Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-06-21 / 25. szám

III. évfolyam. 25. szám. Halas, 1902. junius 18, s TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MEO-JELEInT SZEEDÁN. ELŐFIZETÉSI Helyben egész évre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken » »6» » 3» — » Felelős szerkesztő: DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó : KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. ZEEird-stési ára.is: : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 37’ilttér : soronként 25 fillér. "фЦ) A kincstár érdekében. (III. oszf. kereset adó tárgyalása). Nem is tárgyalás, hanem úgy mond­ják : »bizalmas« megállapodás szülte azt az izgalmat, mely annyira felrázta a kedélyeket. Mifele bizalmas megállapodás ? A kincstári előadó, másrészről az adókivetö bizottság tagjai megelőző­leg tariott értekezleteken kölcsönösen és egyetértőleg megállapodtak minden egyes adóköteles adója összegében. Bevallott czél az volt, hogy a tár­gyalás huzamos időt igénybe ne ve­gyen, a bizottság elnöke a bizalmas értekezlet által előre megállapított adót állapítsa meg, menjen kiki a dolgára; az volt a czélja, hogy az izgalmak napjai rövidittessenek. Konstatálhatjuk bátran tehát, hogy ezen tárgyalás nem volt nyilvános. E hiányosság daczára is méltányol­juk azokat a hatalmas eljeneket,melyek nem a kincstár előadójának, Cserna Károly pénzügyi-titkár urnák szál­lottak, hanem szóllottak Gál Lajos­nak (épen a kincstár részéről kikül­dött bizottsági tagnak,) a főjegyzőnek, és a velük szolidáritásban levő többi bizottsági tagoknak, Méltányoljuk az éljeneket, és elis­meréssel kell lennünk a bizottság iránt, mely amint tapasztalta, hogy Cserna ur a bizalmas megállapodást fitymálva, fennhéjázva formális alkuba bocsátko­zott egyik kereskedővel, egy gyógy­szerészt pláne fenyegetéssel illetett, hogy majd 3000 forint után adóztatja meg, ha meg nem nyugszik »pótja­vaslatán * ; amint tapasztalta, hogy Cserna ur a neki előlegezett bizalom­ról — csak azt mondjuk •— megfe­ledkezett, amint elővette a srófot, elővette »pótjavaslatait*, fenyegeté­seit, apellátáit: rögtön sorompóba lé­pett, őszinte becsületességgel mondotta el ч történteket, és megszakította tár­gyalásait Cserna úrral. Múlt heti czikkünkben bizonyos aggódással néztünk elébe a történen- döknek. Sajnos, aggályaink elég ala­posak valának, amint azt az eredmény mutatta is. Bizalmunkat helyeztük tehát az adókivetö bizottság jóakaratába.! És — tagadnunk legalább okunk nincs, — hogy e bizottság elment annyira, amennyire lehetett. Számot vetettünk azzal, hogy e bizalmas meg­állapodásoknak annyi eredménye lett, hogy átlagosan 20—25 százalék eme­léssel a kincstár gyomra ki lesz elé- gitve. De a gyomor amint az étel szagát megérezte, mint az éhes vad a vér szagára megfeledkezett (most se mon­dunk többet) a »bizalmas* megálla­podásról, alkudozott, terrorizált, a bi­zottsági tagok idegeskedtek, az adó­fizető polgárok sápp adóztak : a fő- jegyzö mondotta ki ítéletét Cserna ur eljárása fölött. Cserna urnák — miután a vidékiek az ö emlékével itt hagyták városunkat, -— egyéb dolga tehát nem akadt, mint hogy ö is itt hagyjon bennünket, s vigye el magával a mi emlékünket. Ez az emlék bizonyára nem függ össze prémiummal. A történteket tehát Cserna ur insce- nálta, feleljen érte. A bizottság meg­mondta véleményét, nem tűrhette azt, hogy egy »bizalmas* megállapodás csupán csalétek legyen. Konstatáljuk ismételten, hogy abban az alakjában és egészében, mint ami­ként megindult a tárgyalás, az nyil­vános nem volt. A bizalmas előtanácskozások jogo­sultságát elismerhetjük : azok némi tájékoztatással szolgálhatnak, de mert azokon a bizottság összes tagjai és a hatóság együttesen és egy időben részt nem vehet, hol egyik, hol másik helyiségben tartatnak és mert a tör­vény világosan nyilvános tárgyalást követel : az ilyen bizalmas tanácsko­zások eredményét a nyilvános, a fe­lekkel közvetlen való tárgyalások folytán hozandó határozatokkal egyenrangúak­nak el nem ismerhetjük. Az igazság felé hajló eltérés lehetőségét meg­akadályozni épen az igazság érdekében nem szabad. A hiba több a szépség hibánál. E hiba helyrehozva lett a tárgyalások megszakitásával. A történtek után, a harcz után — amikor az ember legokosabb szokott lenni — hallottunk olyan véleményt is, mely nem helyesli a tárgyalás meg­szakítását, helyesebbnek tartja, ha a bizottság — amint történt — felfedezi azokat a bizalmas tanácskozásokat, elmondja Ítéletét, de aztán kijelenti, a bizottság tagjai feloldva érzik ma­gukat, menjünk bele a harczba, ha három hétig tarc is és a tárgyalást folytatja, a törvénynek teljes mérték­ben eleget tesz, nyilvánosan, közvet­lenül tárgyal, szükség esetében sza­vazással dönt. Miután a törvény követelményeinek teljes mértékben való követése mellett fogadhatja megnyugvással minden adó­fizető a hozandó határozatokat ; mi­után kincstár uj kiküldöttével ily mó­don kell és fogja is a bizottság a tárgyalásokat megejteni, tékát lesz alkalom úgyis a reparálásra, az idejet nem multa : a bizottság álláspontját, magatartásáthelyeseljük — a leczkéért. Erre a leczkére pedig Cserna ur alaposan rászolgált. Az adótárgyalás. E hó 14 én kezdette meg az adókivető bizottság a halasi III. oszt. keresetadó tár­gyalását. Vezető czikkünkben elmondottuk véle­ményünket a történtek fölött. A kincstár részéről Cserna Károly ur budapest- vidéki kir. pénzügyigazgatósági titkár (e nevet el ne felejtsük) volt a ki­küldött A bizottság elnöke volt Török Elek, a kincstár részéről id. Gál Lajos és Hofmeister Ignácz, a törvényhatóság ré­széről Mészöly István, Babó János bizott­sági tagok, a hatóság részéről Kovács Ká­roly, Gál Gábor bizalmi fér fiiak, Molnár Mihály jegyző. A meghívók 8 órára szóllottak. Pontban 8 órakor néhányan bevonultak a tárgyaló terembe, Cserna titkár ur — tehát a titkár ur —- pedig kiküldötte őket, szolgát állitatott az ajtóhoz, hogy senkit be ne eresszen. Odakinn a városház udvarán várakoztak tehát a jó adófizető polgárok, mikor lesz vége a bizalmas értekezletnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom