Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-02 / 48. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. sen elérni lehet. Hiszen bizonyára még több feltételek is kapcsoltattak volna ezekhez t. képviselőtársaim részéről, bizonyára bizonyos kérdések kapcsoltattak volna hozzá a kormány és a t. túloldalon ülő képviselők részéről is, de azt gondolom, hogyha a t. kormány ezen kijelentéseket úgy, a mint hazafiui kötelessége lett volna, itt a házban megteszi, lett volna ut és mód az érin- kezésre oly irányban, hogz a békés kibontakozás lehetőségét biztosítsa a mely az országnak, a nemzetnek nagy érdekeit szolgálta volna, (ügy van ! ügy van! a szólsőbaloldalon. T. ház! Eljutottam beszédem befejező részéhez; (Hallljuk! Halljuk ! a szólsőbaloldalon és jobb- felől. Mozgás és zaj. Elnök csenget.) mielőtt azonban befejezném beszédemet, engedje meg a t. ház, hogy a t. szabadelvű párt és a kormány katonai programmjára vonatkozólag egy rövidke megjegyzést tegyek. (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon.) T. ház ! Először is azt gondolom, hogy meglepett mindenkit, de meglepte magát a szabadelvű pártot is az, hogy 86 esztendő után kellett annak tudatára ébrednie, hogy neki, mint politikai tényezőnek, tulajdonképen mije hiányzik. Csodálatos, hogy a t. többség 36 esztendő alatt nem vette észre azt, hogy Magyar- ország legkényesebb, legfontosabb, legnagyobb horderejű kérdésében... (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Mondom, t. ház, igazán meglepő s azt hiszem, hogy a t. többség maga is csodálkozott azon, hogy 36 esztendő után kellett felsőbb figyelmeztetésre rájönnie arra, hogy hiszen ő neki a katonai kérdésekben tulajdonkópen még álláspontja sincs, (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) mert hiszen eddig nem volt egyéb az álláspontja, mint az, hogy meg kell adnia, be kell szolgáltatnia minden esztendőben a megállapított ujoncz- létszámot, hogy az ujonczok kellő időben előállitassanak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De ez, t. képviselőtársaim ott a túloldalon, talán csak nem volt programm ? Hiszen ez a dolog természetében fekszik ; ez a védőrendszer olyan kikerülhetetlen következménye, a melyet csakugyan teljesíteni kell, és teljesíteni kellett és teljesítésének addig, a inig reménysége volt a nemzetnek arra, hogy törvénybiztositotta jogai a katonai élet terén megvalósíttatnak, senki útját nem állta még az ellenzék részéről sem. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Hiszen csak akkor történt ellentállás, mikor a kormány egy olyan javaslattal állt ellő, a mely az eddigi létszám emelését kivánta. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Tehát nem az ellenzék állott elő az eddigi rendszer és gyakorlat megváltoztatását kívánva ; korántsem, hanem igenis állást foglalt egy olyan kormányjavaslat ellen, a mely a ter- heknek fokozását ezólozta, a mely azok imminens emelkedését vonta maga után, úgy emberben, mint pénzben, (Úgy van ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) sőt azt hiszem, hogy még lóban is, a mit a t. hadügyi kormány, úgy látszik, értékesebbnek tart az embernél. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Igazán bámulatos, hogy a t. többság ezt a kérdést ez ideig nem tette megfontolás tárgyává, és különösen bámulatos ez akkor, ha figyelembe veszszük, hogy tudta és tudnia kellett, miszerint a véderő- revizió kérdése napirendre kell, hogy kerüljön a legrövidebb idő alatt, és tudta, tudnia kellett azt is, hogy ha 1889-ben az akkor véderőtörvényjavaslat tárgyalása alkalmával már bizonyos kérdések előre vetették árnyékukat, akkor itt erős összeütközés lesz a nemzeti jogok és a hatalom érdekei között, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nos hát, ha az ország sorsának intézéséi e hivatottnak és jogosítottnak tekintette magát a t. többség, akkor egyéni felfogásom szerint meg kellett volna, hogy állapítsa a maga program mját, ön akaratát szabad elhatározásából és minden idegen befolyástól menten, (ügy van ! Úgy van ! a baloldalon. Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Hiszen, t. ház, az a parlamenti rendszernek és parlamenti életnek feje tetejére állítása, hogy egy többség, a mely az alkotmányos jogoknak gyakorlására s az alkotmányos kötelességek teljesítésére van hivatva és kötelezve, nem a maga akaratából, nem a maga meggyőződéséből, hanem felsőbb parancsszóra állapítja meg a maga programmját. (ügy van !,Ugy van ! a szólsőbaloldalon.) Es csak akkor foglalkozik a nemzet legfontosabb kérdéseivel, a mikor arrra felülről egyenesen kötelezve van. Hát, t. ház, ón azt gondolom, hogy ez nagyon veszedelmes preczedens és a magyar alkotmánynak még nagyon, nagyon sok kárt fog okozni. Épen ezért nekünk lehetetlenség elhallgatni, hogy itt egy olyan eljárás követtetett, a mely az alkotmányosság fogalmával, eszméjével homlokegyenest ellenkezik. Ha a t. többség hirdette és az volt a meggyőződése, hogy a nemzeti akaratot és felfogást ő képviseli, akkor neki azt a nemzeti akaratat és fölfogást kifejezésre is kellett volna juttatnia akkor, a mikor még ezek a dolgok nem voltak annyira élére állítva, mint most a kormány és többség magatartása következtében. Mert ha akkor programmját és álláspontját kifejtette volna a katonai kérdésekben a t. többség, bizonyára nem fejlődtek volna ezek a dolgok oda, a hova most fejlődtek, (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) de mert a t. többség hallgatott, mert nem volt meggyőződése ebben a kérdésben, hallgatott, mert nem volt szabad felfogását, a melyet talán vallott, nyíltan kifejezésre hozni, belesodorta a nemzetet abba a szerencsétlen helyzetbe, mely miatt a felelősséget a t. többség és a t. kormányra hárítom át. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) De nézzük csak a katonai prog- rammot, (Halljuk! balfelől) Jellemezzük csak nagyon röviden. (Fáik Miksa közbeszól) Nem értettem a t. képviselőtársam közbeszólását és igy sajnálom, hogy nem tehetek rá megjegyzéseket. Ha érdemes a megjegyzésre, úgy tegye meg azt képviselőtársam ismételten ; vagyok annyi tisztelettel képviseltársaim mindegyike iránt, hogy közbeszólásaikat, a mennyiben azok fontosak és az ügyre vonatkoznak és nem tisztán csak kötekedés — mindenkor illő tisztelettel válaszra érdemesítem. Mert egy közbeszólás sokszor a legfontosabb, a lególetbevá- góbb kérdéseket érinti és a legnemesebb eszméket és gondolatokat keltheti fel bennünk. De viszont megtörténhetik az is, hogy egy közbeszólás oly súlyos vádakat tartalmaz a beszédet tartó képviselővel szemben, melyet visszautasítás nélkül hagyni nem lehet. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Én tehát tiszteletből kértem közbeszóló képviselőtársamat, hogy a mennyiben indokolt
