Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-08 / 27. szám
1903. jelentest, a mely a törvény és a házszabály értelmében bizottsághoz utasittatott, hogy majdan tárgyaltas- sék. Tegnap azonban bemutatott egy királyi döntést a quota megállapítása tárgyában és midőn kifogásoltatott, hogy az tudomásul vétessék, akkor azt a kijelentést tette, hogy azon tárgyalásnak következtében, a mely elrendeltetni fog, a királyi döntés következtében tárgytalanná vált a quótabizottságra vonatkozó jelentés. Hát tévedni móltóztatik a t. miniszterelnök urnák, nem vált tárgytalanná különösen azért, megmondom az okát is, hogy miért nem ? (Halljuk ! Halljuk ! balfelől) Mem vált tárgytalanná különösen azért, mert ebben a kérdésben először a törvény értelmében a képviselőháznak, illetőleg a törvényhozásnak kell nyilatkoznia, sőt addig nem is lett volna szabad a király döntése alá sem terjeszteni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon) Addig t. miniszterelnök ur, mig ebben a kérdésben a törvényhozás nézetét ki nem jelentette és csak akkor, mig a két országgyűlés, t. i. Magyarország országgyűlése és Ausztria országgyűlése megegyezni nein tud, nem lett volna joga ő Felségének ebben a kérdésben dönteni. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) De nemcsak azért nem válik tárgytalanná, hanem azért sem, mert móltóztassók csak annak a quóta- bizottságnak a megegyezését, a melyet a t. miniszterelnök urnák ismernie kell, mert ő maga terjesztette be, — móltóztassók csak azt figyelemmel végigolvasni — mi van abban, mint megegyezés a házzal közölve ? A bizottságok határozatában a mint ez a kiosztott törvény- javaslatban is foglaltatik, (olvassa) „Teljes megegyezés jött létre mindkét bizottság között. Egyetértőleg tehát a következő határozatok hozattak : a közösügyi költségekhez való hozzájárulási arány 1903. julius elsejétől, 1909. deczember 31-ig állapittatik meg.“ Itt tehát nem egy esztendőről beszólt a bizottság. Itt egy hosszabb időt hozott javaslatba és szándékozott megállapítani. Ezt a kérdést a törvényhozásnak meg kell hányni-vetni és tárgyalni kell. hogy vájjon ezt az álláspontot elfoglalja-e, a melyet a bizottságok elfoglaltak, igen vagy nem ? Ilyen könnyedén ezen kérdésnek letárgyalása elől nem lehet, hogy bevógzett tény elé Kiskun-Halas helyi értesítője. akarja a t. miniszterelnök ur állítani a törvényhozást. Es ón továbbmegyek. A t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy jó, ám tárgyaljuk de a királyi döntés ne legyen vita tárgya, csak a miniszteri jelentés. Igaz, hogy a 48-iki törvények értelmében a politikai felelőség a minisztereket terheli ; de bocsánatot kérek, akkor, midőn szentesitett törvénynek megtartásáról, vagy meg nem tartásáról, midőn a királynak legsajátosabb tó- nyéről és arról van szó, hogy azok a törvényes előfeltételek, a melyeknek értelmében neki a törvényhozási cselekményekbe közvetlen beavatkozási joga van, fenforognak-e vagy nem, ezt őneki kell előbb elbírálnia, mielőtt aláírását adja ahhoz, a mit neki a kormány proponál. Igaz a t. miniszterelnök ur elsősorban felelős. De engedje meg kijelentenem, hogy igenis a királyi döntés, mint az országnak vitális érdekeit érintő kérdés tárgyalás tárgyát kell, hogy képezze, és bárminő értelmű kijelentéseket tesz is, a törvényhozásnak, különösen azon részről, a hol mi ülünk, egyáltalában nem lehet elzárkózni az elől, hogy a királyi cselekmény bírálat tárgyává ne tétessék akkor, a mikor az személyes ténykedés, (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Mert mi a hazafias tiszteletet, a melylyel a korona iránt viseltetünk, nem abban találjuk, hogy kész-köteles szolgaként hu- nyászkodjunk meg a királyi akarat előtt, (ügy van ! ügy van ! a szólső- baloldalon) hanem abban találjuk, hogy nyih férfiassággal mondjuk ki meggyőződésünket még akkor is, ha az nem találkozik vagy ellentétben áll az előző királyi nyilatkozatok tartalmával. (Úgy van ! Úgy van a szólsőbaloldalon) A magyar embernek nem szokása, hogy térdet-fejet hajtson a magánál nagyobbak előtt. Felemelt fejjel áll mindenki előtt, a kikkel kell, hogy szóba álljon és miután legelső magyar embernek mondatik a király, joggal megköveteljük, hogy akkor, mikor vele akarunk tárgyalni, ne alattomoskodó és az igazat kimondani kerülő óvatossággal előadott, ha férfiassan, nyíltan feltárt nyilatkozatokat hallgasson szívesen, (ügy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Mert az a kölcsönös tisztelet és bizalom, mely a legerősebb kapocs a dinasztia és a nemzet közt, julius 8. csak akkor fejlődhetik ki, ha ő Felsége minden tartózkodás nélkül fel- világosittatván, őszintén nyer tudósítást a nemzet kívánságairól, s a mellettük és ellenük szóló érvek világos feltárása utján jut abba a helyzetbe, hogy jobbra vagy balra érvényesítse királyi akaratát. Tehát ón nem fogadom el a t. miniszterelnök urnák azt az álláspontját, hogy itt a királyi döntés tárgyalás és vita tárgyát nem képezheti. Kell, hogy képezze. Itt az összes részletekre kiterjeszkedő vita kell, hogy legyen a kérdésben. Mert másként, t. miniszterelnök ur, sem az országot, sem a nemzetet, sem önmagunkat megnyugtatni nem tudjuk. (Úgy van a szólsőbaloldalon) De azt gondolom, hogy kötelességet teljesítek akkor is, midőn a t. horvát miniszter urnák itt elmondott beszédére vonatkozólag néhány rövid kijelentést teszek. A t. horvát miniszter ur, midőn képviselő minőségében mondott beszédét magyarázni és kimagyárázni akarta, azt a kijelentést is tette, hogy lehetetlen, hogy ő Magyarország ellen és a magyar nyelv ellen akart volna állást foglalni, mert hiszen, ha a magyar hadsereg részére kivivatik a magyar nyelv, abban az esetben Horvátországot a horvát nyelv illeti meg, mert, a mint mondotta, a kiegyezési törvény értelmében Horvátországban az állam nyelv a horvát. Gondolom, helyesen fogtam fel a miniszter ur álláspontját és kijelentését. De ott móltóztatott tévedni, t. miniszter ur, a mint egy képviselőtársam is itt közbeszólva mondotta, hogy Horvátországban nincs államnyelv, csak hivatalos nyelv van ; mert Horvátország nem állam. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Tomasics Miklós horvát-szla- von-dalmát miniszter: Nem azt mondtam, hogy államnyelv, hanem azt, hogy hivatalos nyelv ! Babó Mihály : Rektifikálja tehát a miniszter ur ! Tehát hivatalos nyelv. De ebből, t. miniszter ur, egyáltalán nem következik az, a mit móltóztatott mondani, hogy ugyanis, ha a magyar hadsereg megkapja a magyar nyelvet, abban az esetben Horvátországban az ottani, nem tudom miféle hadseregnek horvát lesz a nyelve. Nem értette meg a t. miniszter ur a kérdést, vagy pedig meg akarta kerülni. Ha egyszer elérkezik az a kedvező pillanat Ma
