Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-29 / 5. szám

1902.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

január 29.

előzetes végrehajtásától függővé tenni nem akarjuk, egyúttal hangsúlyozzuk, hogy meggyőződésünk szerint a tisztviselői kérdés helyesen és gyökeresen csak a maga egészében és olykópen rendezhető, hogy a fizetésemeléssel párhuzamosan oly rendszer követtessék. mely legalább is az adminisztratív tisztviselők létszámának további emelését megakadályozza.“

Nos hát, t. ház, akkor, a midőn alig 180,000 korona többletet mutat az állami költségvetés, milliókra menő kiadást akarni ismét az állampénztár terhére megállapítani, az, gondolom, nem felel meg az ország jogos követelményeinek, (ügy van ! ügy van ! a szélső baloldalon.) sőt egyenesen Magyarország pénzügyi helyzete alatt vágja a fát és félő, hogy be fog következni az az idő, még pedig nagyon rövidesen, hogy az állami egyensúly szépségesen felbillen.

T. ház ! Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy hiszen a pénzkezelés ma a vármegyéknél nem felel meg a modern követelményeknek. Hát én azt kérdezem az igen t. miniszterelnök úrtól, hogy ha nem felel meg, ki azért a felelős ? T. ház! Tessék megnézni az 1883 : XV. t. cz.-et, annak 17. §-ában világosan meg van mondva, hogy a pénzkezelési szabályzatot a belügyminiszter állapítja meg a vármegyék részére. Ezt a szabályzatot, majdnem kötetnyi vastagságban, ki is adta az akkori belügyminiszter. Tisza Kálmán. Már most, t. ház, ha nem móltóztatott a t. belügyminiszter urnák saját hatáskörében gondoskodni arról, hogy az a szabályzat, úgy, a mint meg van szabva és állapítva, gyakorlatilag alkalmaztassák és keresztülvitessék, akkor az igen t. belügyminiszter ur mulasztotta el kötelességének teljesítését. (ügy van ! ügy van! a szélső baloldalon.) A miniszterelnök urnák, mint belügyminiszternek sem joga, sem szabadsága nem volt arra, hogy megtűrje, hogy a vármegyék azt a szabályzatot félretéve, önké- nyüleg és akként járjanak el, hogy alkalmat szolgáltassanak a kormáynak arra, hogy mondhassa : ime a vármegyék nem tudják, nem akarják szabályosan, becsülettel kezelni a pénzt, (ügy van ! ügy van ! a szélső baloldalon.) így tehát, t. ház, szándékosan történt a mulasztás azért, hogy ok és

alkalom legyen arra, hogy a vármegyék kezéből a pénzkezelés kivétessék. (llgy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) No hát, t. ház, ezt az eljárást azután helyesnek igazságosnak, még morális szempontból indokoltnak sem tekinthetem és nem is tekintem.

Ennek következtében, t. ház, miután egyáltalában nem felel meg az indokolásnak az, hogy itt csak formai eljárások és szabályok módosításáról és megállapításáról van szó, bátor vagyok egy határozati javaslatot beterjeszteni. (Halljuk Halljuk)

A törvényjavaslat első szakasza helyett javaslatba hozom a következő szöveget: 1. §. „A vármegyék központi (ide értve a gyámpénztára kát is) és járási pénzkezelése az 1901 : XX. t.-cz. alapjáu a bel- és pénzügyminiszterek által kibocsáj- tandó egységes szabályzat értelmében a belügyminisztérium közvetlen felügyelete és ellenőrzése mellett eszközlendö,“ (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.)

Midőn a t. háznak ezt a javaslatot elfogadásra ajánlani bátor vagyok, engedje meg a t. ház hogy rövid indokolással kisérjem. (Halljuk ! Halljuk !)

1897-ben a törvényhozás a pénztári kezelést az állam számvitelről szóló törvényben megállapította, tehát t. ház, törvénybe vannak lefektetve azok az elvek, a melyek a pénzkezelés terén gyakorlatilag meg- valúsitandók, és miután az 1883-iki törvény megadta a belügyminiszternek azt a jogot, hogy ő szabályozza, ennélfogva, ha az 1883-ban kiadott rendelet az élet által változásokat igényel, akkor, t. ház, azokat a törvényes elveket, a melyek az állami számvitelről szóló törvényben kifejezést nyertek, jogában és módjában, tovább megyek, kötelességében állt az igen t. belügyminiszternek beilleszteni az újabb szabályzatba és azt a szabályzatot módjában áll akként megállapítani, hogy az állam ellenőrző és felügyeleti jogának érvényesítése mellett egyszersmind minden jó rendben történjék a vármegyék háztartásában.

Erre azt mondhatná az igen t. belügyminiszier ur; igen, csak hogyha ezen szabályzat végrehajtását követelem a vármegyéktől, ak- ott újabb és újabb kiadások merülnek fel és nincsen kilátás, hogy a törvényhatóság autonom jogának

tudatában azokat a költségeket megállapítsa.

Hát, t. ház, ezt mondhatja a belügyminiszter ur, azonban gyakorlatilag nem igy áll a dolog. Mert hiszen ott van az 1886 : XXII. t.-cz. a törvényhatóságokról, a mely egyenesen megadja a belügyminiszter urnák azt a jogot, hogy abban az esetben, ha a közszükség által indokolt kiadások valamelyikét a vármegye költségvetésébe bele nem vette, a belügyminiszter ur azt oda billesztheti. Ez a veszedelem tehát akkor sem fenyegeti az állam felügyeleti és ellenőrzési jogát, ha a közterhekről a törvényhatóság nem tud és nem is akar gondoskodni.

A felügyeleti jog szempontjából különösen hangsúlyozta a belügyminiszter ur azt, hogy ő nem lehet felelős a vármegyei pénzkezelésért mert hisz nincsenek megfelelő szervei arra, hogy ott az ellenőrzést teljes megnyugvással gyakorolja. Ebben a tekintetben először is utalok arra, hogy a vármegyei törvény- hatósági bizottságnak, a mely a számadásokat felülvizsgálja, a törvény értelmében elnöke a főispán. Azt csak nem fogja állítani senki, hogy az a főispán a belügyminisztérium akaratának, óhajtásának és kívánságának nem fog megfelelően eljárni, mert hisz ha megkísérli, mindenesetre megköszöni neki a belügyminiszter ur a polgári bizalmat.

Ezek szerint, t. ház, miután a mostani rendszer tpljes és kielégítő biztosítékot nyújt arra, hogy a belügyminisztérium a maga ellenőrzését gyakorolhatja, felügyeleti jogát érvényesítheti, miután nincsen ok arra. hogy oly súlyos anyagi áldozattal járó törvényjavaslat fogadtassák el, mint a milyen a tárgyalás alatti, és már csak azért is, kérem az átalam beadott javaslat elfogadását, mert a belügyminiszter ur maga is elismerte, hogy ezen törvénnyel ő az államosítás felé az első lépést szándékozik megtenni ; tehát hogy ezen első lépés is meggátoltassák, ajánlom javaslatomat elfogadásra. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.^)

Babó Mihály : T. ház ! A most felolvasott szakaszhoz egy toldást vagyok bátor javaslatba hozni. Iménti felszólalásomban hangsujoz- tam azt, hogy a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén is a vármegyék a közönség érdekében bizo-