Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-06-28 / 26. szám

Halas, 1902. junius 25. 26. szám. ш. évfolyam. HALAS és VIDÉKÉ. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. GKHEILIElSr luLIIfcTIDEasr SZEIRID-^JST. ELŐFIZETÉSI А.Тг^.ТС : Helyben egész évié 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken » »6» » 3» — » Felelős szerkesztő: DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőeég és kiadóhivatal Halas, Fő-utoza 1758. HCirdetéel dura.le : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. iTyllttér : soronként 26 fillér, 'фв A béke. Másodszor látjuk feltűnni. Erős a hi­tünk, hogy az többé le nem tűnik ! Mert ha még egyszer letűnik, nem latjuk többé soha, mint a világűrbe örökre eltévedt üstököst. Nem volt, nem is lesz magánérdek, hogy a béke és egyetértés ref. egy­házunk kebelében virágozzék, hanem közérdek, sőt bátran mondhatni: or­szágos érdek. Szilády Áron a mély tudományu, buzgó lelkipásztor szavai tetőzték be azt a jövőre nézve véghetetlen fontos egyháztanács gyűlést, melyben magát utolsónak nevezte. Az ő szavaiban nagy súlyt helyezünk és az ő ajkáról elhang­zottak, ót az elsők elsőjévé tette. Helyzetünk az, hogy a róm. kath. felekezet számra túlszárnyalt bennün­ket. Ezen felekezet előtt is tárva van­nak intézeteink. És ez nem tesz res­tekké bennünket az áldozatkészségben. Ezek az ö szavai voltak. Mennyi hazaszeretet, minő felekezeti tolerantia ! A kötelességek, az áldozatok súlya alatt nem roskadunk össze, még nem is panaszkodunk. De büszkék vagyunk arra, hogy városunk összes lakosságá­val jót tehetünk, vezetjük, tanítjuk a jóra, módot nyújtunk mindenkinek a boldogulásra, mert egy hazának gyer­mekei vagyunk, sietnünk is kell, hogy lépést haladjunk nálunknál hatalmasabb, műveltebb nemzetekkel. Iskolánk, leány- nevelő intézetünk fenntartása nagy ál­dozatot kiván, mi attól nem riadunk vissza, haladunk tovább a jó utón, hogy hasznát vehessük mindanynyian. Nem vetünk semmit más felekezetű magyar honfitársainknak, sem e vá­rosban, sem e városon kívül, de szi­vünk telve van örömmel, ha látjuk, hogy az áldozatkészség megtenni azt a gyümölcsöt, melynek virága a béke és egyetértés. Ha gyengéljük magunkat, esdő sza­vainkkal magunkhoz, felsőbb hatósá­gunkhoz fordulunk és nem kételkedünk abban, hogy szavunk elenyészik a pusztában. A béke és egyetértés országos, nem­zeti érdek. Félreértés, emberi gyarló­ság, legkevésbé roszakarat ezen érdek istápolását meg ne hiúsítsa, meg ne rontsa. Bizalommal nézünk tehát elébe a jövőnek, és osztatlan elismeréssel le­hetünk vallás különbség nélkül Da­rányi Ignácz ref. egyházkerületi főgond­nok, földmivelésügyi magyar királyi miniszter urnák a béke megteremtése körül tett buzgó fáradozásásáért és tapintatos közreműködéséért, kívánva, hogy e béke sikerét velünk együtt sokáig élvezze ! Ref. egyházkeriileti főgond- nok látogatása. Darányi Ignácz ref. egyházkerületi fögond- nok múlt vasárnap s déli vonattal meg­érkezett. Czéja az volt, hogy a „kibontakozás« körüli diiferentiákat, melyek még elintézést nem nyertek, kiegyenlítse, és a rég óhajtott békét ezzel megteremtse. Nem mint miniszter jött tehát, hanem mint főgondnok, cs jó előre arra kérte az elöljárókat, hogy mellőzzenek minden ün­nepséget, miután azt a rövid délutánt mun­kában kívánja tölteni. A fóutczát és Kossuth utczát mégis zászlódisszel látta el a város, több magán­háznál kitűzték