Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-06-21 / 25. szám
10 órakor lehetett csak bemenni, amikor megkezdődött a tárgyalás, melynek egyszerű képe: ,Az ön adóját a kincstár 120 koronában javasolta megállapítani, én most pótjavaslatot teszek 150 koronával.“ A közönség feszelgett. Mi lesz ha Cserna ur folyton magára licitál ? Repültek aztán a pótjavaslatok, hang zott a felek részéről, de sőt a titkár ur részéről a felebbezés. Bergl Móriczczal határozottan alkudozott a titkár ur; »Hát alkudjunk, Ígérjen ön és én majd kérek.« Dr. Szopkó Dezsőt azzal fenyegette, ha meg nem nyugszik a kincstár által javaslatba hozott 170 koronában, felebbezni fog és 3000 forint jövedelem után fogja adóját megállapittatni. Hallatlan egy adótárgyalás 1 A legvéresebb adópréstől nem vártunk volna ilyen terrorizálást. A közönség mozgott, a bizottság idegeskedett. Török István óvást tett az ellen, hogy a tárgyalás ideje 8 órára volt kitűzve én 10 óra után kezdetett meg és ez évását jegyzőkönyvbe vétetni kérte. A titkár ur polémizált vele- Semmi közöm önhöz, én az elnökhöz beszélek, mondotta helyesen Török István, kinek szavait a közönség hangosan helyeselte. Alig folyt a tárgyalás fél óra hosszáig, id. Gál Lajos bizottsági tag szól Iáit föl. kereken kijelentette, hogy ha a titkár ur a kölcsönös megállapodástól eltér, vele többé nem tárgyal. Nyomban felállott Kovács Károly főjegyző, a bizottsághoz és a közönséghez szólva elmondotta, hogy az elmúlt napokban és ma reggel lefolyt 2 órán át foly tatott bizalmas értekezleteken kölcsönös kapaczitálások után az adófizetők és a kincstár érdekében a bizottság és a titkár között minden adófizető adója tekinteté ben egyetértő megállapodás jött létre, kö zös egyetértéssel ki lett mondva az is, hogy se a bizottság, se a titkár attól el nem tér, a fél ha felebbezni kiván, megteheti, de sem a bizottság részéről senki, sem a titkár felebbezést be nem jelent Amidőn tapasztalja hogy ennek daczára a kincstári előadó titkár a saját, javaslatán tut pótjavaslatokkal áll elő, sőt felebbezé- í seket jelent be: vele többé tárgyalni nem fog és a termet elhagyja. Harsogó éljen követte szavait, éljen a! főjegyző, éljep a bizottság, — igaz! Bej akarja csapni! A titkár ur kapkodott, hebegett, meg' ■•■em hallgatták. A bizottság többi tagjai is szedelőzködtek, s kifelé ballagtak. Az izgalom egyre nőtt gúnyolták a titkár urat, mig az elnök csendet kért, a közönséget a tetszésnyilatkozatokkal való tartózkodásra intette s kijelentette, hogy a közönség nyilatkozatai sem őt, sem a bizottság tagjait nem befolyásolhatják, kérte a közönséget, hogy távozzék, mert az incidens elintézésére nyugodt tanácskozásra van szükség. A közönség azonban nem távozott A tárgyalás nyilvános, jussuk van jelen lenni — mondották. Azután az elnök felfüggesztette a tárgyalást, a közönség elosz lőtt, jó része a nagyvendéglőben verődött össze. A po'gármester rövid tanácskozást tartott a csonka bizottsággal, de bizony érdemleges határozatba bele nem mehettek, hát a pol ármester is, meg a többi bizott sági tagok is csak belevegyültek a nagy vendéglő verandáján söröző adófizető publikum közé, sokáig élénken tárgyalva az eseményt. A titkár ur nem volt a sörözők közt, hanem összeszedte iráskáit, jelentést tett saját hatóságának az ese ről és képzeljük el csak a jelentés tartalmát! A példa hatalma. A psychológusok és pedagógusok közt már régóta vitás kérdés a gyermeki lélek természete. Egy részök azt állítja, hogy a gyermek leikébe már születésekor egyaránt bele vannak plántálva a jó és rossz hajlamok és indulatok csirái. Mások ismét azt vitatják, hogy az emberi lélek eredetileg minden gonosz hajiamtól ment s olyan tiszta, mint a felhőtlen napsugaras ég. Vannak végül olyanok is, a kik azt mondják, hogy a lélek kezdetben egészen semleges; sem jó, 1 sem rossz indulatokra és tu'ajdonságokra való hajlandóság nincs benne, s akár az egyiket, akár a másikat a környezet, az élet körülményei fejlesztik ki benne. Hogy a háromféle felfogás közül melyik a helyes, a fölött bajos volna vitatkozni, mivel mindegyik a maga álláspontját hathatós érvekkel támogatja. De nem is szükséges, mert bármelyiket fogadjuk is el, legott szembe tűnik a nevelés lendkivüü nagy fontossága. Ha a lélek virágos kertjében a virágok közt gyomok is vaunak, akkor szent feladatunk a gyomokat irtani, a nemesebb virágokat pedig ápolni, és nagygyá, esőssé nevelni; ha nincsenek, akkor az a kötelességünk, hogy a kertet a gyom behurczo- lásátó! és elterjedésétől megóvjuk, azaz a lélek erkölcsi világának tisztaságát a rontó külső befolyások káros hatásából megoltalmazzuk. Mindez a nevelés feladata. A nevelési eszközöket és a nevelés tényezőit ismerjük. Nevelik a gyermeket maga a természet, neveli a szülői ház, az iskola és később a társadalom. A szülői házban és az iskolában oktatásokkal és intő szavakkal igyekezünk a gyermek lelkére hatni, benne a jó és nemes iránt fogékonyságot, a rossz iránt pedig megvetést kelteni. De a szó magában igen keveset, sok esetben mit sem ér, ha a gyermek azokat a jó és nemes tu^jdonságokat, a melyeket ó benne felébreszteni akarunk, mi bennünk, íz ő oktatóiban és vezetőiben fel nem találja. Ha a nevelést teljessé tenni, növendékünk erkölcsi világát és jellemszilárdságát biztos alapokra fektetni akarjuk, akkor mindazon erényekben, jó és nemes érzelmekben és indulatokban. a melyekre őt nevelni és oktatni akarjuk, magunknak keli jó példával elöl- járnunk 1 A nemes példa, hogy ha igazi őszinte szívből fakad, az a hatalmas nevelési eszköz, a mely ellenállhatatlanul magaval ragadja a gyermeket s követésre buzdítja, lelkesíti, A puszta szó a né'küi mit sem ér. A gyermek akkor, és csakis akkor lesz istenfélő, vallásos, hazafias, emberszereíő, becsületes s mindaz, a mi az embert igazi emberré teszi, — s a mi a valláserkö c^i világnak összegét alkotja, — ha a szülői házban s az iskolában Istent, s a vallásos dolgokat tisztelettel és áhítattal hallja említeni; ha atyját, anyját és miudazokat, kik életére befolyással vannak, a hazaszeretet és felebaráti szeretet szent lángja hevíti; ka azok, kik az ő lelki világának, gondolkodásának, erkölcsi érzületének irányt szabni vannak hivatva, mint az erény, a tisztességes becsületes munka mintaképei tündökölnek előtte. De ha a gyermek előtt nem áll a jó példa, vagy ha — a mi sajnos igen gyakori — rossz példa áll előtte, akkor minden jó tanítás hiábavaló. Mert a rossz I példa épugy, sokszor erősebben hat, mint a jó. A gyermek azt tanulja el a felnőttektől, a mit azok cselekszenek, és nem azt, a mit mondanak neki. Ne