Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-02 / 48. szám
1903. IV. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. gr. Khuen-Héderváry előbb beterjesztett és a felemelt ujonczlétszám- ról szóló javaslatot visszavonta, onnan. abból az elnöki székből gr. Apponyi Albert kijelentette, hogy e javaslat visszavonva nincs, neki hivatalos tudomása nincsen arról, hogy e javaslatot visszavonták volna. Ha tehát — mondom — ezt világosan kijelentette volna a t. kormány, ebben az esetbon már egy közeledési pontot találtunk volna, a mely a kibontakozás útjára vezethette volna a többséget és kisebbséget egyaránt, — természetesen a nemzet jogainak sértetlen fentartása mellett. De, t. ház, ezzel kapcsolatban mi lett volna a további teendő? Ismételten hangsúlyozom, hogy csak a magam nevében beszélek. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon) A további teendő lett volna, — nézetem szerint — az. hogy a kormány állásának hozzákötésével, ■—■ mert egyébként nem lett volna súlya az ő nyilatkozatának — kijelentette volna a következőket: Magyarország közjogi önállóságának megfelelően nemzeti színeket és czimert tartalmazó jelvényt behozza a közös hadsereg magyar részébe ; továbbá, hogy úgy a katonai képző-intézetekben, mint a katonai igazságszolgáltatás minden fórumán a dualizmus alapján a magyar nyelv érvényesülését biztosítja ; a magyar honos tiszteket a magyar ezredekhez áthelyezteti és hogy ott ezentúl csak magyar honosokat alkalmaztat és mindezeket az 1904. év folyamán megvalósítja, gyakorlatilag érvényesíti. Mert, t. képviselőház, ha kabinetkérdéssé téve, határidőhöz kötve ezeket a kijelentéseket a t. kormány megteszi. — majd a többire később konkludálok, egyelőre tehát ennek fentartásával, — megint talált volna egy olyan érintkezési pontot, a mely lehetővé tette volna a békés kibontakozást. Mert ne méltóztassék ám gondolni, t. ház, hogy mi is ott, a hol a nemzet jogainak érvényesítése ez által hátráltatni és lehetetlenné tétetni nem fog. ne nyújtanánk segédkezet ahhoz, hogy az ország abból a keserves helyzetből, a melyben ma van, kivezettessék, (ügy van ! Úgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) Továbbá, talált volna ily érintkezési pontot, ha a többiekkel együttesen kijelentette volna a kormány, hogy a már előkészített két javaslatot, t. i. a tisztviselők fizetés- rendezéséről és az állami beruházásokról szóló törvényjavaslatokat még ez év folyamán a ház tárgyalásai alá bocsátja. Ez feltétlenül szükséges lett volna azért, -—■ mert a mint már jeleztem, — ezen törvényjavaslatokat szegezte ellenünk a volt Széli-kormány. Ha tehát ezen törvényjavaslatot akkor a kormány és annak többsége által rendkívül sürgősseknek ismertettek el, ón azt hiszem, ezeknek tárgyalása elől épen a közérdek szempontjából, kitérni nem szbad, nem lehet. — Továbbá, ha ugyanezekkel kapcsolatban — mert hiszen ón junktimot látok összes kijelentéseiben, — kabinetkérdós tárgyává téve, kötelezőleg kijelentette volna a kormány, hogy a választási reformot megvalósitja és az erre vonatkozó törvényjavaslatot a választói jog széleskörű kiterjesztésével, a czenzus egyöntetű megállapításával és leszállításával, a községenként való szavazás behozatalával és a választókerületek uj beosztásával megalkottatja úgy, — és ezt fontos körülménynek tartom a magam részéről, hogy akár a ház, törvényszerű feloszlatása esetén, akár ezen országgyűlés tartamának letelte után történő képviselőválasztás már az uj törvény alapján lesz eszközlendő. (Helyeslés a szólsőbaloldalon) Bakonyi Samu: Csak igy Ítélhet a nemzet! Babó Mihály: Mert, t. képviselőház, ugyebár ellentétek voltak az önök és az ezen oldalon ülő képviselők felfogása között arra nézve hogy a mai választási rendszer mellett a nemzeti akarat nyilatkozhatik- e meg avagy nem? Már most, miután maga a kormány hivatalos nyilatkozataiban és a t. képviselő urak felszólalásaikban is önmaguk ráhelyezkedtek arra az álláspontra hogy igenis a mai választási törvény nagy igazságtalanságokat tartalmaz sőt a miniszterelnök ur a kormány nevében bizonyos irányú változtatásokat maga is kilátásba helyezett, akkor csak nagyon természetes, hogy nekünk ezen az oldalon a nemzet érdekében ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy igenis a nemzeti akarat oly módon, oly körülmények között és oly választási törvény alapján nyilatkozzék meg, a mely a mostani választási törvény hiányait már orvosolja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) S azután, ha mindezeket a kormány kijelentette volna és ha komoly czélja és vállalkozásának egyik fő feladata csakugyan ez volt, nem pedig, a mint kitűnt, csak a katonaság liíerálása, akkor ezeket a pontozatokat a t. kormánynak elő kellett volna itt terjeszteni, ha csakugyan komoly az a czólzat, a mint hogy komolynak kell lennie, mert a nemzet nagy érdekéről van szó, hogy a kibontakozás megvaló- sitassék, akkor mindezeket a kormánynak előterjeszteni hivatalos feladata és kötelessége lett volna. (Úgy van ! Úgy van! a szólsőbaloldalon.) Mert daczára annak, hogy a királyi kinevezés akként szól: „Magyar miniszterelnökömmé“ és „magyar miniszteremmé“ kinevezem, engedje meg a t. kormány azt, hogy kis mértékben valljuk mi is a magunkénak a kormányt, mert hiszen, hogyha érezzük a kormány intézkedéseinek súlyát és érzi azt a nemzet összes polgársága, akkor engedtessék, hogy szabad legyen remélnünk azt, hogy talán már egyszer az a felfogás is érvényesül a kormány kebelében, hogy talán a nemzetnek minisztériumaként fogja magát tekinteni és nemcsak a hatalom érdekét, hanem a nemzet érdekét is fogja szelgálni. (ügy van! ügy vau! a szélsőbaloldalon.) Akkor pedig t. miniszterelnök ur nagyon természetes, hogy az (előbbi kijelentése kapcsán meg kellett volna mondania azt, hogy a magyar nemzetnek a magyar nyelvhez való örök elévülhetetlen, soha el nem idegeníthető és el nem kobozható jogai érintetlenül maradnak és ezeknek a közös hadsereg magyar részében való gyakorlati érvényesítésére vonatkozólag ezúttal a harcz felfiig- gesztetik és áttétetik — mint miniszterelnök ur maga ik kijelentette — azon időre, a plidőn a véderő- törvényjavaslat ide be fog terjesztetni. Mert abban az esetben, ha a miniszterelnök ur és a kormány olyan kijelentéseket tesz, hogy a jogfentartás megtörtént és csak a gyakorlati megoldás nyer időhaladókot, talán sikerült volna megtalálni azt az utat és módot, a melynek alapján a kibontakozást természete-
