Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-29 / 5. szám
Kiskun-Halas helyi értesítője. január 29. 1902. nyos számvevőségei fentartani, működtetni kénytelenek lesznek. Ebből a szempontból indulva ki, vagyok bátor javaslatba hozni azt, hogy az 5-ik szakasz első sorában ezen szó után : „számvevőség“ ezen szavak : „ésmegyei kireudeltségei“, iktattas- sanak be. Továbbá ugyan ezen szakasz utolsó pontjaként vétessék be ez a rendelkezés: „A megyei számvevőségnek a községi ügyeket intéző osztálya, mint kirendeltség meghagy atik. T. ház ! Kétségtelen dolog az, hogy a javaslatnak törvénnyé vattakor is a vármegyei törvényhatóságok a községi Számadásokat felülbírálni kötelesek, nemkülönben a rendezett tanácsú városok számadásait is. Teljes képtelenség tehát, hogy ne legyen számvevőségi szervük. És minthogy kérdés merülhet fel arra nézve, hogy vájjon az a számvevőség az állam által kinevezett számvevőségi személyzetből alakittassék-e meg, avagy a vármegyei törvényhatóságok választás utján fogják azokat beállítani: én a magam részéről ezt a toldást feltétlenül szükségesnek látom, azért is, mert a nélkül a számadásoknak felülvizsgálata a törvényhatóságok által gyakorlatilag keresztül nem vihető. Már pedig azt gondolom, hogy még az igen t. belügyminiszter urnák sem szándéka az, hogy a rendezett tanácsú városok és községek számadásainak felülvizsgálata az erre autonom jogaiknál fogva hivatott és kötelezett vármegyei törvényhatóságok köréből elvonassék. Ezen okból ajánlom javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Babó Mihály: T. ház! A törvényjavaslat tulajdonkópeni sarkpontja és keletkezésének rugója az a rendelkezés, a mely a 6-ik §-ban nyer kifejezést. Ezt a törvényjavaslatot pénzügyi tekintetek hozták létre, abból a czélból, hogy az állampénztár azokat a milliókat, a melyek ez idő szerint a vármegyék pénztáránál kezeltetnek, saját kezelése alá véve, nagy összegű pénzkészlet fölött rendelkezzék. Már most, hogy mennyire pénzügyi tekintetek vezették és vezetik a kormányt ezen kérdésnél, mutatja az, hogy a szakasz nem foglal magában rendelkezést arra nézve, hogy az oda befolyt pénzektől, a mennyiben a rendelkező hatóság azt valahová kölcsönül ki nem helyezte, az állampénztár kamatot térit-e meg, vagy nem térit. Én azt gondolom, az osztó igazsággal egyáltalában össze nem egyezhető az, hogy az állampénztár ilyen módon jusson kamatmentes adósághoz. Mert hiszen kétségtelen dolog, hogy azok az összegek, a melyek kezelése alá kerülnek és onnan egyeseknek köl- csönkép ki nem adatnak, az államnak az adósságát képezik. De ennek meg természetes következménye, az hogy az adós kamatot is űzessen. En tehát ezen szakaszhoz egy pótlást vagyok bátor javaslatba hozni, (Halljuk!) és pedig a következő pótlást (olvassa): Az adóhivatalhoz befolyt összegek után az állam a jogosult javára 4 százalékos kamatot térit meg.“ Azt gondolom, teljesen jogosult, igazságos és elodázhat- lan kötelesség az állam részéről, hogy azt a jövedelmet, melyet a tőke a jogosultnak bármely kezelés mellett kell, hogy hozzon, magának meg ne tartsa. Ennélfogva javaslatom feltétlenül indokolt és azt elfogadásra vagyok bátor ajánlani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Babó Mihály : Félreértett szavaim helyreigazítása czimén. Ha a t. belügyminiszter ur azt a kijelentést tette volna, hogy az ott letett összegek után a letéti kamatok feltétlenül járnak, akkor igaza volna, hogy az én pótlásom felesleges. De a t. miniszterelnök ur félreértette azt a kijelentésemet, hogy igenis ezek a pénzek az államra nézve tartozássá válván, azokra nézve az ő kamatfizetési kötelezettsége fenn áll. Én ezt úgy értettem, hogyha egyszer az adóhivatal kezeli azokat a pénzeket, s azok felett rendelkezik, annak szükségszerű következménye a kamatfizetési kötelezettség. Én tehát pótlásomat fentartom és kérem elfogadását. (Helyeslés a szólső- baloldalon.) Babó Mihály : T. képviselőházi Az általános vita folyamán én már ezt a rendelkezést a vármegyékkel szemben felette sértőnek találtam és találom ma is, és ón ezt a törvényben kifejezhetőnek nem tartom, mert hiszen ebben mintegy feltételezve van, hogy ott a vármegyei pénztári kezelésnél hiánynak feltétlenül lenni kell. Megvallom, engem végtelenül kellemetlenül érintett az, midőn kir. ügyészek tettek oly nyilatkozatot, hogy ezen szakasz alapján nekik úgy látszik nem kevés hivatalos teendőjük lesz. Kérem a t. házat, méltóz- tassék ezt a szakaszt úgy szövegezői, a mint majd irasban leszek bátor rögtön beadni, hogy az átvétel alkalmával átadott összegekért felel csak az állámpénztár. Ebben benn van minden, a nélkül, hogy a múltakra nézve a legkisebb gyanúsítás is foglaltatnék. Babó Mihály : T. ház ! Én a 18. §-hoz a következő módosítást vagyok bátor javaslatba hozni: a negyedik sorban e szavak : „addig, a mig“, továbbá az 5. sorban e szavak : „elő nem“, végre ugyanazon sorban az „e szerint tehát“ szavaktól fogva az egész szakasz kihagyas- sók. Ez esetben a szakasz igy hang- zanék : (olvassa) „Ha az állami szolgálatba kinevezendő váhnegyei alkalmazottak az uj kinevezés alkalmával meghatározandó törzsfizetésnél magasabb évi fizetéssel voltak korábban javadalmazva, ez utóbbinak élvezetében személyükre nézve ezentúl is meghagyatnak, s az állami szolgálatban ezen fizetésnek megfelelő fokozatba lépnek.“ A külömbsóg, t. ház, az ón javaslatom és a törvényjavaslat közt az, hogy az általam előterjesztett módozat feltétlenül biztosítani akarja a vármegyei törvényhatósági szolgálatban álló és az állam által átveendő tisztviselők részére azt, hogy azzal a törzsfizetóssel lépjenek át az állam szolgálatába, mintha azzal a fizetéssel kineveztettek volna. Mert mi történik ? Azok az urak ott szolgálhatnak négy-öt esztendeig esetleg és személyi pótlók czimén, igaz, hogy megkapják az őket megillető fizetésüket, de ez a nyugdíjba be nem fog számíttatni, mert a személyi pótlók a nyugdíjba nem számit- tatik be, azokivül hátrányban lesznek az utóbb kinevezettekkel szemben, illetőleg azokkal szemben, a kik kineveztetósük napjától fogva már a, fokozat előnyeiben részesülnek. En tehát feltétlenül igazságosnak tartom ez eljárást azokkal szemben, kik a vármegyei törvényhatóságoktól nem önként mennek át, mert hiszen ha tőlük függne az átmenetei, nem is mind mennének állami szolgálatba, de újabb szolgálatot keresni azoknak, a kik életük javát már a törvényhatósági szolgálatban töltötték el, alig lehet eredménnyel, ha csak igen nagy összeköttetéseik nincsenek, vagy esetleg