higyjük azt, hogy akár szigorú parancsolgatással akár nyájas rábeszéléssel elérjük neveleserkölcsi czéíját, ha saját életünk nincs összhangba szavainkkal ; ha másként, vagy épen ellenkezőjét tesszük annak, a mit a gyermeknek tanítunk, s a mit tőle megkívánunk. A példának, mint már fennebb is említve volt, őszintének, természetesnek kell lennie. Csak akkor van igazi nevelő hatása. A színlelés, alakoskodás többet árt, mint használ. Igaz vallásos hitet, bizalmat, a szépnek és jónak szeretetét s az emberiség egyéb magasztos irányait akkor sajátítja el tőlünk a gyermek, ha látja és érzi, hogy a mi lelkünk is rendületlen bizalommal van eltelve Isten iránt, ha lelkünk egész erejét, szivünk egész meleget visszük bele a haza és az emberiség közös ügyeinek szolgálatába, ha egész valónk az é et nagy erkölcsi igazságának érzésétől át van hatva. Érzelmeket, indulatokat csak érzelmek, indulatok kelthetnek, A mi szivünk melege az a tűz, a mely a gyermekben szunnyadó nemes szikrát ébreszti és lángra lobbantja. Jaj annak a gyermeknek, a ki egy napon arra a keserű tudatra ébred, hogy a kiket 6 a maga mintaképeinek tekintett, ót csak képmutatással ámito*ták. Az ilyen szerencsétlen gyermek, — ha csak a maga lelki erejéből ismét felemelkedni nem képes, — elveszti az Istenbeu és emberekben vaió hitet, a hitetlenség és erkölcstelenség posványába sülyed. Ha már a gyermekkorban a jó példa nevelő hatása nagy fontossággal bír: az ifjú korban, sót még az érettebb korban annál nagyobb mértékben érvényesül. A gyermek felserdülvén, a család és iskola szűk köréből ki ép a társadalmi élet mindent befoglaló tágas hullámzó mezejére. Itt aztán közvetlen alkalma nyiúk teljes ragyogásokban szemlélni az emberiség nagy nemes erkölcsi vonásait, a valódi érdemnek, a tehetségnek, az igazságnak diada át, de másrészről egész ridegségében láthatja a gonoszság, a bűn, a jeilemtelen alakoskodás győzelmét á jobbak fölött. Üdvös feladatot végzett az iskola, valamint a házi nevelés akkor, ha a gyermek lelkét és szivét már zsenge korától kezdve úgy formálta, hogy a gyakorlati életben megvetéssel íordu jón el a bűntől és kövesse a jobbak példáját. Nagy hatással van a gyermek fogékony leíkere az a példa is, melyet a történelem kimagasló alakjaiban szemlél. Szakadatlan sorban vonulna < el lelki 3zemei előtt a hallhatatlan em’ékü hősök s az ő lelkesítő példájukból buzdítást m rit az emberi és ha- zafiui erényekre, a jellemes kötelességtudásra. S e piramis legmagasabb csúcsán örök fényben ott ragyog a Megváltó megdicsóült alakja, az emberszeretet, a tántoríthatatlan meggyőződés, az önfeláldozás, a legmagasabb emberi tökély eszményképe, ki a maga fenséges példájával megmutatta az emberiségnek az utat az örök igazsághoz. A pé da a leghatalmasabb nevelő és er- köicsnemesitő eszköz. Ványl Terei. Anyakönyv. Junius 8-t41 15-ig. Születtek: Gyenizse Béniámin és Solti Rozáliának Juüánna nevű leánya, Ádám Imre és Fehér Juliannának Ju iánna ne\ü leánya, Komlós Benő és Solti Juliannának halva szülött fiú gyermekük, Fodor István és Due'ioki Viktóriának Margit nevű leánya, Kovács Károly és Farkas Ilonának Erzsébet, Anna nevű leánya, Hegyi Lajos és Bábity Juliannának Katalin nevű leánya, Dezső Imre és Tót Zsófiának Imre nevű fia, Németh Albert Antal és Paprika Erzsé
