Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-29 / 5. szám
1902. Kiskun-Halas Helyi értesítője. január 29. megaláztatásoknak magukat kitenni nem hajlandók. Én tehát ajánlom módoSitványom elfogadását. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.) Babó Mihály : Félreértett szavaim megmagyarázása czimén kérek szót. (Mozgás a jobb és baloldalon.) A t. belügyminiszter ur félreértett engem akkor, a mikor azt mondta, hogy ón felszólalásommal tulajdonkópen fizetésemelést akarok biztosítani a vármegyéktől átveendő tisztviselőknek. Korántsem, Csak a mostani fizetést akarom megállapittatni mint törzsfizetést, és annak a fizetésnek megfelelő rangosztályt kívánok alkalmaztatni. Mert hiszen azok az urak nem önként, hanem kényszerből lépnek az állam szolgálatába, és csak akkor emelkedik fizetésük, természetesen, ha az államnál eltöltött szolgálatuknál fogva az ötödéves pótlókba belépnek. Újra ajánlom javaslatom elfogadását. Babó Mihály: T. ház! Csak egy kérdést vagyok bátor a belügyminiszter úrhoz intézni, hogy arra felvilágosítást adni szíveskedjék. Ezen törvényjavaslat, melynek immár 19. szakasza változatlanul megszavaztatott, a vármegyei pénzkezeléssel kapcsolatban a községi és járási pénzkezelést is szabályozza. Azt kérdezem az igen t. belügyminiszter úrtól, vájjon azon községekben, melyek árvapónzek kezelésére felhatalmazva vannak, szintén ezen törvényt kivánja-e alkalmaztatni ? Babó Mihály: Nem értette meg az igen t. miniszter ur a kérdésemet. Én azt kérdeztem, hogy vannak községek, melyek fel vannak jogosítva belügyminiszteri engedéllyel a gyámtörvóny alapján, hogy önálló gyámpénztárt kezeljenek, tehát ki vannak szakítva a vármegyei árvaszókek hatósága alól. Én nem a városokról beszélek. Babó Mihály: Nem engedett kibeszélni a belügyminiszter ur, nem fejezhettem be beszédemet. (Derültség.) A belügyminiszter ur kijelentette az imént, hogy ő azt a pénztári kezelést, melyet ezen törvény megállapít, nem tartja kiterjeszthetőnek azon községekre, melyek árvapón- zeket kezelnek. Ezt én tudomásul veszem és érdeklődéssel várom a törvény gyakorlati alkalmazását. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.) Csarnok. Vizkura szerelmeseknek. (Vége.) Miként később bebizonyult. a férj e jelenetből mit sem tudott meg, a főhadnagy ellenben nyomára jött kijátszatásának, és nem véres, hanem vizes boszut esküdött. Betfiértelemben pontos valók ; délutáni 3 órakor nyitottam be A métámhoz. — Siessünk ! minden készen van, a csolnak ott vár a malomnál, 8 órára itthon kell lennem. Kilencz- kor, vagy még kilencz előtt férjem is hazatér. Jaj volna szerető Tinidnek, ha veled találna a szigetben. Egy negyedóra alatt csolnaken ülőnk, s enyelegve eveztünk befelé a zöld szigetbe. Illatos akáczok és jázminok között találtuk magunkat. Madarak daloltak felettünk, alattunk kristályforrás csergedezett, a hely, a hol időztünk ezernemü virágokkal tarkái lőtt. — Felséges! — kiálltott fel Tini lelkesedetten. — Isteni ! — ordítottam ón magamon kívül. — Károlykám ! e szigetet eddig is szerettem, mától fogva ez leend szerelmi religium Mekkája. Károly! igazán szeretni csak nyárban lehet, s ilyeu smaragd zöld szigetben. — Ábrándozás az élet megron- tója, mely kanosaiul festett egekbe néz, — valót, galambom, valót! Örömben, gyönyörben szaladnak a perczek: mire észrevettük magunkat. zsebórám háromnegyedet mutatott nyolczra. — Jer vidám csolnakos, jer Tinim . . . Nagy Isten ! de hol a csolnak ? ! A csolnak seholsem volt, helyette nekem czimezve egy levélkét találtam. Tartalmából közel sorsunkra következtetheték. — Tisztelt Kóta, Konda vagy Anakonda, mit tudom én ki. Tini nagysámat ón önnél félévvel előbb ismertem meg, négy hónappal régebben szerettem stb. stb. Most először igen kegyelmes leszek ; most csak hideg viz kúrát szabok, s reményiem, kigyógyulandnak mindketten, jövőre ha nem szóland- nak, és ismét pajkoskodnak, Fánit férjének szolgáltatom át dressura végett, önt pedig tisztelt Kóta, Konda vagy Anakonda, pilulával fogom gyógyítani, oly pilulával, melyet lőporral adunk be. - Monyo- rókerék i. Igazi baka-irány, gondolám magamban; annyi azonban bizonyos, hogy e kétléle reczeptnek, már előlegesen is éreztem némi hatását. A levelet olvasás végett átnyujtám Tininek ? — Nyomora, önző vadállat. Jó, legyen, ha te nem, angyalom, ő sem, az ördög ! Most azonban hiába in- dulatoskodunk és tüprenkedünk . . . . azonnal 8 óra lesz, ha férjem itt kapna .... gondolni se merek ily rémületes meglepetésre. Könyeim gördülőnek, amint az előttem tántongó 25 öl széles folyamot megpillantám. kóslelkednem azonban nem lehetett, első léptem a folyamba, derékig siilyedtem alá. — Angyalom ! hiszen ha ez stakató igy megy, akkor inkább e rególyes szigeten éhen veszek el. — Semmit se félj Rómeóm ? Júliád ismeri e folyamot, a közepén nyakig ér, de csak nekem, magasságod megmenti fennálló kravátlidat. Mikor az ember mindent vesztett, egy kravátli nem nagy positió ; kissé kiengesztelődve lépdeltem tovább. Tini nyomban követett, s hol a viz mélyebbnek mutatkozott, nyakamat és hátamat használta mentőeszközül. A furfangos Monyorókeréki, hangos kaczaj közepett. egy fiók Herschl-fóle messzelátóval, diófa aljában szemlólgetett bennünket. Tökéletesen átázva és átfázva végre partot értünk. En egy keserves „Isten hozzád “-ot mondtam a szigetnek és a sziget asszonyának. Ki szerelem fóltési boszujában vízzel gyógyít és büntet, későbben még tüzet is használhat, a tiiztől pedig kravátlimat is bajos volna mentesíteni. Tökéletesen kihűlve ültem kocsimra, mire Piskoltra érkeztem, az utolsó szerelmi láng is kialudt kebelemből. Amint később hallottam, Monyo- rókeróki azon este kész meleg ruhával várta és fogadta Tinit, s az egész csínt őrült szerelmével igazolta. Práger Fercnez felelős szerkesztő és kiadó- tulajdonos. Halas, 1902. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