a nemzeti szinü lobogót. A déli vonatnál vagy ezer ember gyűlt össze, a perron tömve volt. Megérkeztekor kíséretében voltak: gróf Teleki József, Kálosi József, dr. Nagy Dezső tauácsbirák, Ádám Kálmán esperes, Petri Elek theologiai tanár. A vasútnál Vári Szabó István halasi ref. főgondnok pár szóval üdvözölte, aztán ke­zet fogott a városi elöljáróság és presbité­rium künn levő tagjaival, Hegedűs Sándor kir. állatorvostól megkérdezte, mióta van itt szolgálatban, aztán kocsira ülve, a fő­gimnáziumba hajtatott. Itt Szilády Áron lelkész és egyházkerületi főjegyző fogadta egyházi díszben, akinek és Szathmáry Sán­dor igazgató tanárnak kalauzo’ása mellett a főiskola termeit vizsgálta sorra, elismerését fejezve ki a szép tágas, tiszta helyiségek láttára. Innen a ten plomba ment kíséretével. Na­gyon szép templomnak mondotta, tetszett neki a bárom oldalt való nagy ajtóbejárat. A templomból kijövet a leánynevelő in­tézetet látogatta meg küiönöseu abból a szempontból, miként lehetne abból egy na­gyobb szabású, internátussal ellátott inté­zetet alkotni, melyben 7»»— 8o növendék találna helyet. Az utczákat mindenütt nagy néptömeg lepte el, a .lakosság kalaperaelésse! köszön­tötte a minisztert, kinek úgy látszott, jól C9ett a szives magyar üdvözlet, melyet folytonosan viszonzott. Félegykor a nagyvendéglő sarokszobájá­ban terített asztal fogadta a magas vendé­get. Nehányan az ebédnél ceatlakoztak hozzá. Nem történt teüát külön meghívás, hivatalos színezete az ebédnek nem volt, csupán előzékeny figyelemből tartottak együtt a hatóság és az egyház néhány tagja. Ott voltak : Vári Szabó István, Ko­vács Károly, Szekér Pál, Gál Lajos. Mészöly István, Kolozsváry Kiss Sándor, dr. Babó Mihá y, Berki Antal, dr. Dobó Menyhért, dr. Dobozy István, dr. Farkas Imre. Három óra felé eloszlott a társaság. Da­rányi Ignácz egyház kér. fögondnok, Mészöly István, dr. Babó Mihály, Berki Antal, Szi­lády Áron a 3 órára kitűzött bizalmas ta­nácskozásra a főgimnázium tanári szobájában találkoztak, hogy az egyház ügyeiben fenn­forgó vitás kérdéseket megbeszéljék. Részt- vettek a konferentián a fögondnok társasá­gában lejött hivatalos személyek is. A konferentia fél hat óráig tartott. Oda- fönn a díszteremben türelmesen várta annak befejeztél a csaknem teljes számmal egy- begyült, egybehívott presbitérium és az egyház ügyei iránt érdeklődő közönség. Vége lévén a bizalmas conferentiának, feljöttek a díszterembe, helyeiket elfog­lalván : Vári Szabó István megnyitva az egyház- gyűlést, bemutatja a kér. fögoudnoknak a presbitériumot, előadja a most egybehívott egyházgyülés czélját; a kibontakozás ügyé­ben még vitás kérdések elintézését. Darányi Ignácz egyházkerületi fögondnok : amidőn megjelent ezen egyház ügyei elin­tézésében való részvétel végett, jelzi azzal azt. hogy mily nagy súlyt fektet a kerület az egyes ref. egyházak ügyeire, különösen arra, hogy ezen egyházban is a békét helyreállítsa. N~m tartja ezt lehetetlennek, mert hiszen kisebbszerü kérdések azok, melyek megoldásra várnak, és ha az egy­ház érdekeit tartjuk szem előtt, a kisebb­szerü tekinteteket félre kell tenni, ö és társai ideig-óráig vannak itt, de az egyház­nak örökké kell élni. Ez a szempont ve­zeti öt. Előterjeszti, hogy bizalmas értekezletükön a következő megállapodásra jutottak: A Sikár és professori ház, a Sóstó jogi természetére nézve a jogügyi bizottság

Next

/
Oldalképek
Tartalom