Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-08 / 27. szám
1903. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesitőjóhez. Julius 8. lehetetlen, hogy ebben a krízisben folytathassa kormányzói kötelességét, természetes, hogy kötelessége nemcsak a , krízis megszüntetése, hanem az is, hogy annak okát végleg letörölje közéletünk teréről, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy ha csak ideiglenesen vétetik le ez a kérdés a közélet színteréről, akkor egyáltalában nem lehet azt mondani, hogy megvalósul az a bölcs felfogás, hogy akkor, a midőn sérelmeket orvosiunk, egyúttal nemcsak azokat kell eltávolítani, hanem meg kell szüntetni még a keseiűsóg érzetét is. Itt az a kérdés, vájjon igaz-e az, hogy a nemzetnek a törvényhozás ezen oldaláról felállított követelményekhez ragaszkodnia kétségtelen joga van-e, vagy nincs? A t. miniszterelnök ur erre a kérdésre maradt adós a felelettel. Én tehát azt kérdezem a miniszterelnök úrtól, hogy vájjon jogosultnak, törvényszerűnek, igazságosnak tartja-e ezt az álláspontot, a mely abban domborodik ki, hogy a közös hadsereg magyar részében a nemzeti nyelv, a nemzeti jelvény érvényesüljön és azonkívül azok a további követelmények, a melyek már kifejezetten felállíttattak, megvalósíttassanak. Erre a t. miniszterelnök urnák nyilatkoznia kétszeres kötelessége lett volna. Miért? Azért, mert — a mint azt itt a már felszólalt két olyan képviselőtársam nyilatkozatából is hallottuk, a kikkel a t. miniszterelnök ur előzőleg i megbeszéléseket folytatott ---at. miniszterelnök úrral világosan közöltetett, hogy a parlamentben béke, rend, nyugalom és a munkásságnak fenakadás nélküli folytatása be nem következhetik abban az esetben, hogy ha a nemzet megnyugtatást nem nyer arra nézve, hogy ezen jogai érvényesíttetni fognak. (Igaz ! ügy van a szölsőbal- oldalon) Csak az időre nyerhetett volna némi haladókot a t. miniszterelnök ur, de nemennek elalkudására.(ügy van ! a szólsőbaloldalon) A t. miniszterelnök urnák kötelessége lett volna erre nézve álláspontját világosan körülírni már csak azért is, mert a t. miniszterelnök ur, mint homo regius, kötelezte magát arra is, hogy a nemzet ezen kívánságait ő Felségével a királylyal közölni fogja. Sőt, — mint tegnap hallottuk Polónyi Géza képviselő úrtól, — maga a volt honvédelmi miniszter ur is vállalkozott ezen kívánságok közlésére. Már most azt kérdezem ón, hogy a midőn nem nyilatkozhatik a volt honvédelmi miniszter ur politikai felelőség mellett, mert már nem honvédelmi miniszter, miért nem nyilatkozik a mostani honvédelmi miniszter ur, a kinek ez kötelessége volna, mert most ő viseli a politikai felelőséget ? (Helyeslés a szólsőbaloldalon) Es, t. miniszterelnök ur, ha csakugyan hive a tiszta állapotoknak, — a mint méltóztatott mondani, — akkor kötelessége lett volna megmondani itt világosan, hogy mit akar a király. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) A királynak tudomással kell bírnia arról, hogy mit akar a nemzet, mert nagy, erős és hatalmas csak akkor lehet, ha együtt érez, együtt gondolkozik és együtt cselekszik a nemzettel. (Igaz ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon) Én tehát egyenesen felhívom a t. miniszterelnök urat. méltóztassék itt a ház szine előtt kijelenteni, vájjon ő Felsége a király mpgvalósithatónak találja-e az országos törvények alapján és azok keretében a nemzet jogait úgy, a mint mi azt értelmeztük és a mint azt a nemzet értelmezte ? Erre a kérdésre annál is inkább kötelessége felelni a t. miniszterelnök urriak, mert az a párt, a melyre a t. miniszterelnök ur kormányzatában támaszkodni szándékozik, maga is hirdette és hirdeti, hogy a nemzetnek evidens jogai fennállauak a katonai téren is. És ha egyszer a Felség, vagy környezetének akaratába ütközik e jogok megvalósítása, és olyan helyzet áll elő Magyarországon, hogy e jogokat a felsőbb körök akaratával szemben nem lehet megvalósítani, mert ezeknek az a felfogásuk, hogy e jogok törvényből nem folynak : akkor, t. miniszterelnök ur, önre és pártjára nézve előáll az a kötelesség, hogy, a dicsőségesnek hirdetett 67-iki kiegyezés végórái elérkezvén, annak megváltoztatására a törvényes lépéseket haladéktalanul tegyék meg, (Helyesléslés a szólsőbaloldalon) mert ón nem képzelek nemzetet, a mely olyan törvényt akart volna alkotni, a mely az ő jogai megvalósítását gátolja és fejlődésének útjába álljon. (Helyeslés a szólsőbaloldalon) Nem akarok most a katonai kérdések részleteivel foglalkozni ; lesz alkalmam erre, majd ha a honvédelmi miniszter ur javaslatát tárgyaljuk. Egyet azonban kötelességemnek tartok már most kijelenteni. (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon) Én a Ijarcz közepette is azt az álláspontot foglaltam el, t. miniszterelnök ur, hogy a nemzet jogosult kívánságai össze vannak kapcsolva a katonai kérdésekkel; (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) e kettőt egymástól elválasztani most már lehetlen. (ügy van ! a szólsőbaloldalon) Ha bukik az ezeket nem tartalmazó javaslat, akkor diadalmaskodnak a nemzet jogai, ha pedig győz a javaslat, akkor megbukhatnak a nemzet jogai. De ennek olyan káros következményei lesznek, t. miniszterelnök ur, a melyeket az útból eltávolítani nemcsak a nemzetnek, de — merem mondani — elsősorban a koronás királynak és családjának áll érdekében. S ezt az utat egyengetni, ezt az akadályt elhárítani elsősorban a t. miniszterelnök ur kötelessége. (Helyeslés a szólsőbaloldalon) Van ezután egy másik kérdés, a melyet a t. miniszterelnök ur any- nyifóleképeu variált már ebben a házban, hogy — megvallom őszintén — én gyenge tehetségemmel nem tudom felfogni, hogy tulajdon- képen mit akar. A t. miniszterelnök ur ugyanis az első napon programm- beszódóben egyenesen azt mondotta, hogy (olvassa): „akként kívánnék gondoskodni arról, hogy külkereskedelmi érdekeinket mindamellett sikeresen megvédhetjük, hogy oly javaslatot fognék a t. háznak tenni, a melyben a törvényes felhatalmazást kérnék arra, hogy a kereskedelmi szerződések iránti tárgyalásokat megindíthassuk.“ Ez határozott Programm, t. miniszterelnök ur, ez világos. A miniszterelnök ur egyenesen azt akarta és nem is akarhatott ezen kijelentés mellett mást, mint azt, hogy igenis elérkezettnek látta az időt — ne keressük miért — arra, hogy az 1899. évi XXX. t.-cz.- ben felállított akadály a kormány Htjából eltávolittassók. (Helyeslés a szólsőbaloldalon) Az indokolással adós maradt a t. miniszterelnök ur. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy!) Megmondom, hogy miért. Beszólt arról, hogy Olaszországgal lehessen a szerződést megkötni, a mit később oda módosított, hogy elsősorban Olaszországgal és hogy ez, mint
