berek lelkeit magával ragadni nem tudja, mint az udvarhelyi nagy ha­rangot, azt is újra kell önteni, és ha újra öntik önök és visszanyeri azt a hangját, a mely volt akkor, mikor még meg nem repedt, ha visszhan­gozni tudja a nemzet felfogását, ha el tudja találni a szivekhez és lel- kekhez vezető utat és ha kifejezésre juttatja azon nemzeti gondolatokat és érzéseket, a melyeknek mi szó­szólói voltunk, akkor a nemzet meg­fogja érteni hivó szavát, szívesen zarándokolnak a törvényhozás elé és pártkülönbség nélkül abban a megtiszteltetésben fogják a törvény­hozást részesíteni, hogy elismerést sei lesznek iránta, mert a_ nemzete- visszaadta önmagának. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon) En tehát arra kérem a t. minisz­terelnök urat, és a t. kormányt, arra kérem a t. többséget is, hogy azt a katonai programmot mélfóztassók újból átdolgozva olyan tartalommal ellátni, a mely megfelel annak, a mit a miniszterelnök ur mondott, hogy egészen nemzeti és élesen kidomborítja mindazon nemzeti kí­vánságokat, a melyek a népek mil­lióinak lelkében élnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) De miután a mi­niszterelnök ur programmja ezt nem tartalmazza, miután a napiren­den lévő törvényjavaslat olyan czélt szolgál, a mely mindezeknek ellen­kezője, ón természetesen azt a javaslatot nem fogadhatom el. Hogy pegig a t. kormánynak megadjam a lehetőséget arra, hogy ezen fontos kérdésben álláspontját akként fejez­hesse ki, hogy az az ellenzék és a nemzet álláspontjával is találkozzék, leszek bátor a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.Olvassa:) „Felhívja és utasítja a ház a kor­mányt, hogy : 1. a tisztviselők íize- tósrendezósóről szóló és az állami beruházásról szóló törvényjavaslato­kat még ez év folyamán vétesse tárgyalás alá.“ (Helyeslés a szól- sőbaloldalon) Szükséges ez azért, hogy annak a kormánynak, a melynek közvetett utón ugyan, de örökébe lépett a t. minisztérium, elvállalt becsületbeli kötelességét teljesítse. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Olvassa): „2. A választási reformot készítse elő és az arra vonatkozó törvényjavaslatot olyan időben terjeszsze a ház elé, hogy a legközelebbi képviselővá­lasztás már az uj választási törvény alapján legyen eszközölhető.“ (He­lyeslés a szélsőbaloldalon) Ez kikerülhetetlenül szükséges azért, mert, mint a t. miniszterelnök ur a felszólalásában is hangsúlyozta, a mai választási törvény oly nagy­mérvű hiányokkal és gyakorlati tekintetben figyelmen kivtil nem hagyható fogyatkozásokkal rendel­kezik, hogy azoknak megszünteté­sét maga a t. miniszterelnök ur is a nemzet érdekében állónak tekint­heti. De szükséges azért is, hogy a nemzet nagyobb rétege vitetvén be a választók közé, sokkal intenziveb­ben nyilatkozhassak meg a nem­zet akarata és hogy mindig közelebb jussunk ahhoz az elvitázhatatlanul igaz és a valóságban mielőbb meg­valósítandó állásponthoz, hogy azok, a kik terheket viselnek és a hazafiul kötelességet teljesitik, szavazati jo­gukkal az ország ügyeinek intézé­sében bár közvetstt utón befolyást gyakoroljanak. (Helyeslés a szólső- baloldalon. Olvassa): „3. A véderő-törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás végett az 1904. óv első felében terjeszsze be.“ A miniszterelnök ur maga is rámu­tatott arra, hogy a vóderőtörvény revíziója sürgős és kikerülhetetlen feladat, azonban a t. miniszterelnök ur nem jelölt meg időt. Mi is tisz­tában vagyunk azzal, hogy a véderő- törvény revíziója a magyar nemzet érdekében is elodázhatlan feladat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom