Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-12 / 2. szám
II/ évfolyam. Halas, 1901. Január 12. 2. szám. HALAS ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= ТлПЕСКПЕПМЕТТ SZOMBATON. E ELŐFIZETÉSI -Á-HMMli:: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Feieiös szerkesztő: Dr. KODOSSY GÉZ 4- Kiadó: KÉMEEí SÁNDOE. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-utc/a 1752. Hirdetési ára Ír: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiínt. DSf““ LTyilttér: soronként 15 fillér. A kisiparosok létérdeke. A kisiparosok egy küldöttsége járt nemrégiben a kereskedelmi miniszternél, hogy előadja panaszát. Isten tudja, hányadik ilyen miniszterlátogató küldött ség volt ez. Ezúttal czipészekből állott. Erősen kikeltek a czipő gyárak létesítése és ezeknek állami segélyezése ellen, mert a gyárak egyenesen elragadják szájok elől a kenyeret. A panaszban nagy igazság rejlik. A. gyár aránylag kevés munkással, gépek segélyével jelentékenyen nagyobb eredményt ér el, mint a kezével dolgozó kisiparos. Régi panasz ez és alig van kézmives, aki kemény szavakkal ne illette volna az ördögi masinákat. A kereskedelmi miniszter most hosszú leiratban, melyet minden illetékes tényezőnek elküldött, válaszolt a czipész — kisiparosok nála járt küldöttségének panaszaira. Máskor az ilyen válasz csak a szakkörök figyelmére tarthat számot és rendesen csak a szaklapok szoktak vele tüzetesebben foglalkozni. Most az egyszer azonban az adott válasz kilép a szakkeretből és a kereskedelmi miniszter elvi álláspontjáról nyújt felvilágosítást, mely általában minden kisiparosnak fontos, hogy ne mondjuk életbe vágó érdekeit érinti. A hosszú leiratnak veleje röviden ez: A czipőbehozatal túlságosan nagy volt eddig hazánkban. A miniszter két alternatíva előtt áll. Vagy a kisiparosok érdekeit kell első sorban biztosítani, vagy pedig a honi ipar előmozdításával a külföldről való behozatalnak tulten- gését kell ellensúlyozni. Utóbbira szánta el magát — ami csak megfelelő számú gyár létesítésével érhető el, — mert a gyári és kisipar közti ellentétet már csak legfeljebb enyhíteni, de teljesen kiküszöbölni nem lehet. A kisiparos úgyis nagyobbára üzletekbe szállítja áruit, tehát úgy sem önuálló, álljanak be a kisiparo ok gyárakba, vagy alakítsanak beszerzési és termelési szövetkezetei és legyenek igy a gyári ipar egyes tagjaivá. Méltányoljuk a kereskedelmi miniszternek azt a szándékát, hogy a hazai ipart nagyra nevelje. Tényleg ezt csak a gyári ipar fejlesztésével lehet elérni. Ámde azt hisszük, hogy a kisipart e mellett nem szabad a sülyedés lejtőjén magára hagyni. A kisiparosok nem állhatnak be mind gyárakba munkásoknak. A gyárak nem nyújthatnak annyi munkásnak keresetet. Ez idő szerint még semmi esetre sem. A kisiparosoknak felszerelésök, szerszámaik is vannak, melynek értéke majdnem egészen elvész, ha gyárakban dolgoznak. A beszerzési és termelési szövetkezetek eszméje — amilyen üdvös is máskülömben — nem teheti a kisiparost a gyárak száinba- vehető versenytársává. A nyers anyagot az ilyen szövetkezet, mely kezelési költségekkel van megterhelve, sohasem kapja oly jutányosán, mint a gyár; a szállításoknál is csak jelentéktelen szerep jut e szövetkezeteknek a gyárak mellett, mely utóbbiak állami támogatásban részesülnek anyagilag is, erkölcsileg is. Belátjuk, hogy a miniszter kényszerű helyzetbe jutott és hogy a honi ipar érdekében mást alig tehetett. Mégse hihetjük, hogy a kisiparosok ügyét egészen elejtette volna, ami abból is Kitűnik, hogy a szövetkezést ajánlja nekik. Tényleg ez az egyedüli mód, A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Ne legyen fiskális 1 (Bagó szomszéd logikája.) Arról már én nem tehetek, hogy Bagó István főszögi szomszédom, akivel mielőtt a dunna alá bujt fájdalmát enyhítendő, sok estén át el „kötéseztem“ — egy fül hegyére kapott szó miatt amúgy istenigazába megjárta. Nyomta is az újra tömött strózsákot, félszeme be van kötve azóta, füleit pedig kivat fázta hogy ne halija feleségének, egy helyre termett szikra — nyelvű asszonynak jogos és jogtalan kifakadisait... Ugyan hova tévedtem, hisz elölről akartam kezdeni, Egy vasarnap délelőtt ,találkoztam az én Bagó szomszédommal, aki a publicatióról sietve ment családi tűzhelyéhez, még most is viselvén szemén a corpus delictit. Ne siessen ügy szomszéd, miért igyekszik annyira haza ? Talán valami jó hirt visz a publicatióról ? Dehogy ifjuram, dehogy 1 Hanem hát, ha később megyek haza, az a házsártos asszony odahaza ügy kipöröi hogy talán még a másik szememet is bekötözhetem. Hát mondok nem akarok vele kikezdeni, mert előre tudom, hogy én huzom a rövidet. — Hát csak nem ijed meg kend egy asszonyi állattól 1 (szinte iá s.o.t rajta a jó hatás, hogy becses íeieségét ily udvariasan titulálom.) — Nem félek én az egész perepuiyuk;ül „;em I Most már azért sem megyeit haza időre. Azért is menjünk lassan had egye meg a méreg. — Ugyan mi lelte István Bátyám szeméi, hogy ü-у bekönötte ? Várjon ifjuram; erre is megfelelek. Hanem hát mondok azt kérdem én magátul, hogy hát micsoda mesterségbe, vagy tanúságba js van az iíijür ? Mert már régóta ismerem és még nem tudom, mondok hát megkérdem. Én bizony az ügyvédi tanúságba vagyok mert.... Minden jó lélek dicséri az urat — búgott fel benne a jóindulat. — Minden más legyen ifjuram csak az ne mert mondok én is egy ügyvéd utbaigazitása miatt viselem ezt a kesz- kenyőt a szememen, Már ez nekem is szöget üt a fejembe, mert ezt nem értem én se. Mondja el csak azt a históriát, mert szeretném tudni. — Hát biz a ügy esett meg — kezdi mesélni — hogy volt egy riska tehenem, a melyik már ugyan öreg volt, ügy kellett szájába rágnom az enni valóját. — Hallod-e tó anyjuk 1 azt mondom hogy ídjuk el a riskát, mert ránk öregszik, leso- vanyszik, nem tudjuk majd eladni. — Mit mondtál ? Aki mindene van a ... apádnak, hát még azt is megtennéd, hogy az arát úgy e elmmasd a Darányinál, elkártyázd a körösztösben; Mikor már jó kipöröite magát, belátta érveléseim helyességét és fordított egyett esze kerekén, hogy talán mégis igaza lehet annak az embernek, el kellene adni. — No j j 1 Hu., ut less* az erzsébeti vásár, majd kivezetjük és ha jó árat adnak, hit isten neki eladjuk. — Tudja iíijuiam, már örüljem előre hogy majd milyen jó árért adjuk el. Közeígett a vasár, eiőt.e ügy, két barom nappal egy reggel azt mondom anyjukomnak • menj ki megfejni a riskát, úgy se sokáig barátkozol vele. Mint a szikra ügy pattant tel anyjukom a nyoszojárul, feiöitözködött és kiment íejaii Korán reggel volt, én még elszunyókáitam egy kicsit. Álmomba az asszony ügy megszelídült. hogy a riska árát az én gondozásomra bizía. No mondok Darányi mög Körösztös nem alusztok az éjjel, én mu!a<ok majd, ti meg hordjátok a sört, bort, pálinkát.... Szinte berúgtam ezen édes álomtól és hal. lottam egy szép tehér cseléd hízelgéseit,
